Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
me 1 979. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 A kezdeményező szelevényiek tettekkel is bizonyítják: érdemes az utcákban virágot ültetni, gondozni Virágos falvak Szelevény két évvel ezelőtt „falüszépítési" felhívással fordult az ország falvaihoz. Különösebben nagy mozgalom, verseny ugyan nem bontakozott ki a felhívás nyomán, de Szolnok megyében biztatást adott a falusi utcák szépítéséhez. A ház még vakolatlan, de a kert már pompázik Jászjákóhalma: A legkisebb verendán is elfér néhány virág. Tisztaság, rend, virágok. A környezet meghálálja a törődést- nzs Az utak szertefutnak, - gyerekkoromban így oktatott a nagyapám. A széles útból sok kisebb ágazik el. Az egyik aztán elsat- nyul, belevész a semmibe, a másik meg egyre terebélyesedik és a boldoguláshoz vezet. Ti gyerekek meg elindultok a magatok kis útján valahová. Kérdés, elsatnyul-e, vagy olyan úttá nő, amelyik hasznára válik a világnak? Lásd, amikor anyád kicsi volt, ő csak a mi utunkon indulhatott el, azt járhatta végig. Parasztnak a tehén faránál, iparosnak a szerszám mellett a helye. Ez volt a reríd. És aki*úrnak született, az úr maradt, míg meg nem halt. De most más világ következik, jól gondold meg milyen utat választasz. Akkor a naptár 1946- ot mutatott, és én megmosolyogtam ezt az egyszerű bölcsességet. Ma már értem mit jelentett e képletes beszéd: az utak jszertefutnal^ Neve: Erős János. Öt esztendeje!, bogy leszázalékolták: ki-kihagy a motor. — Valamikor joggal neveztek engem Erősnek. A nagyraktámál úgy hordtam föl az emeletre a 80 kilós búzászsákokat, mint a parancsolat. De a szívem vacakolni kezdett. — És szabad dohányozni? — mutatok -a kezeügyében lévő cigarettásdobozra. — A doktor úr azt mondta, hogy tízet-tizenötpt elszívhatok egy nap. — Betartja? Huncutul villan a szeme: — Attól függ ki kérdezi. Ha a doktor, azt mondom igen. De igazság szerint elmegy két csomaggal is naponta. — Azt mondta zsákos volt... — Abból éltünk amiből lehetett. Negyvenhétben nősültem. húsz esztendős voltam. Három hold bérelt földön gazdálkodtunk, meg elmentem az állami gazdaságba, ott dolgoztam ”55-ig. Akkor megalakítottuk itt Héken az Augusztus 20. téészt. Bizony, nagyon kevés volt a forint. Kéthavonként kaptunk egy kis terményt vagy pénzt. — És a gyerekek? — Mind elvégezték a nyolc osztályt. Mondtam nekik: mit akartok? Tanultok tovább, vagy nem? Ha nem, gyerünk a téeszbe. Egy se akadékoskodott. Mária meg Erzsiké most is a baromfitelepen dolgozik. Veronika a Rákóczi Tsz faiskolá iában. János gépkocsivezető az állami gazdaságban, Ilonka meg gyesen van. Annak rendőr a férje Pesten, de a többi vejem itt dolgozik a téesz- ben. Mert egyre jobb itt az élet, meg aki ezt szokta meg. annak ez a munka jobb mint a gyári. Hogy aztán az unokáim majd hogyan igazítják el a sorsukat — mert van belőlük nyolc —, azt nem tudom. — Annakidején is így képzelte az életét? — Nem csalódtam. Itt építettük ezt a házat, a megélhetés is jó, 3500 forint körül van az átlagfizetés a szövetkezetben, persze, hogy a gyerekeim itt maradtak. A feleségem is baromfi gondozó lett. Én meg itt a ház körül teszek-veszek, jószágot hizlalok. Az udvarban kacsa, csirke csipegeti a füvet, az ólban versenyt röfög több mint tíz hízó. — Mi a szüléink útját követtük, :— mondja Erős Lajos, a mezőhéki Táncsics Tsz pártbizottságának titkára. — öten vagyunk testvérek, csak a legidősebb nővérünk ment az iparba. A mezőgazdaságba születtünk, hát ezt csináljuk. Sajnálom a bátyám, mert ha János egészséges lenne, felvenné a versenyt a húszévesekkel is. Azt mondja, a mezőaazda- ságba születtek, és hűségesek maradtak hozzá. Csakhogy ez a hűség már másféle mint elődeiké volt. ö például pely- hedző állú legényke korában fogatosként kezdte. Tanult, és most a csaknem ezerhat- száz tagot számláló szövetkezet egyik vezetője. — Ha most lennék fiatal, én elmennék iparosnak, nem lennék paraszt. — nevet jóízűen, homlokából feljebb tolva fekete kalapját Kovács István. Az üvegezett verandára besüt a nap, ott üldögélünk, — Tud ja, az apámnak hatvan holdja volt, négyünk között osztotta el. Én már három éve vittem akkor az asszonyt a házhoz, amikor az apám adott egy kocsit, egy pár lovat, és azt mondta:, na eredj a tanyára, élj magadnak. — Sokat változott erre is az ember élete? — Hát a mai gyereknek már hiába adnák az ekét, nem tudná, mit kezdjen vele. Na de jól van ez így. Mi a 15 holdunkon hajnaltól estig kapáltunk, arattunk. Annyit * * * túrtam én a földet életemben, hogy most már nem kellene, ha ingyen adnák se, legyen csak a szövetkezeté.. Mert tudja, kutya volt az az élet. — De a háború után se volt könnyű. — Nem, de azt mondom, mindjárt a hadjárat után kellett volna megcsinálni azt a téeszt... — Pedig a szervezéskor ... — No, mert amit nem ismer az ember, attól fél. Meg hát gondolja csak el: megkoplalta a paraszt a földet, a szájától vonta meg a falatot, csak hogy ragaszthasson egy holdat a többihez. Hát ilyen bolondok voltunk. Az én gyerekeim már másként csinálták. Igaz, akkor már szabadság volt. És én azt mondtam nekik: vissza út nincs, csak előre menjetek, amit elkezdtetek, folytassátok. És sorolja merre vitt a gyerekei útja: az egyik fia most ismét a Szovjetunióban tanul, hadmérnök lesz. „Az orosz asszonyt vett magának, még amikor először kint volt. Van egy kislányuk is, Anikó.” Imre' fiam a BVM- ben dolgozik, naponta bejár Kunszentmártonba busszal, mert itt lakik a családjával együtt az öregekkel, ebben a szép, négyszobás házban. A menye — velünk üldögél a mosolygós fiatalasszony is — bedolgozó a KUNSZÖV-nél. Ilona lánya a tanács vb-tit- kára Csömörön. Rózsika a téeszirodán dolgozik. „No annak némileg paraszt maradt az ura, de K—700-as traktoron dolgozik, az meg már nem igazi paraszti munka.” András Orosházán belgyógyász, a felesége ápolónő. Erzsiké gyesen van. „Annak az ura gépkocsivezető, a környezetvédelmi vezetőket hurcolássza.” — Hát így vagyunk. Amikor kicsik voltak a gyerekek — akkor pedig már megvolt a kolhozistálló itt Mesterszálláson is — hónapszámra be se mentek a. tehenekhez. De ha jött egy traktor, azt körülállták, napokig csodálták volna. Nem féltek a gépektől, inkább mind gépes akart lenni, még a jányok is. Télidőben ráértem, elővettem a gyerekek iskolás- könyyeit, olvasgattam. — A papa nagyon szeret olvasni — mondja Pannika, a meny. — Jár ide mindenféle újság. — Maga miért választotta a bedolgozást? — Nem könnyű a varrás sem, de így itthon vagyok a gyerekekkel. — Nem arról van szó, hogy maguk már nem ragaszkodnak a földhöz, a paraszti élethez? — De igen. Nekünk már nem kellene. Imre is a szakmáját szereti. A gyerekeket kihozza a kíváncsiság a verandára. Anikó cserfes kislány. Egyhamar elsorolja, hogy ősszel már iskolába megy. Kievbe, és majd oroszul is meg magyarul is tanulni fog, most segít a nagymamának csirkét etetni, de ha felnő, gver- mekorvos lesz.' Ebédidő van! Az irodaház előcsarnokában munkásruhás fiatalok állják körül a rex- asztalt. Négyen csatáznak, a többiek szurkolnak nekik. Ez utóbbiak között van Kovács Mihály 28 esztendős szakmunkás. A pártbizottság titkárának szobájába húzódunk beszélgetni. — Négyen vagyunk testvérek. a legkisebb húgom az idén érettségizett, óvónő lett. Én John-Deer-en dolgozom itt a szövetkezetben. Egyébként géplakatos a szakmám, és van hivatásos gépkocsivezetői jogosítványom is. — Tedd hozzá Misi. hogy ez a gép már műszer, csak jó szakember dolgozhat rajta, — szól közbe Érős Lajos. — Hát ezért jelentkeztem. Lajos bácsi, a mesterszakmunkás vizsgára, — mondja a fiú, majd hozzám fordulva magyarázva: — négyszer két hetet kell az iskolán tölteni, arra megkapom az átlagbért a szövetkezettől. És ha sikeresen levizsgázom. 6—10 százalékkal emelik az órabéremet. Megéri, hogy tanuljak. — A szülei? <5k is itt dolgoznak? — Igen, ők még földdel léptek be annakidején, nem is tudom mennyivel. Sokszor mondom: furcsa., hogy a szülő és a gyerek nézete ennvire különbözzön egymástól, mint az enyém meg az apámé. Az öreg legszívesebben mindig dolgozna, sehová sem akar mermi. legfeljebb az árokpartra füvet kaszálni. Mi is szeretjük a munkánkat, de élni is akarunk. Eljárunk a feleségemmel meg a kislányunkkal kirándulni, színházba. — Autóbusszal? — Egyelőre, de írattunk Trabantot. Én már mezőgazdasági munkás vagyok. Ledolgozom a naDi munkaidőt megkapom a fizetésem. a feleségem úgyszintén, és elvárjuk. hogy a munkánk után szénen éljünk, megfelelő megbecsülést kapjunk. Hevenyészett statisztika, melyet Nagy György személyzeti vezetővel és Erős Laiossal készítünk: A mezőhéki Táncsics Tsz három falu — Rákócziúífalu. Mesterszállás és Mezőhék — lakosságát fogta össze. Az első téesz 1949. szeptember • 29-én alakult e vidéken — a jogelőd! A mostani nasvszövetkezet 16 gazdaság egyesüléséből jött létre. 10 500 hektár földön gazdálkodik vagyona több mint félmillióra forint, és évente 380 milliós termelési értéket állít elő. Az összes tagból — számuk 1571 — több mint hatszáz nvugdíias. A szövetkezetben 44 diplomás és 91 technikus van. A szakmunkások száma 247. a betanított munkások^ 238. Régi értelemben ve+t. ..gyalogmunkás” errefelé már alig akad. És ez csak eev téesz a megyebeli 59 közül. Jól mondta a nagyapám: az utak .szertefutnak. De már mind kevesebb vész a semmibe. Szertefutnak és tartalmasabb élethez vezetnek. Varga Viktória i A homokos földdel dacolva is megélnek a cserke- szölői virágok
