Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-03 / 180. szám

1979. augusztus 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Találkozás a Jászapáti flfész kommunistáival Kereskedni megszokásból nem lehet A cikk címe akár mottója is lehetett volna a Jász­apáti és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet központjában dolgozó kommunisták leg­utóbbi taggyűlésének. Amikor ezen a reggelen Nuber Anikót, az áfész pártalapszervezetének titkárát keres­tem, hogy munkájukról beszélgessünk, így invitált: bér érdeke is. hogy művel­Okosan és tempósan a Megy a gép " vagy a szerelő? — Éppen taggyűlésünk van, hallgassa végig. Ezen az összejövetelükön a párttagok az áfész első fél­évi gazdaságpolitikai mun­kájáról tárgyaltak. Ott hangzott el: „Ma már nem lehet rutinból kereskedni. Hozzáértés kell, megfelelő szakmai tudás. naprakész áru- és közgazdasági isme­ret”. o Tény, hogy első féléves tervüknek sikeresen tettek eleget az áfész dolgozói. Csaknem 10 százalékkal na­gyobb kereskedelmi forgal­mat bonyolítottak le, mint tavaly hasonló időszakban, és ez pénzben 196 millió fo­rintot jelent. Az is igaz vi­szont, hogy költségeik is na­gyobbak voltak, mint ta­valy. — Miért növekedtek a költségeink? — mondta hoz­zászólásában többek között Banka Béla, az áfész elnök­helyettese. — Mert a me­gyebeli Élelmiszer és Ve­gyiáru Nagykereskedelmi Vállalat nem tudott eleget tenni megrendeléseinknek. Kénytelenek voltunk Buda­pestre, Gyöngyösre menni áruért. — Germán Miklós, a kereskedelmi főosztály veze­tője viszont ehhez még hoz­záfűzte. hogy „sem a Vidia, sem a TRIÁL, sem a Ruhá­zati, a Textil Nagyker nem küldött elegendő árut, ezért voltunk kénytelenek az or­szágot járni' Szegedtől Mis- kolcig, és köztudomású, hogy ez többletköltséggel járt”. Aztán mindketten azt is fej­tegették, hogy a bolti dol­gozók nagy hozzáértéssel ve­zették le azt a vásárlási ro­hamot, amely az árváltozá­sokat megelőzte. Senki sem távozott úgy az áfészhez tar­tozó üzletekből, hogy nem vehette meg az árut. amit akart. Most viszont fel kell készülniük arra, hogy az árváltozások nyomán a la­kossági kereslet is megvál­tozik. eltolódik az olcsóbb áruk felé. A szövetkezet vendéglátó egységei több mint 33 mil­lió forintos forgalmat bo­nyolítottak le az első félév­ben. ez csaknem 19 száza­— Lábhoz, szaktársak! Má­ra befejeztük, ládába a szer­számmal, magunkat is elte- hetjük holnapra. Akit vár a család és hazatávozik, jó va­csorát, hasznos időtöltést, akik pedig maradnak, csőtö­résmentes, nyugodalmas jó éjszakát. A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat jászbe­rényi üzemvezetőségénél dol­gozó Béke III. Szocialista Brigád tagjai köszönnek el így egymástól munka után. Jó vacsorát otthon, családi körben és nyugodt éjszakát azoknak, akik maradnak, akik a nappali műszak után kezdik az éjszakait, a „vizes ügyeletet”. Benke Pál vízvezetékszere­lő, a brigád vezetője egy U alakú, karvastagságú mű­anyagcsövet méregetve mu­tatja be a tíztagú kis közös­séget. — Brigádunk 1973-ban ala­kult. Főfeladatunk a város és a járás ivóvízellátását veszé­lyeztető hibák gyors elhárí­tása. Olyan csapat ez, ahol együtt van a vízvezetékszere­lő, a hegesztő, a csőszerelő és lékkai volt több, mint az előző év hasonló időszaká­ban. A taggyűlésen viszont elhangzott a figyelmeztető szó: Jászkiséren elkészült a 8 milliós beruházással épí­tett étterem, és amíg ki nem alakul a vendégköre, vesz­teséges működéssel kell szá­molni, ami érezteti majd negatív hatását a második félév gazdálkodásában. Vagyis ezt a veszteséget más módon, másutt ellensúlyoz­ni kell. A felvásárló üzemág is eredményesen dolgozott, hí­zott baromfiból, nyúlból, ga­lambból, mézből, zöldségből, gyümölcsből a tervezettnél többet vásároltak fel, és elő­reláthatólag eleget fog tenni a szövetkezet az idei esz­tendőre előirányzott 1400 vagonnyi áru felvásárlásá­nak. összességében a szövetke­zet árbevétele megközelítet­te a 258 millió forintot, a nyeresége pedig a 9 milliót, ami magasabb, mint tavaly első félévben volt. o A szakmai tudás mint el­engedhetetlen követelmény — sokszor került szóba a taggyűlésen, és az után is, amikor Nuber Anikóval, az alapszervezet titkárával és Vágó Pál szövetkezeti el­nökkel leültünk beszélgetni. Tény, hogy rendszeresek a szakmai, politikai képzések, továbbképzések a szövetke­zetben. Most azon igyekez­nek, hogy mind több felső­fokú végzettségű szakembe­rük legyen. A taggyűlésen elhangzott olyan javaslat, hogy az egyetemi felvételi előkészítőre járók mellé kü­lön tanárokat is fizessen a szövetkezet, hogy alaposan felkészülve jelenhessenek meg a felvételi vizsgán. Nem túlzott igény ez? — De igen, és nem való­színű, hogy ezt anyagilag finanszírozni tudjuk. Nem szólva arról, hogy egyrészt: ha már a felvételi előkészí­tő mellé még külön tanár is kell. akkor később hogyan felelnek meg a tanulmányi követelményeknek a jelent­kezők: másrészt nemcsak a szövetkezet, az egyes em­a villanyszerelő, vagyis min­den olyan szakma, amely szükséges a vízvezeték sze­reléséhez, a hibák feltárásá­hoz és kijavításához. Vállal­juk az új hálózat kiépítését, egy-egy újabb utca rákötését a vízvezetékhálózatra. Erre természetesen olyankor ke­rülhet sor, ha sehonnan se je­leznek hibát, vagyis a város­ban és a járás községeiben olyan zavartalan a vízellátás, mint a „vízfolyás”. Kollektí­vánkban többen elvégezték a vízműkezelői tanfolyamot, így ha egy bonyolultabb beren­dezés kezelését bízzák ránk, akkor sem jövünk zavarba. — Mit jelent a „vizes” ügyelet? Állandó készenlétet; azt, hogy az első telefonhí­vásra vagy személyes beje­lentésre a legrövidebb időn belül ott legyünk, ahol szük­ség van ránk, ahol csőtörés, dugulás vagy más meghibá­sodás zavarja a vízellátást. Napközben itt van az egész brigád, nem együtt, mert né­hány ember mincjjg kint van valahol, javít valamit, a töb­biek a hálózat bővítésénél se­gédkeznek. Műszak után a tebb, hozzáértőbb legyen, amivel majd együtt jár a magasabb beosztás és a ma­gasabb fizetés is. Minden anyagi terhet a szövetkezet nem vállalhat magára, hisz biztosítja a szabadságot a tanuláshoz és más egyéb kedvezményt is. — Úgy gondolom, párt­tagjainknak is inkább ezt az álláspontot kell támogat- niok. o — Azt hittem, hogy itt az áfésznél munkah’elyi párt­vezetőséget találok —mond­tam. — Sajnos, nincs pártveze­tőségünk, és emiatt eléggé felemás a helyzet nálunk. Ez a több mint tízezer ta­got számláló szövetkezet négy áfész egyesülésével jött létre, öt község tartozik hoz­zájuk. Több mint kilencszáz dolgozójukból száznegyven­kettő a párttag, s öt alap- szervezetbe tömörülve tesz­lek eleget • önként vállalt feladataiknak. :— Csak nekem, a köz­ponti alapszervezet titkárá­nak van koordinációs jog­köröm, például a gazdasági tervek egyeztetésénél, a kol­lektív szerződések elfogadta­tásánál. a bérezésben, ju­talmazásban, a munkaver­seny szervezésében — ma­gyarázta Nuber Anikó. — Szerintünk jó lenne, ha üzemi pártvezetőség dol­gozna, mert a mi problémá­inkat mi ismerjük a leg­jobban. És a gyakorlat is azt bizonyítja, hogy pártve­zetőségre lenne szükség. Már fordultunk ilyen kéréssel a járási pártbizottsághoz, re­méljük, meghallgatásra ta­lál — így Vágó Pál. — Milyen módszerrel lát­ja el koordinációs jogkörét? — Rendszeresek az alap­szervezeti titkárokkal a koordinációs megbeszélések, a tájékoztatók, hívtunk már össze aktívát, időnként el­megyek a községi pártbizott­ságokhoz tájékozódni az alapszervezetek munkájáról, mivel azok így közvetlenül odatartoznak. — Azt azért el kell mon­danom — szólt Vágó Pál —, hogy minden községben az alapszervezetek tagjai pél­dát mutatnak a többieknek szakma-. munkaszeretetből, feladatvállalásból és annak teljesítéséből. Talán ezért is jók gazdasági eredményeink, ezért javul évről évre tevé­kenységünk. V. V. „mindenhez értő” diszpécser­ből, az általános szerelőből és egy gépkocsivezetőből álló „vizes” ügyelet benn marad, reggel hatig tartja a vona­lat. Van egy szépen beren­dezett, kényelmes heverők- kel ellátott ügyeleti szobánk, ott várjuk a telefonhívást. Van úgy, hogy a szomszéd utcába hívnak bennünket, előfordul az is, hogy vala­melyik távoli községből ké­rik a segítséget. Bárhová is szól a meghívás, jelszavunk a késedelem nélküli kiszállás, a gyors és lehetőleg a helyszí­nen elvégzett munka. Naplóbejegyzések, köszönő­levelek „árulkodnak” arról, hogy a brigádnak az állandó készenlét mellett jut ideje a város fejlesztéséért, szépíté­séért felajánlott társadalmi munkára is. A Szövetkezet úti óvodában á vízvezeték és a villanyhálózat felújítása, karbantartása, a város főte­rén pedig két mutatós szökő­kút dicséri a Béke III. Szo­cialista Brigád önzetlenségét. — illés — Ha áll a gép, a karbantar­tóké a terep. Van aki csende­sen kéri őket, van aki kiabál­va próbálja elősegíteni a gyorsabb javító munkát. Tény, hogy a tmk-sok, a sze­relők jelentősen befolyásol­hatják flti termelés menetét, így például a Varrógépszere­lő II. Szocialista Brigád tag­jai. Feltételezhetjük, ha II. van, akkor akad I. is. Pedig nincs. Karbantartók: tűzoltók? Tóth Károly brigádvezető szavai adnak erre magyará­zatot: — A brigádunk 1963-ban alakult. Azután ez a közös­ség a létszám, és a munka- megosztás miatt kettévált, lett Varrógépszerelő I. és II. Az előző felbomlott, nem volt életképes, mi megmaradtunk, dolgozunk. Most persze újra két brigád ténykedik a kar­bantartóknál, mert a fiata­lokból létrejött egy új kollek­tíva. A gyár minden terüle­tén dolgozunk. Az idősebb „muzsikusok” jóformán min­den gépet ismernek. — Mikor legtöbb a dolguk? — Ilyenkor nyáron. Pontos ütemterv szerint haladunk, egy-egy műhely kollektívája elmegy szabadságra, mire visszajönnek be kell fejezni a munkát. Száz ember nem állhat, mert nincs éppen al­katrész, vagy nem úgy ha­ladtunk, ahogy kellett volna. Kihat ez a minőségre? Fel­tétlenül. Igaz, mi tudjuk, az egyes területeken dolgozó szerelők még inkább, melyek azok ti (gépek Vagy gépré­szek, amelyek leggyakrabban elromlanák, azokat kell tehát felújítani, kicserélni. De egy gépnél két év a ciklusidő, ami után generálozni kellene. Nálunk ez a két műszak mi­att felfut négy esztendőre, s akkor is két hét alatt 60—70 gépet kellene felújítani. Ne­héz. Van olyan gép. ami tíz éve nem volt generálozva, de megy... A karbantartók munkája a gyárban hasonló a tűzoltóké­hoz. Baj van? Mennek, s ru­tinnal, szakértelemmel segí­tenek a problémákon. Ha tudnak. Igaz a mesternőt vagy a mestert, — a műveze­tőket így hívják a Tisza Ci­pőgyárban — Inem érdekli, hogy honnan van alkatrész. Neki a lényeg a terv, s ezért ha kell kiabál, kér, könyörög, csak menjenek a gépek. Nem betonkeverők Tóth Károly folytatja: — Nem véletlenül „akad­nak” itt ki néha az emberek. Nemcsak fizikailag, idegileg is nagy a megterhelés. Több ez, mint pusztán a javítói munka. Az asszonyok hozzák magukkal az otthoni gondo­kat. Ha áll a gépük papriká­sak, idegesek, alkalmazkodni kell hozzájuk. Megfigyeltük, legtöbb hét végén és hét ele­jén a gépek meghibásodása. Nem pihenik ki magukat ott­hon a dolgozók. S ha már a gépek kezelői­nél tartunk: mondják a kar­bantartók, hogy ránéznek a gépre, s következtetnek a mellette álló, ülő jellemére. Van olyan ,.masina”, ami ha elromlik, mielőtt a hibát ke­resnék rajta, úgy kell kiva­karni a koszból, a ráragadt cérnából, gumiból. Pedig a fotócellás gépek nem nagyon tűrik az ilyesmit. Egyszer egy angol vendég megtekin­tette az osztrák—angol ko­operációban készült gépeket, hogy működnek azok Mart­fűn. Felháborodva mondta, — kérem vegyék tudomásul, hogy a .mi gépeink nem be­tonkeverők. Igaz, a tisztítás­ra van hivatalos idő, de azt vagy ledolgozzák, vagy „el­füstölik”. Pedig megérné a két-három percnyi petróleu- mos tisztogatás, jóval keve­sebb lenne a hiba — mond­ják a karbantartók. De mit tehetnek ők ezért? Mihovics József csoportvezető elmond- ja. — Ah.ogy tudunk segítünk az alkatrészellátási gondo­kon. Mi magunk gyárilag ké­szítünk olyan géprészeket, amelyekkel könnyítünk a dolgunkon. Ilyen volt példá­ul a fogaskerék szivattyú. Nem lehetett kapni — egy újítással megoldottuk. De mondhatnám azt a speciális köszörűt, ami ugyanezt ered­ményezte. Vagy: átalakítot­tuk a gépeket, hogy egysé­gesek legyenek. Nem lényeg­telen a tipizálás, a raktári készlet szempontjából sem. — A tűzőnők panaszkod­nak, sok az átállás. — Érint ez bennünket is, hiszen modellváltoztatáskor nekünk kell beállítani a gé­peket. Ilyenkor igaz segítünk egymásnak, de sokszor ez is kevés. Szervezettebbé kelle­ne tenni ezt, hiszen előfor­dul, hogy az egyik műhely­ben is módosítani kell, a má­sikban úgyszintén, de elég lenne, ha csupán kicserélnénk a gépeket. Jó lenne, ha a technológia előre szólna ne­künk az átállásokról, de az a baj, hogy az utolsó pillanat­ban tudják meg ők is. — Ez határozza meg a tem­pót? — Az átállások az elrom­lott és a felújítandó gépek száma. Különösebben nem kell munkára ösztönözni a szerelőket, kiváltképp a bri­gád tagjait. Jó néhányuknak családtagja „Tisza cipős”, tudjuk azért jönnek be, hogy dolgozzanak. Itt menni kell a gépeknek — vagy a szerelő­nek. Elmondanák a véleményüket A brigád vállalta, s a jelek szerint teljesíti: csökkenti a gépek állásidejét. Vállalta az anyag- és alkatrész takaré­kosságot azzal, hogy tagjai az elhasználódottaRat felújítják. S vállalnának még mást is. — Elmondanánk a vélemé­nyünket, ha a beruházók kér­nék, arról, hogy milyen gépe­ket vegyen a gyár — így Mi­hovics József. — Van olyan szalag, ahol öt-hat féle típu­sú gép dolgozik. Nem igaz, hogy nem tudunk a témához szólni, hiszen egyik kollégánk dolgozott az NSZK-ban, ren­delkezünk prospektusokká^ és egyébként is annyiféle gép van a gyárban, hogy szinte nemzetközi áttekintést ka­punk. így nem fordulhatna elő az, hogy leselejtezünk kényszerből olasz konfekció­gépeket, nem állnának hiába a csehszlovák masinák. Mondjak valamit? Vettünk másfél éve nyugatnémet gé­pet. Ott állnak a raktárban — most lesz hozzájuk modell. Az év végi hajrák, az al­katrészhiány mást is megkö­vetel a brigád tagjaitól, s egyben figyelmeztet valami­re. Arra, hogy a könnyűipar­ban végrehajtott rekonstruk­ció elkerülte a segédanyag és a kellékgyártást, ami jelen­tős feszültségeket okoz a ter­melésben. Jenei János gépla­katos így vélekedik erről: — Megcsináljuk, mert mu­száj, de nem értek vele egyet. Tizenöt-tizenhat forintos óra­bérű szakmunkások például zippzárt vágnak hosszúról rö­vidre. Vagy éppen más kel­lékeket csinálnak. Nem ezzel kellene őket foglalkoztatni. Lehetnek érdekeltek? Ha már szóba kerültek a forintok: Jenei János mond­ja. hogy harminc éve dolgo­zik a gyárban. így vitt haza most háromezer forint havi fizetést. Vagyis jelentős szerepet töltenek be a karbantartók a termelésben, de ez nem tük­röződik túlságosan az anya­giakban. Igaz. tavaly a gyári 3 százalékos béremelés elle­nére 5,5 százalékkal növe­kedtek itt a bérek. Talán ké­sőn. A nagyobb bérfejlesztés következménye: az idén el­maradt a mozgóbér. De érde­mes lenne foglalkozni azzal, más gyárakban már bevezet­ték ezt — hogy a szerelők egy-egy műhely minőségi és mennyiségi tervének teljesí­tésében legyenek érdekeltek anyagilag is.' Ugyanígy az al- kat rész-gazdálkodásbap. Egy karbantartó ha akarja, ha fi­gyelmetlen. ha fegyelmezet­len fél hónap alatt elúsztat­hatja a műhely raktárkész­letét. Tehát a kisebb terme­lő kollektíva plusz százalé­ka után kapjanak többet, el­maradás esetén pedig keve­sebbet a karbantartók. A si­ker. a kudarc az övék is. Igaz, ez kizárná a javítás utáni, esetleges baráti „esz­mecseréket!’. (beszélgetéseket a gépek mellett, s megköve­telné minden karbantartótól, hogy ésszerűen szervezze meg a lehetőségek függvényében munkáját, például „holt-sze­zon” idején. Persze, nemcsak a karbantartóktól, a gyártól is. (Folytatjuk) Hajnal József--------------------------------------------------------------------------------------------------------­A szolnoki Tejipari Vállalat karcagi üzemében naponta több ezer liter tejet dolgoznak fel. A tej csomagolása automatikus gépeken történik. Ellátják a város és a környék la­kóinak tejszükségletét Műszak után ügyelet Jöjjenek a vizesek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom