Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
1979. augusztus 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Művelődési házakba — kulturált emberek forintos költséggel felépült — valahol a Dunántúlon egy község művelődési háza. Gyönyörűen sikerült kívül-belül, el is hangzottak a sokat ígérő ünnepi beszédek az avatásán —. de tel- tek-múltak a hetek és az úji épület helyiségei üresen maradtak. Történetesen járt arra az ország másik tájáról valaki, aki a sok szépet látva a maga falujának viszonyaira gondolt, ahol viszont még mindig afféle ideiglenes megoldásként átalakított lakóházban szoronganak a művelődni akarók. De — hasonlíthatatlanul többen, mint a másik község szépen felszerelt és berendezett művelődési otthonában. Pedig a kulturált környezet vonzza az embereket, mindenki szívesebben helyezkedik el a klubhelyiség kényelmes foteljében, minta régről maradt, kopott bútorok között. Talán az emberek mások az egyik, mint a másik községben? Bizonyos, hogy ebben is van valami. Ahány község, annyifélék a viszonyok. Ahonnan sokan ingáznak a városokba, ott nehezebben telnek meg esténként a művelődési házak, otthonok széksorai, mint ott, ahol több embernek van esténként szabad ideje. Mégsem itt van az igazi különbség. Elsősorban abban, hogy a művelődési házak tulajdonosait — a községek, városok lakóit — rá kell vezetni a kultúra, a műveltség szere- tetére. Ehhez mindenekelőtt az igényeket kell ismerni. Korunkban már senki sem lehet „mindenoldalúan” művelt, egyre jobban szakosodnak a tudományágak, s szinte mindenkit más és más érdekel. A művelődési házak vezetőinek — elsősorban a társadalmi vezetőségeknek ,— tudniuk kell, hogy milyen ismeretek, tudományos vagy műszaki témák iránt van érdeklődés, s eszerint kell összeállítaniuk a programokat. A művelődés egyik legnagyobb ellensége a „kipi- pálási szemlélet”. Ha a művelődési ház vezetője (vagy vezetői) nem tesz mást, mint összeállít egy listát, szerepeltet rajta néhány többé-kevésbé közismert nevet, elküldi a reménybeli előadóknak a felkérő levelet — még tulajdonképpen nem tett semmit. A legfontosabb, hogy az érdeklődők, a község lakosai, az üzem dolgozói tudjanak a majdani előadásról vagy konzultációról, az ankétről vagy író-olvasó találkozóról, méghozzá jóelőre, hogy fel is tudjanak rá készülni. Számos helyen alakult ki olyan gyakorlat, hogy a meghívást elküldik, a szakterület kimagasló ismerője vagy a művészeti élet köz- tiszteletben álló személyisége megérkezik — és üres helyiséget, egy-két, sebtiben összetoborzott hallgatót, résztvevőt talál. Legjobb esetben ilyenkor —, ha a meghívott nem sértődős természetű — elmondja mind,- azt, amit ott és akkor nagyobb közönségnek akart mondani. Terjesztette ezzel a műveltséget —, de korántsem olyan széles körben. mint szerette és mint kívánatos lett volna. Mondhatjuk: a „kipipálási szemlélet” közeli rokona a bürokráciának, s hatása sem jobb azénál. Megtörténik az is, hogy a kitűzött előadás, találkozó . vagy bármilyen, tervezett kulturális esemény elmarad. Az érdeklődők hajlamosak arra, hogy ilyenkor gyorsan levonják a következtetést: nem érdemes számítani a művelődési ház programjára, inkább más módon — könyvekből, rádióból, tévéből szerzik be az őket érdeklő információkat. Akinek viszont még nincsenek mega kellő tapasztalatai, ismeretei a művelődés különböző forrásainak egymást kiegészítő szerepéről — s az ilyenek vannak többen — egyszerűen lemond az őt egyébként érdeklő ismeretek elsajátításáról. tehát a művelődési házak, otthonok vezetőinek felelőssége a műveltség, a kultúra terjesztésében. A művelődési ház és a kocsma — tulajdonképpen a legellentétesebb intézmények. Kár volna tagadni: ma még nincs olyan lakott helye az országnak, ahol a „vendéglátóipari egység” üresen állna, miközben a művelődési házban nehéz helyet találni. Fordítva viszont — sajnos sok példa van rá. Mindenkit elhódítani az italozástól, a tartalmatlan időtöltéstől belátható időn belül semmiképpen sem lehet. De minél több embernek megmutatni a kulturált időtöltés lehetőségeit, értelmes és örömet szerző foglalatosságot adni a szabadidőben ,— ez minden művelődési otthonnak elsőrendű, alapvető feladata. emberek találkozóhelye a művelődési otthon. Ez pedig korántsem jelenthet holmi sznob elzárkózást. Ellenkezőleg: mindenki számára nyitva kell hogy álljon a művelődési ház ajtaja, s aki bármilyen művészeti ágban, tudományban, vagy akár értelmes „hobbiban” találja kedvét — máris megtette az első lépéseket a műveltség mind magasabb lépcsőfokai felé. Aki egy űrhajósfilmet akar megnézni, csupán látni akar közvetlen közelből egy „eleven írót”, vagy akár bélyeget cserélni, sakkozni vagy tévét nézni megy el a művelődési házba, máris közeledett a műveltséghez. Akkor már ..csupán” azon múlik minden, hogy az első. második alkalommal jól érezze magát a művelődési intézmény falai között. Érdekes és közérdekű programokkal lehet és kell oda szoktatni az embereket, egészen odáig, amíg nemcsak nevében, de legbelső tartalmában és vonzásában is otthonává lesz a község lakosai jelentős részének. Természetes, hogy mindez nem megy egyik napról, de még csak egyik évről a másikra sem. Hosszú és nehéz munkát jelent a művelődési házak vezetőinek. De minden fáradságért kárpótlást nyújt az, hogy a művelődési otthon a mind nagyobb számú művelt ember otthonává lesz. Várkonyi Endre Többmillió igen nagy Müveit Turgenyev a kamerák mögül — A forgatókönyv alapján ismerkedtem meg először Turgenyev klasszikus művével, az Egy hónap falun című darabbal — mondja Szabados Tamás, a produkció vezető operatőre. Gyorsan kiderült, hogy ' kitűnő tv-játék kínálkozik forgatásra. Rendezőnek, operatőrnek egyaránt remek lehetőség! — Milyen örömei és gondjai adódtak forgatás közben? — Turgenyev darabja a fülledt orosz nyárban játszódik, egy falusi nyaralóhelyen, s a szereplők drámai összecsapásokban, érzelmi kitörésekben töltik napjaikat. Öröm, boldogság, ás fájdalmakkal telített szomorúság viaskodik egymással. Äz operatőri munkában is ezt a fojtott fül- iedt nyarat kellett megjelenítenünk, visszaadnunk a "ények és árnyékok összha- ásában. Egy három helyiséges orosz parasztházban dolgoztunk, illetve nappal több- íyire egy hatalmas nyári verandán játszottak a színé- ;zek. Eljött az este és nehéz eladat elé kerültünk. Kez- letben néhány petróleum- ámpávai világítottunk, de imikor a főszerepet játszó íuttkai Éva is megjelent a zínen, már lágyítanunk keleti a fényt és ezért még Ruttkoi Éva, a Turgenyev darabban néhány lámpát munkába kellett állítanunk. — Mégis, hogyan látta a turgenyeyi világot a vetér- lőterembői? — Egy szép, okos, már jó negyvenes éveiben járó asz- szony tragédiája ez a darab. Gazdag, de jelentéktelen parasztember mellett él, akinek becsületességéhez nem férhet kétség, (Koltai János). Ebben a nyári fülledtségben összetalálkozik egy nála jóval fiatalabb fiúval, egy jóbaráttal, aki újat, felüdítőt, szépet és kedveset hoz ebbe a poros levegőjű faluba. Az asszonynak bele kell kapaszkodnia valamibe, nem mulaszthatja el az utolsó lehetőséget. Ruttkai Éva remekel ebben a szerepben. A fellángoló, kölcsönös érzelmi kapcsolat azonban mégis megszakad, a fiú elmegy. — És a színészi munka? — A házaspár mellett van egy fontos mellékfigura, egy öregedő férfi: (Mensáros László); aki ugyancsak szerelmes az asszonyba, de érzelmeit nem viszonozzák. Ez a rendkívül kevés szöveggel járó szerep, állandó jelenlétet és nagy alakítási lehetőséget kínált. Vagy ott van például az orvos alakja. Haumann Péter játéka egészen elbűvölt. Mindenkit szüntelenül lehengerelt tör- ténetkéivel, s ezeken ő mulatott a legjobban, mivel a társaság tagjai a históriákban kénytelen kelletlen magukra ismertek. A rendezővel, Szirtes Tamással jól megértettük egymást, hiszen többször dolgoztunk már közös vállalkozáson. Turgenyevvel viszont ez volt az első találkozásom és megszerettem ezt a kamerák előtt feltárulkozó világot. — Az én iskolatáskám nagyon szép! — Nekem meg már a füzeteim is megvannak! — Én már ismerem a tanítónénit is! — Én pedig balettre járok majd! — Nekem két. iskolaköpenyt vett az anyukám! — Én meg felvételiztem! Fel is vettek a sportiskolába! — évődnek egymással Törökszentmiklós leendő iskolásai. Nehéz lenne ezek után igazságosan eldönteni, mi a legfontosabb: az iskolatáska, a színesceruza, a balett, a tanítónéni ismeretsége avagy a sportiskolái felvételi? Végül is abban maradtunk, hogy mindegyik egyformán fontos, sőt ezekben a napokban nem is létezik számukra más, mint az iskola. Én sportiskolába járok majd — nyugtázza örömmel Géza. Erről ábrándoznak, ide készülődnek óriási izgalommal. — Brigitta például naponta „beöltözik”. Felveszi iskolaköpenyét, kezébe fogja a táskáját, és elégedetten illeg-billeg a tükör előtt: „Lám, ilyen leszek, ha már iskolába járok”. Sanyi meg unos-unta- lan a szüleit nyaggatja: „Anyu, hányat alszunk még a suliig?” Géza pedig a füzeteit lapozgatja, és nem érti, miért nem írhat ő már most a kockás, vonalas lapokra? Ám nemcsak a gyerekek készülődnek, szüleik, óvónőik és a pedagógusok is várják a nagy napot; az elsőt az iskolában. Törökszentmiklós iskoláiban az új tanévben négyszáz első osztályos ül majd a padokba. Tóth Lajosné tanítónő szerint — huszadik éve tanít elsősöket — elmúlt már az az idő, amikor a gyerekek megszeppenve, sírásra görbülő szájjal léptek be az iskola kapuján. Ma már felszabadultabbak, bátrabbak a kisiskolások. Érthető módon, hisz valameny- nyien megszokták a közösséget, óvodából kerülnek az iskolapadba. Legalábbis Tö- rökszentmiklóson, ahol ha hamarabb nincs is rá mód, ötéves korában mindegyik gyerek helyet kap az óvodában. óriási jelentő- * J sége van, hiszén az iskonevelő munötven óvoűá- teljes egészésunk lép első ben az óvoosztályba az dára épül — ja Szabó Fe- mondja Szarencné. bó Ferencné, a Kossuth úti óvoda vezetője. Már az óvodába lépés első napjától megkezdődik az iskolára való felkészítés, de a legnagyobb hangsúlyt a nagycsoportban, az iskoláskort megelőző évben kap. Mi elsősorban érzelmi úton vezetjük a gyerekeket az iskola felé. Azt szeretnénk, ha elfogadnák, sőt megszeretnék az iskolát még ifrt az óvodában. Sokféle módja van ennek, de a legfontosabb az iskolákkal és a pedagógusokkal való együttműködés, valamint az, hogy a szülők is megértsék és segítsék a nevelők munkáját. Idén ötven kisgyerek búcsúzik az óvodánktól. Remélhetőleg egyikük számára sem ismeretlen már az iskola fogalma, hisz látták már, tanórákon is részt vettek, rendszeresen találkoztak úttörőkkel, kisdobosokkal, és itt az óvodában is sokat hallottak jövendő „munkahelyükről”. Én már a számokat is ismerem! — büszkélkedik Sanyi. Igaz is, az iskolában már nemcsak játék, hanem a komoly munka, a tanulás várja a gyerekeket. — Tanultunk mi már az óvodában is — mondja Slezák Sanyi, akinek egyáltalán nem ismeretlen a fogalom. — Sok éneket, verset, mesét tudunk. az egész család készül a nagy eseményre — mondja Antal Jánosné. Ezt erősíti meg Antal Jánosné, Brigitta édesanyja is. — Hihetetlen, hogy mennyi mindent tud mp már egy 4—5 éves gyerek. Nyíltak, érdeklődők, kíváncsiak és meg vagyok győződve róla, hogy nem okoz majd különösebb gondot Brigittának sem az új közösségbe való beilleszkedés. Kezdetben persze minden lépésére figyelni kell, hiszen mégiscsak kislány még, aki játékhoz volt szokva, most meg majd rendszerességet, fegyelmet kérünk tőle. Mpndúnom sem kell, hogy az egész család készülődik Brigitta életének nagy eseményére. Hetekkel ezelőtt megvásároltunk mindent a kislánynak, azóta csak a füzetekkel, toliakkal, ceruzákkal foglalatoskodik!, Egyébként nagyon sok mindent kellett venni és nem is olyan olcsó mulatság egy első osztályos felszerelését beszerezni. Valóban sokmindehj lesz . majd azokban a vadonatúj iskolatáskákban. Tóth La- josné. a tanító néni tudja leginkább megmondani, mi minden: — A könyvek, feladatlapok, füzetek mellett vízfesték, zsírkréta, színesceruzák, gyúrma, dobókocka, kistükör —, de nem sorolom tovább, mert a szülőket tájékoztattuk már arról, hogy milyen felszerelés szükséges a kisdiákoknak. Így is gyakran, előfordul, hogy olyasmit is megvásárolnak az anyukák, amire semmi szükség. — Egyébként az első napon mindig a könyvek, füzetek, egyéb felszerelések elosztásával, beszedésével van a legtöbb gond. — Borzalmas lehet az a gyereknek, ha élményt adó időtöltés helyett azzal telik a napja, hogy a felszerelését szortírozza. Ügy vettem észre korábban, hogy kicsit csalódottak is az első tanítási nap után. Idén ezt szeretném elkerülni. Mivel a szülők úgy is elkísérik a gyerekeket, gondoltam, ott maradnak addig az osztályban, amíg a „technikai” dolgokat lebonyolítjuk, így hamarabb végzünk és több idő marad az ismerkedésre, arra, hogy kis tanítványaimmal foglalkozzam. A figyelmet, a velük való foglalkozást igénylik is, hisz telve vannak kíváncsisággal, mert bármennyire is tudnak már az iskoláról, diákként először lépnek be a kapuján, és ez mindenképpen nagy dolog. Azt a munkát kezdik el ugyanis, ami majd hosszú éveken át meghatározója lesz életüknek; a tanulást. T. E. Fotó: N. ZS. Ma már bátrabbak, ér- deklődőb. bek a kisdiákok Őszi TIT-tervek Közművelődési szabadegyetem, nyelvtanfolyamok Közel ötezer előadás a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szolnok megyei Szervezetének éves terve. A nyár végén mérleget készítve — túl a félidőn — ez a szám a háromezret meghaladja, ősszel azonban új előadásokkal gazdagodik, bővül a program. Az igen népszerű nyelv- tanfolyamokra az idén is várják a jelentkezőket. A megyeszékhelyen angol, francia és német nyelvet kezdő, középhaladó és haladó szinten tanulhatják a hallgatók. A hagyományos oktatási formában történő heti kétórás képzés ára 500 forint, míg a négyórás audiovizuális oktatási eszközökkel folyó foglalkozásokon 900 forint a tandíj. Újdonságnak számít, hogy az idén az általános iskolás tanulók is bekapcsolódhatnak a nyelvtanulásba. Elsősorban a tízéven felüli, jó nyelvérzékű diákoknak kívánnak ezzel lehetőséget biztosítani. Az elmúlt ősszel indították a közművelődési szabad- egyetemet, amelyre az üzemek, a vállalatok társadalmi illetve közművelődési bizottságainak tagjai jelentkeztek. Az első évben a munkahelyi művelődés lehetősége, feladata a felnőttoktatás szerepe, az önművelődés jelentősége, a művészetek hivatása alkotta a foglalkozások témáit. Az elméleti képzés során tanultakat, a másodévben a gyakorlatban alkalmazva sajátítják el a hallgatók. A kezdeményezés sikerét bizonyítja, hogy az idén is nagy az érdeklődés a közművelődési szabadegyetem iránt. Ősztől Szolnokon kívül Szajolban is indítanak kétéves tanfolyamot. Szolnok megyében egyre többen fordítják figyelmüket a csillagászat, az űrkutatás felé. A csillagászok baráti köre már több száz tagot számlál. Az ősz folyamán még három alkalommal hallgathatnak előadást az érdeklődők Mezőtúron. Kun- szentmártonban és Szolnokon; tavasszal pedig „birtokba vehetik” a megyeszékhely legmagasabb lakóházára helyezett csillagdát. A természettudományok iránt érdeklődő általános iskolásokat várják a kis matematikusok, kémikusok, fizikusok bíiráti körei. Több intézményben már komoly hagyományokkal, eredményekkel dicsekedhetnek. A csoportok nem a korrepetálást tűzték ki munkájuk céljául, hanem igyekeznek összefogni a legügyesebb, legtehetségesebb gyerekeket. Először szól nekik a csengő
