Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
1979. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az élő Beszélgetés Salamon Ferenccel, a nemzeti park Igazgatéjéval Ha valaki — akár egyszer is — járt már a Hortobágyon, s látta a végtelenbe vesző, délibáb vizében fürdő horizontot, hallgatta a füvek zúgását a szélben, érezte a kakukkfű illatát, az megértette, megérezte, miért tartják immár századok óta, oly nagy becsben ezt a pusztaságot írók, költők, tudósok. Több mint öt esztendeje már, hogy a Hortobágy sajátos, világviszonylatban is jelentős természeti emlékeinek védelmére megalapították az első nemzeti parkot Magyarországon. A nemzeti park létesítése óta eltelt idő alatt számos olyan eredmény született, amelyre méltán lehet büszke a magyar természetvédelem. Hatalmas tájrészleteket sikerült az eredeti, vagy ahhoz hasonló állapotba hozni, ismét megjelentek a hajdan itt honos, ritka madarak, néhány kiveszőiéiben levő háziállatfaj fennmaradását biztosították — és így tovább. Mindez úgy történt, hogy közben az idegenforgalom, a turisztika is növekedett. A nemzeti park keretein belül végzett munka természetesen egy sereg problémát, megoldásra váró feladatot is felszínre hozott. Minderről — az eredményekről és gondokról, feladatokról :— beszélgettünk debreceni irodájában Salamon Ferenccel, a nemzeti park igazgatójával. Tilalmak és távlatok — Az alapító határozat az indoklásban bizonyos védelmi szempontokat is közöl. Indokolja, hogy miért kell a védelmet megszervezni, s arról is szól — hogyan. Tulajdonképpen ezt kell nekünk „aprópénzre” váltani. Például: tavalyelőtt adtuk ki a nemzeti park területén és az ezzel határos területeken gazdálkodó mezőgazda- sági üzemek számára kötelező természetvédelmi szabályzatunkat. Azóta persze sok változás történt — a szabályzat módosítása vált feladattá. — A Hortobágy — eltérően sok más védett területtől — nem „holt”, rajta és határán üzemek gazdálkodnak. Utköznek-e — s ha igen, miért — a gazdasági és természetvédelmi érdekek? — Abból kell kiindulni, hogy a kérdésre a lehető legpontosabb választ adhassuk, hogy a természetvédelem hosszú távlatokban tervez, a gazdaságokat viszont sakkal rövidebb határidők szorítják. Érthető tehát, hogy bizonyos pontokon ütköznek az érdekek. Amikor egy területen a műtrágyázást megtiltjuk, azt azért tesz- szük, hogy ott az élővilág változatlan maradhasson. Tudjuk, hogy arra a kis megóvott szigetre éppen a mezőgazdaságnak, a növény- nemesítőknek, az állattenyésztőknek lehet — sőt bizonyosan lesz is — majd szüksége. A mezőgazdászt azonban húsz-huszonöt éves távlatok nem nagyon izgatják, annál inkább a tiltó rendelkezések, ö most akar szénát termelni, kövesutat építeni, műtrágyázni, öntözni. Sajnos, sokszor a költségeket sem kímélve gyökeresen akar a mezőgazdaság változtatni. A gazdaságokkal való kapcsolatunk persze más oldalról is jellemezhető. Amikor megalakult a nemzeti park, mindent csak tiltottunk, aztán elkezdődtek a közös munkák és ezek többsége a gazdaságok tetszésére talált. Most. amikor eljutottunk a fejlesztés szakaszába — egyértelműen támogatják a nemzeti park törekvéseit, erkölcsileg és anyagilag is.------ Hogy történik ez a g yakorlatban? — Közös vállalkozás például a Tiszafüred határában levő Jusztus-Feketerét elárasztása. A Hortobágyi Állami Gazdaság a költségek negyedét vállalta, mert állandó nádtermelési lehetőséget lát a Jusztus-Feketerét vízügyi átalakításában. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságnak vésztározóra van szüksége, ezért vállalta a kivitelezés összegének felét, a fennmaradó negyedét pedig mi tettük hozzá, elsősorban azért, mert a vonuló madártömegek számára a Jusztus-Feketeréten „tran- zitállomást”, nagyon sok fajnak költő-, pihenő-, táplálkozási helyet biztosítunk, amellett, hogy ez a hely a kunKápolnási mocsár rekonstrukciójának kísérleti terepe. Tehát, ha a célok, érdekek találkoznak: köny- nyű egyetérteni. A Jusztus- Feketeréten egyébként a jövőben szeretnénk egy olyan vízi skanzent kialakítani, amelyben a századforduló táián használatos halász- oákász eszközöket nemcsak ikiállításon láthatják az érdeklődők. hanem ki is próbálhatják. A glccs ellen — A Hortobágy világhírű, jelentős az idegenforgalma is. Hogyan tudták — sikerült-e — a tudományos, az ismeretterjesztő és a turisztikai — idegenforgalmi célokat összhangba hozni ? — Az alapító határozatban benne van, hogy kötelességünk mindennek — tehát az idegenforgalomnak a támogatása is. Az idegenforgalom mozgalmassága semmiképp sem árt nekünk, jó hatású feszítőerőt jelent, hogy így mondjam: „mindig belelátnak a fazekunkba”. Egyszóval : e téren nem ütköznek célok vagy érd,ekek. Ezzel együtt .— úgy érezzük — az idegenforgalom féltételei hiányosak. A vendéglátóipari. kereskedelmi szervek — tapasztalataim szerint — a sült gesztenyét szeretik kikaparni. Tehát számukra csak a nagy tömegeket vonzó események, a lovasnapok, és a hídi vásár a fontosak, a hétköznapokkal kevésbé törődnek. Meglehetősen hiányos vagy rossz a Hortobágyra látogatók tájékoztatása és sajnos az idegenforgalomban meggyökeresedett gics- csel is számolnunk kell. A giccs ellen persze semmit sem lehet adminisztratív intézkedésekkel tenni. Ügy viszont igen, ha a giccsei szemben valami értékesebbet állítunk. Tulajdonképpen ennek jegyében készítettünk öt olyan kis kiállítást a Hortobágy különböző pontjain, amelyek a Körszínben két éve megnyitott nagyobb, átfogó kiállítás mellett egy-egy kisebb területről nyújtanak élesebb képet. Tiszafüred, Karcag érdekeltsége — Ezek közé a kiállítások közé tartozik a nagyiváni néprajzi bemutató és m Tiszafüred határában levő Meggyes csárda is, amely tulajdonképpen csárdamúze- um. A nemzeti park összterületének mindössze 8,5 százaléka van Szolnok megyében. A százalékos arány — gondolom — nem fejezi ki hűen a Szolnok megyei területek jelentőségét. — Így van. Kicsit távolabbról kezdeném, hogy hű képet alkothassunk e területek valódi értékéről. Tavaly Debrecenben rendezték meg az európai nemzeti parkok vezetőinek konferenciáját. amely után a nemzetközi szaksajtó felsőfokban nyilatkozott a Magyarországon látottakról. Egyszóval: Szolnok megyében van a Hortobágy legértékesebb élőhelye, a kun- kápolnási mocsár, legszebb pusztája, a kunmadaras— nagyiváni és az olyan értékes építészeti emlék, minta Meggyes csárda, a Karcag határában levő Zádor-híd. Tiszafüred határában hamarosan fölépül a nemzeti park nyugati fogadókapuja, amely a Hortobágy első — általunk elképzelt — információs központja lesz. A fogadókapu tőszomszédságában van a Patkós csárda, amelyet most vásároltunk meg — működő csárda lesz. A tervek szerint Karcag határában nyílik majd a déli kapu. a műemlék Kadarcs csárdát tesszük e célra alkalmassá. Ha mindehhez hozzáveszem a tiszafüredi, a nagyiváni. a tiszaörsi emberek. párt-, tanácsi és gazdasági vezetők segítőkészségét, példamutató nyitottságát a természetvédelem ügye iránt .— akkor jóval többre kell gondolni, mint az ösz- szps terület nyolc és fél százalékára. Szabó János Szürkegulya Gyurókútpusztán, Kunmadaras és Nagyiván között Tanévnyitó előtt Megkezdőink az üzemgazdászképzés a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki nappali tagozatán fl kereskedelemmel I és a vendéglátással a lakosság szinte naponta találkozik. Az ott folyó munkáról mindenki közvetlenül is véleményt alkothat. A minősítéskor rendszerint három tényezőt vesznek figyelembe az emberek. 1. Megtalálta-e azt az árut, amit vásárolni kívánt, megfelelő volt-e a kínálat? 2. A vásárlás körülményei jónak mondhatók-e? Az üzlet könnyen elérhető távolságban van-e és ott gyorsan, időveszteség nélkül tud-e vásárolni? 3. Az eladók, felszolgálók udvariasan, szakszerűen szolgálták-e ki, illetve megfelelően segítették-e a vásárlását? Látszólag csak ez az utóbbi az, ami a belkereskedelmi dolgozók munkáját közvetlenül minősíti, pedig a kereskedelmi tevékenység minden területén elsődleges jelentősége van, hogy a különböző munkahelyeken mennyire folyik szakszerű, gazdaságos és előrelátó munka. Sőt, köny- nyű belátni, hogy a kereskedelmi dolgozók nagytöbbségét kitevő hálózati szakemberek is csak akkor tudnak igazán a vásárlók, a vendégek megelégedésére dolgozni, ha a vállalati központok, a nagy üzletek vezetői szervezetten és folyamatosan gondoskodnak a megfelelő árukínálatról, a hálózat folyamatos fejlesztéséről, a munka-üzem- szervezéte korszerű módszereinek megválasztásáról és bevezetéséről. A ( népgazdaság lehetőségeivel összhangban álló áruellátás és körülményei egyértelműen életszínvonal tényezőknek tekinthetők, ezért megkülönböztetett figyelmét, javításuk pedig a kereskedelmi dolgozók részéről jelentős erőfeszítést igényel. A kereskedelem munkája természetesen nem független a népgazdaság helyzetétől. Az áruellátás színvonala a cikkek jelentős részénél többé-ke- vésbé tükörképe az ipar-mezőgazdaság teljesítőképességének mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. Ez azonban semmiképpen nem jelenti a kereskedelem passzív szerepét, ollenkező- leg, arról van szó, hogy az igényesebb kereskedelmi magatartás a belső piac aktuális követelményeinek érvényesítése kedvezően hathat vissza a termelésre és struktúrájára is. Ma tehát, amikor a gazdasási hatékonyság, a minőség, a termelékenyebb és színvonalasabb munka követelménye került előtérbe, a kereskedelemben is kulcskérdéssé válik a személyi tényezők fejlesztése. Ennek is sok területe éillehetősése van. ebből most csak a felső fokú képzettség szerepét emeljük ki. A jövő szempontjából meghatározó lehet, hogyan és milyen számban tudjuk a vállalatoknál, szövetkezetekben növelni azoknak a számát, akik kellő általános és szakmai felkészültség alapján képesek a növekvő követeiméi nyéknek eleget tenni. Hogyan minősíthető ebből a szempontból a belkereskedelmi ágazat? A mutatószámok közül a leggyakrabban alkalmazott mérőszám a felsőfokú képzettséggel rendelkezők számának viszonyítása az összes munkavállalókéhoz. Ez a kereskedelemben nem éri el a két százalékot, és ezzel a népgazdasági ágazatok között a legrosszabb helyen áll (a népgazdasági átlag 5 százalék körüli). Még rosszabb a kép, ha nemcsak az országos adatokból vonunk le következtetést, hanem területileg is vizsgálódunk. Súlyos az elmaradás vidéken, vannak olyan szövetkezetek és vállalatok, ahol még a dolgozók egy százaléka sem rendelkezik felsőfokú képzettséggel. A nagy elmaradás és a növekvő feladatokra való felkészülés együttesen azt a követelményt támasztotta, hogy a kereskedelemben emelni kell a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számát. Ezért az Országos Oktatási Tanács úgy döntött, hogy a belkereskedelemben évente száz hallgatóval több üzemgazdászt kell képezni a nappali tagozaton. Ennek megfelelően határozat született arról is, hogy a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola létesítsen Szolnokon nappali tagozatot. A határozat szerint tehát ez év őszétől a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki nappali tagozatán beindul a képzés. Két karon folyik majd az oktatás. kereskedelmi és vendéglátóipari karon. A szükségletnek és a belkereskedelem szerkezetének megfelelően nagyobb számban kereskedelmi — kisebb számban vendéglátóipari hallgatókat vettünk fel. Hallgatóink Szolnok megyéből, Tiszántúlról és Észak-Magyarország- ról jelentkeztek. A jövőben is az a célunk, hogy elsősorban e területek számára képezzünk fiatalokat. A főiskola a közgazdasági típusú felsőoktatási intézmények sorába tartozik. Képzési céljának megfelelően elsődlegesen az áruforgalom és az áruforgalommal szoros kapcsolatban levő szervezési, gazdálkodási munkakörökre, továbbá a nagy egységek vezetői feladatainak ellátására készíti fel a hallgatókat. A vendéglátó karon mindezek mellett a termeléssel összefüggő feladatok is kiemelten szerepelnek a képzési célok között. I Természetesen ez az alapvető célkitűzés csak akkor érhető el, ha a főiskolai hallgatók megismerik a népgazdaságban érvényesülő törvényeket, törvényszerűségeket, a gazdaság szerkezetét, működésének és irányításának mechanizmusát, a piaci viszonyokat, a szabályozás és irányítás legfontosabb kérdéseit. Azaz azt a gazdasági, társadalmi környezetet, amelyben a vállalatok. szövetkezetek tevékenységüket folytatják. Ugyanakkor az oktatott tárgyak szerkezete. jellege, tartalma a vállalaton belüli, sőt üzleten belüli folyamatokra koncentrál, hiszen elsődlegesen ezekre a területekre kerülnek majd a főiskolát végzettek. Mindezek jellemzésére érdemes áttekinteni a főiskolán oktatott tárgyak struktúráját, tartalmát. Mindkét karon tanulnak a hallgatók politikai gazdaságtant. ami a többi politikai tárggyal együtt (filozófia, tudományos szocializmus, magyar munkásmozgalom története, stb.) világnézetük alakítása mellett megadja a szükséges alapot a kereskedelem gazdaságtana és a vendéglátás gazdaságtana tárgyak oktatásához. Tanulnak továbbá általános és kereskedelmi lélektant, etikát, amelyek, nélkülözhetetlen ismereteket adnak a kereskedelmi munkához. Mindkét karon folyik statisztika és számvitel oktatása, amelyek a gazdasági folyamatok rendszerezéséhez, áttekintéséhez és értékeléséhez adnak felkészítést. Jelentős súlyt kap a matematika oktatása, ami ismeret- anyagával a szaktárgyak szinte mindegyikét alapozza, olyan eljárások, módszerek megtanításával, amelyek nélkül a modern vállalati élet és különösen a vezetés elképzelhetetlen. Fontos tárgya a főiskolának az áruismeret, amelynek keretében az áruk anyagi tu- laidonsáeá'val, kezelésével, felhasználásával kapcsolatos ismereteket szerezhetik meg a hallgatók. Méghozzá olyan specializációban, ami a kereskedelem egy-egy fontos részterületére (élelmiszer, ruházat. műszaki cikkek^ stb.) készíti fel őket. Mindkét karon nagy óraszámban, több féléven át ismerkednek meg a hallgatók a kereskedelem és a vendéglátás szervezési kérdéseivel, a piackutatással, a reklámmal, amelyek a kereskedelem, illetve vendéglátás szakjellegének alapvető hordozói. Ide sorolható továbbá a kereskedelem és a vendéglátás műszaki, technikai bázisával foglalkozó műszaki ismeretek című tárgy/ is. A vendéglátó hallgatók természetesen mindezeken kívül táplálkozástannal, a hálózatban folyó termeléssel, értékesítéssel is foglalkoznak, és megtanulják az idegenforgalom fontos szakmai vonatkozásait is. Mindkét karon viszonylag magas óraszámban tanulnak a hallgatók nyelveket, az orosz nyelv mellett még egy választott idegen nyelv tanulása kötelező. Nyilván nem kíván különösebb magyarázatot, hogy a nyelv oktatásának milyen szerepe, jelentősége. van. Az elméleti képzéshez szervesen kapcsolódik az évközi és a tanév végi kötelező szakmai gyakorlat, amelyet a hallgatók üzletekben, áruházakban, éttermekben, szállodákban, vállalati központokban. töltenek el, meghatározott program szerint. E gyakorlatok elsődleges célja, hogy a főiskolások közvetlenül is részesei legyenek a munkafolyamatoknak, ismerjék meg az eladó-vevő kapcsolatokat, az üzleti munka fontosabb területeit. Tanulmányaikat államvizsga dolgozat készítésével és szóbeli államvizsgával fejezik be, amely után kereskedelmi üzemgazdász, illetve vendéglátóipari üzemgazdász oklevelet kapnak. Ez az oklevél a kereskedelemben, illetve vendéglátás területén minden olyan munkakör betöltésére jogosít, amelynek ellátásához felsőfokú végzettség szükséges. A nappali hallgatókat a hároméves tanulmányi idő alatt arra igyekszünk felkészíteni, hogy munkába lépésük után minél rövidebb idő alatt képesek legyenek felelősségteljes feladatoknak is megfelelni és szilárd eszmei alapokkal rendelkezve igyekezzenek majd olyan légkört kialakítani, amely az egyéni boldogulást csak a társadalmi érdekekkel összhangban tudja elképzelni. A főiskola szolnoki tagozata is ezt a célt akarja szolgálni oktató-nevelő munkájával. Nyilvánvaló, hogy nagyon sokirányú munka szükséges ahhoz, hogy minden olyan feltételt megteremtsünk, ami ennek biztosítéka lehet. Ebben szeretnénk számítani a megye és Szolnok város további segítő támogatására, a kereskedelmi és vendéglátó vállalatokkal, szövetkezetekkel való együttes munkára, középiskolákkal való szervezett együttműködésre. Reméljük, hogy nem túl hosszú idő múlva a tagozat — mint a megye újabb szellemi bázisa — a már kialakult, illetve kialakítandó kapcsolatokban maga is hozzájárulhat ahhoz, hogy a kereskedelmi munka színvonala gyorsabb ütemben növekedjék. I D szolnoki tagozat | á megye és a város áldozat- készsége nyomán jó körülmények között kezdheti meg ősszel a munkáját. Az anyagi, technikai feltételek mellett közös erővel sikerült a tanári karba is jól felkészült helyi erőket biztosítani. Természetesen alapkövetelmény, hogy az új tanárok a már 17 éves tapasztalattal rendelkező budapesti tanszékek munkájába bekapcsolódjanak, hogy mindazokat az eredményeket, amelyeket a főiskola eddig elért, rövid időn belül hasznosítani és az egységes követelményrendszert érvényesíteni tudjuk. Andrikó Miklósné, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola főigazgatóhelyettese, a szolnoki tagozat vezetője
