Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

1979. július 10.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Korong mellett

és a rajzasztalnál

Szabóné Józsa Angéla már az első alkotótábor nyitásánál is ott volt

Klubkönyvtár Tiszaderzsen

hiáámhosszán

Jelenlét,

jelenidőben

A „Jelenidőben” vasárnap délutáni műsora „Az állás- pályázatokról” alcímmel jelentkezett. Riportere, Do- mány András társadalmi életünk egy meghökkentően .— és érthetetlenül — bonyolult labirintusába vezette a hallgatót — és ott is hagyta. de menetközben okokat kutatott, magyarázatot keresetit, véleményeket, érdekeket, igazságokat szembesített, alapos munkát végzett. A félórás műsorban megszólaltatta mindazokat, akiket a pályázati rendszer életbevágó módon érint: friss diplomásokat, diploma előtt ál- ✓ lókat, munkáltatókat, s a szakemberképzésre hivatott intézmények illetékeseit. Nem elégedett meg a kapott információk összegzésével, szembeállításával — egyéb rádiós műsorokban elég gyakori ez a szenvtelen megoldás —, hanem „kapásból”, a mikrofon másik oldaláról nagyon felikészülten, a megoldáskeresők szenvedélyével vitatkozott is partnereivel. Ez a személyesség, érzékelhető jelenlét emelte magas színvonalú, vérbeli riporttá az álláspályázatokról szóló műsort.

Dokumentumok Móra Ferencről

Befejeződött a Móra Ferenc életéről szóló müsorso- rozat, amely sajtó és más dokumentumok segítségével idézte fel a száz esztendővel ezelőtt született író, újságíró, régész, emberi, művészi arcát, s tárta fel mély humanizmusának gyökereit. Tertinszky Edit műsora gondosan válogatott, egymáshoz jól illeszkedő részletekből állt, és a hallgató figyelmét

— cseppet sem direkt mód,on

— a legfontosabbra. Móra életművére irányította. Ifjúsági műsorról lévén szó, ez különösképp elismerésre méltó. Mint ahogy az is, hogy időnként — például a befejező részben az ellen- forradalom kora — a pontos történelmi háttér is kibontakozott az idézett dokumentumokból, a Móra-művek részleteiből. A jól szerkesztett, izgalmasan „vágott” műsor sikeréhez jelentősen hozzájárultak a kitűnő közreműködőik. elsősorban Avar István és Darvas Iván.

Röviden

A legutóbbi „Közkívánatra” adás első része felért egy színvonalas irodalmi műsorral : a makói irodalmi múzeum létrehozóival készített beszélgetésből és József Attila verseiből — Avar István, Berek Kati, Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán előadásában — állt ez a rész. Majd a folytatásban egy szakállas, korántsem időtálló humorú kabarétréfa és könnyűzene következett, közte egészen giccses számokkal. Ugyan a hallgatók kívánságai alapján összeállított műsorról van szó, mégis kérdéses: szerencsés-e egyazon adásban ennyire különböző fajsúlyú — esztétikai minőségű — részleteket egymás mellé helyezni.

— eszjé —

Irodalmi

ösztöndíjak

A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar írók Szövetségével kötött együttműködési megállapodás alapján harmadszor hirdetett irodalmi ösztöndíjpályázatot, amelyre 104 pályázat érkezett. A következők kapnak egy évre irodalmi ösztöndíjat: Annus József, Balogh Attila, Bán Zsuzsa. Barcs János, Daróczi József, Föl- desi József, Huh István. Kiss Anna, Kosa Csaba, Kovács József, Kutasi Gyula. Mátyás István. Oláh János. Ténagy Sándor valamint Ács Jenő és Farkas Tibor szerzőpáros.

Amatör

kópzőműv őszek Berekfürdőn

Negyedik alkalommal bontott zászlót július 1-én a berekfürdői képzőművészeti alkotótábor. ismét alkalmat teremtve a megye amatőr zobrászainak, festőinek, grafikusainak, fotósoknak és filmeseknek elméleti és szakmai tudásuk gyarapítására.

— A tábor a korábbi évektől eltérően, az idén a kortárs képzőművészek munkásságának, korunk képzőművészeti irányzatainak megismertetését tűzte célul; mondja Tóth István táborvezető. Ügy gondoljuk, ezzel sikerül némiképp pótolni művészeti nevelőmunkánk hiányosságait. Módszereink — előadások, filmvetítések s az ezeket követő közös viták — eddig beváltották a hozzájuk fűzött reményeinket.

Szabóné Józsa Angéla az alapítótagok közé tartozik, ez idáig minden évben részt vett az alkotótábor munkájában.

— Hosszú ideje foglalkozom festészettel, több alkotótáborban is jártam már — mondja. — Ami itt Berekfürdőn leginkább hatással van rám, az a műhelymunka. Egyáltalán annak a lehetősége. hogy a tábor közösségével. a munkánkat, irányító művészekkel megbeszélhetem az engem foglalkoztató problémákat, újabb élményeket, szakmai ismereteket „tehetek hozzá” képeimhez. Most kész tervekkel, elképzelésekkel érkeztem, s ha az idő is kegyes lesz hozzánk, valószínűleg gyorsan haladok majd a munkával.

A jó időt reklamálja Berki Éva kunmadarasi rajzta- nárnő is. A napsütés, a száraz út — bármennyire is furcsán hangzik első hallásra növénygyűjtő útjához kellene. De miről is van szó?

— Egy kísérletbe kezdtem, a batik és a nyomat összekomponálásának lehetősége foglalkoztat. Szeretnék a textilre természeti formákat és színeket vinni, nos ezért kellenének a növények, virágok. Itt a táborban minden technikai feltétel adott ahhoz, hogy megvalósítsam a terveimet, nagyon sajnálnám, ha a rossz idő lenne a dolgok egyedüli megrontója. Jelenleg egymagám képviselem Berekfürdőn a textillel, butikkal foglalkozó amatőrök népies táborát, de otthon Kunmadarason két szakkört is vezetek, egyelőre csak felnőtteknek. Jövőre tanítványaimat is szeretném megismertetni a batikkészítés műhelytitkaiA szobrászok Györfi Sándor szobrászművész irányításával dolgoznak

val. Ügy gondolom, a táborban szerzett új ismeretek jó alapul szolgálnak majd ehhez. A képzőművészet sze- retete egyébként családi vonás nálunk. A férjem a szomszédos grafikai műhelyben dolgozik.

Ez utóbbi műhely egyébként a tábor legnépesebb műhelye. Nem csupán azért, mert szám szerint is a grafikusok vannak legtöbben, hanem mert a modern technikai eszközök — linónyo- mó, szitagép — más művészeti ágak hódolóit is ide csábítja. Köztük Kuzén Zoltán jászberényi amatőr festőt is, aki ottjártunkkor éppen a linónyomóval ismerkedett. Am ez a kis „kirándulás” nem befolyásolja annyira, hogy elpártoljon a festészettől, a leginkább kedvelt olajképiektől.

— Kicsi gyerekkoromtól szeretek rajzolni, festeni — mondja magáról. ' Néhány éve — akkor már a Hűtőgépgyárban dolgoztam — javasolták, hogy kapcsolódjam be a jászberényi képzőművészeti kör munkájába. A szakkörből négyen jöttünk most az alkotótáborba, jómagam először vagyok itt. A néhány nap alatt még csak akvarell képieket festettem, ezek olyan vázlatfélék a későbbi olajképiekhez, amelyek ha jól sikerülnek, egyrészt a jászberényi amatőr képzőművészeti kiállításon, másrészt az alkotótábor őszi tárlatán szerepielnek majd.

Kábái Erzsébet, a négy keramikus egyike nem mondható éppien amatőrnek, hisz a karcagi Népművészeti Agyagipari Szövetkezetben dolgozik. Hogy mégis mire jó az alkotótáborban eltöltött tizenkét nap?

— Megvalósíthatom azokat

az elképzeléseimet, amelyekre munkahelyemen,

munkaidőben nincs mód — mondja. — Kedvemre kísérletezhetek új formákon, díszítéseken akár a nap huszonnégy órájában.

Az alkotótábor legnagyobb előnye valóban az, hogy kiki hobbijának szentelheti ideje jó részét és nem is akárhogyan. Szakmai segítséggel. művészek irányításával hódolhat szenvedélyének, s az alkotótábor zárása után is kamatoztathatja megszerzett tudását.

Menteni a

Tiszaderzsen, a közel kétezer lakosú kisközségben 1972-ben avatták fel az új klubkönyvtárat. Könyvtár, klubszoba, nagyterem ,— minden helyet kapott ebben a csupa vasbeton, csupa üveg épületben, ami lehetővé tette volna a mozgalmas, korszerű közművelődés megteremtését. Miért a feltételes mód?

Alig felt el néhány hónap az avatási ünnepség után, máris jelentkeztek az első hibák: az épületet télen szinte képtelenség tűrhető hőmérsékletre felfűteni. nyáron piedig kibírhatatlanul fülledt meleg van benne. Próbálkoztak ezzel-azzal — több olajkályhával, gyakori szellőztetéssel — amennyire a tanács és az intézmény szűkre szabott költségvetéséből futotta, közben gyakran változott a klubkönyvtár- vezető személye, sőt 1977-ben Tiszaderzs megszűnt önálló tanácsú község lenni, Abád- szalók lett a közös tanács székhelye.

Az épület a felületes szemlélőnek kívülről most is szépen mutat, a kertjében pompázó rózsabokrokkal különösképp. De lépjünk csak be! Az előtérben tócsa,amely egyre gyarapszik a mennyezetről monoton hulló csep- pektől. A négyszögletű udvar faláról hatalmas foltokban rugdosta le a víz a vakolatot, Az ifjúsági klub: végre egy barátságos helyiség? Zenegép, játékok, a falat színes plakátok borítják. Utóbbiak a díszítés mellett azt a célt' is szolgálják, hogy eltakarják a vakolat folytonossági hiányait, a vizes foltokat, A könyvtár kétségbeejtő. A sarkok, a falak penészesek, nedvesék, az olaj- kályha csövét vastag rozsdaréteg borítja. Természetesen a nyári melegben nehéz, fullasztó a levegő. A nagyterem padlója körös-körül porhanyósra rothadt.

Az intézmény ifjú vezetője. Pintér Imre május elején vette át az épületet. Széttárja a karját.

— Ez van — mondja. — A tanács már jó ideje keresi

Harminchárom animációs film vetítési jogát vásárolták meg külföldi filmforgalmazók Budapesten az elmúlt napokban. Az NDK televíziójának munkatársai 55 filmet tekintettek meg. A kiválasztott 15 alkotás között, van Jankovics Marcell hat nemzetközi fesztiváldíjjal kitüntetett „Küzdők” című műve, Koltai Jenő „Az igazság pillanata” és Hernádi Tibor „Animália” című produkciója.

menthetőt

a megoldást, hogyan lehetne menteni a menthetőt.

Az abádszalóki közös községi tanács irodájában Juhász István elnök és Bordás Imre vb-titkár mélyet sóhajt, amikor szóba hozom a tiszaderzsi klubkönyvtár állapotát, amely az építés során elkövetett hibák következtében lett olyan, amilyen. Tenni kell valamit, tudjuk, érezzük — mondják a tanács vezetői.

Tesznek is. Az abádszalóki Lenin Tsz építőipari ágazatával elkészíttették a felújítás költségvetését. A végösszeg: másfél millió forint. ennyi kellene az épület rendbetételéhez.

A tanács idei felújitási alapja 570 ezer forint. Ebből a pénzből kell fedezni a két település összes tanácsi fenntartású létesítményének tatarozását, javítását, állag- megóvását. Ilyen létesítmény pedig van bőven. Csak a kulturális, művelődésügyi ágazatnál maradva: 19 épületről kell gondoskodni. Ennek ellenére — mindenekelőtt menteni a menthetőt — a jövő évi felújítási alap félmillió forintját szánják a tiszaderzsi klubkönyvtárra. Ezidőtájt a megyei tanács és a tiszafüredi járási hivatal művelődésügyi osztályán is napirenden van — a sürgető megoldani valók között — a szánalmasan „elázott” intézmény. Minden bizonyéval születik valamilyen megoldás, mert a helyzet olvnn hogy valaminek történnie kell.

A tiszaderzsi klubkönyvtár hétéves itörténete ennyi. A létesítményben sohasem folyt, nem folyhatott megalapozott közművelődési munka, s a következő időkben is jobbára csak vesződ- ségre, gondokra lehet számítani. Tanulságképpen legföljebb elmélkedni lehet a történteken: egy hibás, hanyagul, meggondolatlanul elvégzett építkezés milyen rövid idő alatt megbosszulta magát. Áldozatul esett — hosszú időre — egy település szervezett közművelődése.

A holland televízió az 1978-as melbournei rövidfilmfesztivál nagydíjas nro- dukcióját, Macskássy Kati „Nekem az élet teccik nagyon” című alkotását vette át, többi között. A „Fair play” című animációs filmet a svéd televízió kétszer tűzi majd műsorára, míg a „Pe- ti”-sorozat 13 epizódját az NSZK-beli Maiznban audiovizuális vetítéseken mutatják be.

Marafkó László:

Egy gyilkosság anatómiája

“"| hó 14-én a Szivar u. 23. sz.

F alatti ház lépcsőházában holtan találták Joó Béla anyagkönyvelőt, a ház la- kóját. A Jettest, Baumann Edét, aki ugyancsak ebben a házban lakik, rövid idő alatt elfogta a kerületi megbízott. (Részlet a rendőrségi jegyzőkönyvből.)

„Majdnem tíz éve lakott nálam a Joó úr, csendes, rendes, pontosan fizető ember volt. Nem is tudom, kinek lehetett vele baja. Kérem, én nem láttam, nem hallottam semmit”. (özv. F. K.-né háztartásbeli, I. em. 2. vallomásából.)

„Ritkán vagyok itthon, gyakran járok vidékre turnézni, de aznap éppen itthon tartózkoditam, s hal» lottam a kiáltásokat a lépcsőházból. Először azt hittem, Baumannék veszekednek, mert azoknál ez mindennapos volt. A férjem szobája van a lépcsőház felől, nekem azon kellett volna keresztülmennem, de ezt megállapodásaink tiltják, ugyanis csak a gyerek miatt élünk együtt, így nem tudok emmi közelebbit mondani”. (V. A. színésznő, fisz. 1.)

„Kérem, én már korábban is mondtam Joó úrnak, hogy ez így nem mehet tovább, jobban kellene táplálkoznia. Csak csont és bőr volt, kérem, nem is csoda, hogy most valami történt vele. Mi is történt tulajdonképpen?” (dr. Sz. L. nyugdíjas pénzügyi számvevő, III. em.)

„Gyakran megesett, hogy a férjem későn jött haza. így most sem nyugtalankodtam. Hogy veszekedtünk-e? Melyik igazi családban nem esik meg az ilyesmi? Egyébként is, kinek mi köze hozzá? Mondja meg, ki terjeszti ezt rólunk, mondja meg, hadd nézzek a szemébe”. (Baumann Edéné adminisztrátor, fsz. 2.)

„Ebben a házban még nem történt ilyesmi, ezt nem ebből a házból való tehette, nekem elhihetik. A megboldogult kultúrtanácsnokék mondhatnák meg, milyen ház volt ez valamikor. Nemrég nyertük el a legtisztább ház címet a kerületi versenyben. Hallatlan, ami itt történt. Mondtam is a nejemnek, azonnal csukja be az ajtót. Mikor a segélykiáltásokat meghallottuk.” (A. Z- címz. nyugállományú p. főtanácsos)

„Mit zaklatják ilyesmivel az embert? Dolgoztam, éjszakai műszakon ellenőriztem”. (H. O. ellenőr, II. em.

2.)

„Ha ez a lakó viszi le a gyermekét az udvarra, akikor ott megszűnik a nyugalom. Akkor a többi gyereknek nincs helye. Sőt, ő maga biztatja a fiút, hogy zavarja el a többi gyereket. Ha a felnőttek tiltakoznak akkor ő megy oda s azon a címen hogy a gyerekét fenyegetik, testi erejét fitogtatja. Feleségét másnaponként szokta bántalmazni a lépcsőházban. Amikor egy idősebb szomszéd szóvátette, betuszkoLta az idős asszonyt az előszobájába és megfenyegette. Az asszony félelmében nem mert bírósági feljelentést tenni”. (Részlet abból a levélből, amelyet az áldozat nem sokkal halála előtt küldött el az egyik újság szerkesztőségének.)

„Nekem azt mondta apu, hogy menjek ki segíteni, mert az öreg leesett a lépcsőn. Én azt mondtam neki, hogy nekem leckét kell írni, mert Gizi néni már nagyon mérges rám, de azt mondta, hogy majd bemegy a szülői értekezletre, és elbeszélget Gizi nénivel, és fogjam meg a Béla bácsi lábát. Meg apu azt is mondta, hogy ez se fog már többet levelet írogatni. Többet nem tudok, mert utána bementem, és megcsináltam a matekot”. (Baumann Elemér álltalános iskolai tanuló vallomásából.)

„Kérem, újra visszatért az áldott nyugalom a mi házunkba, amit már annyira hiányoltunk. Hiszen azelőtt már nyolc után nem volt ajánlatos a lépcsőházban tartózkodni”. (F. J. önálló törökmézkészítő, III. em. 4.)

„Semmit sem fognak rámbizonyítani. Azok egy szót sem mondanak ellenem, mert tudják, hogy a börtön után elérem őket.” (Részlet Baumann Ede rendőrségi vallomásából.)

„Nem, nem hallottam a kiáltásé kát. Mi szeretünk szép csendben, békességben élni. Annak a szegény asszonynak is levest vittem a múltkor, amikor bent volt a férjénél látogatóban, s nem tudott a fiának főzni.” (A. Z.-né háztartásbeli II. em. 1.)

„A koszorúpénzért tetszettek jönni? Mert már kikészítettem. Vagy úgy, a kiáltások? Nem, nem tudom, annyi mindenfélét hall az ember. (B. L. raktáros, II. em. 1.)

Sz. J.

Animációs filmjeink külföldön