Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 8. vonzza a látogatókat az emcsak gyalogolni, lovagolni is jó! — vallják a nyeregből szerencsésen „földet érők” a tiszaugi Pegazus fogadó lovaspályáján. Idegenforgalmi nevezetességgé vált a tavaly áprilisban megnyílt üdülőhely, ahol egymásnak adják a kilincset (és a lovak kötőfékjét) a kikapcsolódni vágyók. Különösen a lovasiskola ország minden részéről és külföldről is. Akik nem a nyeregben akarnak pihenni, azok a festőién szép, fürdésre, vízi sportokra alkalmas Tisza-partot választják. A fogadó modern, kényelmes, amelynek házigazdája a Kunszentmár- ton és Vidéke Áfész, a lovasiskola pedig a Pegazus Irodáé. PEGAZUSSAL A TISZAZUGBAN A lovaglás ábécéje ■.. először a nyergelés tudományát kell elsajátítani If os aQA A ló és lovasa között már érlelődik a barátság Szőrén üli meg a paripát Nagy Péter, a fogadó és az étterem vezetője A korszerűen berendezett szállodában kétágyas szobákban pihenhetnek a vendégek Ideális fürdőhely az „élő" Tiszán. .. Van, aki a napozást, van aki a vízi sít és a csónakot részesíti előnyben Esténként a fiatalok veszik birtokukba a fogadót. A környék ifjúságának egyik legkedvesebb találkozó helye a Pegazus, ahol táncolhatnak, zenét hallgathatnak (Nagy Zsolt képriportja) „Csodatevők” nélkül Nagyon szép a csépai művelődési ház parkja. Gondozott pázsit öleli körül az épületet, pompáznak a rózsák, egészségtől duzzadóan virítanak a kényes díszcserjék, bokrok. Szempillantásra látszik, értő módon gondozzák a díszkertet. Így van ez szinte mindenhol a Tiszazug községeiben, idilli szépségű falu Tiszasas, Tiszaug, Tiszakürt és Nagyrév is, nagy becsben tartják a parkokat, fákat, virágokat, így jogos a sóhaj: bárcsak a kultúrának se lennének elhanyagolt, gondozatlan parcellái a Tisza morotvák szabdalta, a múltat mindenhogyan megmutató vízközeli falucskákban. Örökségek, és új gondok Csépán jórészt az 1700-as években idetelepült kisnemes és szabad jobbágypalócok ÚHódai élnek, észrevétlenül megőrizvén szépapáik szokásait. Jót is, rosszat is. Munkaszerető emberek, mindent megszerezhetnek maguknak, amit csak akarnak. Gazdag nagyközség, sajnos, kísért az elöregedés veszélye. De az őszákék legfeljebb megbecsült tagjai a faluközösségnek, a régi és az új harcához már csak a „hej, a miidőnkben” sóhajokkal járulnak hozzá. Értjük őket, az idő megszépíti az emlékeiket — de a máért felelős csépaiaknak — s mindenkinek, aki a rábízottak érdekében. szolgálatot vállalt — mégis az új iskolával, a mélyen lehetőségei alatt működő művelődési házzal, az omladozó, könyvtárnak már nem mondható „gondolatok hajlékával” kell törődnie. Dr. Botka Jánostól, a nagyközségi közös Itanács — Csé- pa, Tiszasas, Tiszaug társközségek — elnökétől megtudtuk, hogy a régi iskola két tanterméből új könyvtárat alakítanak ki — szép pénzt adott ehhez a megyei Itanács is —, így a megye könyvtárügyének egyik szégyenfoltja megszűnik, s függetlenített könyvtárost alkalmaznak. De ki kerüljön a művelődési ház élére? A jó akaratú, de szakképzetlen mostani igazgató távozni készül. A nagyközségi tanács meghirdette az állást ;— összkomfortos lakás várja az alkalmas jelentkezőt —. ám eddig hiába... Nemcsak Csépán, de máshol is, igen sok helyen, ahol lakást, kiemelt fizetést ígérnek a szakképzett népművelőknek, csodálkozva tkérdezik: hová lesznek a fiatal szakemberek, miérlt nincs vonzása a mi szép falunknak, hiszen nálunk csodákat tehetne egy igyekvő, lelkiismeretes szakember?! . A nagyközségben különben több mint félszáz diplomás ember él... Tiszainakán viszont nincs egyetlen érettségizett ember, aki helyettesítené a kilub- Könyvfár gyermekgondozási segélyen levő vezetőjét. Bogarason — Tiszakürthöz tartozik, négyszázlelkes bokortelepülés — szünetel a könyvkölcsönzés, mert nincs középfokú végzettségű helybéli, aki tiszteletdíjas könyvtáros lehetne. A községből néhány száz forintért senki sem jár ki Bogarasra. Tiszasason tavaly 13 ezer látogatója volt a klubkönyvtárnak. Ez azt jelenti — eszmei mutató —, hogy minden helybéli kilencszer volt az intézmény vendége. Országos hírű a falu pávaköre — több rádiószerepléssel —, de a csépai , tiszakürti és a tiszaugi pávakör is jeleskedik a különböző versenyeken, előadásokon. A tiszaugi és a tiszasasi intézményt felsőfokú végzettségűek irányítják, ez utóbbi vezetője függetlenített. A két klubkönyvtár (tavaly több mint 200 ezer forint állami támogatást kapott, az eredményességi mutatóikat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a rendelkezésükre álló anyagiakat „jól fektették be”, eredményes közművelődési tevékenységet folytattak. Mindkét intézmény munkájában érződik a szakszerűség — jól működik az ifjúsági klub, néhány szakkör. Ha az anyagi és dologi lehetőségeket vizsgáljuk,. megállapítható, hogy nagyjából azonos feltételei vannak a közművelődésnek Tiszaino- kán és Nagyréven isi: az ottani művelődési otthon jellegű intézmények 73 ezer, illetve 47 ezer forint állami támogatást kaptak. Reménykedünk, hogy nem teljesen feleslegesen költötték el — a lélekszámhoz viszonyítva — e tekintélyes összegeket. de szakszerű, céltudatos köz- művelődési tevékenységet egyik falu művelődési otthona sem folytatott. Gyakran halljuk: az objektív körülmények gátolják az eredményes közművelődést. Ezen általában a mostoha pénzügyi és tárgyi adottságokat értik. Az említett helyeken nem ez a jellemző, sokkal inkább a „szubjektív okok”, magyarul: a szakmai irányítás hiánya. Meddig tart Kunszentmárton? A járás községei így az említett falvak, közművelődési, könyvtárügyi munkája szakmai segítésére a Kun- szenímárton nagyközségi — járási könyvtár és a nagyközségi — járási művelődési központ lenne hivatott. Mindkét intézmény birkózik a nagyközségbeli gondjaival, járási módszertani munkára alig képesek. Mindez nem szemrehányás, amennyire futja erejükből segítenek, ám az igen kevés. Korlátozza munkájukat az „első a járási székhely” szemlélet. A nagyközség közigazgatási apparátusában ez sűrűn felfeléled, amely talán a mának élve igaz is, de a Tiszazug — úgy Is mint közigazgatási egység — holnapját nem segíti. A járási székhely egészséges fejlődése ugyanis csak a környező falvak. szellemi gyarapodásával párhuzamosan valósulhat meg. Jelenleg — sajnos — a József Attila nevét viselő középiskolán kívül Kunszent- mártonnak nincs számottevő, folyamatos kulturális vonzása és kisugárzása. A járási hivatal szakigazgatási szerve munkatársainak szerény létszáma és ereje kevés ahhoz, hogy azon munkálkodjanak, ami nem is feladatuk: a különböző községek köz- művelődési terveinek kialakítása. A „gazdák” a helyi tanácsok. Csépán, dp. Botka János vezetésével ebben is számottevő a fejlődés — de idézzük a tanácselnököt: „irányítjuk ' a közművelődést, persze hogy törődünk vele, a végrehajtó bizottság szívügyének. tekinti a kultúra ügyét, ám a szakmai irá* nyitásunk minőségi színvonala vitatható. Hiába, egyikünk sem szakképzett népművelő”. Könyvtárügy: labirintus A járás közművelődési könyvtárai 1977-ben 261 ezer, 'tavaly pedig 284 ezer forintért vásároltak könyveket. A könyvállomány szépen gyarapodott — 154 ezer kötet van az említett könyvtárakban — az olvasólétszám viszont csökkent. Pedig — újra említjük — van mit olvasni: a járásban száz lakosra átlag 28 új könyv jut — ez jobb, miht a megyei (25,9) átlag. Az állomány minősége — összességében — azonban erősen kifogásolható. Nagyon sok a tartalmában elavult, korszerűtlen könyv, az ei- rongyolódott kötet. Sajnálatos — a legutóbbi szakfelügyelői vizsgálat szerint is —, hogy rohamosan csökken a gyermekek érdeklődése a közművelődési könyvtárák iránt. Az elmúlt két évben Csépán 16. Tiszasason , 28, Tisza- ugon 38, Tiszakürtön 73(!), Nagyréven'' 38, Tiszainokán 66 százalékkal csökkent a 14 éven aluli olvasók könyvtárlátogatása, 27—30 százalékkal csökkent a kölcsönzés. Az egy olvasóra jutó átlagot is kiszámítva ;— Idézzük a szakfelügyelet jelentését — az általános iskolások csupán kéthavonta egyszer, de inkább minden harmadik hónapban járnak kölcsönözni. A gyermek-olvasó- szolgálalt elmaradott, a gyűjtemények betűrendes mutatói használhatatlanok, a gyermeklapokat meg sem rendelik — pl. Tiszakürt — vagy elkallódnak. A hibák okait keresve újra eljutunk a szakemberhiányig; jelentős a könyvtárosok fluktuációja, nem elegendő a járási funkcióit .is betöltő könyvtár szakmai segítségnyújtása. A teljességhez tartozik még, hogy az elmúlt években megerősödött az iskolai könyvtári hálózat — a járás 12 álltalános iskolájában csaknem 30 ezer kötetet tartanak nyilván — a könyvtárosok órakedvezményben részesülnek, nagyrészt szakképzettek, Csépa, Tiszakürt, Tiszasas, Tiszaug iskolai könyvtárai a legjobbak közé tartoznak. Nyilván van összefüggés az iskolakönyvtárak fejlődése s a közművelődési könyvtárak csökkenő látogatása között. Az ellentmondást azonban fel kell oldani, mert az iskolai könyvtárak csak kiegészíthetik, de nem pótolhatják_ a közművelődési könyvtárak szolgáltatásait. Változatlanul elsőrendű feladat a községi könyvtárak, ezeken belül a gyermekrészlegek fejlesztése. Ne csak a tanács zsebére Találomra megkérdeztük valakitől a nagyrév! határban — Balog Józsefnek hívják, gépszerelő —, hogy bejár-e a művelődési házba. Jobbára csak ha valami gyűlésre hívnak, néha moziba, kaptuk a választ. Máskor nem, kulturális rendezvényekre...? Nem is tudok arról, hogy ilyenek lennének, mondja, meg azután a fenének van kedve azokon a rossz vasszékeken ücsörögni. Az igazság kedvéért írjuk le: tavaly több, mint ötezer látogatója volt az intézménynek, harminchárom ismeretterjesztő előadást tartottak közel ezer hallgató számára. A megkérdezett ember ezekről nem tud 9tt, de a „vasszékre”, vonatkozó véleménye elgondolkodtató. A virágos portákra épült házakból ugyanis már eltűnt a „tiszta szoba” fogalma. A lakások kényelmesek, töbEé- kevésbé igényesen bútorozottak. Minden jól berendezett szoba egy-egy kis családi klub is, televízióval, rádióval, könyvekkel, újságokkal. Hogyan „konkurrálhatnak” ezekkel a mostoha körülmények között tartott közösségi rendezvények! A művelődési otthonok, klubkönyvtárak többsége kopár, barátságtalan, inkább taszít, mint vonz. De milyen szépek az óvoj dák, az iskolák, a legszerényebb helyeken is! A falu, a munkahelyi közösségek áldozatvállalásában találjuk ennek nyitját. Sajnos még nem vált mindennapossá a Tiszazugban sem, hogy a lakóhelyi közösségek társadalmi munkában megszépítenék a kulturális intézményeket. A közös fenntartásnak Csépán és a társközségekben is csak kezdetleges csíráit találtuk. „Ha a tanács adna rá pénzt”, hallottuk a kívánságlistát. Ad is. Tavaly az állam 422 ezer forintot juttatott Csépa, Tiszasas és Tiszaug iskolán kívpli művelődésügye támogatására, míg a három falut magában foglaló 7 ezer hektáros nagygazdaság, kb. olyan összeggel támogatja az idén is a kulturális intézményeket, amennyi egy szerényen költekező, de a kultúrát szerető ember egyévi — színház- és mozijegyek, könyvek, folyóiratok, újságok stb. — kulturális kiadása. Más üzemek, vállalatok, — Zöldért, csépai téglagyár — viszont semmit sem hajlandóak adni dolgozóik kulturális igényei kielégítéséhez. Sajnálatos és változásra érett ez a szemlélet is. any- nvi más hátráltató tényezővel együtt. Tiszai Lajos „Tanulóveiető” a nyeregben
