Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

1979. augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 JsPaRT^SPORTOSPORT Egy szakosztály válsága egyszer Egyszer fent, lent a kerék A magyar kerékpársport messze elmarad a világszínvo­naltól, s majdnem ilyen tudásbeli különbséget találunk a szolnoki és a hazai kerekesek között. No, nem azért, mintha a Szolnoki Cukorgyár versenyzői tehetségtelenebbek lenné­nek, mint a többi fiatal, hanem azért, mert sokkal mostohább körülmények között, rosszabb feltételek mellett dolgoznak­A cukorgyári sporttelep öl­tözője mellé részben társa­dalmi munkában, részben gyári segítséggel épült új helyiségben vitattuk meg a kerékpáros szakosztály éle* tét Természetesen idős és ifjú Deák Istvánnal, hiszen úgyszólván kettőjükön mú­lik a megye és a város egyetlen ilyen szakosztályá­nak a sorsa. Örömmel lát­tuk, hogy a dohos, nedves, egészségtelen pincéből, majd a régi ebédlőből tavasszal olyan helyre költöztek, ahol műhely, raktár, öltöző, zuhanyozó és mellékhelyiség áll a rendelkezésükre, ami tökéletesen megfelel a cél­nak. A helyiségen tehát nem múlik a jó szereplés, de ez még kevés az üdvös­séghez. Ahhoz, hogy fejlőd­jenek, eredményeket érjenek el, lényegesen több szüksé-' ges. ­— öt évvel ezelőtt, 1974- ben értük el a csúcsot, ami­kor két válogatott, négy el­ső osztályú és több arany­jelvényes minősítésű ver­senyzője volt a szakosztály­nak. A megyei minősítési listán is élenjártunk, s ak­kor úgy tűnt. hogy megnyílt a lehetőség a fokozatos fej­lődésre — emlékezett visz- sza ifjú Deák. A szép tervek azonban dugába dőltek. Az edzőtá­borban levő válogatott ver­senyzőik társaiktól értesül­tek arról, hogy felkészülési juttatás folyósítható, de Szolnokon nem kapják. S a jár, nem jár huzavona ered­ménye: a válogatottak le­álltak. Hasonló elbánásban részesültek az aranyjelvé­nyesek, és az edző sem kap­ta meg a minősített sporto­lók után adható juttatást. Pedig a kerékpársport fizi­kailag alaposan igénybe ve­szi a szervezetet, az elvesz­tett kalóriát pó tolni kell. Ráadásul 1975-ben emelték a minősítési szinteket, a ko­rábbi első osztály már csak másodiknak felel ~meg. A visszaesés azóta is tart, a szakosztály nehezen tud lábra állni. Évi költségve­tésük tavaly 110 ezer forint volt, az idén már 132 ezer. Ebből azonban sokat fel­emészt az utazás. — A cukorgyár csak úgy ad buszt, ha kifizetjük a kilométerpénzt. Ez évente eléri a huszonötezer forin­tot, ebből háromi évenként egy új Barkas kocsit tud­nak vásárolni. Ezért nem járunk rendesen versenyek­re. Az idén eddig ,mindösz- sze tíz helyen, a versenyek egyharmadán indultunk — jegyezte meg idősebb Deák István. Tetézi a bajt, hogy a fel­szerelés, az alkatrész, a ke­rékpár még drágább, mint korábban volt, és sokkal ne­hezebb beszerezni. A meg­növekedett követelmények­hez jóval többet keli (kel­lene) dolgozni. Csakhát Szolnokon nincs munkaidő­kedvezmény, heti négy ed­zést tartanak, míg máshol nyolcat. S miközben a vi­dék nemcsak felzárkózott a fővárosi versenyzőkhöz, ha­nem el is hagyta őket, Szol­nokon semmi kilátás a fej­lődésre. A többi vidéki szakosztály már rendszere­sen részt vesz a fővárosi pályaversenyeken. A cukor­gyáriaknak is van egy pá­lyagépük, de hogy elindul­jon vele valaki, ahhoz ki­kérő kellene edzőnek, ver­senyzőnek egyaránt, aztán utazni — mindez meghalad­ja erejüket. Miután a fiatalokat a versenyben takarékossági okok miatt nem kísérhetik kocsival' úgy, mint azt má­sok teszik, nem tudják, mi történik velük. Az egyik fővárosi verseny után — már mindenki összecsoma­golt és távozni készült — hiányzott egy szolnoki ke­rékpáros. Aztán aki a gépét visszavitte, elmondta, hogy elesett, és a hatvani kór­házba szállították. Nosza irány Hatvan, meglátogatták a versenyzőjüket, s így ter­mészetesen kerülővel Jász­berény felől érkeztek haza. A köszönet helyett szidást kaptak, amiért növelték a kilométerpénzt. Nem könnyű a szakosz­tály élete. Az utánpótlást nem a gyári dolgozók gye­rekeiből vagy a környékről, hanem a városból kapják. Ezért szeretnének egy helyi­séget valahol a városköz­pontban. S az sem nevelő szándékú, amit a fiatalok az idősebb társaiktól halla­nak. hiszen mi értelme van például a kemény edzések­nek, ha versenyekre nem járnak rendszeresen. S meg­becsülik a sportolókat? Vagy mit éreznek akkor, amikor látják vezetőiktől, hogy a szűkös napidíjból alig tud­ják kifizetni a reggelit, az ebédet, a vacsorát és az úti- csomagot. Jelenleg talán ti­zenkét igazolt versenyzőjük — közte három felnőtt, — van, de meddig? Nincs előt­tük perspektíva, — csak ve­getálnak. Kopott, használt felszereléseik,. tíz-tizenöt éves, maguk javította, he­lyenként szinte roncs gépeik vannak. A mostoha körül­mények dacára is érnek el eredményeket, az úttörők az idei országos csapatbajnok­ságon bronzérmet szereztek. A szakosztály élete talán olyan, mint azé a kerék­párosé, aki mindig felfelé hajt a lejtőn, de fokozato­san lassul, s mire a célhoz érne — feladja? — Inkább dimbes-dombos' utakon járunk, egyszer fent, egyszer lent a kerék — ál­lapította meg kesernyésen ifjú Deák István. Ennél bizony jóval többet érdemelnének. Pataki István Események Természetjáró úttörők Tiszafüreden Borús időben, derűs hangulat Kerékpár. Területi egyéni idő- futamverseny, Szolnok—Szászbe­rek—Szolnok útvonalon. Rajt és cél: Szolnok, Thököly úti felül­járó Zagyvarékas felőli szaka­sza 9. Kézilabda. NB II. Férfi: Le­hel SC—Nagykőrös, Jászberény, Városi sporttelep 10.30. Teke. Tisza Kupa férfi tor­na: Szolnok, MÁV-MTE auto­mata tekecsarnok 8. Labdarúgás. NB II.: Lehel SC —pger SE, Jászberény 16.30, Ja- czina. Szolnoki MÁV-MTE—-Özd, Szolnok, Véső út 16.30, Győri, Honvéd Szabó Lajos SE—Mis­kolci VSC, Mezőtúr 16.30, Do­rozsmai J. Megyei bajnokság: Szolnok: Cukorgyár—Jászjákó­halma 10, Szűcs, Túrkeve— Abádszalók 16.30 (Békés megyé­ből), Rákóczifalva—Jászkisér 16.30, Barta, Kunszentmárton— Kunhegyes 16.30. Mák, Karcag— Szolnoki Vegyiművek 16.30 (Haj­dú megyéből), Jászárokszállás— Szászberek 16.30 (Heves megyé­ből), Törökszentmiklós—Beseny- szög 16.30, Inges, Tisza Cipő SE —Tiszabura 16.30 (Csongrád me­gyéből). Üjszász—Jászberényi Vasas 16.30, Terenyei. NB tar­talékbajnokság: H. Szabó L. SE—Orosháza 14.30. Szebenyi, Sz. MÁV-MTE—Szarvas 14.30, Török. Körös Kupa: a 3. hely­ért: Kungyalu—Tiszamenti 8.45., az első helyért: Cibakháza—Ti- szaföldvár II. 10.30, Kunszent­márton. Atlétika. Területi serdülő A- korcsoportos összetett bajnok­ság: Szolnok, Véső út 9. Kajak-kenu. A Magyar Nép- köztársaság 1979. évi junior-, if­júsági, serdülő- és úttörő-baj­noksága: Szolnak, Holt-Tisza 8. Idegenben szerepelnek: a Szol­noki MÄV-MTE atlétái Buda­pesten B-kategóriás versenyen, a Szolnoki Vízügy SE vízilabda­csapata Egerben az Agria tor­nán. A Tisza-parti tranzitköz­ségben, Tiszafüreden vala­hogy újra beigazolódott a régi szólásmondás, mi sze­rint ha hetekig szárazság sújtja a környéket, elég egy „úttörős” rendezvényt szer­vezni, és esőstől megered az égi áldás. Hogy mi igaz mindebből, inem szükséges elemezni, de tény, hogy a természetjáró úttörők orszá­gos találkozójának másnap­jára a hagyományokhoz il­lően csöpörögni kezdett. Bár a csütörtök esti meg­nyitó és bűvészbemutató még „aszályban” zajlott le, pén­tekre elkomorodott a világ — és a horgászverseny eső­ben kezdődött. Egy fiú és egy lány képviselt minden megyét — a vízen fővárosi győzelem született. Az alkal­mi duó röpke 60 perc alatt 28 halat akasztott horogra. Volt még vízi futás, lábte­nisz, járőr- és akadályver- steny,1 tollaslabda-bemutató,' ugróköteles-szökkelő vetélke­dő. Szinte mindenben kitűn­tek az ifjú észt rokonok, de nem vallottak szégyent Ba­ranya^ (Komárom, Somogy megye vörös nyakkendősei sem. Egyébként a somogyi­ak nyerték az összesített sportversenyt. Délután kultúrbemutató- nak tapsoltak a megyei részt­vevők a járási művelődési központban, ahol észt, tisza­füredi, kunhegyest jászberé­nyi, jászjákóhalmi úttörő- együttesek adtak műsort. A jászberényi. Galagonyanép­tánc együttesről külön szó­lunk, mivel a szatmári ver­bunkos után zúgott a: visz- sza-vissza! Ügy tűnik, jó ke­zekben van a jászsági népi együttes utánpótlása. Csak a teljesség kedvéért írjuk ide a két lelkes betanító. Bato Edit és Belházi Sándor ne­vét. Este pásztortüzekkel. kö­zös játékokkal fejeződött be a nap. Tegnap úszó­verseny, majd eső (megren­dezésen kívüli) következett. Kajakbemutató, játékdélu­tán, szolidaritási gyermekbál zárta a programot. Bár kisebb-nagyobb meg­szakításokkal csepereg, tel­jes a jókedv, ajándékok cí­mek, jelvények cserélődtek, barátságok saövődték már eddig is a hazai és külföldi résztvevők között. Ma turisztikai vetélkedő, gyermek divatbemutató, hol­nap pedig kirándulások kö- vetkeznek. Kajak-kenu Két bajnoki arany az első napon Pető István (8-as rajtszámmal) a K-l 500 m megnyerése után Fotó: Tarpai Sípszó előtt Az egyesülés óta első hazai bajnoki mérkőzését játsza a Szolnoki MÁV-MTE. A Véső utcában az Ózdi Kohászt fogad­ják, és mindenki sikeres bemu­tatkozást vár. A közönségnek már az is élményt jelent, hogy ejtőernyős ereszkedik alá a mérkőzés labdájával, a honvéd fúvószenekar ad műsort, sport­naptárt árulnak, zászlókat ad­nak, s hogy több ülőhely le­gyen, a salakpályán padokat helyezték el. Persze ezek csak külsőségek, az igazi tartalmat a labdarugó-csapat eredményes játéka jelentheti. A játékosok ugyanis úgy vélik, hogy olyan rosszul még egyszer nem játsz­hatnak, mint egy hete Debre­cenben. A keret változatlan: Szendrei. Boros. Ágh, Kábák, Sebők, Kc-lláth, Tóth, Porhanda, Lódi, Földesi, Szatmári, Zakar, László, Nász. * * * A Lehel SC hétközben a BEM SE elleni előkészületi mérkőzé­sen jó játékkal és Bacher gól­jaival 2:0 arányú győzelmet ara­tott. Kóczián Antal vezetőedző a Gyulán sikeresen szerepelt csapatát jelölte a mai Éger el­leni mérkőzésre. A mai találko­zón Lakatos Lajos szép jubi­leumhoz érkezik: 100. alkalom­mal szerepel a Lehel színeiben. A mérkőzésen nagy küzdelem­ben szoros eredmény mellett győzelemre számítanak a hűtő- gépgyáriak. Kóczián Antal ke­rete: László—Gergely, Kirchner, Lakatos, Török, Lukácsi, Fejes, Váczi, Pecha, Sebestyén, Bacher, Michárdi^ Szívós, Postás, Kiss J. * * * A Mezőtúri Honvéd labdarú­gói a múlt vasárnapi kudarcot okozó hibák kiküszöbölésén fá­radoztak. A játékosok fogad- koztak. hogy annyi helyzet nem maradhat többé kihasználat­lanul. Bencsik Gyula vezetőed­ző is ennek megfelelően, a csa­tárokkal való foglalkozásra fek­tetett nagyobb gondot. A Mis­kolci VSC ellen sem várható változás a keretben, tehát An­ger, Merley, Dávid, Papp. Hó­di, Herédi, Mohácsi, Fodor, Cserháti, Batári, Kelemen, Czanka. Széli és Tóth közül kerül ki a pályára lépő tizen­egy. Pénteken délelőtt az 500 méteres számok előfutamai­val, délután pedig a dön­tőkkel — a Szolnoki Vízügy SE pályáján — megkezdő­dött az idei országos junior, ifjúsági, serdülő és úttörő kajak-kenu bajnokság. Ha­talmas mezőny gyűlt össze, az előfutamokban öt, a dön­tőkben pedig tíz percenként indították a hajókat. Az ifjúsági Európa Baj­nokságon és az Ifjúsági Ba­rátság Versenyen jól szere­pelt fiatalok ezúttal is iga­zolták tehetségüket felké­szültségüket és a válogatás jogosságát — biztosan győz­tek. Köztük a szolnoki Pető István aki a K—I 500 méte­res táv döntőjében a rajt után az élre vágott, és végig ve­zetve nyert. Kiemelkedően szerepelt a szolnokiak ifjú­sági kajak négyese is, amely aranyérmes lett. örvendetes, hogy a döntőben mezőtúri­akkal is találkoztunk. A Szolnok megyei verseny­zők pénteki eredményei. Ifjúsági fiúk, K—I 500 m. Bajnok Pető István (Szol­nok, edző": Nagy György) 1:52,8 mp. K—4 500 m. Baj­nok: Szolnok (Bozsó Péter, Kocsis Zoltán, Háfra Mátyás, Lőrinczi Zoltán, edző: Vár- konyi Géza és Nagy György) 1:35,5 mp. C—7 500 m.: 2. Szolnok (Benkő Zsigmond, Gulácsi József, Szabó Lajos, Tóth Attila, Vidéki László, Rónyai Sándor, Bartók György) 1:44,8 mp. Serdülő lányok, K—4 500 m. 6. Szol­nok (Miskolczi Csilla. László Mariann, Radácsi Éva, Se­bestyén Judit) 2:01,0. Fiúk, K—4 500 m.: 8. Mezőtúr (Vaszkó Attila, Bihari Ist­ván, Szabó István, Szőke Sándor) 1:48,9 mp. Nem fociztak — tévét néztek A változást Kuncsorbán is a tömegsport fellendülésétől remélik Utasítás a kispadról: „Hajtsál, különben holnap lánc­talpas traktort javításiI" Poén helyett nem rossz, ám a mű­helyvezetőnek, a labdarúgó-csapat társadalmi edzőjének szavai sok igazságot tartalmaznak. A kiscsapatok játékosai bizony alig, vagy egyáltalán nem részesülnek kedvezmények­ben - előfordul, hogy egyenesen a munkából mennek a pályára bajnoki mérkőzést játszani. A területi bajnokság Kö­zép-csoportjában Kuncsor­ba együttese a 12. helyet „vívta ki” tizenöt ponttal a tizennégy csapat küzdelmé­ben. A szomszédos települé­sen, örményesen — 1977. óta társközség — sem rózsásabb a helyzet: labdarúgó-csapa­tuk az utolsó előtti helyen zárta a bajnokságot. Tornaszoba a művelődési házban Hogyan látják a sport hely­zetét a társközségek vezetői? — Nincs nagy különbség a két sportegyesület között — mondja Bartus János, a kö­zös tanács elnöke és Horváth György, a pártbizottság titká­ra. — Mindkettőben csak labdarúgó-szakosztályt tarta­nak számon, egy-egy felnőtt, illetve ifjúsági csapattal, amelyeket társadalmi edzők irányítanak. Örményesen az Űj Élet Tsz és az Április 4. Gépgyár községi gyáregysége, Kuncsorbán pedig a Búzaka­lász Tsz a legfőbb patro- náns. A közös tanács 15—15 ezer forintot juttat a sport- egyesületeknek. A társközségek közül ör­ményes a nagyobb: 1378 la­kost számlál. Kuncsorbán 1040-en élnek. Ilyen arány­ban oszlik meg az utánpót­lást jelentő gyerekek ará­nya is, valamint azoké a fia­taloké, akikre a legjobban számíthatnak a sportéletben. A kuncsorbai általános isko­lában a tanulók testnevelé­sét mintegy 120—130 négyzet- méteres alapterületű torna­szoba szolgálja, valamint az udvaron létesített pályák, a szomszédban most alakítják ki a tornaszöbát a művelődé­si ház nagytermében — ők vi­szont szakosított testnevelő tanárral büszkélkedhetnek. Vizsgáljuk meg közelebb­ről is a sportéletet, mégpe­dig Kuncsorbán, a kisebbik községben. A Búzakalász Termelőszövetkezet a 15 ezer forintos támogatáson kívül szállítja a csapatokat, kar­bantartja a pályát, és az öl­tözőt, de gondoskodik a fel­szerelések tisztántartásáról is. A téesz fiatal; energikus elnöke, Gazdag János1 négy éve került a településre, 1976-ban választották sport­egyesületi elnökké, közben rábízták a termelőszövetke­zet vezetését, s így lemondott. Helyét Vida Sándor, a téesz üzemgazdasági csoportjánál': vezetője vette át, de Gazdag János egy percre sem sza­kadt el a sporttól. — Három esztendeje még mélyponton állt a sport ügye Kuncsorbán, — emlékszik vissza. — A labdarúgók épp­hogy ki nem estek, pénzünk sem volt — mindössze nyolc­ezer forinttal gazdálkodhat­tunk. Célul tűztük ki, hogy az együttes bennmaradjon, ugyanakkor más sportágakat is életre hívunk (tömegsport- jelleggel, és mindehhez anya­gi alapot teremtünk. Sajnos, a csapat teljesítménye azóta is ingadozó. Kicsi az a mag. amelyre mindig számítha­tunk. Megesik, hogy nem tartják be azt a szabályt, miszerint kipihenve, és józa­nul érkezzenek a mérkőzésre. Erősebb alapokat — Többre hivatott a gárda, hiszen egyénileg nem rossz játékosok, — véli Vida Sán­dor. — Nincs azonban olyan irányító egyéniség, aki össze­fogná őket. így aztán meg­történik, hogy a társadalmi edző azzal próbál hatni rá­juk, amivel tud. Az ifjúsági labdarúgókhoz végképp nem találunk senkit, aki foglal­kozna velük. — Nem vicc, de megtörtént, hogy csak kilencen jöttek össze az ifik közül a bajnoki találkozóra — mosolyog ke­serűen a téeszelnök. — A hi­ányzók közölték, hogy azért nem játszanak, mert túl me­leg van. Máskor arra hivat­koztak. hogy jó sorozat megy a tévében, inkább azt nézik. Ügy érzem, egyáltalán nem érdekli őket a sport, holott mindent biztosítunk számuk­ra, csak az lenne a dolguk, hogy focizzanak. Többé-kevésbé ez jellemzi a megyei területi bajnokság­ban szereplő más kiscsapa­tok háztáját is. Bár nem mindenütt nyugszanak bele, mégis keveset tesznek — te­hetnek — ellene. A megoldás elsősorban a helyi adottságok függvénye, de egy bizonyos: mindenekelőtt erős alapot kell teremteni a verseny- sport számára, hiszen közös vonása csaknem valamennyi szerényebb együttesnek, hogy ingatag talajon áll. A képlet egyszerű — tömegsport nél­kül nem létezhet a verseny- sport. Biztató lépések — így igaz — bólint Gaz­dag János. — A változást mi is a tömegsport fellendítésétől reméljük. A kezdet biztató: először a testedzés igényét keltettük fel, majd igyekez­tünk minden (lehetőséget megadni az igények teljesí­tésére. Most már a minősé­gen kell javítanunk, de eh­hez is adottak a feltételek. Az idén több mint negyven­ezer forintot tesz ki az egye­sület költségvetése, ugyan­akkor megszülettek a tervek a sporttelep korszerűsítésére, egy kis pálya és két tollas­labda-pálya építésére. Az egyetlen probléma, hogy ta­lálunk-e olyan személyt, aki összefogná és tudatosan irá­nyítaná a község tömegsport­mozgalmát. Ha sikerül, ügy előbb-utóbb a versenysport is kikerül a kátyúból. Constantin Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom