Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-29 / 176. szám
1979. július 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Adattárolók az olimpiára KGST-kooperáció- ban 'francia licenc alapján mágnestárcsás tórolókat, valamint adatóllomáso- kat gyártanak a MOM számítástechnikai üzemében. A moszkvai olimpia számítógépközpontjában negyven itt gyíártótt memóriaegység fogja rögzíteni, illetve tárolni a versenyek adatait. A képen: Hen- nel Attila ft 10-as számítógép segítségével szalaglyukasztót és olvasót tesztel Zöldség „vásár” iászfényszarun. Az Egyesült Jászsági Áfész felvásárlója 50-60 mázsa paradicsomot, paprikát, főzőtököt vesz át a termelőktől, amelyet saját üzleteiben és a Zöldértnél értékesít a szövetkezet Olcsóbban jobbat A fél év mérlege a tejiparnál Nem tudta teljesíteni féléves tehén- és juhtej felvásárlási tervét a Szolnoki Tejipari Vállalat, tmert a megye mező- gazdasági üzemei kevesebb tejet! szállítottak, mint amennyire a vállalat vezetői számítottak. A tavalyi évhez képest növekedett ugyan a felvásárlás mintegy 2 és fél százalékkal, de nem éri el a tervezett növekedés felét sem. A tejipar szakemberei azonban bíznak abban, hogy év végéig a lemaradás még behozható. Ennek meg is van az alapja, hiszen az el‘ múlt egy hónapban a gazdaságok 10 százalékkal több tejet adtak át, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Lényeges lemaradások vannak viszont a juhtej felvásárlásában. A birkát tartó gazdaságok még a múlt évi termeléstől is elmaradtak. Idáig 260 ezer liter juhtejet szállítottak a tejiparnak, ami, majd 15 százalékkal kevesebb a tervezettnél. Ez sajnálatos, hiszen a juhtej- ből .készített termékek keresettek a hazai és a külföldi piacokon is. Annak ellenére, hogy kevesebb tejet „kapott” a megyei tejipar, teljesíteni tudta árbevételi tervét. A társvállalatokkal , kooperálva csökkentették Budapestre a tejszállításokat és így a megye tej termék-ellátása zavartalan volt. A felvásárolt tejnek mintegy felét, 25 millió litert vittek a fővárosba, a többit viszont a me- ■ gyében dolgozták fel. Így többek között gyártottak 27 vagon trapista. valamint 24 illetve 26 vagon hajdú- és fehérsajtot, összesen' 17 .vagon sajttal többet készítettek a vállalat dolgozói, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A termelés többlet szinte maradék nélkül exportra ment, s a hat hónap alatt több mint kétszer annyi sajtot szállított a megyei tejipar külföldre, mint 1978 első felében. A vállalat 45 vagon túró, majd. tízezer hektó tejföl, másfél millió liter kakaó, 31 vagon vaj és több mint 14 millió liter fogyasztói tej előállításával járult hozzá az ország, illetve a megye tej és tejtermék ellátásához. Az értékesítési tervei közül csak a vaj eladásával maradt el a tejipar a múlt évi eredménytől. A többi áruféleség forgalma azonban lényegesen meghaladta a tavalyit. Ez részben annak is köszönhető, hogy a társvállalatokkal sokat javult az együttműködés. Az ide szállított áruk pontosabban és megfelelő mennyiségben érkeznek. A félév elteltével figyelemre méltó, hogy a szolnoki tejiparnál a tényleges költség mintegy kilenc millió forinttal kevesebb, mint amivel a vállalat vezetői a tervek készítésekor számoltak. Ezt az eredményt a miunka hatékonyságának növelésével tudták elérni. Többek között gépesítették a sajt- gyártást. A vállalat tank- üzemének dolgozói készítettek két pneumatikus préskocsit. ami csak kétszázezer forintba került és segítségével jelentősen megnövekedett a termelés., csökkent az önköltség. A két berendezést a kisújszállási és a kunszentmártoni üzemben használják. A megtakarítás másik forrása, hogy az elmúlt időszakban a tejipari vállalatok szakosodtak és egy-egy üzem csak olyan termék készítésiével foglalkozik. aminek előállításához megvannak a feltételek és »azdaságosan lehet gyártani, fgv a szolnoki vállalatnál jelenleg három sajtféleséget készítenek, a naoi fogyasztási cikkek mellett. H. V. MUNKÁSOK ÉS BÉREK Már óhaj az ösztönzés A cikk első része nem egyedülálló, a teljesítménybérezést tekintve mégis különleges helyzetben levő üzemekről szólt. Arra kerestük a választ, hogy a BVM kunszentmártoni gyárában és a szolnoki MÁV Járműjavítóban miként próbálják több, jobb munkára ösztönözni a dolgozókat. A munkások szavaiból kiderült: ha nem lehet, vagy nem célszerű az egyéni teljesítmények szerint megállapítani a kereseteket, a munkáskollektíva akkor is kikényszerítheti, hogy mindenki képességei javával szolgálja az elvárt teljesítményszint elérését. De mi ösztönözhet jobb munkára egy vegyipari üzemben, például a Tisza- menti Vegyiművekben? A munka mennyiségéhez vagy a minőségéhez kapcsolódó bérnek lehet-e valami szerepe? Paulusz Gábor, a munkaügyi osztály vezetője először a nehézségekről beszélt: Keresik a megoldást jában még megadhatunk neki. Ezek az emberek a mozgóbérben kapják meg azt, amit a többiek fizetésemelésben, így aztán kevés pénz marad azok premizálására. Pedig elkelnének az ösztönző forintok. Az üzemvezető szerint például kevesebbet kellene az emberek nyakára járnia, ösztökélnie őket, ha az elvégzett munka szerint fizetnének. Sok, most „közepes” dolgozó mutatná meg, hogy többre képes. Dehát a teljesítménybér bevezetésének a granuláló üzemben nincsenek meg a feltételei. Azonban mégis napvilágra kerülnek olyan, az emberek közötti különbségek, amit érdemes lenne a borítékok különböző vastagságával is érzékeltetni. Legalábbis Tiger Piroska darus szavai ezt bizonyítják: — Amikor igazán beindul a termelés, akkor 15 és 20 forintért is jól kell dolgozni, hogy haladjon a munka, de „nagyüzemben” sem egyenlőek az emberek. Van, aki észre sem vészi, hogy a gépen valamit meg kellene javíttatni, a másik meg a váltótársának otthagy kétszáz tonna anyagot, mert senki sem figyelte árgús szemekkel, hogy elhordja-e. Ha jobban zsebre menne a munka, nem történnének meg ilyen • esetek... — Egy üzem teljesítménye nálunk óriási mértékben függ a berendezésektől, azoktól a készülékektől, amelyekben a kémiai folyamatok lejátszódnak. A munkás ;— természetesen nem olyan emberről beszélek, aki szándékosan elront valamit, vagy alszik, amikor egy csapot meg kellene nyitnia — alig befolyásolhatja az elkészülő kénsav mennyiségét. A termék minősége már kissé jobban függ tőle,' de itt is elsősorban a technológia számít. Ez meg is látszik a béreinken : a munkások keresetének körülbelül 95 százalékát az órabér adja. Az órabér megállapításában is figyelembe lehet venni, a TVM-nél figyelembe is veszik, a szakképzettséget, a gyakorlati időt, a szorgalmat és a fegyelmet. Az órabérrel is el lehet ismerni a teljesítmények közötti különbségeket. Mostanában a Vegyiművekben is . egyre inkább számítanak a í,hozzáállástól” függő mozgóbérek ösztönző erejére. Három-négy éve a munkásak bérében még csak 2—3 százaléknyi volt. a tapasztalatok szerint serkentőbb forintok részesedése. Most 5,5 százalék, és pár év múlva szeretnének eljutni a 10—15 százalékos arányhoz. — Éppen azt vizsgáljuk, meddig igazságos, meddig serkenti a dolgozót, ha havi keresetét nem csupán az órabérrel és a ledolgozott, órákkal végzett szorzással számítjuk ki. Pontosabban maguk az üzemek keresik a mozgóbér, a prémium alkalmazásának hatékonyabb módszereit. Egyre több helyen az idén sem az egész bérfejlesztésre szolgáló ösz- szeget használták fe] az alapórabérek emelésére, tar■ talókoltak a sürgős munkák gyorsítására, a legjobban dolgozók anyagi elismerésére — vázolta lehetőségeiket a munkaügyi osztály vezetője. Két „tartalékoló” üzembe látogattunk el. Első állomásunk a szuperfoszfátból nagyobb szemeket készítő granuláló volt. Az üzemvezetővel, Szekeres Kálmánnal beszélgetve kiderült, hogy igen kicsi a mozgóbérkeret. — A generáljavítás és a minden évben várható sürgető munkák premizálására mindig jutni kell pénznek. No, és van néhány, olyan jól dolgozó betanított munkásunk, aki elérte azt az Órabért, amelyet kategóriáA jelenlegi ösztönzési rendszer nem mindig bizonyul hatásosnak. A célprémiumok serkentő ereje tagadhatatlan, a folyamatosan végzett jó munkáért évente kétszer-háromszor . kiosztott pár száz forintra viszont néhány hét múlva már nem is emlékeznek az emberek. Jobb lenne többször adni, de nem érdemes elaprózni a mozgóbért sem: — A munkatársaim többségét legfeljebb morgásra ösztönzi a csekély mozgóbér. Azt mondják: „azon a száz forinton már fel sem bosz- szantom magam” — mesélte egyik karbantart) a granulálóból. Mi múlik egy százason Miért nem lehet nagyobb a mozgőbérkeret, ha mindenki jói tudja: több pénzzel jobban lehet ösztönözni? A munka szerinti erősebb differenciálás gondolatát is sokan helyeslik. A műszak- pótlék nagysága az órabérektől függ, a mozgóbért viszont csak az alapbérek terhére tartalékolhat az üzem. „Jobb lenne több pénzt adni prémiumként, de nem a csak súlyos fegyelmi vétség miatt csökkenthető órabér terhére. Mert á mozgóbér mégiscsak bizonytalan,- mint a kutya vacsorája”. Valóban, annak, akinek munkájára az üzem sem számíthat biztosan. Egy másik „órabéres” üzemben, a -gépkarbantartóknál már fejlettebb ösztönzési rendszert dolgoztak ki. Mint minden javító munkánál, itt is nehéz a- normákat megállapítani. (Bár a munkaügyi osztály vezetője szerint most éppen erre a nagy feladatra készülnek.) Ma azonban a munkások közvetlen vezetői, már minden hónapban „mérlegre teszik” a lakatosok, a hegesztők és a forgácsolók mun- káiát. Elismerésüket vagy elégedetlenségüket pénzben fejezik ki. Kocsis Flórián főművezető elmondta, hogy a mai gyakorlathoz több állomás után jutottak el. Először csak a gén érái javításban résztvevők kaptak prémiumot, később negyedévenként minden csoportvezető tagonként háromszáz, forintot oszthatott szét. Ma munkásonként 150 forint felett rendelkeznek minden hónapban a közvetlen vezetők. Maguk döntik el, kinek mennyi pénzt adnak, ha úgy látják, senki sem érdemel mozgóbért, akár az egész összeget tartalékolhatják a következő hónapokra. — Persze először nehéz volt megérteni, hogy a bér egy részét érdemes az abban a negyedévben vagy hónapban végzett munka szerint szétosztani. Amikor a vezetőség ezt javasolta, éppen azok a munkások ellenezték, akik ma a legtöbb hasznot húzzák az ösztönzésből, mert jól dolgoznak, — emlékezett vissza Kocsis Flórián a kezdetekre jellemző közhangulatra. Az ötlet jó — Már csak keveseknek nem tetszik ez a fajta teljesítmény szerinti bérezés. Rájöttek, hogy becsületesen dolgozva, igazolatlan mulasztás nélkül megkaphatják azt a pénzt, amit korábban órabérben kérték, — ez a véleménye Dávid Zoltánnak, a forgácsoló műhely egyik szakszervezeti bizalmijának. :— A közvetlen vezetők kezébe pedig hatékony, a munkafegyelmet megőrző fegyver került. Régen, ha sokat késett valaki az év elején, talán el is felejtettük a következő bérrendezésig. Most viszont megvonjuk a fegyelmezetlenektől a mozgóbért, jól dolgozóiknak adjuk oda — egészíti, ki fáz előtté szóló szavait Seres András, a forgácsold művezetője. Ahihoz kevés' pénzük van — tűnt ki a művezető szavaiból —, hogy többet osz- szanaik szét ‘ és a nagyobb, összegekkel még eredményesebb munkára ösztönözzenek, de talán nemcsak az összeg kicsinységével van a baj. Az elosztás elveiben is lehet hiba. Volt, aki a beszélgetések során ki is mondta: „ha valaki nem követett el semmilyen nagyobb hibát, akkor meg keli kapnia a fejkvóta szerint járó 150 forintját”. Ma legtöbben meg is kapják a nekik ..járó” pénzt. Ha van hibázó társuk, akkor jut csak egy- kettőjüknek másfél száz forintnál több. így viszont egy jól kigondolt ösztönzési rendszert a lehetségesnél kevésbé használunk ki. Persze a művezetőknek és a csoportvezetőknek kell megérezni először, hogy a mozgóbérrel ösztönözni, lehet. Kocsis Flórián szerint már vannak biztató jelek: egyre kevesebben keresik úgy a népszerűséget, hogy mindenkinek adnak 150 forintot. Talán azért, mert az egyen- lősdivel a munkában és a munkások között sem lehet sikert aratni. Bizonyítókul álljon itt két munkás véleménye. Hermann Keresztély: — Van, aki a differenciálás ellen van, de a mozgóbérrel azok járnak jól,' akik tudnak és szeretnek dolgozni, és az az, igazság, hogy a főnököknek is könnyebb. Mindenki- meggondolja, mivel tölti el az idejét: lógással vagy munkával. Nagy Lajos: — Szerintem még többet kellene a jó munka díjazására tartalékolni. Háromrnégyszáz forintos „fejkvótával” már nemcsak a késéseket büntethetnék. hanem a nagyobb teljesítményt nagyobb pénzzel fizetnék meg. Persze lehet, hogy ez nem tetszene mindenkinek. Az viszont biztos. hogy kevesebben lennének, akik hanyagul dolgoznak. V. Szász József (Vége)
