Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-18 / 193. szám

1979. augusztus 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 a FIIM3EGYZET Csillagok háborúja Az új oktatási-nevelési tervek szellemében Tanfolyamok, vitafórumok, tapasztalatcserék pedagógusoknak Kiemelt téma az anyanyelvi nevelés A csodálatos szuperpro­dukciónak, a XX—XXI. szá­zadi Óznak, a sci-fi eddigi csúcsának beharangozott film, a Csillagok háborúja többszörösen is csalódást okoz a nézőnek. Már az alko­tás műfaji meghatározása eleve téves; a film legfeljebb csak George Lucas, az író­rendező szándéka szerint tu­dományos-fantasztikus mű. A fiatal rendező — akinek minden bizonnyal világhírne­vet szerez majd a „kasszasi­kert” hozó, Oscar-díjas film — nyilatkozata szerint gyer­mekkora kedvenc könyveit, filmjeit, képregényeit akarta feleleveníteni. „És bele akar­tam vinni sok-sok vidámsá­got és fantáziát” — mondta.- A gyerekkori élmények fel­elevenítése nem vitatható, annál is inkább, mivel a film tulajdonképpen — ért­hetetlen módon főműsorként szerepel a mozik műsorán — matinénak felelne meg leg­inkább, a tizenéveseknek, a Verne könyvek lelkes olva­sóinak nyújt élményt, szóra­kozást. S ha már szóba ke­rült Verne neve; a Csillagok háborúja szinte semmivel sem mond el többet a tudo­mányról, mint annak idején Verne. Ma már nem tartja senki elképzelhetetlennek, fantazmagóriának az űrrepü­lést, a bolygókon való leszál­lást. A filmben a tudomány csupán annyiban szerepei, hogy a cselekmény színhelye Hangyaszorgalommal gyűj­töttek, kutattak több hóna­pon át a zagyvarékasi műve­lődési otthon Móricz Zsig- mond nevét viselő helytörté­neti szakkör tagjai, akik a község múltjáról, az ott élők szokásairól, életéről faggat­ták az idős embereket, ösz- szegyűjtötték a régi szerszá­mokat. a kozmosz, az ellenfelek lé­zerkarddal csatáznak, s fény- sebességnél gyorsabban szá­guldó űrhajókon utaznak a jók és a rosszak is. A pro­dukció nem több, mint egy képregény vagy egy krimi. A különbség csak annyi, hogy a szereplők nem a jó öreg Földön járnak, hanem a kü­lönböző naprendszerekben, járművük ennek megfelelően nem autó vagy vonat, hanem űrautók, űrhajók. Szándéka szerint vidámsá­got is és fantáziát is „bele akart vinni” alkotásába a rendező. A vidámság megre­kedt az akarat szintjén, nem derült ki. melyik filmkockán kellene a nézőnek „vidám- kodnia”. Az egyes jelenetek, verekedések szokványosak, ezernyi filmben láthattunk már hasonlókat. S a fantá­zia? Nem több és nem keve­sebb, mint a hasonló témájú alkotásoké. Jók és rosszak a film sze­replői — mint minden mese alapvető figurái. S akárcsak a mesében, a Csillagok hábo­rújában is végül minden jóra fordul, a jók győznek, s el­nyerik jutalmukat. A rosszak, akiket csupa visszataszító, torz, áttörhetetlen furcsa öl­tözetben látunk, természete­sen méltó büntetésben része­sülnek, valamennyien elég­nek. S itt a vége, fuss el vé­le. T. G. A szakkör az értékes, múl­tát idéző anyagból kiállítást rendez, amelynek a megnyi­tója holnap este fél 6-kor lesz. A kilenc tablón kívül sok, immár elfeledett halászati szerszám szövő- és fonóesz­köz is bemutatásra körül. A helytörténeti kiállítás tíz napig tart nyitva. Rákóczi-szobor Rákóczifalván Alkotmányunk ünnepének alkalmából avattak szobrot tegnap délelőtt Rákóczifal­ván. A tanácsháza előtti té­ren rendezett ünnepségen Szőkét Béla tanácselnök kö­szöntötte a megjelenteket, majd dr. Náhoczki Istvánná, a Hazafias Népfront megyei bizottságának alelnöke tar­tott avatóbeszédet. Megem­lékezett II. Rákóczi Ferenc­ről, a magyar történelem ki­emelkedő egyéniségéről, és leleplezte a Szabó László szobrászművész készítette mellszobrot. A község II. Rá­kóczi Ferenc Üttörőcsapatá- nak képviselői „átvették” névadójuk szobrát, majd, a résztvevők koszorút helyez­tek el a talapzaton. Régi vágya teljésült a szo­bor átadásával Rákóczifalva lakóinak. Már a XX. század első éveiben szerettek volna emléket állítani a vitézlő fe­jedelemnek, kinek birtoká­hoz tartozott a település és egy hatalmas kastély, amely Rákóczifalva határában állt. Még el sem kezdődött a tanév, de a megyei Peda­gógus-továbbképző Intézet­ben már elkészült a tanfo­lyamok, továbbképzések te­matikája. Oz 1979 80-as tan­évben is több mint ezer ne­velő vesz részt a több mint húszféle tanfolyam foglal­kozásain. A továbbképzések nagyobb hányadán természe­tesen az új oktatási-nevelési tervek bevezetésére készítik fel a pedagógusokat. Az idén folytatódik az al­só tagozatos munkaközösség­vezetők komplex gyakorlati szemináriuma. A kétéves tanfolyam foglalkozásait Szolnokon, . Karcagon és Jászberényben tartják. A szemináriumok témája töb­bek között az anyanyelvi nevelés, a beszédfejlesztés, a matematikatanítás, s az osz­tályfőnöki órák tapasztalatai az alsó tagozatban. A tanfo­lyam résztvevői bemutató órákat néznek meg, majd, megvitatják a látottakat, a tanító módszereit, a kisdiá­kok aktivitását, gondolkodá­sát. A munkaközösségi fog­lalkozásokon a vezetők „to­vábbadják.” az új ismerete­ket, az eredményes tanítási módszereket az alsó tagoza­tok nevelőinek-, A hasznos tanácsok sok segítséget je­lentenek majd a tanítóknak az önképzésben, az új doku­mentumok megismerésében, megvalósításában. Az általános iskolai taná­rok számára több tanfolyam is indul az idén. Matemati­ka, biológia, fizika, kémia, orosz, testnevelés és mező- gazdasági ismereteket taní­tó pedagógusok továbbkép­zésére kerül sor az új tan­évben, de tanfolyamot indí­tanak napközis nevelőknek, osztályfőnököknek, s az is­kolai könyvtárosoknak is. A középiskolákban és a szakmunkásképző intézetek­ben tanító tanárok sem ma­radnak ki a továbbképzés­ből. A tanfolyamok célja ugyancsak az új oktatási-ne­velési tervek bevezetésére való felkészítés, de emellett a résztvevők feldolgozzák a pedagógia olyan sajátos te­rületeit is, mint az osztály­főnöki munka, az ifjúsági szervezetek nevelő hatása, s a tanórán és az iskolán kí­vüli nevelés kérdései. Az idén is folytatódik az iskolavezetők, igazgatók, igazgatóhelyettesek, vala­mint a vezető óvónők to­vábbképzése. A foglalkozá­sokon többek között a ve­zetés pedagógiai és pszicho­lógiai kérdéseiről, közokta­táspolitikánk célkitűzéseiről hallgatnak meg előadásokat a résztvevők, majd vitákra, tapasztalatcserékre kerül sor. Valamennyi tanfolyam végén záródolgozatban adnak szá­mot a nevelők a gyakorlat­tal összevetett új ismerete­ikről. A továbbképzéseken részt vevő pedagógusok munkáját szakirodalom-ajánlattal,, bib­liográfiákkal is segíti az in­tézet. Ezek a kiadványok egyébként megtalálhatók va­lamennyi - oktatási intéz­ményben. a szervezett to­vábbképzés s az önképzés nélkülözhetetlen kéziköny­veiként. Múzeum a szivattyúházban Havonta több száz belföldi, illetve külföldi turista, kirándulócsoport keresi fel Szolnok határában, a Besenyszög felé vezető műút mellett, a Milléren a Vízügyi múzeumot. A halászatban használt felszerelések A régi szivattyúház kazánja A Tisza partján, a régi szivattyúházban 1976- ban alakították ki a múzeumot. Megismerkedhetünk a környék évszázados múltjával, a halászat mesterségeivel. Képet kapunk a régi felszerelésekről, árvízvédelmi eszközökről. A kubikus emberek nehéz életét egykorú fényképek szemléltetik. A szabadté­ren a nagyobb. vízügyi géneket helyezték el. T. Z. ISMERD MÉG KÖZSÉGEDET! Helytörténeti kiállítás Zagyvarékason Gerencsér Miklós HÁZ bhbbhhibí Sértődött panaszos­ság vonaglott Paula púderes arcán. Az volt a rögeszméje, hogy jelentőségét, tényleges kiválóságát mindenáron kisebbíteni akarja a mérnöknő. — Fölöttem nem uralkodhatsz. És a szeszélyeiddel se próbálj ki­billenteni az egyensúlyomból. — Miről beszélsz? — Arról, hogy megy minden si­mán, szegény Dezsőm kiteszi a lel­két, te meg úgy fanyalogsz, mintha áldozatot hoznál. Még nem késő bevallanod, hogy megbántad! — Más megbánni valamit, és me­gint más úgy lelkendezni, ahogy a gyerekek teszik, ha fagylaltot kap­nak! Ezt az egész felhajtást csak szükséges rossznak tekintem. Az én kiindulási pontom csak ezen túl kezdődik. — Engem meg ez nem érdekel. Tudo­másul veszem, hogy fenntartod ma­gadnak a jogot az örökös különc­ködésre. Mindig fojtogatsz, ha csak tehe­ted. Ez a te legfőbb különcséged. összerezzentek, amikor meghal­lották az öreg testetlen hangját: — De nagyon szánlak benneteket, ti szegények . . . Lúdbőrösek lettek a váratlan szó­tól, s ijedelmük akkor változott mé­reggé, amikor megpillantották a sarokban üldögélő Burján Pétert. Sírásra görbült szájjal rikácsolt rá Paula: — Mit rémisztget itt, mint a ha­zajáró lélek! ízetlen viccei vannak a papának! Nem lehetett rá haragudni a po­rolásért, mert csakugyan megijedt. Engesztelőén sétált feléje az öreg. — Nyugodj meg. A fene sem akart elbújni. Jöttem rendesen, de annyira belemerültetek egymás sza- pulásába, hogy észre se vettetek. Ne civakodjatok. .. Edit már ráncba is szedte magát. — Nem civakodunk. Különckö­dünk. Kérőn ajánlotta Burján Péter: — Azt se tegyétek. Az ilyesmit hagyjátok meg a magamfajta vénü­lő embernek. A mérnöknő illedelmes és szelíd volt apjához, ezért nem hangzott sértőn a megállapítása: — Ami azt illeti, édesapámnak is van épp elég különcsége. Most me­lyik aktuális? Ügy tett a nyugdíjas öreg, mint­ha hálás lenne a kérdésért. Hibát­lanul sikerült mímelnie a mókára készülő jókedvet. — Most például az a különc ötle­tem támadt, hogy lakást akarok venni. Vagy akár egy egész házat. Állítólag jó helyen járok, mert az újság szerint ez a ház eladó. Szeretettel, kímélettel figyelmez­tette Edit: — Édesapám. ... Vendég van a háznál... Jámbor és jókedvű maradt Burján Péter, de egyúttal csökönyös is. Rá­foghatták volna, hogy kissé megár­tott neki a sör a Sárga Csikóban. Pedig olyan józan volt, mint a tűz­szerész, aki aknát akar közömbö­síteni. — Ö csak vendég. De én igazi vevő vagyok — folytatta az alakos­kodást, amely a mímelt jókedvből bármelyik pillanatban sírásra fi- camodhatott. — Idegen vevő az ide­gen háznál. Engem senki nem ismer itt. Illik hát, hogy bemutatkozzam. A nevem Burján Péter. Paulára visszatért a lúdbőrzés. Félt az öregtől, aki pedig soha nem. volt ártalmatlanabb, mint most. Félig könyörgőn, félig követelőn kiabált apósára: — Hagyja már abba ezt a lehe­tetlen komédiát! Még nem láthatták, hogy vissza­térőben van Velemi doktor és Dezső, de a kőfaragó előre küldte, széle­sen szárnyaló hangját a nyitott aj­tókon át. — Egyúttal az egész házat megte­kintette a főorvos úr. Még a fala­kat is megkopogtatta. Átvizsgálta a pincét, lemérte a garázst, hogy be- fér-e a kocsija. Hiába, hiába. Az alapos ember mindenben alapos. Amilyen komoly a szándék, olyan indokolt az alaposság. Igaz, papa? Epés kérdésével adta apja tudtá­ra Dezső, hogy alkalmatlannak ta­lálja az öreg jelenlétét. — Igaz — hagyta rá békésen Bur­ján. — Az alaposságról nekem is vannak tapasztalataim. Mostanában például alaposan rám jár a rúd. Úgy állt Dezső, hogy eltakarja az orvos elől az öreget, mint teljesen lényegtelen jelenlevőt. — Nos, kedves főorvos úr, a tü­zetes vizit megfelel a várakozá­sának? Doktor Velemi Edgár számára nyilvánvaló volt, hogy az öreg je­lenlétével rendellenessé vált a lég­kör. Nem akart sokáig időzni itt, szorosabbra igyekezett fogni a tár­gyalást. — Ideje, hogy az árról is beszél­jünk. Mit kérnek a két lakásért? Dezső viszont adta a ráérősét. Flegmán csücsörítette száját a pi­pa csutoráján, aprókat szippantott és kis pamacsokat löködött ki a pi­paszár mellett. — Teljesen objektív becslés sze­rint két és félmilliót ér az egész in­gatlan telkestől, mindenestől. Mivel főorvos úr a ház felére tart igényt, az árat is felezni kell. Mindenképpen előkelő benyomást keltett a gyertyaegyenes, krémsár­ga öltönyű főorvos, de az volt rajta a legelőkelőbb, hogy álmélkodni tu­dott/. Spanyol arcán a jóindulatú megvetés éppúgy hozzátartozott ámulatához, mint finnyás nemtet­szése. — Egymillió-kétszázötvenezer?! Rettegve figyelte az öreg, mint alakul az alku. Neki-nekilódult zak­latott szándéka, hogy közbeavatko­zik, de mert a tűrést sokat gyako­rolta, sikerült fékeznie magát. Most elfogyott az önuralma. Várhatóan, és mégis váratlanul előlépett. — Tiltakozom! Én is vevő va­gyok, méghozzá előjogokkal! Megrökönyödésében magasabbra nyúlt Velemi Edgár, és behúzta a mellét, mintha leöntötték volna. — Mit jelentsen ez? ... Tudtom­mal ... Dezső félretorzuló arcáról, ívesen forduló szeméről azt lehetett leol­vasni, hogy nehéz káromkodást te­met el magában. Jó ösztönnel mel­lőzte a gorombaságot, és a doktor megnyugtatására kicsinylő-hanya- gul biccentett apja felé. — Ö csak az öregem. Néha csupa tréfa a fater. Most is a humorral próbálkozik szegény. de vasárnap ritkán van formában. Komoly gyanút fogott Velemi doktor. A hirtelen megváltozott helyzet alkalmat adott neki, hogy ismét hasznát vegye hűvös előkelő­ségének. — Itt semmi olyasmi nem törté­nik. ami ok lehetne a tréfára. Tanult előkelőség, tudatos tekin­télytartás nélkül is Burján Péter je­lenlétének volt a legnagyobb súlya, ahogy a nyugdíjas minden sallang, minden sietség nélkül lépett fia és Velemi Edgár közé. — ön jól érzékeli a helyzetet, fő­orvos úr. Részemről mindössze any- nyi a tréfa, hogy vevőnek titulálom magam. Holott lakástulajdonos va­gyok. Itt, ebben a házban. És én nem akarom eladni a lakásomat. De mint afféle nyugdíjas embert, erőnek erejével kiskorúsítanak. Oda se figyelnek a véleményemre. — Ez azért hallatlan! — kelt ki magából Paula. — Ráerőszakolni a főorvos úrra a mondvacsinált pana­szait ! Velemi Edgár most nem voit elő­kelő úr. vasalt modorú diplomás, vagy efféle. Egyszerűen csak emberi volt, és ez állt neki a legjobban. — Orvos vagyok. Megszoktam a panaszokat. Türelmesen, tagolt beszéddel hív­ta fel a figyelmet a tévedésre Bur­ján Péter: — Csakhogy én nem panaszko­dom. Dühében tüntető finomkodással kiabált apjára Dezső: — Ha állítása szerint nem pa­naszkodik, akkor mégis mit méltóz- tatik csinálni, kérném tisztelettel?! A sértő hang még nyugodtabbá tette Burján Pétert. Sajnálkozva nézte fiát. — Mondtam már. Tiltakozom. Til­takozom az önveszélyes mohóság ellen. Nem nyugszom bele, hogy vásárt csapjanak ott. ahol a család sérthetetlen érdekeire kell vigyáz­ni. Ami már megvan, az ezerszer fontosabb a pénznél. Ebből követke­zik. hogy csakis mi fizetünk rá, ha eladjuk. Végiglobbant a doktorban a felis­merés. hogy innen menekülnie kell. Egyetlen pillanat alatt összeszedte magát. — Tekintsük úgy, hogy látogatá­som merő tévedés. Volt szerencsém. Most vette igazán hasznát gyakor­lott lélekjelenlétének. Ügy fordult sarkon, hogy semmi kétséget nem hagyott afelől: elérhetetlen magas­ságokban áll a házhoz tartozók in­dulatai fölött. Mire észbekaptak, már el is tűnt. Senkinek nem jutott eszébe kikísérni. Edjt nem hitt a szemének és a fü­lének. S azt sem akarta elhinni, hogy ekkora szégyenkezésre képes önmaga előtt. Elszédült, ha bele­gondolt, mily sokára lesz vége en­nek a napnak. Billegett a drótköté­len, ahova a saját elhatározásából jutott. Le nem zuhanhatott, vissza nem hátrálhatott, csak előre mehe­tett. akkor is, ha utálkozva viselte megalázó helyzetét. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom