Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-29 / 176. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 29. KÜLPOÜTlKAi * KORKÉP A sokarcú Laosz Három és fél éve jött létre a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, Ázsia s egyben a világ legfiatalabb szocialista állama. Az eltelt idő- túlságosan rövid volt ahhoz, hogy az ősi délkelet-ázsiai ország élete gyökeresen átformálódjon. Napjaink Lnosza már nem a régi, prefeu- dális viszonyokkal jellemezhető királyság, de még mesz- sze van a célul tűzött fejlett szocialista társadalomtól. Ez az átmenetiség tükröződik a kis, három és fél millió ' lakosú . ország fővárosának, Vientianénak az arculatán fc. Vientiane nagypiaca árugazdag, jól elíáUrtt, a város azonban még sok tekintetben hordozza a múlt emlékéit. Laosz ugyanis súlyos . gondokat örökölt az 1975-ben megszűnt királyi rendszertől: az ország hagyományosan Délkelet-Ázsia . legszegényebb államai közé tartozott. A népi hatalom figyelmének középpontjában áll az iskolarendszer, az általános oktatás szélesítése, Egyfelől mihamarabb fel akarják teljesen számolni az írástudatlanságot, másfelől minél több szakembert kívánnak kiképezni a népgazdaság számá- ra. Az új népi rendszer hatalmi támasza a legendás Patet Lao, a kommunisták vezette felszabadító hadsereg. A Patet Lao erői a vietnami felszabadító erőkkel együttműködve, hosszú évek partizánháborúja után szerezték meg a politikai hatalmat. A laoszi népi állam elmúlt három esztendeje biztonsági szempontból sem volt könnyű. Korábban Thaiföld Patet Lao, a kommunisták vezette felszabadító hadsereg A főváros Vientiane piaca provokálta gyakorta a lao- szí stabilizálódás folyama- szi határ térségét, újabban tát. (A szerző felvételei.) pedig Kína fenyegeti a lao- Győri Sándor Franz Josef Strauss ARCÉL HÁTTÉRREL „Ügy lehiggadtam, hogy még én sem ismerek maiamra” — mondta Franz Josef Strauss nem sokkal azelőtt (és talán éppen azért), hogy a nyugatnémet jobboldal kancellárjelöltje lett. Kevés személyi döntés váltott ki az utóbbi időkben olyan szenvedélyes visszhangot az NSZK-ban, sőt egész Európában, mint ez. Kevesek lelkesedése, sokak aggodalma és rosszallása tölti meg a kommentárokat. Egy lap fényképet közöl, amelyen a hajdani hentes apa bikanyakú utóda fölényesen mosolyogva föltűrj inge ujját: „Most megmutatom!”. Ez a beállítás igaz is, túlzó is. Valójában egy meglehetősen zabolátlan, konzervatív politikus áll előttünk, hasonló nézetekkel, mint például Angliában Margaret Thatcher, a Munkáspárton győzelmet arató új miniszter- elnök. Jövő ősszel lesznek a parlamenti választások a Riómét Szövetségi Köztársaságban és két fő csoport mérkőzik majd egymással. Az egyik a kormányon levő szociáldemokrata-szabaddemokrata koalíció, amelynek kancellár-jelöltje Helmut Schmidt, a jelenlegi kormányfő lesz. A másik a jobboldali ellenzék, amely az ikerpártból, a Kereszténydemokrata Unióból és a Keresztényszociális Unióból áll. A két Unió elégedetlen volt eddigi első emberével, kancellár-jelöltjével, Helmut Kohllal, újat keresett, s végül hosszú, kínos belső viták után Strausst emelte erre a posztra. Évtizedek óta vágyik erre Franz Josef Strauss, évtizedeken át megtagadta ezt tőle az Unió. Most áttört. Két kérdés bukkan fel e döntéssel kapcsolatban: miért húzódoztak olyan sokáig a jobboldalon, hogy az ő nevét írják zászlójukra, s most miért tették meg? A válaszban benne foglaltatnak a Strauss-kép fő vonásai. Tartottak és tartanak tőle, mert három évtizedes politikai pályafutása — különösen annak első fele —erőszakos természetre vall, olyanéra, aki a cél érdekében nem válogat az eszközökben. Közhelynek számítanak már azok a régebbi botrányok, amelyekkel nevét kapcsolatba hozták, bár soha semmilyen bizonyíték nem bukkant fel, amely alátámasztotta volna a részvételét korrupciós ügyekben. Mint az Adenauer-kormány hadügyminisztere, ő rendelte a rosszemlékű Starfighter repülőgépeket, homályos körülmények között szereztetett be harckocsikat. Egy botrány kirobbanásakor rendőr) erőszakkal próbálta belefojtani a szót a Spiegel újságíróiba. Ebbe az ügybe azonban belebukott. Később a kereszténydemokrata-szociáldemokrata kormányzat pénzügyminisztere lett, tíz esztendőve] ezelőtt pedig valamennyi kereszténypártival együtt ellenzékbe szorult. 0 a pártiker kisebbik tagjának, a csak Bajorországban működő Keresztényszociális Uniónak az elnöke, s egy Egy falu a világ? Egy nemzetközi tanácskozáson az egyik szónok, Ánd- rosch osztrák pénzügyminiszter kijelentette: az ember akkor érti meg igazán a harmadik világ népeinek nehézségét, ha Földünket egyetlen ezerlakosú faluként képzeli el. A faluban 210 európai és 60 észak-amerikai van, aztán 80 latin-amerikai. 86 afrikai, végül 564 ázsiai vagy csendes-óceáni. Háromszázan fehérek, hétszáznak más a bőrszíne, ötszáznak van mit ennie, ötszáz éhezik. Ezt a néhány mondatoj csak háromszázan tudnák elolvasni (ha anyanyelvükön íródna), mert a faluban hétszáz az analfabéták száma. Androsch mindvégig jelenidőben beszélt. Pedig jövő- idő is van. A 270 európainak és észak-amerikainak, de különösen annak a. hatvannak, aki a jövedelem felét zsebreteszi. jóval kevesebb gyereke és unokája van, mint a többieknek. Húsz év múlva, áz ezredfordulón az éhesek és á jóllakottak aránya is más lesz tehát ebben az elképzelt mintafaluban. Két szerannyi marad kenyér (vagy rizs) nélkül, s feleannyi, ül a teli tányér elé. Valami azonban még a jelen rajzolatából is hiányzik. Az ezerlakosú mintafalu, a világ, körülbelül annyit költ fegyverre, amennyiből naponta talán egyszer jóllakhatna az éhesek serege... Ital és elvonókúra Nézem a képet. Sovány, pelyhedzö-bajszú férfi, vékonykeretű szemüveggel. Ez már nem az a kerekképű, ön telt-tekintetű Billy Carter, akire más képekről emlékszem. Az aláírásból meg-, tudható: a felvétel akkor készült az amerikai elnök testvéréről, amikor az elvonókúra után kiengedték Georgia állam egyik kórházából. Itt készült vele az a tv-ri- port, amely úgy kezdődött, hogy a riporter felkiabált a szobájába: „Hé, Billy, van ott fenn legalább egy láda sör?" A válasz: ..Ezek ki akarnak szárítani! De már gondoskodtam az utánpótlásról!" A legjobban az hat meg, hogy most, az újabb sör- és tömény-történetek szaporodása idején a fehér Ház emberei — akiket Billy egyszer ingerülten „büdös fajankók haszonleső gyülekezetének" nevezett — azt magyarázzák: nincs ebben semmi rendkívüli. Az Egyesült Államokban családi, üzleti, szerelmi, társasági, lelkiismereti, világnézeti (nem kívánt törlendő) problémák esetén gyakori a menekülés az alkoholhoz. Spanyolország Szem besítés Még át sem gördült a spanyol határon a Párizs—Madrid expressz, amikor — francia területen — géppisztolysorozat zúdult a vonatra. A baszk szeparatista mozgalom szélsőséges szárnya, az úgynevezett „fegyveres ETA” terroristái lőtték. f. Néhány nappal utóbb Madridban és Észak-Spanyolor- szág néhány városában francia turisták autóit gyújtották fel a terroristák. A magyarázat : Baszkföld francia részén Párizs erőteljesebb intézkedéseket vezetett * be és megakadályozza a terroristák határforgalmát. Többszáz kilométernyire délre a baszk terrorizmus már nem a franciák ellen visel háborút, — hanem a turizmus ellen. A legnagyobb madridi képeslap első oldalán a talán leghíresebb délspanyol tengerparti üdülőhely, Marbella strandjának képét közölte. Üres napozópadok ezrei sorakoztak a hófehér homokon a tűző napsütésben. Az ok: Marbelfában bombát robbantottak a Las Palmas szállodában és több bomba robbant az ugyancsak hírneves üdülőhelynek számító szomszédos Torremolinos városkában is. Ez utóbbi merénylet-sorozat közvetlen oka: az ETA arra akarja rávenni a spanyol kormányt; hogy egy Madrid-környéki börtönben fogva tartott száz terroristát szállítson ’ baszkföldi börtönökbe. A kormány ezt nem akarja megtenni, mert szökéstől, vagy börtönlázadástól •retteg. Az ETA pedig azzal fenyegetőzik, hogy „szétbombázza” az idei spanyol idegenforgalmat. (Ez Spanyolország egyik legnagyobb „iparága”, tavaly több mint öt- milliárd dollár devizajövedelmet hozott.) A Párizs—Madrid expressz, a Marbella strandján árválkodó napozópadok természetesen csak a felszínt jelentik. A baszk problémának mély gyökerei vannak. S a fasizmusból alighogy kiemelkedett Spanyolország számára létkérdés lenne a békés és józan megoldás. Az előzmények lényege az, hogy már a spanyol monarchia centralizációs törekvései erőteljesen megnyirbálták az ország északnyugati részén élő baszk nemzeti kisebbség jogait. A köztársaság időszaka túlságosan rövid volt ahhoz, hogy lényeges változást hozzon, de a baszk tartományok így is erős köztársasági támaszpontoknak számítottak a polgárháborús Spanyolországban. Ezért is „fizetett” a Franco-fasizmus több évtizedig tartó brutális elnyomással. Elmondható, hogy a rendszer fegyveres terrorja a baszkokkal éppen a Baszkföldön volt a legkeményebb. Itt párosult a parancsuralmi Önkény leghatásosabban a nemzetiségi elnyomással. E kettős nyomás alatt a Franco-korszakban illegális baszk nemzeti mozgalom többszörösen is kettészakadt és súlypontja szükségszerűen a terrorizmus irányába tolódott el. A hangadó Baszk Nemzeti Pártból 1959-ben szakadt ki radikális-nacionalista programmal az ETA. (Ez a „Baszkföld és szabadság” jelszó rövidítése.) 1967- ben, majd 1970-ben az ETA újra kettészakadt egy nacionalista és egy terrorista szárnyra. Ez utóbbinak a fegyveres osztagai a Franco- fasizmus utolsó éveiben már számos merényletet követtek el. A terrortaktikával * akkor sem lehetett egyetérteni, hiszen a rendőrrezsim minden merényletre az egész baloldalt és az egész ellenzéket érintő elnyomás fokozásával válaszolt. Annyi azonban mégis csak tény, hogy a merényletek akkor egy fasiszta rendszer ellen irányultak és a Franco elleni küzdelem részét alkották. Az ETA-terroristák akcióinak politikai jellegét ma már egész más módon kell megítélni. Spanyolországban létrejött a polgári demokratikus rendszer, amelyben a baloldali pártok szabadon tevékenykedhetnek. Ugyanakkor a hadseregben és az erőszakszervezetekben még igen számottevő a régi, fasizmustól örökölt apparátus befolyása. Ilyen körülmények között a baszk terroristák merényletei súlyos veszélyt jelentenek a polgári demokratikus rendszer stabilitására, és egyenesen kihívják egy szélsőjobb- oldalj-militarista puccs lehetőségét. Ebből következik, hogy a spanyol baloldal és annak nagy pártja, a Spányol Szocialista Munkáspárt és a Spanyol KP élesen elítéli az ETA terroristáinak akcióit. Ugyanakkor a baloldal és különösen a kommunisták, erőteljesen felhívják a figyelmet a centrista-jobboldali Suarez- kormány felelősségére. A kormány ugyanis nem mutatott elég hajlékonyságot és főleg gyorsaságot a jogos baszk önkormányzati követelésekkel kapcsolatban. Baszkföld legfontosabb pártjai már tavaly elkészítettek egy önkormányzat-tervezetet. Tekintettel arra, hogy a kormány magának az ön- kormányzatnak a jogosságát eleve elismerte, ennek alapján mindezekről a problémákról az elmúlt esztendőben érdemi tárgyalásokat kellett volna folytatni. Erre azonban nem került sor. A kormány mulasztása igen komoly következményekkel járt. Politikailag megerősödtek azok a szélsőséges csoportok, amelyek a Baszkföld szeparatista áramlatait képviselik és felvetik az elszakadást Spanyolországtól. A módszereket tekintve pedig újra lábra kapott az ETA legszélsőségesebb terrorista szárnyának taktikája. Ez a terrorhullám háttere A veszélyek rendkívül komolyak. A Baszkföld Spanyolországtól elszakadva életképtelen alakulat lenne és a sze- paratisták a baszk lakosság számszerűen elhanyagolható kisebbségét képviselik. Mégis az ésszerű tárgyalások további halogatása a szeparatista- terrorista áramlatot erősíti és a józan, önkormányzatot követelő baszkföldi erők táborát gyengíti. Ezen túlmenően pedig a baszk terrorizmus el- harapódzása — különös tekintettel a Spanyolországban is súlyosbodó általános gazdasági nehézségekre — ürügyet adhat a hadsereg és a rendőrség francoista csoportjainak egy hatalomátvételi kísérletre és az alig kibon-“ takozott spanyol demokrácia megfojtására. (—i—e.) összeállította: Hájos László g. m. esztendeje bajor tartományi miniszterelnök. Mielőtt a parlamenti képviselők zárt. ülésén kancellár-jelöltté választották volna. meg kellett küzdenie egy párton belüli ellenféllel, az alsószászországi keresztény- demokrata miniszterelnökkel, Ernst Albrechttel. E két politikus a nyugatnémet jobboldal két áramlatát képviseli: az egyik rugalmasabb, a másik merevebb. A merevebb szárny több politikai engedményt akart kicsikarni a szocialista felektől, az NDK-t illetően, a két német állam kapcsolatai tekintetében — a viszonylag rugalmasabb csoport belenyugodott azokba a kölcsönös feltételekbe, amelyek alapján a szerződések “végül is létrejöttek. A bajor politikus egyetlen lapra tett fel mindent. Ha győz jövő ősszel, igazolja önmagát. Ha nem, minden ellensége és ellenfele nekitámad és elsöprik. Előre láthatóan élesedni fognak a belső harcok az NSZK-ban, a parlamenti baloldal ösz- szébb zárja majd sorait Strausszal szemben, ő pedig — akár akarja, akár nem — a jobbszélről szerezhet csak új szavazókat. Egy bizonyos, 1980 végéig nem lesz unalmas a nyugatnémet politikai élet. bár azt sem szabad gondolni, hogy az ő esetleges befutása valami egészen új NSZK-t teremt Európa közepébe. Még egy kereszténydemokrata kormány hatalomra kerülésével sem változna meg alapvetően az NSZK külpolitikája. T. I. A legendás hírű Rissesköcsög-sikság
