Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-16 / 191. szám
1979. augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Negyven évvel ezelőtt még több mint tiz mester dolgozott a dunántúli fazekasság egyik központjában, Tüskeváron. A hires mesterek mai egyetlen utóda ifj. Tóth Gergely. A fiatal fazekas a tüskevári mesterek legszebb hagyományait egyesíti munkáiban. A képen: ifj. Tóth Gergely az édesapjától örökölt korongnál Filmgyár Foton Az 1960-as évek elején, amikor a magyar játékfilmművészet emlékezetes fénykorát élte, hazánkba látogatott Wilkeing professzor, az NDK-beli DEFA Filmgyár akkori igazgatója. Felkereste a Lumumba utcai filmgyárat is. A vendéglátók végigkalauzolták a stúdió épületeiben. A körséta végén a professzor ezt — az azóta már legendássá vált, s gyakran idézett — kérdést tette fel: „Nagyon érdekes volt ez a filmgyár-múzeum, amit láttam, de hol készülnek most azok a nagyszerű magyar játékfilmek?” Alig akarta elhinni, hogy ugyanott, a jnúzeumnak vélt, öreg műtermekben ... Azóta persze változott a helyzet. Állami támogatással és — kisebb részben — az itt készült külföldi bérmunka-filmek anyagi hasznából sikerült új felvevőgépeket, reflektorokat és egyéb gépi berendezéseket vásárolni. Felépült az új, minden igényt kielégítő, korszerű zeneterem is. Az egyre szorítóbb helyhiányon azonban a közelmúltig nem lehetett segíteni, mert a Lumumba utcai, a Könyves Kálmán körúti és a pasaréti filmgyár bővítésére — a környező épületek sokasága miatt — nem volt lehetőség. Ezért a filmgyár vezetői körülnéztek Budapest környékén. Hosszas keresgélés után rátaláltak Fótra. Itt viszonylag nagy kiterjedésű, mezőgazdasági művelésre már alkalmatlan területre bukkantak. Ebből a fóti tanács segítségével először hét hektárt vásároltak, majd a területet később újabb tizenkilenc hektárral bővítették. Nemrégiben megkezdődtek az építkezések is. Már elkészült a központi kelléktár, a bútorraktár, valamint egy 1100 négyzetméter alap- területű csarnok filmforgatás céljaira. 1980 végéig megépül a második, kétezer négyzetméteres filmstúdió, a kazánház, a produkciós és szociális épület, majd a későbbiekben — fokozatosan újabb épületekkel gazdagodik a fóti telep. Ami a legjelentősebb: az erdőkkel, ligetekkel tarkított területen nagy kiterjedésű díszletvárosokat lehet felépíteni, s azokat nemcsak egy, de több filmben is felhasználhatják, kisebb-nagyobb átalakításokkal. Így máris jónéhány film külső felvételeinek helyszíne volt az a díszlet-város, amely az eredetileg Foton forgatott „Manón Lescaut” című francia tévéfilm számára készült. A későbbiek során újabb díszlet-komplexumok emelkednek majd a fóti telepen. Ha szükség lesz rá, úgy sor kerülhet vízmedence építésére is, amelyben akár tengeri csatákat is rendezhetnek (persze, megfelelő trükk-el- járások segítségével). Ezeket a díszlet-komplexumokat úgy építik fel, hogy beilleszkedjenek a tájba. Az operatőröknek sem kell ügyeskedniük, hogy kikerüljenek a képből a távoli házsorok, gyárkémények, elektromos vezetékek, mert Dunakeszi felé szabad horizont tárul a kamerák elé. A fóti telep valamennyi épülete, a fejlesztés minden egyes lépcsője figyelembe veszi a távlati elképzeléseket, s így bizonyára megfelelnek majd nemcsak a mai, de az évtizedekkel későbbi igényeknek is. Szükség is .van erre az előrelátásra, mert a fóti telep nemcsak a magyar játékfilmek otthona lesz, de a mind nagyobb számban készülő tévé-filmeké és a külföldi bérmunkában forgatott nemzetközi produkcióké is. Garai Tamás Szófiai és varsói napok Budapesten A fővárosi napok rendezvénysorozat keretében Budapest az idén Bulgáriából és Lengyelországból vár vendégeket: szeptember 7-e és 12-e között Szófia, október 15-e és 21-e között Varsó mutatkozik be a magyar fővárosban. A budapesti Történeti Múzeumban gyermekrajz-kiállí- tás nyílik és Zdravko Mav- rodiev érdemes művész reprezentálja gobelinjeivel . a bolgár népművészetet. Mindkét tárlat szeptember 7-e és 23-a között tekinthető majd meg. Budapestre érkezik a 15 tagú „Szófia” esztrád- együttes, amely három este lép föl: műsorukat szeptember 8-án a Pataky István Művelődési Központban, 10- én a Marcibányi téri ifjúsági házban, 11-én a városmajori színpadon láthatja a közönség. Gazdag programmal készülnek a varsóiak is. Október 15-e és 28-a között három kiállításuk lesz a budapesti Történeti Múzeumban. A „Lengyelország 35 éve” című tárlat Lengyelország fejlődését, a „Varsó ’79” pedig a lengyel főváros mai arculatát, lakosainak életét mutatja be. Semmiképpen nem célszerű összevetni a tiszafüredi „nyári szabadtéri játékokat” a szegedivel, már csak azért sem, mert az előbbi még nem kimondottan szervezett keretek között bonyolódik. Régi bölcsesség: szórakozáson minden korosztály valami mást ért. Vajon az idei füredi nyár milyen szabadtéri, időtöltési lehetőségeket kínál a település aprajának, nagyjának? Ne mozogj, mert meghaltál / A legifjabbaknál maradva: a művelődési ház minden másnap délutánonként színes foglalatosságot ajánl. Fájó, az ebadták a közbeeső napokon is igénylik a mozgást. Erre nagyszerűen alkalmas az orvosi rendelő mögötti bokros nagy park. Hat-tízéves lurkók sáskahada fakardokkal, fapuskákkal vívja a világ legbékésebb helyi háborúját. A vég nélküli küzdelem rendszerint csak a „hova futsz, már meghaltál” szöveg hallatán szünetel pár percre, mert mégiscsak abszurdum, hogy az elesettek tovább aprítják a galagonya-bokrokat! Nemcsak a „halóttfeltámadás”, de a parkőr feltűnése is átmeneti futást és fegyvernyugvást eredményez. A tizenévesek legyintenek rájuk: bolondok, és elfelejtik, néhány éve ők is ugyanitt, és ugyanígy ro- hangásztak a csalitban. Nekik a strand kínál szórakozást, hiszen ide a hét szinte mindegyik napján özön- lik a fiatal. Zömük az idén érettségizett, felvételizett. Még nem vagy már nem dolgozik. A legújabb füredi divat: a napozó lánykoszorúban egy-egy élelmesebb, talpraesettebb srác. Akad, aki a módszerátadástól sem idegenkedik. — Húszéves, harmadéves egyetemista vagyok. A lányok valamennyien sek, és kétnaposként runk ki. Kedvelem őket, és vigyázok arra, ha az egyiknek bókolok, a másikat se hagyjam ki. Ezt mi úgy hívjuk: nagyüzemi udvarlás. — Micsoda? — Ahogy mondtam. Ugyanis ez hatékonyabb, mint a háztáji udvarlás. Ugyani- annyi „ráfordítással” egyszerre négy lánnyal is foglalkozhat az ember. — Az én koromban az udvarlás — még úgymond háztáji volt. — Ma is az. ha komolyra fordul az ügy, dehát én még minek kössem le magam? Féligkész mérnök se vagyok, és ők is tanulnak. Minden bizonnyal igaza van a talpraesett ifjúnak. Nagyüzemi udvarlás És a derékhad: a huszonévesek, harmincasok, negyvenesek? Alig-alig akadnak közülük pihenők a medencék környékén. Egy részük hetente kétszer a községi kispályás bajnokságon bűvöli a bőrt, néhányan horgásznak, de a zöm ritkán szórakozik. Dolgozik, gyűjt valamire. Alapra, házra, kerítésre, kocsira. Mákkal, dinnyével, ve- teménnyel, jószággal, kerttel bíbelődik nyaranta a füredi derékhad. A község déli részében ízléses, kertes ház fala kapaszkodik egyre feljebb. Az építtető-építő jó harmincötös, markáns arcú, mokány férfi. Félmeztelen serénykedik, és készségesen válaszol a kérdésre. :— Szórakozás? Ez is egyfajta, ha a végeredményt nézem. Lenyomom a nyolc órát az üzemben, azután rohanok haza. Hétvégeken meg a munkatársak, rokonok is segítenek, mert augusztus elejére tető alá szeretném hozni a házat. Átellenben módos parasztház. Tulajdonosa téeszgimi- tag, alig egy esztendővel a já- nyugdíj előtt. — Szórakozás — elmereng, miközben' körmére ég a cigaretta. — Vasárnap délelőtt elballagok a kocsmába, bedobok három nagy- fröccsöt, aztán iparkodok hazafelé, mert újra itt az etetés, itatás ideje. A három tehén, két anyakoca, meg a temérdek barorrifi nemcsak a forintot hozza, de a szabad időt is elviszi. Kocsira gyűjtünk, a fiam Békésen lakik, gyakrabban hazalátogat, ha meglesz a pléhska- tulya. És a legidősebbek: a hetven, nyolcvan év felettiek? A kihaló tanyázás ellenére 'ilkonyattájt még össze-ösz- szeülnek egy-egy árnyasabb házvégen. Panaszkodnak, jajgatnak, szidják a világot, a „hol itt fáj. hol ott sajog” végtagokat. Szeretik az idegent, hellyel kínálnak és rövid, negyedóra alatt máris ifjúságuk mezsgyéjéig kalandoznak vissza. Egy csinos, fruska billeg elénk az üzenettel. — Nagyanyám, tessék jönni hazafelé, vacsorázunk — csicsergi és ellibben. Az öregasszonyok, a nagymamával az élen, kórusban szidják a tizenéves lányka öltözékét: mert az anyja' mindent' megvesz neki, majd szétreped rajta a nadrág, mindene kivan, én ha fizetnének se venném fel. képzeljen el engem ilyen nadrágban komámasszony! Letyepetye a házvégén Ránéztünk a nyilatkozó, töpörödött hetvenéves anyókára és valamennyiünkből kibuggyant a nevetés. Ugyanis elképzeltük. Kis idő múlva ő is kacagott, majd búcsúzáskor egyöntetűen állították : régen szórakoztak ilyen jól... D. Szabó Miklós Budapesten, a Tolbuhin körúti vásárcsarnokban gombakiállításon mutatják be a1 hazánkban szabadon tenyésző gombafajtákat, ezenkívül ingyenes szaktanácsadást tartanak a gombagyűjtök számára. A szakértők statisztikája szerint július hónapban a bemutatott 714 kg gombából 124 kg mérgező volt. A képen: szakértők vizsgálják a behozott gombafajtákat Gerencsér Miklós ncser HÁZ Edit sóvárgott a férjéért. Fájón hiányzott neki az engedelmes Károly, akimeg- alázottságát titkolva emelt fővel ment el hazulról, a vásár elől. Csakugyan, miért ne élhetnének úgy, ahogy a férje kívánja? Hol lehet most? Mire gondolhat? Bizonyára hurcolja valahol a fájdalmát, próbál hozzászokni az újabb otthontalansághoz. Kísértésbe esett. Éledni kezdett benne a vágy, hogy mégis úgy éljenek ahogy Károly tanácsolta. Nem is kellett volna hozzá egyéb, csak az elhatározás. Azonnal beléphetnének abba az általa leszólt világba. Igen. de hol a kapuja? Károly tudja. Ö nem fél, ha élhetetlennek, ha naivnak, ha különcnek nevezik. Károly komolyan etette a hangyákat a bakonyi tölgy évgyűrűin és akkor sem bolond, amikor fölemel egy kavicsot a Duna-parton és leolvassa róla, hogy mi történt a legutóbbi jégkorszak óta az Alpoktól keletre. Hol hát a kapu? Talán ott, hogy nem velünk kezdődik az időszámítás, és nem velünk ér véget. A mérnöknő gyeplőtlen gondolatai, ezek a fátyolos tudatfoszlányok leoldoz- ták a fájdalmat a homlokáról. Frissítő örvény hozta eléje a képet: néhány éve Pannonhalmán jártak, ahol a katedrális északi fülkéit mutogatták nekik. Leghosszabban a cseppkőboltozatos fülkében időztek1, a légbe épített bonyolult bordaíveket bámulták, telhetetlenül csodálva a csipkekönnyű szerkezet tökélyét. Megtudták, hogy a bordaívek felső szélét sűrű bimbódíszek borítják. Akkoriban fedezték fel a rejtett díszeket. Maguk a bencés szerzetesek sem tudták, hogy félezer éve léteznek azok a díszek. Miért és kinek cizellálta a láthatatlan magasba ékes faragványait a gótikus idők mestere? A bimbódíszeket vastag koromréteg borította, fekete pernye rakódott rá olv sok évszázad mécs- és gyertyafüstjétől. Lehetséges, hogy az a kőfaragó különb ember volt, mint a szintén kőfaragó Dezső, noha nem akart magának Csopakon villát építeni? Ha nincsen Károly, ő soha el nem megy Pannonhalmára, pedig építész, mérnökhallgató korában gótikus íveket is rajzolt tanulmányi feladatként. De tovább nem törődött a gótikával. Illendőségből egyszer bebarangolta a budai Mátyás-templomot, s ezzel letudta ilyen irányú kötelességét. Hol lehet Károly? Talán a Gitár eszpresszóban üldögél megszokott helyén, ahonnan átlátni a szemközti cipőbolt kirakatára, és azt vitatja barátaival, hogy miért oly sivár a város szellemi élete. Talán a neutronbomba mibenlétéről tanakodnak, hiszen ért a fizikához. Az sínes kizárva, hogy egyedül ment ej a gobelinkiállításra, megnézni Fe- renczy Noémi tanítványainak munkáit. Észbe kapott, hogy túl messzire ment. De a férjére sugárzott gyengédségéért hálás volt magának, őrizni akarta ezt a gyengédséget, gyengeség nélkül. Érezte, sok erő van még benne. Bármennyire kifárasztotta a napok óta tartó és az utóbbi órákban végsőkig korbácsolt idegesség, az énje mélyén feltámadtak a tartalékok. Nem férhetett hozzá kétség, hogy véghez viszi az akaratát. Hitte, neki van és neki lesz igaza, mert helyes és önérzetes céllal munkál benne az akarat. Mégpedig a férje által védelmezett távlatok érdekében. Nagy utazás a jövő, épp annyira költséges, mint amennyire bizonytalan. Ékkora útra pénz nélkül csak bohémek, csavargók vagy tehetetlenek indulhatnak el. Ő, Burján Edit nem tartozik közéjük. Sóvárogta a napot, amikor Károly majd ezt mondja neki: köszönöm, amit értem tettél. Köszönöm szerelmesem, ahogy illik — büszke embernek soha nem esik nehezére a hála, amit a szerelmes asszony tékozlón viszonoz. Csak ennyit akart Edit. Felülmúlhatatlan lenni a jóságban. Folytatjuk NYÁRI ÖRÖMÖK TISZAFÜREDEN Szórakom a szabi n
