Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
1979. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 J^Egy nemzedék Paks az atomváros 1979-ben ^■Véletműve lesz Szüleim - néhány hónapos voltam akkor - 1951-ben Sztálinvárosba költöztek' dolgozni. Gyerekként sokszor hallottam esti meseként ott megélt élményeiket: hihetetlennek tűnő történetet a véletlenül becsapott páncélszekrényről, amit az építkezésen dolgozó egykori kasszafúróval kellett kinyittatni a munkások benne maradt fizetése miatt, a vendéglőről, ahol mindenki saját evőeszközével evett, s a megafonokról, amelyeken át Kazal dalai fokozták a lelkesedést. Az ő nemzedékük nagy vállalkozása volt ez az építkezés, amelyből a vasmű és a város született, és amely sokáig példa maradt. De nekünk, a helyükre lépő nemzedéknek mit jelent a ma nagy vállalkozása, Paks? Az erőmű tetejéről látszanak a néhány kilométerre fekvő atomváros épületei Bölcsőde, följebb iskola; távolabb tovább épül az atomváros 800 krómacél csövét műhelyben hegeszteni be a csőfalba, vagy itt. Hát még ha az éjszakai műszak is beindul! Semmit jelzés nem szól ugyan, de dél van; elindulunk az étterembe. Tizenkét és tizennyolc forint között háromféle menü közül lehet választani. Mindhármat becs- mérlik; „ettől még fölmenni sem tudok” :— mondja valaki, szerintem ok nélkül. Ebéd után aztán a színes munkaruhák ismét szétoszolnak a több mint 200 hektáros építési területen, a munka folytatódik tovább. Paks: szükségszerűség. Lévai professzor, a Paks ügyében döntők egyike így beszélt erről: — A magyar energetikai szakemberek azon ritka kivételek közét tartoznak, akik eddig még nem tévedtek sem az energiaigény előrejelzésében, sem a technikai megoldásokban. Az Amerikai Egyesült Államokat már kétízben is teljesen megbénította a villamos hálózat összeomlása, ez a Ganz gyártmányaival lassan száz év alatt még sohasem fordult elő. És egy egészen rövid időszaktól az ötvenes évek elejétől eltekintve nálunk még sohasem kellett korlátozni a villamos energia fogyasztását sem, ami például a környező országokban ma is szükséges. Nálunk működött a harmincas években a világ legnagyobb gőzturbinája, a hetvenes évektől a világ legnagyobb erőművi gázturbinája. Az 1950-es 486 megawattos csúcsigény 76-ban 4 ezer 700 megawattra nőtt, 1990-re pedig 13 ezer megawatt körüli csúcsigényt várunk. Ez pedig a mi hagyományos energiahordozóinkból nem fedezhető. Heller professzor úr, a Heller—Forgó féle hűtési eljárás elméletének kidolgozója, így látta: — Az atomerőmű drága, de kell. Drága, mert az ára tartalmazza az igen szigorú környezetvédelmi előírásokat kielégítő berendezéseket is. De egy atomerőmű össze sem vethető a hagyományos erőművekkel, hiszen egy hőerőműben az égéstermékek kibocsátása még elméletileg sem szüntethető meg. És az atomerőmű azért kell, mert csak a nukleáris energiatermelés kecsegtet egy újratermelhető és korlátlan meny- nyiségű energiahordozó lehetőségével. a szaporító reaktorok és a fúziós energia- termelés révén. És ezzel lesz megszüntethető az energia- válság alapvető oka, azener- giaoocsékolás is. hiszen a kőolai, a földgáz bonyolult szénhidrogén molekuláit elégetés helyett teljes egészében a vegyipar használhatja fel. Paks: óriáscsecsemő. Most az első két blokkot építik, két-két 220 megawatt teljesítményű turbinával és generátorral, amelyek 1980 végén, illetve 81-ben kapcsolódnak az országos és a KGST energiahálózatra. De a kiviteli tervek már készek a következő két blokk építésére is, amelyeknek 1983-84-ben kell működésbe lépniük. Az erőmű ezután is tovább épül és 1990-ben várhatóan 5 ezer megawatt villamos teljesítményt produkál, ami több, mint mai teljes fogyasztásunk. Ráadásul a bővítés egyre korszerűbb, egyre nagyobb erőművi blokkokat jelent, hiszen a Szovjetunióban már működik az az ezer megawattos gőzturbina, amelyet Paks továbbfejlesztésénél is tervbe vettek. Tehát a ma feladata nemsokára eltörpül a további építés nehézségeihez képest. És a csöndben, különösebb reklám nélkül épülő mai Paks a jövő Paksának méreteihez, szépségéhez képest egyszerűsödik majd le. Az a Paks, amelynek húszéves építése egy nemzedék életműve lesz. Szöveg éj kép: Kőhidi Imre A Dunából 700 ezer köbméfer/óra kapacitású mesterséges folyó látja el a mai és a későbbiekben a bővített erőművet, de amellett kikötőt is építettek a nehéz gépek számára. A csővezetékek átmérője három méter Az 50 méter magas főépület tetején készült a kép, ebben kapnak helyet a reaktorok és az energiaátalakító gépek Észak felől érkezem Paks- ra. Az egyik nádtetős öreg házikó előtt a pádon feketeruhás anyóka. Aztán hirte- lenül változik a kép: a Lenin és a Dózsa György úton végig frissen festett házak, köztük van a Deák Ferenc ház is, mutatják: a szuny- nyadó halászfalu ébredezni kezdett. A dombokra felkapaszkodva pedig a járási rendelőintézet, a néhány hónapja avatott művelődési központ, no meg az atomváros hipermodern épületei bizonyítják: a várossá nyilvá- ■n£tjás> megelőlegezett bizalmával élni tudnak a paksiak. * * * Az atomváros egyébként egy korszakváltás szimbóluma is. 1800 lakást — többségében két-három szobásat — építettek itt, még az építkezés fő munkálatainak megkezdése előtt. A lakások felét most munkásszállásként használják, az itt csak átmenetileg dolgozó, a másik felében a majdani üzemeltetők családjai laknak. Az egyik ilyen távfűtéses épületet lengyelek lakják; a másiknál csak a köré húzott drótkerítés jelzi; laktanyát rendeztek itt be az építő katonáknak. Megszűnt a nagy építkezéseinket kísérő barakkvárosok álromantikája: az évekre idekötött munkásakat kényelmes otthon várja. * * * A mennyiségi összehasonlítás Dunaújváros és Paks építkezései között az eltelt harminc év technikai fejlődése miatt értelmetlen. Amihez akkor ezrek kétkezi munkája kellett, ahhoz ma elég néhány gép, néhány gépkezelő. Az eltérés inkább minőségi. Dunaújváros építésénél sok ezer szakképzetlen parasztból — de deklasszált elemekből és kalandorokból is — munkás vált. A kohó első terméke nem az első csapolás volt, hanem az a tízezernyi munkás, aki ott ismerkedett meg a nagyipar követelményeivel. Paks más: itt most az ország legkiválóbb hegesztőit gyűjtötték össze, hogy a radioaktív víz vezetékeit abszolút hibátlanul állítsák össze, itt olyan vasbetonszerelők vannak, akik a reaktor harminc-negyven méter átmérőjű betonalapját milliméteres tűréssel készítették el; itt nem lesz lapát, meg ötvenfokos meleg, itt hűvös termekből, számítógéppel irányítanak majd 50 méteres gépóriásokat. Itt az építkezés vezetői nem a munkahelyeket járják kiabálva, hanem hálótervekből, sokbillentyűs telefonokon vezényelnek száz vállalatot és egy hét és fél ezres munkáshadsereget, amelynek létszáma ezután csak növekedni fog. Paksra szállítani ma vizsgával ér fel: a sosem hallott biztonsági követelmények egy ország iparát minősítik. Egykori műegyetemi tanárom, Bassa professzor mondotta: „Ma már a kazángépészeknek többet kell érteniük a szabályozástechnikához, mint az autógumi szereléshez”. Valami ilyesmi zajlik most. a nukleáris technológia bevezetésének korában az egész iparban, amikor a lelkesedést a szakértelemnek kell felváltania. * * * Paksot nem egyedül építjük. A leendő üzemeltetők NoVovoronyesben tanulnak. A főépületen francia Potain óriásdaruk fedik a tetőt, szolnoki betonelemekkel. A turbinaasztalt, amelyre a 125 megapondos NDK hí.didaru most'emeli be az első, szovjet gyártmányú gőzturbina fődarabjait, lengyelek betonozták. A reaktorhoz cseh alkatrészek is érkeznek majd, a szabályozástechnika szállíA reaktorba ma még besüt a nap Ludvig András turbinaszerelő tásába pedig a fél világ „beszállt”. De nemcsak gépek és munkáskezek érkeznek. Ludvig András és Kozma Tibor, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat turbinaszerelői hat évet töltöttek az NDK-ban ugyanilyen turbinák összeszerelésével ; szakértelmük onnan való. Most a turbinaház illeszkedő felületeit hántolják össze. Babramunka. kézi csiszolgatás, megállhatunk beszélgetni : —- Az NDK-ban elsőként csak egy 70 megawattos atomerőművet építettek, de ezen megtanulták az atomerőmű-építés csínját-bínját. Ott megfizették a tanulópénzt, de a lubmini erőmű építése már viszonylag zökkenőmentesen haladt. Néhány magyar céget is közreműködésre kértek fel. így mi tulajdonképpen az ő kárukon tanulhattunk. Csák az a baj, hogy a mi, hatéves tapasztalatunk itt ritkaság, főleg az építőipari vállalatok gyakorlatlansága okoz fennakadásokat, feszültséget a kivitelezők között. De a rendből, szervezettségből is sok mindent átvehetnénk. Aki először néz szét. úgy látja, rend, van: az építés előtt elkészítették a teljes úthálózatot, a közvilágítást, a kazánházat — ahonnan a lákótelepef is fűtik — nincsenek barakkok. Mindent azonnal a végleges színűre festenek. Mégis, amikor a szervezettségről kérdezek, kitérően csak annyit mondanak: — Tavaly még sok civako- dás volt itt. Január óta az érdekegyeztetéseknél Szabó Benjámin kormánybiztos a Miniszter- tanácsot, a három miniszteri biztos, a három leginkább érintett tárcát, a Nehézipari, az Építési és Városfejlesztési és a Kohó- és Gépipari Minisztériumot képviseli. Ez az intézkedés már érezteti hatását: — Május óta nyolc nap alatt dolgozzuk le a kétheti 88 órát és ezután hat szabadnapot kapunk. Ezért 15 százalék a pótlék, ezenkívül, mint kiemelt beruházáson dolgozók, külön nyolc százalékot kapunk. A „plafon órabér” 26—27 forint körül van. ami az egyhelyben dolgozók órabéréhez képest nem is túl sok. Mert egészen más egyetlen kondenzátor 28 ezer