Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-15 / 190. szám

1979. augusztus 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 r lg [ZI Ha western, hát CL KéPCRTMÖ előtt legyen az is, csalk jó legyen! Meg­lehet, csupán a véletlen mű­ve — így hozta a sors — de az is lehet, hogy az évszak­nak tudható be — melegebb időkben jobban elkél a len­gébb szórakoztatás is — mindegy, mi okból, ne keres­sük, tény: az utóbbi két szombat estén menetrend­szerűen már nem Derrick vagy Kojak érkezett meg, hanem Shalaku, meg Ringó Kid, azaz szórakoztatás cél­jából krimi helyett western- re váltott a televízió. Sietek megjegyezni, nem rossz csere ez, mégha bizo­nyára csak átmeneti is a most tapasztalt váltás. Vele egyrészt új színnel gazdago­dott a televízió műsora, más­részt általuk kicsit felléle­gezhettünk a modern bűn­ügyi históriák nyomása alól. mert a western — úgy gon­dolom — ártatlanabb izgal­makat kínál, mint a krimi, jóllehet mindiké; filmfagttát a fokozott izgalomkeltés szándéka hozta a világra és tartja életben. A vadnyugati témájú filmek, ha izgalma­kat keltenek is ugyan. de másféle szorongás ez, mint amit mondjuk egy Derrick feltárta bűneset átélésekor érezhetünk, az előbbi inkább kellemesen borzongató, míg az utóbbi jóval kegyetlenebb és lélekszomorító. Ha tehát választanom kellene kél „rossz” közül, inkább a western mellé állnék. Jólle­het tudom, csöpögő érzel- messége a gyanútlan nézőt megcsalhatja. s szemlélet- módjában idegen tőlünk. Hatosfogat Persze csak akkor. ha nem valami fércmunkáról van szó, hanem mesterien elkészített film, mint példá­ul John ’ Fordé, a Hatosfo­gat. Bemutatása mindenképo a televízió jó ízlését dicsé­ri, s egyben bizonyítja, hogy a szórakoztatásunkra vállal­kozó intézmény még a kompromisszumokon belül is igyekszik érvényesíteni az igényesség követelményeit. A Hatosfogat, bár elemeit tekintve felismerhetően vad­nyugati filmnek készült, mégis más volt, igényesebb, mint akárcsak az előtte va­ló héten látott Shalaku is. Itt is főveszély ugyan az apa­csok, ez műfaj szerinti tör­vény, de a szokástól elté­rően csupán a film utolsó harmadában jelennek meg ténylegesen, addig csak a lehetséges veszély formájá­ban hatnak egy postakocsi­ban utazó kis közösségre, amely a legkülönbözőbb em­berekből áll. S a postakocsi bár egy hatalmas prérin szá­guld keresztül, Fordot még­sem a külvilág érdekli mind­ebből, hanem figyelme a ko­csiban ülőkre összpontosul; azt kutatja és mutatja, oly­kor egész közelről is. hogy e néhány ember hogyan vi­seli el a veszély fenyegeté­sét, hogyan reagál reá. Az utasok magatartása tükrözi vissza valójában a feszültsé­get, s ettől magas hőfokúvá, sajátos izzásúvá válik a né­ző számára a film. S mind­ezt tömören, lényeget ki- emelően teszi, mondhatni fér­fiasán. erőteljesen. S hogy egy-egy figurát kiemeljen, ügyesen teremt erre is al­kalmat. Milyen mesteri pél­dául a Hatosfogatban, aho­gyan a mindig részeg orvos adott pillanatban — szülni készül az egyik útitársnő — erőszakosan kijózanítja ma­gát, és igaz orvos módjára áll helyt. Lám, a gyenge is lehet erős, ha úgy kívánja a helyzet — mondja a film alkotója. Ford wester,nje (egyik leg­érettebb alkotása isi) sem­miképpen nem szokványmű, alkotója bátran szembe mer szállni a műfaj megköve­sedett sablonjaival, s bár ő sem maradt adós a látvá­nyos összecsapások! keltette izgalmakkal, mégis a fe­szültségek forrása nem első­sorban a fegyverek megszó­laltatása; a harc ábrázolása itt csupán csak feloldása a szereplőkben egyáltalán nem látványosan végbemenő bel­ső küzdelmeknek. De ami­kor Ford mozgalmas harcot produkál, akkor aztán szinte „kárpótolja” nézőjét az elő­zőekben elmaradt látványos mozzanatokért, így minden szempontból hiánytalan él­ményt képes nyújtani. A közbenjárók És most a hétvége egy másik filmjéről. amellyel kevesebb szerencsénk volt; az angolok tévéfilmjéről. A közbenjárókról, melynek fő­szerepében pedig az igazán nagyszerű színészt, Paul Sco- fildet láthattuk. De még ő és neves művésztársai sem tudták elviselhetővé tenni a dekadensen kifinomult, tő­lünk távol álló világ fiimi ábrázolatát. Az író. Henry James (1843—1916) meglehet, korában tekintélyt szerzett magának műveivel, de amit Kosztolányi Dezső írt róla világirodalom-történetében évtizedekkel ezelőtt, „a mai olvasót kevéssé vonzza túl­ságosan szép stílusuk és fi­nomkodó, nagyon is diszk­rét vonalvezetésük”, ma így fokozható: mindez kifejezet­ten unalmas. A filmben — az volt az érzésem — a sze­replők beszélnék, hogy be­szélhessenek, s nem abban lelik igazán gyönyörűségü­ket, hogy valamit közöljenek, hanem elsősorban abban hogy minél rejtélyesebbé váljék, amit közölni szeret­nének. Röviden Várkonyi Gábor Rákosy Gergely elbeszéléséből ké­szített tévéfilmet, bemutató csütörtök este, gondolatéb­resztő filmet. Többé-kevés- bé meggyőző erővel sikerült kifejeznie filmjében azt a társadalmilag fontos gondo­latot, hogy sokszor nem is azok az igazi bűnösök, akik a börtönbe kerülnek, hanem azok, akik becsületes ember­nek álcázva magukat ott él­nek és virulnak a társada­lom sűrűjében. Két fiatal kaimasZos lázadásának rajzo­latában igyekszik megfogal­mazni ezt az igazságot. Ve­réb és Szúrni lázadásának tartalma, hogy ők szintén merik vállalni mindazt, amit gondolnak és cselekednek, s ezt az őszinteségüket vágják oda hazug környezetük ar­cába — kihívóan és sértően. Hogy a Gombó kinn van erényei ellenére (kitűnő szí­nészi játék, főként a két fiatal színészé, Fazekas Ist­váné, Balkay Gézáé) sem igazán meggyőző, annak egyik oka, hogy túlságosan is rokonszenvesre sikerült ábrázolnia Várkonyi Gábor­nak e két iíjú embert ah­hoz, hogy végül is elhigy- gyüik börtönbe jutásuk tör­ténetét, lehetségesnek érez­zük, hogy két ennyire értel­mes fiatal ilyen könnyel­műen „intézze el” sorsát. Az életábrázolás és a kifejezen­dő gondolát nem igazán ta­lálkozott össze ebben a film­ben. V. M. Bmerigo Tot ajándéka Pécsnek: Hz űrhajós szobra Értékes szobrot adomá­nyozott Pécsnek Amerigo Tot, a Rómában élő világ­hírű magyar származású szobrászművész: most érke­zett meg Olaszországból a „Komarov emlékére” című nagyméretű fémplasztika, amelyet az űrhajós nevét viselő uránvárosi gimná­zium előtt állítanak fel. A mestert a hős szovjet kozmonauta, Vlagyimir Ko­marov 1967-ben történt tra­gikus halála inspirálta a mű megalkotására. A csak­nem három méter magas, bronzból és más fémekből készült emlékmű két da­rabból áll: alsó része egy hordozható rakétát ábrázol, felső érsze pedig egy víz­szintes helyzetben levő űr­hajót, amelyből egy kéz nyú­lik (ki. A beépített elektromos szerkezet révén az űrhajó körülbelül fél óra alatt meg­fordul a saját tengelye kö­rül, így ugyanabból a néző­pontból is más és más él­ményt nyújt a szemlélőnek. Szolnokon Tevan Andor a Tevan könyvtár Hódmezővásárhelyiek tárlata A hódmezővásárhelyi mű­vésztelep alkotóinak mun­káiból nyílik kiállítás pén­teken délután öt órakor Szolnokon, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ­ban. A kiállítást — ame­lyet dr. Dömötör János, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója rendezett — Baranyó Sán­dor festőművész nyitja meg. A tárlat szeptember 30-ig várja a látogatókat. Békéscsabán 1903 óta volt a Tevan. család; birtokában egy kis könyv- és papírke­reskedés. Hozzátartozott egy kezdetleges, lábbal hajtha­tó tégelysajtó, amellyel név­jegyeket, meghívókat lehe­tett előállítani. Ez a kis gép nagy hatást gyakorolt a tu­lajdonos legidősebb fiára, az 1889. augusztus 15-én szüle­tett Tevan Andorra: elhatá­rozta, hogy nyomdász és könyvkiadó lesz. Apja nem ellenezte szándékát. sőt elősegítette azzal, hogy a bécsi grafikus főiskolára küldte tanulni. Tevan tanulmányai befeje­zése után 1909-ben tért ha­za és nyomban hozzáfogott merész terve megvalósításá­hoz. Első feladata a nyom­da korszerűsítése volt. Há­romévi hitelre beszerzett: két korszerű gyorssajtót és két modern betűkészletet. Már ebben az esztendőben meg­jelentetett néhány kötetet, de komolyabb formában csak 1911-ben kezdődött kiadói tevékenysége Sokat jár a fővárosba, s itt barátságot kötött a Nyu­gat köré csoportosult fiatal írókkal. Kiadványai sorában az ő műveiken kívül Anatole France regényei kaptak a legnagyobb számmal he­lyet. Hazánkban a századfordu­ló után két olyan jól is­mert füzetes sorozat volt, amelyik olcsó áron színvo­nalas irodalmi és tudomány­népszerűsítő műveket adott a közönség kezébe, az Olcsó és a Magyar Könyvtár. Mindkettőt erősen konzerva­tív szellemben szerkesztet­ték; a modern, haladó iro­dalmat teljesen mellőzték. EGY FALUSI nótárius BUDAI UTAZÁSA •¥ * T F„VAN- KIADÁS ♦ Két tőkeerős cég, a Frank­lin és a Lampel adta ki Ve­lük vette fel a versenyt a minimális felszereléssel ren­delkező. még középüzemnek sem mondható nyomda tu­lajdonosa, Tevan Andor, amikor 1913-ban megindí­totta a Tevan Könyvtár ne­vű sorozatát. Füzeteiben el­beszélések, regények, szín­darabok, esszék, yereek, pub­licisztikai írások kaptak he­lyet. Tevan szenvedélyesen sze­rette mesterségét, mindig ar­ra törekedett, hogy szép könyvek kerüljenek ki saj­tója alól. De a versenyképes ár miatt legtöbb kiadványát olcsón, egyszerűen kellett kiállítania. Tudását amatőr könyveivel bizonyította be, amelyek a Kner Nyomda ter­mékeivel együtt a magyar könyvművészet újjászületé­sét jelentették. Szíj Rezső 14 ilyen mun­káját sorolja fel. Sorukban az első 1913-ban 500 pél­dányban Kosztolányi kötete, A szegény kisgyermek pa­naszai. Keskeny formájával, nemesen egyszerű tipográ­fiájával már ez is nagy tet­szést aratott a könyvbarátok közt, az igazi, átütő erejű si­kert azonban 1916-ban aratta Krúdy Aranykéz utcai szép napok című könyvével, amely Major Henrik finom, köny- nyed illusztrációival jelent meg. Ettől kezdve 1926-ig majdnem minden évben adott ki 200—300 példány­ban - - többre nem akadt vevő! — bibliofil könyveket a régi magyar irodalom gyöngyszemeiből. 1944-ben a fasiszták el­hurcolták Tevant, Bécsben kellett romokat takarítani és havat lapátolni. A felsza­badulás után azonnal újjá­szervezte nyomdáját. Ekkor a szükségleteknek megfele­lően elsősorban gyógyszeres- dobozokat készített. Nem tudott azonban hűtlen lenni a könyvkiadáshoz sem. 1948- ban megjelentette Keleti Ar­túr fordításában, Hincz Gyu­la 120 színes rajzával dí­szítve Anatole France mű­vét, a Nyársforgató Jakabot. A tipografizálós mellett vé­sőt is ragadott, és maga met­szette az illusztrációk szí­neit nyomó linóleumlapokat. Az utolérhetetlen művészet­tel készült kiadvány nem­csak az év legszebb köny­ve címét nyerte el. hanem a szakértők szerint sokkal szebb a francia kiadásoknál is. 1949-ben Tevan felaján­lotta nyomdáját, az állam­nak, maga pedig a Művelt Nép és az Ifjúsági Kiadónál gyümölcsöztette szakértel­mét, Vcrtesy Miklós A hangszerek orvosa ■■■■■■■■■■■■ A citerától az orgonáig A zenében jártas, zenét szerető emberek számára nincs siralmasabb, mint ha­mis muzsikát hallgatni. Ha a „félresikerült” hangok vo­nós vagy fúvós hangszertől származnak, abban — való­színű — a zenész a ludas, vi­szont egy elhangolódott zon­gorát a legértőbb mester sem tud szépen megszólaltatni. Ilyenkor jön az „orvos”, a zongorahangoló. Ha jön. Ugyanis nem könnyű olyan embert találni, aki ennek a szakmának mestere. ;— Bizony alig vagyunk ötvenen az országban hiva­tásosak — erősíti meg az állítást Szálkái István hang­szerkészítő, aki gyakran uta­zik Ceglédről a szolnoki, Szolnok megyei zongorákat, pianínókat „meggyógyítani”. — A fiataloknak egyrészt nincs elég türelmük az órá­kon keresztüli „bíbelődéshez’,’ másrészt jól kell ismerni a hangszert, tudni kell ját­szani rajta. A hosszú idő alatt megszerzett szakmai rutin teszi érvezetessé a munkát. — Szalóki bácsi hogyan kezdte? — Egész fiatal voltam, mi­kor hegedülni kezdtem, de a többi hangszer is érdekelt. Nem csupán a játék, a szerkezetük is. Ausztriában folytattam a tanulmányai­mat, ahol elsajátítottam a hangszerkészítés’j és -javí­tást. — Ezek szerint nem csu­pán a zongorát ismeri kí- vül-belül. — Sokféle hangszert ké­szítettem, javítottam már. A citerától a templomi orgo­náig. — Melyik munkájára a legbüszkébb? — Javítottam a ceglédi nagytemplom orgonáját, a tápiógyörgyei apátságét pe­dig több alkalommal han­goltam egy-egy Lehotka Gá- bor-hangverseny előtt. Ter­mészetesen a műhelyemben született, jól sikerült hang­szerekre is szívesen emlék­szem vissza. — Mennyi időt vesz igénybe egy zongora „hely­reigazítása”? — Rengeteg tényezőtől függ. Előfordul, hogy az egész páncélzatot ki kell cserélni, ez óriási munka. Máskor csak húrokat kell készítenem, ez is plusz időt jelent. Ha semmi különös probléma nincs, akkor két és fél, három óra múlva szé­pen szól a hangszer. Nagy figyelmet igénylő, fizikailag megterhelő fog­lalkozás. Nem» fáradt még bele? — Amíg bírom, csinálom. Akik szeretik a muzsikát, azoknak, ha közvetve is, de örömet szerzek. — vfs — Gerencsér Miklós ncsér ^ epo* HÁZ Edit óvatos hallga­tással mondott véle­ményt. Ez feltűnt a kőfaragónak. — Mi az? Nincs kedved családi nyaralót tervezni? Rajzasztalán babrált a mémöknő, kiválasztott néhány öles papírt a rajzlapok tömegéből. — Tartsuk be a sorrendet. Ad­dig a csopaki nyaralóig egyetsmást még el keli intéznünk. Csináltam néhány vázlatot. Rózsi állt leghátrább, de így is kibetűzte, kinek a neve áll a ter­vezett lakások keresztmetszeti raj­zán. Bátortalanul kérdezte: .— A mi lakásunk megint a föld­szinten lenne? Rossznak vélte Dezső a kérdést. Ennek megfelelően válaszolt, még­hozzá epésen. — Igen, a földszinten. Tekintve, hogy Zoli néha ezentúl is részegen fog hazajönni. Kissé nehezen ta­lálna fel a lépcsőn. Az ilyen nyílt ócsárlás nem fért össze Zoltán egyenjogúsági elkép­zeléseivel. Bátyjára támadt: — Semmi közöd a magánéletem­hez! Ha tudni akarjátok, az új ház­ban csak emeleti lakást vagyok haj­landó elfogadni! A majdnem rikácsoló Paula, aki­nek érdesen trombitált a hangja, most gyógyító finomsággal próbált beszélni. — Ezen nem szabad összevesz­nünk. Ugye. te sem látod aggasz­tónak, Dezsőkém? Mintha jobban szerette volna a kőfaragó a megszokott trombitáló hangot, dühösen intette le feleségét. — Te csak ne nagylelkűsködj. Mi­ért éppen mi ássuk be magunkat az ürgelyukba? Ügy igazságos, hogy marad, a régi beosztás. Zoltánban már egészen megizmo­sodott az önbizalom. Annái is in­kább, mert előrelátóan fölismer­te, hogy az új építkezésnél sokkal jobban rá lesznek utalva, mint a korábbinál. Különben is. Dezső csak hét évvel volt idősebb. Merészen szembe ágaskodott vele. — Milyen jogon viselkedsz úgy, mintha te lennél a parancsnok?! Pi­szok önző vagy. Nem engedek. In­kább kilépek a buliból. Ekkora bátorodás láttán Dezső­nek magasabbra kellett emelkednie, és a hangját is muszáj volt bömbö- lőbbre ereszteni. — De nagyon megijesztettél! öcsi­kém, inkább csókolj kezet, hogy ilyen testvéreid vannak! Csupa ész és csupa jószándék vesz körül. De úgy látszik, kezded semmibe venni, hogy így kényeztet a sors! Szuszogva húzta feljebb a nadrág­ját Zoltán. — Én legyek a balek, mert egye­dül én vagyok a melós közöttetek? Megmondtam. Emeleten akarok lakni. —1 Hát legyen — szólt közbe el­nyújtott, békülékeny hangon Paula. Mint a feldühítelt bika, Dezső teljesen elvesztette a fejét. Karnagyi hevülettel hadonászott felesége előtt. — Te meg szavald inkább a Talp­ra magyart, ha már végképp meg- bolonldultál! Edit meg akart bizonyosodni, Pa­ula miért olyan nagylelkű. Próbát tett. — Rendben van. Vállalom a föld­szintet. De csak bizonyos feltéte­lekkel. — Nem hagyják szóhoz jutni az embert — panaszolta türelmetlenül Paula. — Parancsolj — mondta a mér­nöknői. összeszedte magát Paula, s ár­tatlanul pislogott békaszemével. — Azt akartam mondani, hogy jó lesz nekünk a földszint is, ha égj szobával többet' kapunk. És külön garázs tartozik a lakásunkhoz. Cseppet sem tette boldoggá Edi­tet, hogy próbája sikerrel járt. Va­lódi kedvénél sokkal derűsebben szólt sógórnőjéhez. — Látod édesem, ilyenek a fér­fiak. Még azt meri rád mondani a bátyám, hogy megbolondultál. Elege volt belőlük. Vigyázott, hogy egyikükre se nézzen. Élő rokonait ugyanolyan egykedvűen kerülte meg, mint a holt bútorokat, és átment a másik szobába. Becsukta maga mö­gött az ajtót, ledőlt a domború he­veimre. A hátán feküdt, vízszinte­sen, s türelemmel várta, hogy eny­hüljön a fejfájása. (Folytatjuk.) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom