Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

1979. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 A természet „bekerítette" a gyerekeket SPORT O SPORT « SPORT Öttusa világbajnokság, Budapest A nagy egyéniség hiányzott az aranyéremhez Minden bizonnyal egysze­rűbb és vonzóbb lesz a 10. Természetjáró Úttörők Or­szágos Találkozója táborke­retben rendezvény elnevezé­se, ám a tiszafüredi magán viseltes kezdet minden gyen­geségét és túlbuzgalmát. Ez volt ugyanis az első, ám biz­tos, hogy egy generációkra kiterjedő eseménysorozat vette ezzel kezdetét. Fillérekért divatbemutató Dr. Lőrinczi Géza, a Ma­gyar Természetbarát Szövet­ség főtitkára indokolta meg az úttörő természetjárás lét- jogosultságát. — Szerinte ugyanis a középiskolások ODK-ja, a szakmunkáskép­zők országos természetjáró találkozója, az egyetemisták, főiskolások hasonló rendez­vénye mellé odaillett az út­törők természetszeretetéből eredő manifesztum. Ezzel a kör bezárult; mondhatni a fiatalokat „bekerítette” a természet. De szóljunk a fürediek rendezvényéről, amely alig­hanem sporttörténeti jelen­tőségű is lesz, mint a sor­ban az első. Számos jó szél segítette az ügybuzgó ren­dezők munkáját az idén, hi­szen a Nemzetközi Gyermek­év szerencsére jóval több tar­talmat kapott országszerte, Ha képet rajzolnánk Szol­nok megye tömegsportjáról, bizonyos, hogy a martfűi gyáróriás nem hiányozna róla. Nem hiányozhatna, hi­szen minőségét és tartalmát tekintve országos méretekben is számottevő a Tisza Cipő­gyár 'tömegsportélete. A csaknem hatezer dolgozó testedzését, sportolását im­már öt éve Kocsis Ferencné irányítja. Szülővárosából, Debrecen­ből érkezett a gyárba 1955- ben, majd öt évvel később férjével együtt Dunaújváros­ba költöztek, A következő állomás Jászberény volt, s 1972-ben ismét Martfű. — Úgy fogadtak minket, mintha el sem mentünk vol­na — emlékszik vissza. — Amikor legelőször jártam itt, hideg, esős novemberi hajnal volt, minden idegen és barátságtalan. Azóta na­gyon megszerettem a köz­séget és lakóit. Itt szereztem cipőipari szakmunkásbizo­nyítványt, itt kapcsolódtam be a KISZ-mozgalombai, let­tem alapító tagja a gyári alapszervezetnek, majd KISZ-titkára az egyik gyár­egységnek, de itt kaptam lehetőséget a továbbtanulás­ra is. A férjem — a mecha­nikai osztály vezetője — szintén martfűi. — Hogy került közel a sporthoz? — Hat éve kértek fel, hogy dolgozzak a szakszer­vezeti bizottságban. A kul­turális, agitációs-propaganda és a sportbizottság vezetését bízták rám. Kiterjedt mun­katerületemben ez nem oko­zott gondot. Már 1955-ben tagja voltam a martfűi me­gyei kézilabda-csapatnak, s bár nem tartoztam a leg­jobbak közé. szerettem spor­tolni. Röplabdáztam és asz­taliteniszeztem is. Ugyanak­kor megkönnyítette helyze­temet az is, hogy a gyár tömegsport-élete gazdag ha­gyományokra tekintett visz- sza. Karöltve dolgoztunk a tömegsport-bizottsággal, éves versenynaptár alapján, s úgy érzem, sikerült előrelépni. Való igaz, a szakszervezeti bizottság irodái mellett megtelt már a falba épített vitrin, a díszes serlegeknek, kupáknak, egyéb díjaknak új, tágasabb helyet kell ke­resni. A gyárban egész éven át több sportágban zajlanak a házibajnokságok, amelyek­nek sorát a jövőben például atlétikával és röplabdával bővítik. Valamennyi megyei, mint azt egy kampánytól megszoktuk. Elég legyen egy példa erre: a rendezők egyik buzgó vezetője, V. Nagy Má­ria, a füredi járás úttörő el­nöke a Divatintézettel vette fel a kapcsolatot. Ki is vo­nult a gyerekek szórakozta­tására az 42 közreműködővel, hatalmas apparátussal, ám a gond akkor kezdődött, ami­kor az anyagi ellenszolgálta­tásokról érdeklődtek a házi­gazdák. Meglepetés — még­hozzá kellemes meglepetés — érte a tábor gazdáit: mind­össze egy kávét és egy sze­rény úticsomagot kértek fel­lépti díjként. — Természetes, hiszen gyermekév van... — mond­ták. Ez jellemezte egyébként a természetjáró úttörők füredi vendéglátását. Annyi jószán­dék sűrűsödött össze, hogy ebből akár két hasonló tá­bort is meg lehetett volna szervezni. Füred — piros keretben A hat nap során szinte mindenki fedélzeten volt, aki úgy érezte, hogy tenni tud valamit a gyerekek jó közér­zetéért. Kajakversenyhez, horgászvetélkedőhöz, kirán­dulások sorához teremtettek nagyszerű feltételeket a fü­járási és községi viadalon indítanak csapatokat, de nem hiányoznak a szakszervezeti sportnapokról sem, termé­szetjáróik pedig az országos rendezvényeken is gyakori vendégek. A tömegsportra 100 ezer forintot költenek évente, jóval többet tehát, mint némely községben a versenysportra. — Elengedhetetlen felté­telnek tekintjük a tömeg­sportot. Dolgozóink zöme nehéz munkát végez, ame­lyet a szalagrendszerből adó­dóan a monotonság jellemez. Közel négyezren öltenek rendszeresen sportmezt ma­gukra, de ehhez még azt is hozzá kell tenni,, hogy a munkahelyi testnevelés is ezreket mozgat meg napon­ta kétszer, most már öt éve folyamatosan. Persze, azért igyekszünk mindenütt mél­tóképpen képviselni a gyár színeit, növelni hírnevét. Ritka az a sportrendezvény, amelyen ne kerülne vala­melyik csapatunk dobogóra. Emlékkép villan: a közvet­len üzemek Szolnokon ren­dezett sportnapján a mart­fűiek két számban is diadal­maskodtak, s velük együtt örült a csapatvezető — Ko­csis Ferencné. — Ha csak tehetem, elkí­sérem sportolóinkat. Nem azért, mintha nélkülözhetet­len lennék, hanem mert én is szívesen nézem a mérkő­zésüket, s nagyon tudok örülni a sikernek. A játéko­sokkal nemcsak munkakap­csolat köt össze, de úgy ér­zem, hallgatnak is rám. ta­nácsokat kárnek tőlem. Ta­lán ezért is mondják rám, hogy a sport háziasszonya vagyok. — Sportol is velük? — Nem. A 13 tagú tömeg­sport-bizottság egyetlen tag­ja sem vesz részt a házi- bajnokságokon, hogy vélet­lenül se merülhessenek fel kétségek a viadalok tiszta­ságával kapcsolatban. Spor­tolni azért sportolok: vigyá­zok a kondíciómra. Kerékpá­rozok, de nagyon szeretek evezni, és kocogni is. — Hogy áll az idővel? — Rosszul — neveti el magát. — Pontosan kezdem a munkaidőt, de a nyolc órát bizony már nem lehet betartani. Azt hiszem, akik ilyen munkakörben dolgoz­nak, azok természetesnek is veszik ezt. Nem számolom, mennyi a többlet, de nem is szabad, mert akkor nincs értelme dolgozni. redi járás gazdasági egysé­gei. A Hortobágyon még a szürke gulyát is kihajtották az úttörők nagy-nagy gyö­nyörűségére. A házigazdák sem látták kárát a rendezvénynek: a fürediek _ nyolc_ kajakot. kap­tak, melyet a tábor után meg is tarthattak és ez a „bevé­tel” alighanem mérhetően jó hatással lesz a nagyközség éledező vízisport életére. Hogy min mérhettük le az útkeresés gyengeségeit? El­sősorban a tábor tematiká­ján: mintha nem fedte volna a „természetjárás” elneve­zést a hat nap programja. Sokkal inkább a természet megszerettetése volt a cél, dehát sok ideje van az úttö­rő mozgalomnak arra. hogy egy hasonló táborozás alkal­mával — éppen a füredi si­keren felbuzdulva — megva­lósítson a mostaninál kon- cepciózusabb elképzeléseket is. Persze, ehhez az kell, hogy az időjárás is jobban kedvé­be járjon a rendezőknek, hi­szen az égi áldás nem egy­szer kényszerítette a szerve­zőket arra, hogy a „tartalék programmal” rukkoljanak elő. Ezzel együtt egyetlen lé­nyeges elképzelés sem esett kútba: érthető volt a pajtá­sok lelkendezése a záróna­pon, amikor is a lengyel, bel­ga. dán, olasz gyermekek a magyar vörösnyakkendősök segítségével piros ceruzával keretezték be Tiszafüred ne­vét a világatlaszon. — Mennyit keres? — Elismerik a munkámat: a fizetésem 3800 forint. Min­den évben kapok jutalmat, tavaly megkaptam a Szo­cialista kultúráért kitünte­tést. Számtalan társadalmi megbízatást is el kell látnia. Többek között a Tisza Cipő Sportegyesület elnökhelyet­tese és tagja a megyei párt- bizottság mellett dolgozó sportbizottságnak. Vajon mi­kor pihen és hogyan? — Természetesen, ha van időm. A sportoláson kívül szeretek olvasni, tévét nézni. Gyakran sétálok. Tizennyolc éves lányom abban a kor­ban van, amikor sokat kell vele beszélgetni és a séta kiváló alkalom erre. Népes családból származom — ki­lencen vagyunk testvérek — s amikor lehet, összejárunk. Egyszóval a családdal töl­töm szabad időmet. — Mi ad önnek erőt a munkához? — Talán az. hogy szere­tem. A lányomat elsős gim­nazista korában elküldtem dolgozni a gyárba a nyári szünidőben, hogy kóstoljon bele a munkába. Ezzel jött haza: „Anyu! Tudod milyen sokat dolgoznak, és mégis milyen jókedvük van!”... Azokat nem kedvelem, akik sokat panaszkodnak: én in­kább igyekszem megoldani a gondjaimat, mintsem, hogy siránkozzak felettük. Íróasz­talomnál is csak addig ülök. míg él nem végzem admi­nisztrációs teendőimet, aztán sietek az emberek közé. P*ár az is jó érzés, hogy minden­ki köszön. Nem azért, mert felettesük vagyok, inkább azért, mert kollegának te­kintenek. — Népszerűnek tartja ma­gát? — Inkább ismernek — mondja. — De Martfű kicsi, így nem is nehéz. Minden­esetre ez az ismeretség olyan légkört teremt, amely­ben élni is. dolgozni is jó. Constantin Lajos Egy korszak visszavonha­tatlanul végétért az öttusá­ban. A szovjet—magyar pár­harc belterjessége a múlté, és ez nemcsak balszerencsés formaidőzítés, verseny köz­beni véletlensorozat miatt van így, hanem azért, mert az öttusára egyre inkább odafigyel a világ. A modem pentathlon mintha a modern ember presztízs sportága lenne: egyre többen és töb­ben törnek a győzelemre. Az érdeklődés jellemzésére áll­jon itt egy adat: 1969-ben 12 újságíró akkreditáltatta ma­gát a világbajnokságra, ez­úttal Budapesten mintegy félszáz (!) újságíró követte nyomon a helyszínen az ese­ményeket, és mögöttük az olvasók millióinak igénye sorakozik. 1. A magyar csapat felkészü­lése tulajdonképpen azóta tart, amióta dr. Török Fe­renc lett a szövetségi kapi­tány. Első nyilatkozataiban már a budapesti VB-n való jó szereplést jelölte meg az egyik legfontosabb célul. Ke­mény kézzel látott munká­hoz, többek között Kancsalt is félreállította, mert nehe­zen akarta magát alávetni a központi akaratnak. Később a korábbinál áttekinthetőbb válogatási rendszert vezetett be, elsősorban a versenye­ken elért eredmény döntött a válogatott mez odaítélésé­ben. Ezüstöt szereztünk csapat­ban, ami ugyan ettől a gár­dától szép siker, de a sport­ág egészétől mégis szűkkeb­lű ajándék a szurkolóknak. Még akkor is így van ez, ha figyelembe vesszük, hogy mindössze hét pont válasz­totta el csapatunkat a dobo­gó legmagasabb fokától. Az értékelés még hátra van, minden bizonnyal meg­teszik ezt -á szakemberek, néhány kérdésre azonban nem lesz könnyű elfogadha­tó választ adniuk. Dr. Török Ferenc beszélgetésünk során elmondta, hogy Kancsal nem úgy melegített be az úszás­ra, ahogy ő kérte. Szakmai­lag is megindokolta, hogy mi volt az előírása és miért. Arra szólította fel a magyar csapat legfiatalabb tagját, hogy érje el legalább a szá­zas pulzusszámot a bemele­gítésnél. Kancsal ennek nem tett eleget, mondván, elfá­rad a versenyre. A kapitány szerint ez legalább két má­sodpercet jelentett, amin a Újabb kellemetlen ellen­féllel kell megküzdenie ma a Szolnoki MÁV-MTE NB Il-es labdarúgó-csapatának. A szarvasi együttes ellen a múltban sem mehettek soha­sem biztosra a megye csapa­tai, s mivel ugyanúgy — egv vereséggel, egy győzelemmel — kezdték a bajnokságot, mint a piros-kékek, így igen nehéz az eredményt megjó­solni. A MÁV-MTE legény­sége mindenesetre bizakodik, bár ezúttal jóval óvatosab­bak az esélyek latolgatásá­ban. Himer István vezető edző szerint, amennyiben ha­sonló szellemben és erőbedo­bással játszanak, mint leg­utóbb, úgy pontot tudnak szerezni. Hét közben a csa­pat formájának állandósítá­sára törekedett, hogy ne is­métlődhessen meg olyan el­lentét, mint az első két mér­kőzésen. A szarvasi találko­zón minden valószínűsé« sze­rint az elmúlt heti csapat lép pályára. A Lehel hét közben Me­zőtúron MNK-mérkőzésen 3:0 arányú vereséget szenvedett. Kóczián Antal vezető edző Horváth László élete leg­sikeresebb világbajnoki szereplését zárta Kancsal Tamás viszont igyekszik minél hamarabb elfelejteni ezt a számára balsikerű világversenyt Fotó: Csatorday Zoltán kiélezett küzdelemben talán az aranyérem múlt. Dehát miként hagyhatja figyelmen kívül egy versenyző a veze­tője óhaját? A futás előtt már nyilván­való volt, hogy a mieink csak keservesen tudják vé­gighurcolni azt a terhet a pesthidegkúti 4000 méteres távon, amit az aranyérem megszerzése jelent. A közön­ség persze még bizakodott a start előtt is a csapatgyőze­lemben, de ezt inkább a ha­gyományok tisztelete miatt tette, így aztán kifejezett csalódást nem is okozott a második hely. Abban min­denki biztos volt, hogy ha a csapatban nem is volt több — a magyar öttusasportban igen! ~ 2. Kevesebb mint egy eszten­dő választ el bennünket a moszkvai olimpiától. Nem tudni milyen következtetést \fonnak le a mostani ered­ményből a szakvezetők: le­het, hogy a mostani VB-csa­elégedetlen volt a teljesít­ménnyel, ezért mind a kö­zéppályán. mind a támadó­sorban változtatásokat ter­vez. A vasárnapi, Asztalos SE elleni ,hazai mérkőzésen az idény első győzelmére ké­szül a csapat. Kóczián Antal vasárnapi csapata: László. Gergely, Kirchner, Lakatos, Török, Lukácsi. Fejes, Pos­tás. Sebestyén, Váczi, Bacher. A cserék: Mikhárdi. Pecha. Szabó P. A Mezőtúri Honvéd Oros­házán játszik. Az újonc OMTK sikeresen vette az NB II rajtját, bizonyára a Honvéd ellen is meg akarja mutatni, hogy nem véletlen az eddigi jó szereplése. A mezőtúri gárda a szerdai ku­pamérkőzésen nyújtott jó tel­jesítményét szeretné folytat­ni. Az elmúlt fordulóban Czanka és Tóth megsérült. Bódi és Cerháti pedig gyo­morrontással bajlódott. Az utóbbi kettő játékára feltét­len számít a vezető edző Tóth és Czanka játéka azon­ban kétséges. Bencsik Gyula így csak a mérkőzés előtt je­löli ki a kezdő csapatot, pat rajtol Moszkvában is, lehet, hogy más lesz az ösz- szeállítás. Mindenesetre a nagy főpróbától az ötkarikás premierig már nincs túl sok idő a csapatkeresésre, így az aranyéremre sem lehet túl sok esélyünk. Talán hama­rabb kellett volna tudomá­sul venni — és nemcsak mondogatni — hogy a Mont­real óta eltelt idő fiaskóit nem lehet a balszerencsés véletlenek számlájára írni. Korábban kellett volna ered­ményekben is lemérhetően számolni azzal, hogy a világ mindinkább megtanulja ezt a látványos, egész embert kívánó nagyszerű sportágat. Hiszen még veszíteni is le­het olyan emelt fővel, aho­gyan azt az angol Nightin­gale tette. „Hátrafelé” lova­golt, pontot nem szerzett — viszont a futásban 1240 pon­tot ért el, jóval többet, mint akármelyik magyar. 3. Hogy milyen tapasztalato­kat hozott a budapesti világ- bajnokság? Sok egyéb mel­lett azt a tanulságot, hogy a versenyzők a jövőben el­sősorban vívásban szerezhe­tik meg a most elmaradt pontjaikat. A NIM csarnoká­ban mindössze hárman ér­tek el ezer pontot, vagy an­nál többet — úszásban vi­szont csak az utolsó tíz nem érte el ezt a teljesítményt a hatvanhét induló közül. Az­tán olyan futó kell az együt­tesbe, aki annyit teljesít, mint amennyire szükség van a végső sikerhez. A lengyel Peciak például a hatodik helyen várta a futás rajtját — mégis sokan elkönyvelték előre a világbajnokságát. „Csak” ezüstre tellett a len­gyel fiú erejéből, ám aligha­nem győzött volna, ha Nie- man után kerül sorra. A magyar csapat a 4. Hor- váthtal és a 6. Maracskóval könnyedén nyert volna, ha van egy olyan klasszisunk, mint a lengyel olimpiai baj­nok, aki az aranyéremért csatázik. Ezúttal hiányzott ez a nagy egyéniség, így a „le­fejezett” gárdánk inkább Kancsal 17. helyét próbálta korrigálni. Ezt a fényűzést pedig egyetlen válogatott sem engedheti meg magá­nak. így hát alighanem vár­nunk kell az aranyéremre mindaddig, míg meg nem ta­láljuk Balczó András utód­ját. Palágyi Béla Események VASÁRNAP: Kézilabda. Alkotmány Kupa női torna: Szolnok, Tiszaliget 9. Tenisz. NB III: Szolnoki MÁV- MTE—Salgótarján, Szolnok. Ti­szaliget '9. Tömegsport. Alkotmány Kupa férfi és női kispályás labdarúgó- torna : Szolnok, Tiszaliget 8. A BHG öt . gyáregységének sport­napja: Kunhegyes 10. Vízilabda. Alkotmány Kupa: Bratislava—Tatabánya 10. Szol­nok—Eger 11, Eger—Ü. Dózsa 17, Szolnok—Bratislava 18. Szolnok, Damjanich uszoda. Labdarúgás. NB II. Lehel SC —H. Asztalos J. SE, Jászbe­rény 10. Pál. Megyei bajnok­ság: Tiszabura—Törökszentmik- lós 16. Trencsényi. Besenyszög— Jászárokszállás 16. Tajthy, Szászberek—Karcag 16. Ka- polcsi. Szolnoki Vegyiművek— Kunszentmárton 10 (Csongrád megyéből). Jászjákóhalma—Rá- kóczifalva 16 (Heves megyéből). Jászkisér—Túrkeve 16. Busa. Abádszalók—Jászberényi Vasas 16 (Hajdú megyéből). NB-s tar­talékbajnokság: Lehel SC— SZMÁV-MTE 14. Szűcs. Idegenben szerepelnek: a lab­darúgó NB II-ben a Honvéd Szabó Lajos SE Orosházán, a Szolnoki MÁV-MTE Szarvason. HÉTFŐ: Vízilabda. Alkotmány Kupa: Bratislava—Eger 10, Tatabánya— Ü. Dózsa 11. Eger—Tatabánya 16. Ü. Dózsa—Szolnok 17, Szol­nok. Damjanich uszoda. Labdarúgás. Kun Kupa ser­dülő torna: Kunhegyes 10. A Szolnoki MÁV-MTE csapatainak bemutató mérkőzése Karcagon és Kisújszálláson. A sport háziasszonya SÍPSZÓ ELŐTT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom