Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-17 / 192. szám

1979. augusztus 17.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Bővülő szolgáltatások, kedvező hitelek

A KISÚJSZÁLLÁSI OTP-FIÓKNÁL*

A nagykun városban június végén a lakosság takarékbetét-állománya elérte a 131 millió forintot, és a tervidőszakban az egy lakosra jutó átlagbetét 3 ezer 138 forintról 9 ezer 605-re emelkedett.

Különösen örvendetes az ifjúsági takarékbetét-állomány gyarapodása, amely jóval meghaladta a megyei átlagot (16 százalék). Jelenleg hétszázhetven fiatal mintegy ötmillió forintját ke- zeleik a fiók dolgozói.

Jelentősen nőtt a takarék- levél formájában elhelyezett betét is, és az 1977. évi 1,4 millió forintról 3,4 millióra emelkedett. Az iskolákban eladott takarékbélyegek ára is meghaladta a 300 ezer forintot. A leírtakon túl a fiók 375 autóra váró ügyfél gépkocsi előlegét kezeli, több mint 7 millió 200 ezer forint értékben. A szolgáltatásokat még az átutalási hitel egészíti ki.

A lakossági hitel az év közepére 114 millió forintra emelkedett, és ennek az ősz- szegnek 90,2 százaléka hosz- szú lejáratú, lakásépítési, vásárlási kölcsön, a többi pedig rövidebb határidejű, fogyasztói, termelői hitelforma.

Növekszik az áruvásárlási kölcsönt igénylők száma is, és az arány az 1976-os 34 kérelmezőről tavaly 69-re emelkedett. Szintén kedvelt a mezőgazdasági hitel, mivel a négy évvel korábbi 283 igénylővel szemben az elmúlt évben már 612-en éltek a hasonló jellegű OTP-szolgálta- tással.

A takarékszövetkezet telekeladással is foglalkozik, és a tervidőszakban eddig negyvenhat telket értékesített. Jelenleg kilencvenhat telekkel rendelkeznek a benzinkút környékén, bár az értékesítés üteme a csekély érdeklődés miatt lassúi.

A fiók jelentős szerepet vállalt a városi lakásépítkezésben is. Ebben az ötéves tervben eddig 205 lakás készült el, és továbbra is kedvelt a hagyományos, kertes családi ház. A helyi kirendeltségen az elmúlt évben negyvenkét munkás, valamint kilenc nagycsalád részesült kedvezményes kölcsönben.

1979-bén ötvennégy többszintes lakás építése fejeződik be, és az első tizennyolc lakás értékesítése már meg is történt. Ugyanakkor a Szabadság téri lakótelepen elkezdődött újabb 33, az Ifjúsági úton pedig további 12 lakás alapozása — jövő évi átadással.

A fiók valutavásárlással, eladással is foglalkozik, és ez irányú bevétele tavaly 60 százalékkal emelkedett, és elérte a kétmillió forintot.

Az OTP kisújszállási fiókjának munkáját a közelmúltban a városi párt VB is tárgyalta, és az eredmények elismerése mellett további feladatokat határozott meg a kirendeltség részére. Az itt dolgozóknak fokozni kell a propaganda-tevékenységet a betétállomány-csökkenés felszámolására, illetve ez évre 13 millió forint betétnövekedést kell elérni. Folyamatossá kell tenni az ifjúsági betétszervező munkáját; a település jellege miatt tovább népszerűsíteni a mezőgazda- sági termelési hiteleket, bővíteni a lakóházak felújítására, tatarozására nyújtható kölcsönök igényléseinek módozatait, lehetőségeit.

D. Szabó Miklós

Kódexek dalai, táncai

A Collegium Musicum koncertje

A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendezett hangversenyt XVI. századi erdélyi táncok nyitották, majd vidám házasító éneket hallhatott a közönség Drew Minter tolmácsolásában. Aki még nem hallotta az amerikai kontratehorista énekét, meglepetéssel hallgatta a XVI—XVIII. században népszerű igen magas férfi szólamot, de Minter régi ismerői is elismerően bólogattak az énekes sokat javuló magyar kiejtésére. A dalok kiművelt hanggal, szépen hangsúlyozva, értelmezve ugyanis magyarul ‘szólaltak meg. Különösen szépen formálta a Balassi Bálint szerelmes versére komponált éneket.

Az 1600-as évek zenéjét a Vietorisz és a Soproni kódex anyagából válogatta. A magyar táncok előadásában a kitűnő technikával, finom blockflőte hanggal játszó Stadler Vilmos jeleskedett, aki a műsor házigazdája volt. Kakuk Balázs biztos gamba játéka stabil támaszként szolgált a ráépülő szólamoknak.

A barokk elemek és a már éledő verbunkos zene világába kalauzolt a XVIII. század muzsikája.

A műsor második felében a Collégium Musicum a francia, olasz, német barokkot elevenítette fel. A francia udvari dalokat lantkísérettel, puha hangzással szólaltatta meg Drew Minter. A zenekar tagjai virtuozitásuk bizonyítására kiválóan alkalmas volt Telemann D-dur koncertjének bemutatása. A befejező Händel kantáta frappáns előadása magával ragadta a közönséget. Nagy vastapssal búcsúztak a zenészektől.

— fekete —

Sokan szemetelnek,

________

k

evesen takarítanak

ezelőtt hallottam egy történetet, amelynek főszereplője egy papírdarab. A városnéző busz ablakából repült ki, kecsesen libegett és lassan leereszkedett az út szélére. Abban a pillanatban csikorogva fékezett egy autó mellette. A volán mellől egy férfi kiugrott, felkapta a papirost, a gázra taposott és a busz utón száguldott. A cetli még fel sem ocsúdhatott meglepetésében, már nyújtották is gazdája kezéhez. — Elvesztették — mondta a megtaláló. ■ — Hogy kidobták ? Ez lehetetlen!

A történet tűnik lehetetlennek? Nálunk igen. Nekünk mindössze annyi közünk volt az ügyhöz, hogy a moszkvai buszon magyar turisták utaztak. És itthon ugyebár máshoz vagyunk szokva. Gátlástalanul és büntetlenül köpködhetjük szét a tökmaghajat, fricskáz- hatjuk el nagy ívben a parázsló csikket, szórhatjuk kedvünkre a zsíros lángos- papírt. Csak úgy jövet-menet az utcán. Persze vannak ennél látványosabb mutatványok is. amikor nem egyetlen árva csikk landol a parkban a járdán, hanem az emeletes házak ablakaiból megtelt hamutartók tartalma zúdul alá.

Elismerem, a maszek sze- metelők még így sem tudnak a szocialista szektorral versenyezni. Gondoljanak bele, hogy csupán egyetlen jól megrakott teherautó po- jtyogós fuvarjával milyen teljesítményre képes. Nem egy súlycsoport, de egyforma a szemlélet, a lezser kézlegyintés: azért van a köztisztasági vállalat, azért tartják a házmestereket, ha sérti a szemüket, söpröges- senek. Az ő nemtörődömségük az oka, ha netán vannak, akik nem tartják tisztának egyik-másik településünket, köztük megyeszékhelyünket, ahol az üzletek, a vállalatok előtti járdáknak éppúgy nincs gazdájuk, mint a Tisza-parti sétánynak.

Pedig eléggé egyértelműen és világosan megfogalmazták nyolc -évvel ezelőtt, a város köztisztaságának fenntartásáról szóló tanács- rendeletben, hogy mindenkinek kötelessége portája előtt rendet és tisztaságot tartani. Nincs különbség a ház- tulajdonos és a közintézmény, az áruház, a szaküzlet, a vendéglő között: egyaránt felelősek az utcafront tisztaságáért. A járda nem mindenütt az utcaseprők területe, marad nekik is bőven takarítanivalójuk az utakon, a parkokban, a tereken, a parkolókban, a sétányokon. Nem is igen győzik.

Szolnok több mint ötszáz utcájára mindössze tizenhat utcaseprő jut. minden négy és félezredik szolnoki lakosra tehát egy. Hevenyészett számítás szerint csak a belvárosban tízszer annyi kelle- ,ne, mint ahányan dolgoznak a vállalatnál. Helyettük „dolgoznának” a hulladék- gyűjtő tartályok. Ismertető- jegyeik: színük zöld. formájuk henger alakú, általában a járdák mellett van a tar- -tózkodási helyük. De minek? A több mint ezer tartály egy-kettő kivételével állandóan üres. (Igaz, hogy így nincs gond velük, még üríteni sem kell.) Nem tudom, hogy egy szociológiai kutatással magyarázatot lehetne-e találni arra,

miért utálják az emberek ennyire a hulladékgyűjtő tartályokat? Talán a színük, formájuk taszító? S miután a „Tiszta, virágos Szolnok megyéért” mozgalom szele nem söpröget eléggé hatásosan Szolnok utcáin, maradinak hát a gépek.

Az illetékesek szerint , a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest egészen elfogadható géppark áll a város köztisztaságának szolgálatában. Nem is akármilyenek. Egyikmásik, például az önfelszedő és söprögető gép, majdnem egymillió forintot ér. Aztán ott vannak a modern szemét- szállító masinák, amelyeknek (a tanácsrendelet szerint) a bérházak előtti dugig megtelt kukákat minden másnap, a konténereket pedig igény szerint kellene megszabadítaniuk tartalmuktól: évente 100 ezér köbméter szeméttől, hulladéktól.

Az évről évre növekvő szeméttermelésünk tempójával nem tud lépést tartani a „szemétártaknatlanítók” hivatalos gárdája. Pedig igyekezetükhöz kétség nem férhet. A szél és a kóborkutyák cibálta illegális szemétdombok látványán azonban mit sem enyhít, ha méltányoljuk a köztisztasági vállalat munkaerő-gondjait. A tüdőnkbe akkor is poros, baktériumokkal teli levegő kerül, ha megértjük a vállalat locsolóautó körüli problémáit. Azt mondják ugyanis, hogy nincs ember, aki a volánjához üljön, ráadásul szabályosan zabálja az üzemanyagot. És ebben a benzinínséges világunkban a portalanításhoz drága üzemanyagot használni pocsékolás lenne. Lehet. Csakhogy! Négy évvel ezelőtt locsolta gép utoljára Szolnok utcáit, azóta sokféle magyarázat volt már az eltűnésére. Többek között az, hogy latyakot csinálna. Így hát négy éve nyáron javítják. újítják fel a locsolóautókat, hogy télen, amikor egyszer-kétszer havat kell tolni velük, garantáltan üzembiztosak legyenek.

Magyarázatokkal igaz, hogy csak port hinteni lehet, attól meg aligha lesz tisztább a levegő. Hogy akkor mi legyen? Az a rögeszmém, hogy a szemétfronton is csak úgy lehet csatát nyerni, ha a határvillongások, magyarázkodások, egymásramutogatá- sok helyett közösen hadat üzenünk a szemétnek. Ki-ki a saját portáján. Talán rá lehetne szoktatni, szorítani, ha kell, kényszeríteni az embereket (ha tetszik, a szemetelők és a trehány házigazdák, építőipari cégek szigorú megbüntetésével is), hogy a saját portájuk előtt söprögessenek. Jó lenne, ha a példamutatásban azok a hivatásos köztisztaságiak járnának az élen, akiket azért fizetnek, hogy kitakarítsák, a szeméttől megszabadítsák a várost.

Kovács Katalin

Évekkel

Ez van.

Óvodát avatnak ma Tö- rökszentmiklóson. A hetvenöt személyes gyermek- intézmény. a volt Dózsa Tsz ' Irodaházának átalakításával 2 millió 300 ezer forintos költséggel, jelentős — 100 ezer forint értékű — társadalmi munkával valósult meg. Létrehozásában nagy segítséget nyújtott a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság. a Víz- és Csatornamű Vállalat. a TITASZ helyi telepe, valamint Po- mázi Kálmán, a SZÖV- TERV munkatársa, aki társadalmi munkában készítette el az óvoda vízvezeték és szennyvízcsatorna tervét. Felvételünk az óvoda átadása előtt néhány nappal készült.

Lótás-futás dobogó hangjaival telt meg a lépcsőház. Szaporább női és lomhább, súlyosabb férfiléptektől visszhangzottak a falak. Ajtó csapódot a szomszéd lakásban.

— Egy kocsi állt meg a ház előtt! — hallotta Edit a szőke Rózsi izgatott híradását.

Felpattant a heverőről, kinézett az ablakon. Valóban, ott állt az utcaszegély mellett egy ezüstszürke Vouxhall. Nikkel díszei a mémöknő szemébe tükrözték a fényt.

Paula láthatóan elfogultan invitálta be a házba a vendéget. Dezső

viszont meglepő fesztelenséggel forgolódott körülötte. Szavaiból világosan értette Edit, hogy az ő lakásába készülődnek.

Először Paula lépett be, utána a látogató. Érdekes krémszagot hozott magával a gyertyaegyenes, spanyolosán keskeny arcú úr. Elegánsan meghajolt a feléje lépdelő Edit előtt.

— Jó napot kívánok. Doktor Ve- lemi Edgár vagyok.

A mémöknő, aki munkakörében megszokta a legkülönfélébb emberekkel való hivatalos érintkezést, gyakorlottan nyújtott kezet a vendégnek.

— Danka Károlyné. egyúttal ennek a lakásnak a tulajdonosa. Szíveskedjék helyet foglalni, válogathat, minden hely szabad.

— Köszönöm — mondta a fess Velemi. de állva maradt. — Nos, ha nem haragszanak, én elhagynám a bevezetőt és azonnal a lényegre térnék. Mielőtt idejöttem volna, ma délelőtt alaposan megnéztem a környéket. Mert számomra nem csupán a lakás fontos, de a topográfiai miliő is.

Olyan elegáns jelenségtől, mint amilyen doktor Velemi Edgár volt,

könnyedebb fogalmazást remélt Edit. Túl vasaltnak, kiszámítottnak bizonyult.

— Akár jogász a doktor úr, akár orvos, mindenképpen jó benyomást szerezhetett, akár tényállásnak, akár diagnózisnak nevezi a megállapítást.

A spanyol arcú férfi igazi középeurópaiként esett ki előkelősködő szerepéből. Emberibben közölte:

— Természetesen, orvos vagyok. Mégpedig a megyei kórház új szülészfőorvosa.

Paula ettől elpirult. Ámulattal forgatta békaszemét.

— Ó. Gratulálunk.

— Köszönöm — mondta a főorvos leheletnyi hálával, majd célszerű közvetlenséggel folytatta. ' — Épp azért óhajtok lakást vásárolni, mert minél előbb szeretném a városba költöztetni a családomat.

Kellei nkedően dicsérte Paula a maga lovát:

— A környék igazán előnyös. Mondhatnám villanegyed.

— Nem tagadom. jó benyomást tett rám a környék. Nem azérí, mert villanegyed, hanem mert kellemesen falusias. Éppen ez tetszik

benne. És ha pontosan emlékszem, úgy szól az apróhirdetés, hogy két szoba hallos öröklakások igényesnek eladók. Tehát igényesnek. Az ilyen fogalmazás határozottan felső kategória az ár tekintetében.

— Határozottan — helyeselt Dezső.

— Szeretném tudni, több lakás eladásáról van-e szó?

— Olyannyira, hogy az egész ház eladó, mind a négy lakással. Akár* együtt, akár egyenként.

— Az egész házra persze nincs szüksége az öttagú családomnak, de két lakást el tudnék képzelni. Lehetőleg az emeleten.

Repesve világosította fel Paula a főorvost:

örülnék a legjobban, ha egyenesen színes felvételeket készítene az egész emeletről. Hadd lássák a családtagok is, hogy miről tetszett meggyőződni a saját szemével. Semmit ne tessék elhamarkodni. Hátha csalódást okoznak a mellékhelyiségek. Szabadna megmutatnom azokat is?

Velemi doktor soha nem élt visz- sza a magasságával, sőt néha kényelmetlennek is érezte. Most szívesen nézte le a pipás vigécet.

— ön valóságos idegenvezetővé képezte ki magát erre az alkalomra — állapította meg udvariasan, s ebből csak Edit értette meg a lenézést, amelynek jogosságát el kellett ismernie.

— Részünkről semmi akadálya.

— Szó se róla, számomra rokonszenves az ingatlan. Egyelőre persze csak a külsejéről nyilatkozhatok bizonyosan. Módot adnának arra. hogy tüzetesebben megtekintsem az emelet helyiségeit?

Velemi doktor egyformán udvarias viselkedése arra bátorította a kőfaragót, hogy fokozatosan fölébe próbáljon kerekedni.

— Kedves főorvos úr, én ánnak

Nem vették észre a szobában sétáló öreg Burjánt. Igaz, ajtót nem kellett nyitnia a nyugdíjasnak, puha cipője sem kopogott a padlón, de eléggé meglepte Burján Pétert, hogy tudomást sem akarnak szerezni jöttéről. Nem men1 beljebb, mindjárt behúzódott az ajtó melletti sarokba, ahova a lakás legkopottabb székét dugták. Erre ült le az öreg, s várta, hogy észrevegyék.

(Folytatjuk)

(Fotó: Tabak Lajos)

Élet a zebrán