Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-04 / 154. szám
19/9. július 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Középpontban: a zenemű Az iskolák, a hangverseny- termek, a hanglemezgyár mellett a rádió tesz legtöbbet az általános zenei műveltség elmélyítéséért. Ami pedig ismeretterjesztő, figyelemfelkeltő szerepét illeti: kétségkívül a legelső a sorban. Gondoljunk csak a „Ki nyer ma?” idestova évtizedes átütő sikerére vagy a zenei műveltségi versenyek mozgósító hatására. A zenei szerkesztők, műsorvezetők csiszolt és változatos módszerekkel képesek a legnehezebb darabok mélységeit, szépségeit is bevilágítani. Mindez nem csupán szakmai tudásuk, kulturáltságuk eredménye. A legjobb zenei műsorok szóvivői a „most egy ország zenepedagógusa vagyok” alaphelyzetet sohasem feledve szólalnak meg, felkészülten, a mű és a közönség iránti alázattal. A múlt héten Bartók Béla „A kékszakállú herceg vára” című egyfelvonásos operájának keresztmetszetét érdekfeszítően bemutató műsor hallgatása közben lehettünk részesei ennek a pedagógiának. Bartók 1911-ben egy operapályázatra nyújtotta be e művét, melyet a bíráló bizottság játszhatatlannak minősítve visszautasított, s első sikeres bemutatójára csak 1917-ben került sor. A Bartók-műről szóló műsor elhagyott mindent, ami lényegtelen, mellékes- Nem, vagy csak utalásképpen, félmondatokban szólt életrajzi érdekességekről, a mű „pályafutásáról”, s egyebekről. Mert fontosabb mondanivalója volt. összefüggéseket tárt fel — a laikus számára is érthető módon — a mű folklorisztikus gyökereiről, elhangzott többek között Kallós Zoltán gyűjtéséből Molnár Anna balladája, amelynek Ajgó Mártonja „rokona” a Kékszakáll-mon- da főszereplőjének. Ezután sorra nyíltak meg az ajtók — a Bartók-műben Judit előtt, s a hallgató előtt az alkotás lényegéhez vezető úton. Hogy a rádióhallgató figyelme ne lazuljon — elemezte a műsorvezető a megszólaló hangszerek, hangcsoportok szerepét, utalt a cselekményre, s közben — mintegy önkéntelenül — meghallgattuk a „Kékszakállú herceg vára” legszebb, leborzongatóbb részleteit. Röviden Nem tartoznak a „nagy” műsorok közé, mégis a legtöbben hallgatják. Mert fontosak, pontosak, jók a rádió hétköznapi információkat adó, szolgáltatásszerű műsorai. Az autósok például minden esetben feszülten hall: gatják az „Ütközben” gyorsan pergő, praktikus tanácsokat tartalmazó adásait, amelyek a közeljövőben „nemzetközivé” válnak: a közeli külföldi országok tudnivalóiról is szól majd. A közlekedésnél maradva: ugyancsak méltán népszerű az utcákról, forgalmi csomópontokról jelentkező „Csúcs- forgalom” is, amelynek legjobb adásai valóságos közlekedésbiztonsági fórummá szélesülnek— eszjé — Zenei tábor a Meesekalján Második évtizedébe lép az idei nyáron a Jeunesses mu- sicales: tizenegyedik alkalommal rendezik meg — július 18-a és augusztus 1 -e között a nemzetközi ifjúsági zened tábort a Meesekalján. Az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezetének meghívása nyomán tizenöt európai és tengerentúli országból mintegy másfélszáz fiatal muzsikus találkozik majd a nagy zenekultúrájú dunántúli városban, SZOLNOKON Megnyílt a Nyári Tárlat A Magyar Képzőművészek Szövetsége Közép-magyarországi Területi Szervezete évről évre megrendezi a már hagyományos Nyári Tárlatot. Az idén huszonnégy művész közel száz alkotását állították ki a szolnoki Damjanich János Múzeumban. A kiállítás megnyitóját - amelyen jelen voll Majoros Károly, az MSZMP megyei bizottságának titkára és Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese is - vasárnap délelőtt tartották meg. A tárlaton a szolnoki Művésztelep alkotóin kívül többek között Bényi László, Papi Lajos, Sáros András Miklós, Pálfy Gusztáv, Sáros András művei láthatók. Új színfoltot jelentenek a kiállításon a fiatal karcagi szobrász, Győrfi Sándor plakettjei, emlékérmei. A tárlatot a szolnoki múzeumban július 29- ig nézhetik meg a képzőművészet kedvelői, augusztusban pedig a kalocsai kiállítóteremben mlitatják be az alkotásokat. 99 Köztünk is járt, rólunk is írt Móricz-emléktáblát avattak Zagyvarékason ff Ami eddig talán csak a Fürdő utcaiaknak, azaz néhány rékasi idős embernek a titka volt, hogy tudniilik 1936-tól szinte haláláig Móricz Zsigmond évente többször is megfordult a Zagyva-parti faluban, meglátogatni Kiss Boldizsárékat, kiknél örökbe fogadott unokája nevelkedett, Móricz Erzsi fia, az mostmár a falu köz- tudatának is részévé vált. Vasárnap este ugyanis a zagyvarékasi községi művelődési házának falárai — idézve a nagy író alakját — emléktábla került, hogy így figyelmeztesse a maiakat és a következő nemzedékeket is, hogy ott járt, pontosabban ott is járt Móricz Zsigmond országfelfedező útjainak során. S az itt szerzett élmények, az itt hallott történetek éppúgy beleépültek a móriczi életműbe, mint a másutt szerzett élmények. Az idősebbek közül többen ma is személyesen emlékeznek az egykori látogatóra — idézték is emlékét az ernlék- tábla-avató ünnepség után, színesen és gazdagon —, a „nagyságos úrét”, akitől akkor még ők maguk sem tudták, hogy a nagy magyar prózaíró, csupán annyit éreztek meg, hogy szereti az érdekes történeteket, s szorgalmasan jegyzi füzetébe mindazt, amit például a Fürdő utcában, a kapu elé kiülő és beszélgető asszonyok gyanútlanul elmeséltek. Ki gondolta volna közülük, hogy egy húsvéti falusi bicskázás részletei még akár egy könyvibe is bekerülhetnek. Hogy egy családi békétlenségből majd egy tárca kerekedik ki Móricz tolla nyomán, de akár egy kisregény része is lehet mindaz, amit ők előadtak. Pedig ma már Móricz mintegy húsz elbeszéléséről, karcolatéról, rádióban elhangzott írásáról, riportjáról lehet kimutatni (erre vállalkozott Kultsár Barna, aki az író zagyvarékasi kapcsolatait kutatta és kutatja szenvedéllyel), hogy ötlete itt született meg, vagy legalábbis bizonyos vonatkozásokban a falunak is szerepe van létrejöttükben. A Pesti kislány falun vasúti megállójának leírásában például nem nehéz felismerni a rékasi „perces” jellegzetes vonásait, s a Az avatóünnepség résztvevői Az emléktábla a művelődési ház falán Zagyva partjának emlegetése is arra utal, hogy az itt eltöltött idő mély nyomokat hagyott Móricában. Az emléktábla ünnepélyes avatásán — megemlékezést Valkó Mihály mondott — szó esett ezekről a kapcsolatot dokumentáló irodalmi tényekről is. A falu él a maga módján című riport is kimutathatóan rékasi eseményeket örökít meg, jóllehet a falu nincs megnevezve; az Árvíz után című riportban az 1940-es, a községet fenyegető nagy árvízről számol be Móricz Zsigmond; s a Külön kenyéren címmel megjelent elbeszélés éppen a vendéglátói életének egyik epizódjából származik. Néhány kiragadott p>élda arról. hogy abban a hatalmas tarisznyában, amelyet gyakorta hordott magával, s hozott ide a faluba is Móricz — sokan így őrzik emlékezetükben —, innen is vitt magával élményt, sorsokat, környezeti benyomásokat. A falu lakói kegyelettel emlékeztek a nagy magyar prózaíróra, s az emléktábla avatásával, amely Móricz látogatásainak állít vizuális emléket, hitet tettek a nagy író örökségéhez való ragaszkodásból is. Tettük talán azzal is együttjár, hogy a Mó- ricz-életút megyei térképére az eddig ismert helységneveken túl — Kisújszállás. Mezőtúr, Szolnok, a Nagykunság — Zagyvarékas neve is felkerül. A művelődési házat megtöltő közönségnek Létav Klára (próza), Békeffy Sarolta (ének). Fasang Zoltán (fuvola). Mocóczi Miklós (gitár) Móricz-elbeszéléseket és Bartók-népdalfeldolgozáso- kat, illetve népdalokat szólaltatott meg ihletett módon, nagy tetszést aratva. „Hóit idő” a művelődés házaiban Takarékon ég a lámpa Az ember nyáron a szabadba vágyik. Kiveszi a nyári szabadságát, felpakolja a családját, baráltját. kedvesét — kinek ki adatott —és irány a hazai vagy külhoni tájaik, városok, fürdőhelyek valamelyike. Igen ám, de ki-ki csak munkatársai utón, szép sarjában jut eme „paradicsomi” állapotba, s a sorok örök törvényszerűsége, mint tudjluk, a várakozás. TermésczJeltesen itthon. S ha jól számolunk, az itthon töltött idő a hosszabb. A nyár három hónapjából legalább kettőben az emberek dolgoznak, a nap 24 órájából pedig átlagosan nyolcait, van aki kevesebbet, van aki ennél jóval többet. De vajon miit „termel” számunkra a művelődés há- zatája? „Uborkát” vagy valami mást is? A törökszentmiklósi művelődési központ, folyosó, ajtók. Egy tárva-nyitva. Sok asztal, az egyiknél egy előadó ül: — Nyári programok? Természetesen lesznek ,— mondja. — Hogy milyenek? Sajnos, a július-augusztusi programfüzet még a nyomdában van, de a piszkozatt- nak meg kell lennie. Két hosszú hónap, hét rendezvény. Egy tanyaszínházi előadás, gyermekműsorok a napközis táborban, NDK kézműipari kiállítás, aztán egy zenés műsor: „Nyári siker — szünet”. Ez a címe. Az utolsó szó a szünet. azt hiszem a törökszentmiklósi művelődési központban is ez a végkicsengés. Végül is ki tehet róla? Az „objektív körülmények”? Is. A nagyterem nem alkalmas például a fiatalok által any- nyira óhajtott beat-koncer- tek tartására. Szabadtéren még csak születőben a lehetőség: a két éve épülő ifjúsági park, airni társadalmi munkában készül. A KISZ- ta goknak van ugyan két kezük. de nincs benne pénz. Ez a bökkenő. Néhány kilométerrel odébb, Kisújszálláson ugyancsak nagy csend honol a művelődési házban. De az igazgatónak van mondanivalója. — Tavaly nyáron még nagy nagy felfordulás volt a házban, festés, átalakítás — sorolja. Nem tudtunk emiatt alapos terveket készíteni, de idén már mások a körülmények, mások a lehetőségek. Jó előre, még az iskolaév zárása előtt elkészültek nyári programjaink. Célunk elsősorban az volt, hogy rendszeres elfoglaltságot biztosítsunk, főleg a fiataloknak, akiknek így nyáron jócskán megnő a szabad idejük. Állandó programokat terveztünk keddtől vasárnapig. Hogy mik ezek? No, nem eget rengető óriási rendezvények, de véleményem szerint hasznos, ugyanakkor könnyed elfoglaltságot nyújtanak. A nyár minden keddjén a magnósklub várja az érdeklődőket, szerdán egy kicsi mozgás, asztalitenisz, teremjátékok, valamint a Delta ifjúsági klub programjai. A csütörtöki napot a filmeknek szenteltük, egyik héten játék-, másik héten kisfilmeket vetítünk a közeli lakótelepen, szabadtéren. Pénteken vannak a nagyobb közművelődési rendezvényeink és a fotósok is akikor gyülekeznek. Szombatonként disco, s hogy a legkisebbeknek is szolgáljunk újdonsággal, minden második vasárnap megrendezzük az aprók táncházát. Őszintén szólva ez még nekünk is újdonság. — Az állandó szabad idő programiak biztosításán túl természieltesen a ház a nyár folyamán is nyújtja egyéb közművelődési szolgáltatásait. Helytörténeti kiállítás és fotótárlatok várják a látogatókat a nyári hónapokban. A napközis tábor lakóinak közművelődési hetet rendezünk, különböző gyermekműsorokkal. Hasonló programot egyébként a városi könyvtár is szervez számukra. Mindenesetre úgy gondoljuk, hogy nem lesz „uborkaszezon” nálunk. A túrkevei művelődési házban előkerül egy stencile- zett felhívás, amely a „Nóta- és kabarébérlet a moziban” című művelődési lehetőséget propagálja. A bérlet ára 70 forint, de van félárú bérlet is. Nos, tulajdonképpen bagatell áron juthat a közönség egy „nyáresti szerenád” címen szóló rnagyar- nóta-esthez július 4-én, majd egy hét múlva „Váradi Hédi. Rátomyi Róbert és társaik” (így!) műsorának élvezetéhez. Aki még boldog gyermekkorát éli, napközis minőségben hetente egy-két alkalommal nézhet filmet és pingpongozhat a művelődési házban. Szombat és vasárnap kiki táncolhat A tánc nem csupán a felnőtt fiatalság privilégiuma, Túrkevén újabban dívik az úgynevezett „Kölyök disco” is, csütörtök délutánonként 6 órátóL A kiscsoportok nyáron is működnek, a helyi amatőr képzőművészek július 8-itól alkotótáborban dolgoznak a Berettyó partján, augusztusban a természetjáró klub tagjai vízi túrára indulnak. Augusztusban egyébként lesz még egy népdalest. A nyáron a mezőitúri népművelők takarékra csavarják a lámpát. Egyrészt, mert nekik is nyár a nyár és szabadság a szabadság, másrészt mert előreláthatólag hárman közülük elhagyják a pályát. Mezőtúr pedig eléggé nagy város ahhoz, hogy1 egy-két népművelő, ha mégoly megfeszített is a munkája, kevésnek bizonyuljon. A művelődési központ előadójának szavait idézve: nyáron vegetál az intézmény. Szabadtéri filmvetítés, néhány gyermekműsor lesz, a szakkörök, klubok hosszabb-rö- videbb időre kirándulni mennek, folytatódik a jogi tanácsadó-szolgálat. Az „uborkaszezon” már évek ólta téma a szakemberek és a közönség köréiben. Jó lenne már levenni a napirendről. Vannak jó példák — az országban számtalan, de a megyén belül is — arra, hogy miképpen lehet orvosolni közművelődésünk eme betegségét: jószerével csak ötlet, lelemény és tervszerű, körültekintő munka igényeltetik, s a költség- vetésből sem több, mint az év bármely más hónapjában. Török Erzsébet Kiadvány a gyermekévre Üjabb értékes kiadvánnyal gazdagodott a nemzetközi gyermekév hazai irodalma: a közelmúltban látott napvilágot az Országos Béketanács tudományos bizottságának, a gyermek védelmének s jogainak magyarországi érvényesüléséről szóló gyűjteménye. A „Tudósok — korunkról” sorozatban megjelent munka äz OBT tudományos bizottságának idén februárban a Parlamentben megtartott konferenciájának teljes anyagált tárja az olvasó elé. Politikusok, jogászok, tudósok, pedagógusok, írók és újságírók, szakemberek és társadalmi életünk ismert személyiségei korreferátumokban, hozzászólásokban elemzik forrásmunka értékkel a húsz évvel ezelőtti, a gyermekek jogaira vonatkozó ENSZ-nyilatkozat tükrében a hazai eredményeket és teendőket. (fotó: Tarpai Zoltán) Békeffy Sarolta énekel
