Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

1979. augusztus 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Helybenjárás brigádoknak te Gyerekcipőben jár? Nem igaz. Hiszen egy üzem életé­ben hét eltelt esztendő már a kamaszkort jelenti. Az sem állja meg helyét, hogy jár. Ügy mondhatnánk: egy hely­ben toporog, a KAEV, a Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat mezőtúri gyárában a brigádmozgalom. Az egyik munkás az érthetetlenségről beszél, azután szó esik arról, hogyan lehet „szimultán” gyárat vezetni. Mintegy isko­lás kölyökkel — előkerül ez a kifejezés, és egy kizárás is. Hol keresendő a helybenjá­rás oka, mi az, ami eddig fékezte a kollektívák lendü­letét? SZERELÉS HZ ŰLTŰZŰBEN A kétpói asszonyok példá­ja magyarázná? Jó néhány fórumon elhangzott már: tü­relem, türelem ... Hiszen hány és hány olyan ember került az üzemekbe, akik éle­tükben tán sohasem dolgoz­tak gép mellett. Most válnak munkássá. Nem is olyan ré­gen a mezőtúri gyár igazga­tója és szb-titkára ingajárat­ban járt Kétpó és a város között, hogy rábeszélje az asszonyokat az „iparos” munkára. „Nem jönnek ... menjen a gyár, ha akar!” A községi labdarúgópálya volt öltözőjében rendezték be a „szoktatót”. Kivitték az al­katrészeket — itt szerelték, szerelgették azokát az asszo­nyok. A munkát ott folytatni nem lehetett, az illetékesek mondták: „szétforgácsolni a gyárat? Nem... !” így kerül­tek az asszonyok a mezőtúri üzembe. Először együtt egy helyen dolgoztak, azután az egyik ide, a másik amoda ke­rült a gyár különböző rész­legeibe. Némelyik már gépet is kezelt. Most jelentkeztek az igazgatónál, hogy szívesen dolgoznának egy brigádban, mert összetartanának a két- póiak, azután szemére vetet­ték, hogy nem foglalkozik velük. Érthető — régen az igazgató személyesen kezelte a kétpóiak ügyét. Most, hogy gyáriak lettek — mondja — már közvetlenül kevesebbet tud törődni velük. Valamire mégis felhívja a figyelmet a kétpói asszonyok esete: munkásokká válnak, megtanulják a kötelezettsé­geiket, például a munkavé­delmi rendszabályokat, de kezdik megtanulni jogaikat is. A kis községbeliek beil­leszkedése persze csak rész­ben magyarázata a nehezen mozduló üzemi brigádmozga­lomnak. Sokan vannak, akik ugyanezt az utat járták be, példájuk mégsem magyará­zat. Az eltelt éveket ugyanis nem „tagadhatják le” a gyá­riak: hét szűk esztendő volt ez — legalábbis a brigádok számát illetően. A négyszáz­ötven dolgozót foglalkoztató KAEV üzemben százhatva- nan tartoznak csupán a je­lenleg működő 12 brigádhoz. Sipos Sándorné betanított munkás véleménye: — „Megviselte” a sok át­szervezés a brigádokat. Én is egy másikból • kerültem ide a avagy fék a mezőtúri KflEV-kollektivák lendületén szereidébe. Jobb így brigád­ban dolgozni. Miért? Nem nagyon kell magyarázni. Csak egy példát mondanék: kerekeket szerelünk, minden­kinek más-más műveiét jut. Megállapodtunk, ha 300 elké­szül, utána váltunk. Nem olyan monoton így a munka, mindenki megtanul minden­féle műveletet. Azután nem fáradunk el olyan könnyen. Megállapodtunk, nem szólt bele senki és így is csináljuk. Szívesen jövünk be, örömmel vagyunk együtt. Mondják, Herbály József- né, a Kossuth Szocialista Bri­gád vezetőjének férje bete­ges, Molnár Jánosné állato­kat tart, másnál pedig a kert követeli a gondozást. Egyéb­ként is ezen a környéken még mindig szívesen veszik a fér­fiak, ha a feleségük otthon ügyködik. Siposné még vala­miről beszél, ami hatással volt a brigádok életére. Régi dolog: — Nem értettem mi­nek kellett szétverni a zára­kat. Megcsináltuk, ragyogtak, küszködtünk velük. Azután szét kellett verni őket. Mond­tam én — biztos van valami oka, de nem értettem. Az oka? A zár nem kellett, mert, nem tudták eladni, így lekerült a gyártmánylistáról. A termékszerkezet gyakori változtatása együtt járt az üzemrészek átszervezésével. Persze nemcsak itt volt „mozgás”, hanem vezetői posztokon is. Jöttek az igaz­gatók és mentek. A jelenlegi „konszolidáció” előtt szükség­ből olyan igazgatót jelöltek ki a vezetésre, aki egy másik gyárat is, ha úgy tetszik „szi­multán” irányított. Kishonti István két esztendeje került a mezőtúri üzem élére: — Ügy öt éve, 1973-1974- ben volt itt ötszáz ember is. A változások, a brigádélet hiánya, kihatott a kollektíva munkájára. Ellenkező eset­ben nem lett volna ekkora munkásvándorlás. VESZEKEDÉS, KIZftRÍS A Zrínyi brigád például feloszlott, a tagok egy része más munkahelyet keresett. Miért? A sajtoló üzemben a kis kollektíva tagjai munká­juk után közösen kapták a fizetésüket. Tavaly változtat­tak a csoportbérezésen, így mindenkit saját teljesítménye szerint egyénileg számolnak el. Az új bérezéssel kiderült milyen egyenlőtlenségeket ta­kar a kollektív fizetés, tehát akik korábban „nem húztak” annyira, vékonyabb borítékot kaptak, ami nekik nem tet­szett. A brigád felbomlásá­nak s annak, hogy új nem alakul, vannak más okai is. Karcsai Istvánné betanított munkás erről így vélekedik: — Nem valami jó a közös­ség. Pár százalékkal többet teljesít az egyik, a másik már méltatlankodik. Rohan a cso­portvezetőhöz, pedig ő min­denkinek igyekszik juttatni haladós munkát. Régebben még több volt a veszekedés. Mentünk mint az iskolás kölykök raportra, mert egyi­künk árulkodott a másikra. Azt mondják, a sajtoló üzemben nincsenek egymásra utalva annyira a munkások, mint a szereidében, ezért nem alakult ki a közösségi szellem. Ellentmond ennek az, hogy a másik műszakbán dolgozik egy jó kollektíva, a Béke Szocialista Brigád. Ók, s a faipari üzem Széchenyi Szocialista Brigádja képvise­li a kis közösségek életének másik, pozitív pólusát. A Széchenyi tagjai minta­szerűen termelnek — még a gyakori állások, a rapszó- dikus anyagellátás, a gépki­esések ellenére is. Nemrégi­ben például a mezőtúri gye­rekek bánhorváti üdülőjében dolgoztak. Papp Lajos, a bri­gád tagja elmondja, 9—10 éve már, hogy együtt dolgoz­nak, gyakran találkoznak munka után is. A baráti vi­szony, az összetartás tette le­hetővé, hogy emeljék a mér­cét, s kizárják maguk közül azt, aki hátráltatja őket. Kér­dezem, mit veszített, akit kizártak? A brigád megkapta’ az „ezüst” címet, tehát neki nem járt a kiutalt összeg. És hát nem csekély az erkölcsi veszteség? KINEK fl KÉRDÉSEI? A KAEV 8. számú gyárá­ban a brigádéletről festhető kép sokszínű, itt-ott sötét tó­nusokkal. Az üzem túl van a holtponton — három esz­tendeje termelése emelkedik, s nyereséges. Volt idő, ami­kor ez nem jellemezte. Jut tehát energia egyebekre a megfeszített munka mellett — így a brigádélet gondjai­nak felülvizsgálására is. Ho­gyan lehet a kert, az állatok gondozását összeegyeztetni a brigádélet egyes követelmé­nyeivel, hogyan lehet felül­kerekedni az egyéni érdeke­ken, indulatokon? Miként tudnak közreműködnii a munkahelyi vezetők, a kol­lektívák szervezésében, mun­kájukat hogyan segítik? Úgy tűnhet, a problémák csupán a KAEV mezőtúri gyárának gondjai. Pedig a kétpóiakhoz hasonló sorsú asszonyok pél­dája igazolja, sűrűn előfor­duló kérdések ezek máshol is. — A gyár--nem kis feladat előtt áll — mondja Kishonti István. — A KAEV gépcso­portot exportál, ezek gyártá­sába kell bekapcsolódnunk. Nem lesz tehát szúrópróba szerű ellenőrzés például, ha­nem egyedileg bírálják el a gyártmányokat, az itt készü­lő gépegységek minőségét, pontosságát. Tanulni kell mindenkinek, s többet pro­dukálni, hiszen nem elég pél­dául egy-egy munkahelyen a tizedes nagyságrendű pontos­ság IT 7-es és IT 6-os „tű­résre” lesz szükség. A két szám egy magasabb minőségi igényt jelöl. Nem kell különösebben ecsetelni: a brigádmunkában is. Hajnal József Bemutatkozik: a szovjet mezőgazdaság „Csupaolaj” napraforgó Gépbemutatók, megyei napok Díjtalan belépés A Szovjetunió augusztus 14—26. között mezőgazdasá­gi, élelmiszeripari és mező- gépipari kiállítást rendez a budapesti nemzetközi vásár- központ területén. A kiállí­táson bemutatják a szűz- és ugarföldek művelésbe véte­lének 25 éves tapasztalatait, a KGST-országok 30 éves együttműködésének s a szov­jet mezőgazdaság fejlődésé­nek utóbbi évtizedben elért eredményeit. A bemutató 27 ezer kolhoz, 20 ezer szovhoz, 8 ezer gaz­dasági egyesülés és agráripa­ri vállalat, továbbá 865 tu­dományos intézet tevékeny­ségéről ad majd tájékoztatót. A növénytermelés, állat­tenyésztés, kertészet, erdé­szet, vadgazdálkodás, ter­mészetvédelem mellett he­lyet kap a kiállításon a köny- nyűipar textil ruházati cikk, gyermekjáték, bőr- szőrme­áru és ajándéktárgy bemuta­tója is. A látogatók tanul­mányozhatják a kiváló szov­jet búza, a 48—53 százalék olajtartalmú napraforgó, a nagyhozamú cukorrépa, len, kender, gyapot és szubtrópu­si növényfajtákat, azok vető­mag- és szaporítóanyagát, valamint termesztési techno­lógiájukat. termelési eredmé­nyeiket. A kertészek érdeklődésére-- tarthat számot az 1529 zöld­ségtermesztésre szakosodott szovhoz és 100 speciális egye­sülés eredményeinek, szerve­zetének bemutatása. Szőlő-, gyümölcstermesztésre 1248 kolhoz és szovhoz szakoso­dott. A zöldség-gyümölcs feldolgozását 400 vállalat végzi. Ezen a részén a kiállítás­nak tájékozódhatunk az ál­lattenyésztés fejlesztéséről, céljáról, az állomány faj és fajta szerinti megoszlásáról, a tej-, a hús-, a tojás- és a gyapjútermelésről, s néhány speciális nagyüzem eredmé­nyeiről. Érdeklődésre tarthat számöt a törzsállattenyésztés szervezetének bemutatása. 482 tenyésztelep, 615 szovhoz, 6415 kolhoz és állami üzem foglalkozik nemesítő munká­val. A kiállításon láthatjuk majd több nagyüzem állat­tartó makettjét és technoló­giai megoldásait, a tenyésztő munka s a feldolgozó tevé­kenység integrációját. A sza­badtéri bemutatón jónéhány állattartással kapcsolatos gép és felszerelés kerül ki­állításra. A Szovjetunió 10. ötéves tervében fő feladatul tűzték ki az élelmiszerek minőségé­nek. biológiai értékének ja­vítását, a választék bővíté­sét, s a csomagolás változa­tosságának növelését. A kiállításon élelmiszer- ipari vállalatok sora mutat­kozik be termékeivel. Lát­hatók lesznek hús- és tejipa­ri, valamint konzerv-, édes- és sütőipari készítmények. A konzervipar többek között kész- és félkész ételeket, le­vesporokat. befőtteket, dzse­meket, sűrítményeket, gyer­mekételeket, savanyúságokat és teaféléket állít ki. A ször­pök. borok és egyéb italok széles választéka szintén ér­dekes tájékozódásra nyújt majd lehetőséget a látogatók­nak. A minszki, a harkovi, a vlagyimiri traktorgyár, a Május 1. Mezőgazdasági Gépgyár, a rosztovi kombájn­gyár és még sok egyéb üzem küldi el gépeit, felszereléseit, hogy a magyar szakemberek ismerkedjenek termékeikkel. Láthatunk önjáró és vonta­tott takarmánybetakarító kombájnt, önjáró kaszáló- préselőgépet, takarmány- és bálarakodó gépet, különféle traktorokat, vontatókat, mag­tisztítókat. gyökértákarmány- betakarító-gépeket, ■ mozgó szerelőműhelyeket, mozgó la­boratóriumokat, szerszámgé­peket és egyéb gépeket, be­rendezéséket, műszereket, mezőgazdasági felszereléssel ellátott repülőgépet és heli­koptert. A megyei tanácsok, a tár­sadalmi szervezetek, a tudo­mányos egyesületek s a nagy­üzemek készülnek a kiállítás megtekintésére és szervezik a csoportos látogatást. Megter­vezték a megyei napokat a következőképpen: augusztus 14.: Szabolcs-Szatmár; 15.: Veszprém; 16.: Somogy; 17.: Bács-Kisikun; 18.: Hajdú-Bi- har; 19.: Pest és Fejér; 20.; Szolnok ; 21.: Békés és Csöng- rád; 22.: Tolna és Baranya; 23. : Borsod- Abaúj-Zemplén; 24. : Nógrád és Heves; 25.: Győr-Sopron és Komárom; 26.: Vas és Zala megye nap­ja. A kiállításhoz több egyeb rendezvény kapcsolódik, mint például szakfilmvetítés, továbbá olyan régi gépek be­mutatója, amelyeket évtize­dekkel ezelőtt a Szovjetunió­ból hoztak be stb. A kiállí­tásra a belépés díjtalan és a megyei napok programjától eltekintve bárki bármiikor megnézheti a bemutatókat. A helyszínen a szovjet szak­emberek készségesen adnak tájékoztatást az érdeklődők­nek. ' Fp. A körpályán haladó traktorról a vízsugár eltünteti as utak „ellenségét”, a több kilónyi felragadt sarat MEGBÜNTETTÉK AZ ÜZLETVEZETŐKET Szagos hús, avas zsír A meleg napok és a ká­nikula beköszöntővel Kar­cagon és Tiszafüreden a he­lyi tanácsok illetékes osztá­lyainak munkatársai a vá­rosi, illetve a járási KÖJÁL szakembereivel együtt vizs­gálatokat végeztek néhány élelmiszerüzletben, ABC- boltban. Az ellenőrzések eredmé­nyeképpen Karcagon egyet­len alkalommal kellett a büntetés eszközéhez nyúlni. Az egyik vegyes élelmiszer- boltban szakszerűtlenül tá­rolt sertéshúst találtak. A szagos főtt karaj az üzletve­zetőnek, helyettesének, to­vábbá a kiszolgálást végző eladónak ötszáz-ötszáz fo­rintjába került. Korántsem ennyire biztató a tiszafüredi élelmiszerbol­tok nyári higiéniája, ott há­rom egységben végeztek kö­zös ellenőrzést, és sajnos, -valamennyi helyen súlyos hiányosságokat tártak fel. Az első vizsgált boltban bűzös volt a zsírnak való, vala­mint a kolbász, ezért elren­delték a romlott áru azon­nali megsemmisítését. A másik ellenőrzött üzlet­ben elromlott a hűtőberen­dezés, és a benne tárolt mi- relite-árut újra fagyasztot­ták! A veszélyes műveletért háromezer forint pénzbírság­gal sújtották a felelőtlen üz­letvezetőt. A harmadik egy­ségben is a hűtőrészleggel akadt baj, ennek ellenére a szín- és szagelváltozást bizo­nyító karajokat, hústerméket tovább árulták. Sőt a félig romlott termékből ki is szol­gálták a próbavásárlást vég­ző ellenőrt. A helybeli hi­giéniai állatorvos tüstént el­rendelte az áru azonnali megsemmisítését. Mindez mitsem von le a tényből, és a hibákért az üzletvezető büntetése: négyezer forint. A járási székhelyen a kö­zelmúltban az egyik üzemi konyháról érkezett bejelen­tés : ehetetlen az ebéd, sza­gos a hús. Bár a nagyköz­ségi közös tanács és a KÖ­JÁL illetékesei az eljárást még nem fejezték be, máris megállapítható, hogy a me­leg nyári hónapokban — a fokozott fertőzésveszély el­lenére — jó néhány tisza­füredi élelmiszerüzletben, il­letve konyhán az alapvető egészségügyi, higiéniai elő­írásokat se tartották be a húsfélékkel foglalkozó el­adók, dolgozók. A megelő­zés és a hiányosságok fel­számolása érdekében. a nagyközségi közös tanács szakemberei fokozták a helybeli élelmiszerboltok húsraktárainak, eladóterei­nek nyári ellenőrzését. D. SZ. M. Tsz-szerviz D l i g másfél-két hó­nappal ezelőtt - a Vízgazdálkodási Társulattól megvásárolt épület átalakításával el­készült Cibakházán a Vö­rös Csillag Tsz szervize, amely saját traktor, és gépkocsiparkjának kisebb javításokat, olajcserét vé­gez, kocsit mos. A gazda­ság vezetői foglalkoznak azzal az elképzeléssel, hogy szolgáltatásukat ki­terjesztik a magán - el­sősorban a tagjaik tulaj­donában levő - gépjár­művekre is. A szerelőakna fölött vára. kozó jármű alvázát el­lenőrzik a szerviz dolgozói Fotó: T. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom