Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-18 / 193. szám
1979. augusztus 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 a FIIM3EGYZET Csillagok háborúja Az új oktatási-nevelési tervek szellemében Tanfolyamok, vitafórumok, tapasztalatcserék pedagógusoknak Kiemelt téma az anyanyelvi nevelés A csodálatos szuperprodukciónak, a XX—XXI. századi Óznak, a sci-fi eddigi csúcsának beharangozott film, a Csillagok háborúja többszörösen is csalódást okoz a nézőnek. Már az alkotás műfaji meghatározása eleve téves; a film legfeljebb csak George Lucas, az írórendező szándéka szerint tudományos-fantasztikus mű. A fiatal rendező — akinek minden bizonnyal világhírnevet szerez majd a „kasszasikert” hozó, Oscar-díjas film — nyilatkozata szerint gyermekkora kedvenc könyveit, filmjeit, képregényeit akarta feleleveníteni. „És bele akartam vinni sok-sok vidámságot és fantáziát” — mondta.- A gyerekkori élmények felelevenítése nem vitatható, annál is inkább, mivel a film tulajdonképpen — érthetetlen módon főműsorként szerepel a mozik műsorán — matinénak felelne meg leginkább, a tizenéveseknek, a Verne könyvek lelkes olvasóinak nyújt élményt, szórakozást. S ha már szóba került Verne neve; a Csillagok háborúja szinte semmivel sem mond el többet a tudományról, mint annak idején Verne. Ma már nem tartja senki elképzelhetetlennek, fantazmagóriának az űrrepülést, a bolygókon való leszállást. A filmben a tudomány csupán annyiban szerepei, hogy a cselekmény színhelye Hangyaszorgalommal gyűjtöttek, kutattak több hónapon át a zagyvarékasi művelődési otthon Móricz Zsig- mond nevét viselő helytörténeti szakkör tagjai, akik a község múltjáról, az ott élők szokásairól, életéről faggatták az idős embereket, ösz- szegyűjtötték a régi szerszámokat. a kozmosz, az ellenfelek lézerkarddal csatáznak, s fény- sebességnél gyorsabban száguldó űrhajókon utaznak a jók és a rosszak is. A produkció nem több, mint egy képregény vagy egy krimi. A különbség csak annyi, hogy a szereplők nem a jó öreg Földön járnak, hanem a különböző naprendszerekben, járművük ennek megfelelően nem autó vagy vonat, hanem űrautók, űrhajók. Szándéka szerint vidámságot is és fantáziát is „bele akart vinni” alkotásába a rendező. A vidámság megrekedt az akarat szintjén, nem derült ki. melyik filmkockán kellene a nézőnek „vidám- kodnia”. Az egyes jelenetek, verekedések szokványosak, ezernyi filmben láthattunk már hasonlókat. S a fantázia? Nem több és nem kevesebb, mint a hasonló témájú alkotásoké. Jók és rosszak a film szereplői — mint minden mese alapvető figurái. S akárcsak a mesében, a Csillagok háborújában is végül minden jóra fordul, a jók győznek, s elnyerik jutalmukat. A rosszak, akiket csupa visszataszító, torz, áttörhetetlen furcsa öltözetben látunk, természetesen méltó büntetésben részesülnek, valamennyien elégnek. S itt a vége, fuss el véle. T. G. A szakkör az értékes, múltát idéző anyagból kiállítást rendez, amelynek a megnyitója holnap este fél 6-kor lesz. A kilenc tablón kívül sok, immár elfeledett halászati szerszám szövő- és fonóeszköz is bemutatásra körül. A helytörténeti kiállítás tíz napig tart nyitva. Rákóczi-szobor Rákóczifalván Alkotmányunk ünnepének alkalmából avattak szobrot tegnap délelőtt Rákóczifalván. A tanácsháza előtti téren rendezett ünnepségen Szőkét Béla tanácselnök köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Náhoczki Istvánná, a Hazafias Népfront megyei bizottságának alelnöke tartott avatóbeszédet. Megemlékezett II. Rákóczi Ferencről, a magyar történelem kiemelkedő egyéniségéről, és leleplezte a Szabó László szobrászművész készítette mellszobrot. A község II. Rákóczi Ferenc Üttörőcsapatá- nak képviselői „átvették” névadójuk szobrát, majd, a résztvevők koszorút helyeztek el a talapzaton. Régi vágya teljésült a szobor átadásával Rákóczifalva lakóinak. Már a XX. század első éveiben szerettek volna emléket állítani a vitézlő fejedelemnek, kinek birtokához tartozott a település és egy hatalmas kastély, amely Rákóczifalva határában állt. Még el sem kezdődött a tanév, de a megyei Pedagógus-továbbképző Intézetben már elkészült a tanfolyamok, továbbképzések tematikája. Oz 1979 80-as tanévben is több mint ezer nevelő vesz részt a több mint húszféle tanfolyam foglalkozásain. A továbbképzések nagyobb hányadán természetesen az új oktatási-nevelési tervek bevezetésére készítik fel a pedagógusokat. Az idén folytatódik az alsó tagozatos munkaközösségvezetők komplex gyakorlati szemináriuma. A kétéves tanfolyam foglalkozásait Szolnokon, . Karcagon és Jászberényben tartják. A szemináriumok témája többek között az anyanyelvi nevelés, a beszédfejlesztés, a matematikatanítás, s az osztályfőnöki órák tapasztalatai az alsó tagozatban. A tanfolyam résztvevői bemutató órákat néznek meg, majd, megvitatják a látottakat, a tanító módszereit, a kisdiákok aktivitását, gondolkodását. A munkaközösségi foglalkozásokon a vezetők „továbbadják.” az új ismereteket, az eredményes tanítási módszereket az alsó tagozatok nevelőinek-, A hasznos tanácsok sok segítséget jelentenek majd a tanítóknak az önképzésben, az új dokumentumok megismerésében, megvalósításában. Az általános iskolai tanárok számára több tanfolyam is indul az idén. Matematika, biológia, fizika, kémia, orosz, testnevelés és mező- gazdasági ismereteket tanító pedagógusok továbbképzésére kerül sor az új tanévben, de tanfolyamot indítanak napközis nevelőknek, osztályfőnököknek, s az iskolai könyvtárosoknak is. A középiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben tanító tanárok sem maradnak ki a továbbképzésből. A tanfolyamok célja ugyancsak az új oktatási-nevelési tervek bevezetésére való felkészítés, de emellett a résztvevők feldolgozzák a pedagógia olyan sajátos területeit is, mint az osztályfőnöki munka, az ifjúsági szervezetek nevelő hatása, s a tanórán és az iskolán kívüli nevelés kérdései. Az idén is folytatódik az iskolavezetők, igazgatók, igazgatóhelyettesek, valamint a vezető óvónők továbbképzése. A foglalkozásokon többek között a vezetés pedagógiai és pszichológiai kérdéseiről, közoktatáspolitikánk célkitűzéseiről hallgatnak meg előadásokat a résztvevők, majd vitákra, tapasztalatcserékre kerül sor. Valamennyi tanfolyam végén záródolgozatban adnak számot a nevelők a gyakorlattal összevetett új ismereteikről. A továbbképzéseken részt vevő pedagógusok munkáját szakirodalom-ajánlattal,, bibliográfiákkal is segíti az intézet. Ezek a kiadványok egyébként megtalálhatók valamennyi - oktatási intézményben. a szervezett továbbképzés s az önképzés nélkülözhetetlen kézikönyveiként. Múzeum a szivattyúházban Havonta több száz belföldi, illetve külföldi turista, kirándulócsoport keresi fel Szolnok határában, a Besenyszög felé vezető műút mellett, a Milléren a Vízügyi múzeumot. A halászatban használt felszerelések A régi szivattyúház kazánja A Tisza partján, a régi szivattyúházban 1976- ban alakították ki a múzeumot. Megismerkedhetünk a környék évszázados múltjával, a halászat mesterségeivel. Képet kapunk a régi felszerelésekről, árvízvédelmi eszközökről. A kubikus emberek nehéz életét egykorú fényképek szemléltetik. A szabadtéren a nagyobb. vízügyi géneket helyezték el. T. Z. ISMERD MÉG KÖZSÉGEDET! Helytörténeti kiállítás Zagyvarékason Gerencsér Miklós HÁZ bhbbhhibí Sértődött panaszosság vonaglott Paula púderes arcán. Az volt a rögeszméje, hogy jelentőségét, tényleges kiválóságát mindenáron kisebbíteni akarja a mérnöknő. — Fölöttem nem uralkodhatsz. És a szeszélyeiddel se próbálj kibillenteni az egyensúlyomból. — Miről beszélsz? — Arról, hogy megy minden simán, szegény Dezsőm kiteszi a lelkét, te meg úgy fanyalogsz, mintha áldozatot hoznál. Még nem késő bevallanod, hogy megbántad! — Más megbánni valamit, és megint más úgy lelkendezni, ahogy a gyerekek teszik, ha fagylaltot kapnak! Ezt az egész felhajtást csak szükséges rossznak tekintem. Az én kiindulási pontom csak ezen túl kezdődik. — Engem meg ez nem érdekel. Tudomásul veszem, hogy fenntartod magadnak a jogot az örökös különcködésre. Mindig fojtogatsz, ha csak teheted. Ez a te legfőbb különcséged. összerezzentek, amikor meghallották az öreg testetlen hangját: — De nagyon szánlak benneteket, ti szegények . . . Lúdbőrösek lettek a váratlan szótól, s ijedelmük akkor változott méreggé, amikor megpillantották a sarokban üldögélő Burján Pétert. Sírásra görbült szájjal rikácsolt rá Paula: — Mit rémisztget itt, mint a hazajáró lélek! ízetlen viccei vannak a papának! Nem lehetett rá haragudni a porolásért, mert csakugyan megijedt. Engesztelőén sétált feléje az öreg. — Nyugodj meg. A fene sem akart elbújni. Jöttem rendesen, de annyira belemerültetek egymás sza- pulásába, hogy észre se vettetek. Ne civakodjatok. .. Edit már ráncba is szedte magát. — Nem civakodunk. Különcködünk. Kérőn ajánlotta Burján Péter: — Azt se tegyétek. Az ilyesmit hagyjátok meg a magamfajta vénülő embernek. A mérnöknő illedelmes és szelíd volt apjához, ezért nem hangzott sértőn a megállapítása: — Ami azt illeti, édesapámnak is van épp elég különcsége. Most melyik aktuális? Ügy tett a nyugdíjas öreg, mintha hálás lenne a kérdésért. Hibátlanul sikerült mímelnie a mókára készülő jókedvet. — Most például az a különc ötletem támadt, hogy lakást akarok venni. Vagy akár egy egész házat. Állítólag jó helyen járok, mert az újság szerint ez a ház eladó. Szeretettel, kímélettel figyelmeztette Edit: — Édesapám. ... Vendég van a háznál... Jámbor és jókedvű maradt Burján Péter, de egyúttal csökönyös is. Ráfoghatták volna, hogy kissé megártott neki a sör a Sárga Csikóban. Pedig olyan józan volt, mint a tűzszerész, aki aknát akar közömbösíteni. — Ö csak vendég. De én igazi vevő vagyok — folytatta az alakoskodást, amely a mímelt jókedvből bármelyik pillanatban sírásra fi- camodhatott. — Idegen vevő az idegen háznál. Engem senki nem ismer itt. Illik hát, hogy bemutatkozzam. A nevem Burján Péter. Paulára visszatért a lúdbőrzés. Félt az öregtől, aki pedig soha nem. volt ártalmatlanabb, mint most. Félig könyörgőn, félig követelőn kiabált apósára: — Hagyja már abba ezt a lehetetlen komédiát! Még nem láthatták, hogy visszatérőben van Velemi doktor és Dezső, de a kőfaragó előre küldte, szélesen szárnyaló hangját a nyitott ajtókon át. — Egyúttal az egész házat megtekintette a főorvos úr. Még a falakat is megkopogtatta. Átvizsgálta a pincét, lemérte a garázst, hogy be- fér-e a kocsija. Hiába, hiába. Az alapos ember mindenben alapos. Amilyen komoly a szándék, olyan indokolt az alaposság. Igaz, papa? Epés kérdésével adta apja tudtára Dezső, hogy alkalmatlannak találja az öreg jelenlétét. — Igaz — hagyta rá békésen Burján. — Az alaposságról nekem is vannak tapasztalataim. Mostanában például alaposan rám jár a rúd. Úgy állt Dezső, hogy eltakarja az orvos elől az öreget, mint teljesen lényegtelen jelenlevőt. — Nos, kedves főorvos úr, a tüzetes vizit megfelel a várakozásának? Doktor Velemi Edgár számára nyilvánvaló volt, hogy az öreg jelenlétével rendellenessé vált a légkör. Nem akart sokáig időzni itt, szorosabbra igyekezett fogni a tárgyalást. — Ideje, hogy az árról is beszéljünk. Mit kérnek a két lakásért? Dezső viszont adta a ráérősét. Flegmán csücsörítette száját a pipa csutoráján, aprókat szippantott és kis pamacsokat löködött ki a pipaszár mellett. — Teljesen objektív becslés szerint két és félmilliót ér az egész ingatlan telkestől, mindenestől. Mivel főorvos úr a ház felére tart igényt, az árat is felezni kell. Mindenképpen előkelő benyomást keltett a gyertyaegyenes, krémsárga öltönyű főorvos, de az volt rajta a legelőkelőbb, hogy álmélkodni tudott/. Spanyol arcán a jóindulatú megvetés éppúgy hozzátartozott ámulatához, mint finnyás nemtetszése. — Egymillió-kétszázötvenezer?! Rettegve figyelte az öreg, mint alakul az alku. Neki-nekilódult zaklatott szándéka, hogy közbeavatkozik, de mert a tűrést sokat gyakorolta, sikerült fékeznie magát. Most elfogyott az önuralma. Várhatóan, és mégis váratlanul előlépett. — Tiltakozom! Én is vevő vagyok, méghozzá előjogokkal! Megrökönyödésében magasabbra nyúlt Velemi Edgár, és behúzta a mellét, mintha leöntötték volna. — Mit jelentsen ez? ... Tudtommal ... Dezső félretorzuló arcáról, ívesen forduló szeméről azt lehetett leolvasni, hogy nehéz káromkodást temet el magában. Jó ösztönnel mellőzte a gorombaságot, és a doktor megnyugtatására kicsinylő-hanya- gul biccentett apja felé. — Ö csak az öregem. Néha csupa tréfa a fater. Most is a humorral próbálkozik szegény. de vasárnap ritkán van formában. Komoly gyanút fogott Velemi doktor. A hirtelen megváltozott helyzet alkalmat adott neki, hogy ismét hasznát vegye hűvös előkelőségének. — Itt semmi olyasmi nem történik. ami ok lehetne a tréfára. Tanult előkelőség, tudatos tekintélytartás nélkül is Burján Péter jelenlétének volt a legnagyobb súlya, ahogy a nyugdíjas minden sallang, minden sietség nélkül lépett fia és Velemi Edgár közé. — ön jól érzékeli a helyzetet, főorvos úr. Részemről mindössze any- nyi a tréfa, hogy vevőnek titulálom magam. Holott lakástulajdonos vagyok. Itt, ebben a házban. És én nem akarom eladni a lakásomat. De mint afféle nyugdíjas embert, erőnek erejével kiskorúsítanak. Oda se figyelnek a véleményemre. — Ez azért hallatlan! — kelt ki magából Paula. — Ráerőszakolni a főorvos úrra a mondvacsinált panaszait ! Velemi Edgár most nem voit előkelő úr. vasalt modorú diplomás, vagy efféle. Egyszerűen csak emberi volt, és ez állt neki a legjobban. — Orvos vagyok. Megszoktam a panaszokat. Türelmesen, tagolt beszéddel hívta fel a figyelmet a tévedésre Burján Péter: — Csakhogy én nem panaszkodom. Dühében tüntető finomkodással kiabált apjára Dezső: — Ha állítása szerint nem panaszkodik, akkor mégis mit méltóz- tatik csinálni, kérném tisztelettel?! A sértő hang még nyugodtabbá tette Burján Pétert. Sajnálkozva nézte fiát. — Mondtam már. Tiltakozom. Tiltakozom az önveszélyes mohóság ellen. Nem nyugszom bele, hogy vásárt csapjanak ott. ahol a család sérthetetlen érdekeire kell vigyázni. Ami már megvan, az ezerszer fontosabb a pénznél. Ebből következik. hogy csakis mi fizetünk rá, ha eladjuk. Végiglobbant a doktorban a felismerés. hogy innen menekülnie kell. Egyetlen pillanat alatt összeszedte magát. — Tekintsük úgy, hogy látogatásom merő tévedés. Volt szerencsém. Most vette igazán hasznát gyakorlott lélekjelenlétének. Ügy fordult sarkon, hogy semmi kétséget nem hagyott afelől: elérhetetlen magasságokban áll a házhoz tartozók indulatai fölött. Mire észbekaptak, már el is tűnt. Senkinek nem jutott eszébe kikísérni. Edjt nem hitt a szemének és a fülének. S azt sem akarta elhinni, hogy ekkora szégyenkezésre képes önmaga előtt. Elszédült, ha belegondolt, mily sokára lesz vége ennek a napnak. Billegett a drótkötélen, ahova a saját elhatározásából jutott. Le nem zuhanhatott, vissza nem hátrálhatott, csak előre mehetett. akkor is, ha utálkozva viselte megalázó helyzetét. (Folytatjuk)