Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-07 / 157. szám
1979. július 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP niMJEGYIET Agyé h NÉHÁNY HETE — nem minden bosszúság nélkül - arról ironízálitunlk, hogy a filmforgalmazás felváltva tnaktál- ja a nézőket olyan nyugati filmekkel, amelyekben felváltva jó és rossz rendőrök szerepelnek. Ügy látszik, tévedtünk, pontosabban csak most jutottunk a teljességig: az Agyő, haverben együtt láthatjuk az igazság bajnokait a korrupt, rossz rendőrökkel. Ez még nem lenne baj. hiszen az élet sem fehér s fekete, ám ha ennek ellenkezőjét akarják elhitetni a nézővel, tegyék azt hi- hetően és színvonalasan. Az átlag krimitől senki sem vár művészi színvonalat, sokkal inkább tiszta, világos — a lehetőségeken belül logikus — cselékményépítke- zést, amelyben sejtéseink támadnak, hogy ki a gyilkos — képzeletben együtt nyomozunk az igazság kiderítéséért — s, ha igazán mesteri a cselekményszövés, akkor nem az a gyilkos, akire tippeltünk. A jó krimi esetében ilyenkor sohasem érzünk csalódást, esetleg a fejünkhöz kapunk: hát persze, s erre én nem jöttem rá. A Pierre Grani er- Deferre rendezte krimi éppen nem ilyen. Sőt, nem is igazi bűnügyi történet. Olyan. mint egy kifordított kabát: tessék így felvenni. Csakhát nem így viseljük a kabátot, nem vesszük fel. Vagyis: az erőszakolt alapkonfliktus iránt már eleve kételyeink vannak. A gyilkosság indítéka ugyanis valamiféle politikai párharc. Választási kampány közepette megölnek egy fiatalembert — a kankurrens párt rossz külsejű kortesei —. azután egy rendőrt is halálra sebeznek. Zavaros alapszituáció, a kedves nyári néző ne magában keresse a hibát, ha nem érti: milyen párt emberei kit gyilkolnak meg. Vegyük úgy, mindez csak ahhoz szükséges, hogy Verjeat felügyelő munkához láthasson a gyilkos elfogása érdekében. Ez azonban nem megy olyan egyszerűen, ahogy a kopott ballonkabátos tengerentúli kollégájának. A Verjeat felügyelőt alakító Linó Ventura jó szándékát rossz szándékú felettesei gátolják. Űjabb képlet: a romlott állami apparátus gonosz tisztségviselői nem akarják, hogy kiderüljön az igazság, s ahol csak tehetik, ' „beakasztanak” a makacs felügyelőnek. ÁM AZ IGAZSÁG — mint minden filmbóvliban — ezúttal is győzedelmeskedik, a banditák házaftáján „kő kövön nem marad”. A néző meg felállhat székéből azzal a nagyon is jogos önszemrehányással: miért is nem olvastam ez alatt otthon. Esetleg éppen egy jó krimit. Netán arra is gondolhat: a fene vigye el, ezeknek a francia filmeseknek egyik napról a másikra kellett egy kis zsebpénz — a nyaraláshoz? —, s összecsaptak valamit... T. L. Ezüst—Express A könnyűzene éllovasait ismét megérintette az átalakulások, vándorlások szele. A fiatalok népszerűségét hosszú ideig élvező Skorpió együttes felbomlott, de a Generálban és a P. Mobilban is történtek személyi változások. Kevés az olyan zenekar, amelynek tagjai huzamosabb ideig elviselik egymás zenei kísérleteit, elképzeléseit. A kivételek közé tartozik az Express együttes, amely a napokban jelentkezett legújabb, Ezüst—Express című albumával. A személyi változások ugyan nem, viszont az útkeresés, az új zenei ötletek alkalmazása jellemző az Exp- ressre. A lemezen található tizenegy dal közül csupán az A oldal nyitószáma (Katika) és a B oldal egészében idézi az együttestől megszokott számok hangulatát, stílusát. Az első oldal „nótáit” megkísértette a dzsessz-muzsika szelleme. Könnyed, laza improvizációkkal színezik a számok kíséretét. Sikeres kezdeményezés az is, hogy nem csupán Sólymos Antal énekhangjával találkozik a hallgató, s ez kellemesen változatossá varázsolja a számokat. Kidolgozott összmunka eredménye a „Szólj egy szót” című lírai érzelmeket pengető szerzemény, de bravúros zenei ötletekből épül a Dal a szaxofonról is. A legtartalmasabb muzsikát a Stivie Wonderről mesélő számban nyújtja az együttes. A második oldal dalai a régebbi Express stílus dallamos slágerzenéje. SZENNA Barátságosan összebújó dombok között, a iZselicség szívében bújik meg az apró somogyi falu: Szenna Az élő néprajzi értékekben az Őrséghez mérhető gazdagságú vidék épitészeti emlékeit, használati tárgyait skanzenben gyűjtötték egybe. A legértékesebb emlékek a templomban találhatók: a kazettás, festetlt mennyezetet és karzatot 1787-ben Nagyváti János asztalosmester készítette (Fent) A templom sziluettje. A II. József idejében épült templomot nemrég restaurálták, így most régi szépségében pompázik Fotó: Köhidi A Damjanich Múzeum terveiből Régészek Karcagon, Jánoshidán Ásatások a Tiszazugban Terv készül egy állandó régészeti kiállításra I A múzeumok tudományos munkájának együk legjelentősebb területe az emberiség múltjának, fejlődéstörténetének kutatása, feltárása; közreadása. Rendszerint a föld mélyéből előkerülő kultúrák, a történelem nyomait is magukon hordozó tárgyak, tudományos értékkel bíró leletek mentése, feldolgozása vezet el hozzá. A . leletek felbukkanásától az eredmények tudományos publikálásáig persze hosz- szú az út. Idén nyáron például már ötödik ásatási szezonjához, s előreláthatólag egyúttal befejez» szakaszához érkeztek el megyénk területén a kar- oag-orgondaszenitmiklósi feltárási munkálatok. Az ásatás vezetője dr. Selmeczi László, a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatója, a közelmúltban Szegeden megrendezett országos régészeti tanácskozáson is ismertette a karcagi kunásatások eddigi eredményeit. Ezek közfii talán legszámottevőbb az. hogy a település- szerkezet változásának azt a periódusát sikerült megragadni, amikor is az addig nomád életmódot folytató népesség áttér a földművelésre. Már használják a szilárd építésű lakó- és gazdasági épületeket, de még portájukon felverik a jurtát is. Az Orgondaszenitmiklóson , kiásott” település ezeket a jellemzőket hordozza magán. Július és augusztus folyamán a hozzátartozó temető feltárása folytatódik. Ugyancsak Karcagon, az úgynevezett Béke-féle 100-as major területén kezdik meg egy tavaly fellelt, VIII. századi avar temető feltárását, Madaras László vezetésével Itt kell említést tenni az idén első ízben megszervezett régészeti táborról is, amelynek egyik turnusa július 15- én kezdené meg munkáját a karcagi ásatások színhelyén. A „kezdené” szóban rejlő bizonytalanság onnan adódik, hogy jelenleg a tábor lebonyolítása körül olyan ügyintézési, szervezeti problémák vannak, amelyek kétségessé teszik beindulását. A Damjanich János Múzeum harmadik tervásatása ezen a nyáron a jánoshidai késő bronzkori halomsíros temető feltárásának folytatása. amely előreláthatólag be is fejeződik idén Csányi Marietta vezetésével. Erről az ásatásról már korábban is hírt adtunk, most annyit jegyeznénk meg, hogy a temető teljes feltárásának eredményei többek között alkalmasak lesznek a korai vaskorba való átmenet vizsgálatára, tudományos elemzésére is. A zömmel több éve folyó feltárási munkák mellett a múzeum munkatársait nem várt feladatok elé is állíthatják az építkezéseknél, földmunkáknál előkerülő, múltról árulkodó tárgyak, különböző leletek, amelyek mentését az adott időpontban meg kell kezdeni. így volt ez például néhány hete, amikor is Üjszászan egy 15— 16. századi gabonatároló maradványai kerültek elő a föld mélyéből. Előreláthatólag 10 évet vesznek majd igénybe a három megye területét átfogó, és a Tisza III vízlépcső építéséhez kapcsolódó régészeti feltárási munkák, amelyeknek jelentőségét, nagyságát az is. bizonyítja, hogy csupán 1979—1980-ra ötmillió forintot biztosítanak központi szerveink a régészeti feltárásra. Idén Csongrád és Bokros határában kezdődtek meg az ásatások. Az előzetes leletmentés során a szakemberek " már eddig is 35 régészeti lelőhelyet találtak. Csongrád környékén például egy újkőko- rj lakótelep, valamint egy középkori falu — templommal, temetővel — maradványaira bukkantak. A nagyszabású feltárási munkákat a Nemzeti Múzeum irányításával Szolnok, Csongrád és Bács- Kiskun megyei régészei végzik. A Damjanich János Múzeum a későbbiek során, elsősorban a Tiszazug, valamint a szolnoki Vegyiművektől Tószegig húzódó szakasz feltárásával kapcsolódik be az ásatási munkálatokba. Emellett folytatódnak. a Tisza II. vízlépcső régészeti • „munkála'ai” is, valamint a Zagyva szabályozása és a Jászsági csatorna építése a nyolcvanas évek közepétől újabb régészeti munkákat tesz szükségessé, egyrészt azért, mert a földkitermelő helyek általában régészeti lelőhelyek is. másrészt azért, mert ha a folyószabályozásokat, építkezéseket nem követik figyelemmel régészeink. soha fel nem fedezett. jóllehet pedig korszakos jelentőségű értékeink mennek veszendőbe. A távlati, de belátható múzeumi tervek között szerepel a szolnoki állandó régészeti kiállítás megnyitása is. A kiállítás tématerve még az idén elkészül, és elfogadása esetén 1980—81-ben már láthatja a nagyközönség a Damjanich János Múzeum legértékesebb leleteit, köztük az utóbhi évek során feltárt régészeti lelőhelyek tárgyi emlékeit is. T. E. „Aki önieike ellenében éi” Könyvek Széchenyi Istvánról Széchenyi István történelmi szerepéről, személyiségéről nemcsak a történettudomány, hanem a széles közvélemény is eltérő nézeteket, érzelmi kötődésektől, indulatoktól sem mentes véleményeket táplál. E vita mai közgondolkodásunkban különösen Széchenyi és a radikális, forradalmár Kossuth ellentétének gyakorlati-politikai tevékenységük különbözosegenek megítélése körül éleződött ki. Széchenyi Naplójának korábbi kiadásai szinte hozzáférhetetlenek voltak az érdeklődők számára, s ez a tény a közvéleményben, a „hétköznapi vita” résztvevői között újabb legendákat teremtett. Ezért kell külön megemlítenünk könyvkiadásunk érdemét, amelynek eredményeként immár Naplójának terjedelmes válogatása áll az érdeklődők rendelkezésére. Hogy az utóbbiak száma nem kevés, azt jól bizonyítja a kiadói statisztika: 1976- ban és 1977-ben a szépirodalmi művek átlagos példányszáma 23 ezer volt, a Napló 30 ezer példánya mégis szinte napok alatt gazdára talált. * * * A Naplóról — új kiadása óta — számos ismertetés jelent meg, tudományos tanácskozáson is méltatták — értékelték, mint szépírói teljesítményt, mint érdekes korrajzot, történelmi forrásmunkát. Mint olvasmány tagadhatatlanul változatos, sokszínű élményt kínál, ebben rejlik népszerűségének .oka- Ugyanakkor egy rendkívüli személyiség olyan fejlődésregénye, amelynek értelmezése — akár a valóban regényes szerelmi kapcsolatokat, akár a szerző közéleti küzdelmeit tekintjük — izgalmas, alkotó feladatokat ró az olvasóra is. Ha ezt vállaljuk, akkor bontakozik ki előttünk a naplóíró tragikus sorsa, újabb és megrázóbb módon nyerve el nagyságát. Hogy mégis utaljunk a Napló ilyen olvasatára, néhány részletet idézünk. A kezdetben anekdotákat, társasági életet megörökítő fiatal Széchenyi gunyorosan jegyezte fel naplójába egy osztrák generális esetét, aki beleőrült abba, hogy a Li- pót-rendet, amelyet pedig megszolgálni vélt. nem kpn- ta meg. Jó néhány év múlva, pedig naplójának . és életének egyik központi kérdése lett, hogy a már régóta időszerű őrnagyi kinevezését kieszközölje. Ajánlók, pártfogók széles körét mozgósítja, kihallgatást kér a császártól, Metternichtől, megalázó alkudozásokat folytat tiszttársaival, hogy azok milyen összegért mondanának le javára rangjukról, majd feledve az egészet, időközben egy évi jövedelmét ajánlja fel az Akadémia céljaira. És csak ezt követő évben lép ki a katonai szolgálatból, hogy teljes egészével hazáját szolgálja, amelyet csak folyamatos benső gyötrődések, vívódások árán tud magáévá tenni. * * * Széchenyi szinte eredendően nem hitt a nemzet erejében. mert az elmaradott feudális viszonyok között él, s erőt csak a polgári átalakulás önthet belé. Ezt viszont a Habsburgok ellenében nem lehet végbevinni. Gondolatmenetében a sorsdöntő változás 1848 márciusában történt- Széchenyi — mágnástársainak legtöbbjével szöges ellentétben — ezért ismerte el Kossuth és . társainak igazát, és vállalt tevékeny szerebet immár fegyvertársként az első független magyar kormány munkájában. Minderről nemcsak a Napló ad Széchenyi személyes vívódásait is feltáró megrázó adalékokat, hanem Spira György Széchenyi a negyvennyolcas forradalomban című tanulmánya, amely a könyvhéten jelent meg újabb kiadásban. A Napló olvasójának rendelkezésére áll tehát egy olyan kommentár, amely segít az értelmezésben, újszerű Szé- chenyi-kép kibontakoztatásában. A továbbiakban Spira György a Napló alapján is részletesen motiválja Széchenyi összeroppanását, Széchenyi idegei a nemzethalál állandó vízióinak kísértésében, 1848 augusztusa után, amikor az uralkodóház maga is érvénytelennek nyilvánítja a márciusi törvények szentesítésére adott királyi szót, felmondják a szolgálatot. Ám Széchenyi az 1850- es évek végén ismét tollat ragadva (a Naplót 1859-től folytatja) továbblép azon a ponton, amelyen 1848-ban megtorpant. Olyan gyilkos erejű támadást indít a Habsburg abszolutizmus ellen, amilyent soha egyetlen ellenfelével sem tett meg azelőtt. Spira György megfogalmazásában „Így lesz Széchenyi utolsó életét önként kockára tevő vértanúja annak a szabadságharcnak, amelyben ugyan- ő egy évtizeddel előbb még csak hiábavaló áldozatvállalást látott. Így szolgáltat igazságot a döblingi élőhalott tulajdon békepárti álláspontra süllyedt vagy éppen az ellenforradalom támogatóivá szegődött hívei ellenében a forradalom mindvégig kitartó * harcosainak.” Arató Antal
