Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 22. Haltartó bárkák •* Hálóeresztés. A bárka már messzire Vitte a tükörháló elejét Mesterségük A legősibb mes­terségek egyike a halászat. Esizközei, módszerei jócskán megváltoztak, a tengeri halászok elektromos háló­ját, halrajokat jelderítő radarké­szülékeiket évez­redek választják el a szigonytól. A tiszai halá­szok azonban még ma is őrzik a régi módszereket, egyes szerszámai­kat még nagy­apáik készítették. A fűzvesszőből hajlított merítő­szák, a vízmerítő szapoly, a nehéz­kes haltartó bár­ka, a varsa letűnt századokat idéz. Ma épp úgy pirkadatkor csob- • ban a halászok evezője, mint haj­danán, s a regge­li fény mikor rá­juk tálát, már sokadszor eresztik vízbe hálójukat. címere Kovács Sándor ászá­ból halászt a hajnal - már vizen éri Meritőszák és szapoly A halászt parton várja a család T. Katona László képriportja Kell a dohány.../? Nehéz másodállás — Kell a dohány, minden­kinek kell — mondja kísé­rőm és ujjaival pénzt zizeg- tető mozdulatokat tesz. — Mire kein — Nézzen szét... Jászfény szaru szélén új házak tömege sorakozik. És nem is akármilyen épülete­ké. Se szeri, se száma az „eltolt” szinteknek, a korsze­rű megoldásoknak. Miből telik minderre? — önkéntelenül adódik a kér­dés, de nem. hangzik el. A válasz ugyanis kézenfekvő.. Nemcsak ilyen ..maszek pa­lotasor”, hanem ilyen „-fólia- város” sem található sehol a megyében. — Sok a régi, nagy terüle­tű porta — mondja Mészáros László, a községi tanács vb- titkára. — Ez a Jászság leg­nagyobb zöldségtermő terü­lete. — Gondolom, jól él­nek, akik a fóliás ker­tészettel foglalkoz­nak ... — Inkább csak dolgoznak — meditál a vébétitlkár. A legtöbb ház több mint félmillióba kerül. Nagy ki­adás ez még akkor is, ha hitelt vesznek fel az OTP- től. És az sem teszi jelenték­telenné a költségeket, amit a titkár mond: — Itt szélesek az ismeret­ségek, kalákában dolgoznak. — Bizonyára népes családok építenek ilyen nagy házat. — Gondolja? — kérdezi a a titkár. — Azoknak nem telik-rá. — Akkor meg mire jók ezek a behemót épületek? — Egy részük csak látszó­lag nagy, valójában nagyon praktikus . a belső térkialakí­tásuk. Van persze olyan ház is, amelyik a „kivagyiság­ra” vagy a „pénz megmarad benne” nézetre vall. Piacról a gyárba És nemcsak a tsz-tagokról van szó. Azt mondja például Turu István, a kalapgyár üzemvezetője: — Korábban az ipar teljes hiányáról beszélhettünk,, most meg a túlságosan nagy kertészkedési kedv okoz gon­dot. Talán nem is dolgozik nálunk olyan ember, aki — ha másként nem, hát rokoni szálakkal — ne kapcsolódna a fóliázáshoz. Most is elő­fordul, hogy valaki egyene­sen a Bosnyák téri piacról jön műszakba. Ez persze az aznapi munkáján is meglát­szik. Eszembe jutnak a vébétit- kár szavai: „Nehezen tudnak másként élni.” Pedig erre kellő ösztön­zést kapnak a kalapgyáriak. — Tetszetős szociális épü­letet építettünk. Ügy véljük, a gyári környezet hatása az otthoni életben is megmutat­kozik. A korszerű életmód kialakulását sokféleképpen segítjük. Mi vezettük be pél­dául először az üzemi étkez­tetést, a tömeges és rendsze­res színházlátogatást. Üzem­orvosi rendelőnk, a TIT elő­adássorozat, a sportnapok és hadd ne soroljam tovább, mind ezt a célt szolgálják. — Mi a véleménye a fóliásokról? — Nem irigylem őket. Na­gyon megdolgoznak a pén­zükért. Számomra csak az jelent nehézséget, hogy ese­tenként a kertészkedést a gyári munkájuk elé helye­zik. — $s ilyenkor mit tesznek? — Tudjuk, ha eljön a be­takarítás ideje, mindenkép­pen otthon maradnak. Ezért szabadságot tartalékolunk nekik, hogy megelőzzük az igazolatlan hiányzást, a fe­gyelmit, — így lesz ez a kö- ' vetkező években is? — Az üzemi élet alakítja a dolgozók szemléletét, maga­tartását. Máris számottevő . változás van a korábbi évek­hez viszonyítva. Szerintem a mértéktelen kertészkedéssel nem vagyont akarnak szerez­ni, §okkal inkább a gyere­keiket segíteni. Ennek tud­ható be, hogy esküvő után egykét évvel már minden fiatal párnak van la­kása, és egyre többnek gép­kocsija. A fiatalok életszem­lélete már szemlátomást más, mint az idősebbeké. Fóliázással kevésbé foglal­koznak. Ezt egyébként a községi tanács is figyelembe vette már. Százhatvan négyszög- ölesnél nagyobb portákat nem osztanak és előnyben részesítik a lakásszövetkezeti építkezést. Harminchat csa­lád így jutott" korszerű ott­honhoz. Megéri? Nekik könnyebb az életük, mint a házépítéssel küszkö­dő Pethő Sándornak, a ka­lapgyár csoportvezetőjének, aki ráadásul fóliás kertészet­tel is foglalkozik. Nem vé­letlenül mondja: — Drága és erős munkák ezek. A fóliáik alatt ötven fo­kos meleg is van, folyik a könny munka közben az em­ber szeméből, amellett a gyárban is helyt kell állni. Ráadásul borzalmasan sok a kiadás. Felemelték a csö­vek árát, a fólia is hamar tönkremegy és a talajerőt is pótolni kell. Be kell nyúlni a zsebbe. Nem hobbi ez, ha­nem nehéz másodállás. Haj­nali háromkor kel az ember és este tízig dolgozik. Jócs­kán fogy a villany is. —• Ha nem érné meg, nem vállalná ... — Tavaly jó évem volt, kihoztam a fóliából ötvenezer forintot. Most viszont alig marad valami. Nemcsak a bevételt, a kiadást is számol­ni kell. Napszámost például már kétszáz forintért se na­gyon kap az ember. A gyár­ban egy ■ napi keresetem alig haladja meg a száz forintot. Persze a zöldséget nemcsak termelni kell, hanem el is kell adni. Ez pedig nem, is olyan könnyű. — Az olyan paprikából, amit Szolnokon húsz forin­tért árultak, nálunk össze­hasonlíthatatlanul szebbet sem vettek át a felvásárlók — bizonygatja a vébétitkár. — Ezért viszik a terme­lők az árut Jászfényszaruról Pestre, Salgótarjánba, Mis­kolcra, sőt, a Balatonhoz is — mondja Pethő Sándor. A fárasztó munka igen nagy lekötöttséggel jár. Pe­thő Sándor is ezt bizonygat­ja. — Két napot se tudok sza­kítani magamnak arra, hogy elmenjek valamelyik fürdő­helyre. — Ezek szerint a hét­végeken sincs szabad ideje... — Szombaton a házépítés­hez bekevertünk tíz köbmé­ter betont. Vasárnap hajnal­ban nekiláttunk a paprika­szedésnek. Délben kocsival felvittem az árut a Bosnyák térre. Hétfő virradóra adtam túl rajta. Műszakkezdésre éppen hazaértem. ­— Nem aludt semmit? — Hiába adom el az árut, hajnali háromig nem vihe­ti el a piacról a kereskedő, ott kell rostokolnom a pap­rika mellett. Pethő Sándor kisvártatva hozzáteszi: — Azt hiszik, a fóliások­hoz csak úgy dolog nélkül dől a pénz. Pedig nem leány­álom termelni, Pestre vin­ni, ott eladni az árut. Saját erejét nem kímélve dolgozik az ember. — Mikor pihente ki magát úgy istenigazá­ból? Pethő Sándor arca meg­rándul. A beszélgetésnél je­lenlevő személyzetis kaján- kodva közbeszól: — A nászútján. —■ Nem, akkor nem — mentegetőzik a csoportveze­tő. — Hat éve lehettem CSÉB üdülőjeggyel Harkány- fürdőn. Ott kipihentem ma­gam. Azután csak egy-két napra mentem el a tsz bu­szával valamerre. Sokáig téeszben dolgoztam. Rábe­széltem az elnököt az ilyen utakra, mondván, hogy ne csak mindig a munka és semmi más. — Szórakozás? — A fiatalok szórakoznak. A fiam például az ifjúsági klub vezetője. Az ORION- tól kaptak egy színes tévét. Hetenként többször összejön­nek a klubban.., Pethő Sándor csendben maga elé néz, majd kisvár­tatva folytatja: — Munkával kelni, azzal feküdni, ez, az életünk. A maga igazát védve hoz­záfűzi : — Az ember nem akarja annyira kiforgatni magát, hogy hónap végén egy szá­zast kérjen, vagy meghúzza a nadrágszíjat. Vadhajtás és ésszerűség — Kevés kalapgyári gon­dolkozik úgy, hogy csak ' az önszipolyozó munka jelenti a boldogulás útját — véleke­dik Büchler Józsefeié, a köz­ségi pártbizottság ^titkára. A többség másképp akar élni. Megmutatkozik ez például a politikai .oktatáson való részvételben is, az idén száz­húsz hallgatónk lesz. Emel­lett a szakszervezeti és a KISZ-oktatáson, a, különbö­ző előadássorozatokon is so­kan részt vesznék. Az életmód, az. életszemlé­let változásának eredménye­ként évente batvanan — fő­leg a kalapgyáriak — tesz­nek eredményes vizsgát. az általános iskolában. ~ — Változik a szemléletük — mondja Büchlerné. — Sok mindenben, főleg a köz­ségpolitikai munkában igen jelentős a hatása. A pártépí­tésben is számottevő. Fő bá­zisúnk a kalapgyár a tagfel­vételi munkában. — És mi a véleménye a munkások fóliázásá­ról? — A munkát nem vethet­jük az emberek szemére. Azt, hogy valaki jobb életet akar magának vagy családjának, jónak tartjuk, de nyeseget­jük a vadhajtásokat. Szinte minden vitakörünk foglalko­zik a szocialista életmóddal. — Mit ért vadhajtások alatt? — Azt például, hogy a megfeszített munka oka csu­pán az, hogy a szomszédnak nagyobb a háza... A biz­tos, stabil jövedelmet adó munka rovására sem mehet az otthoni kertészkedés. Sze­rintem a bér és a jutalom megállapításánál is aszerint kell differenciálni, hogy „ki van otthon” a munkahelyén. — Mindez nem mond ellent az ésszerű kere­tek közötti háztáji gazdálkodásnak... — Persze, hogy nem. Sem a közösségnek, sem az egyén­nek nem érdeke, hogy csök­kenjen az ésszerű háztáji termelés. Azt* mindenképpen támogatnunk kell. Simon Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom