Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-24 / 171. szám

1979. július 24.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

if M», ,

huűámfiosszán

Derűsen

II kórustagok levele nyomán

Még egyszer a kisújszállási énekkarról

A régi hangszalagok mindig tartogatnak kellemes meglepetéseket. Főképp ha jó ízléssel válogatnak köztük, és érdekes szerkesztésben kerülnek újra műsorra. Az elmúlt tizenöt év derűs műsoraiból készített „Színe-ja- va” című csütörtökön elhangzott kétórás összeállítás a rádió ilyen típusú adásainak átlagát messze meghaladta. Mert ezúttal — ahogy mondani szokás — „minden összejött”. Javarészt nemes anyagokhoz nyúlt a válogató, s mindezt következetes, ötletes szerkesztésben hallottuk. Pedig nem volt könnyű dolga a szerkesztőnek: a drámarészlettől az interjúig, a zenei paródiától a sanzonig a legváltozatosabb műfajú anyagokat kellett önálló műsorrá „gyúrnia”. Hogy végül is ez sikerült, abban jelentős szerepet játszott Egri János, akit eddig elsősorban mint a televíziós játékműsorok vezetőjét ismerhettük meg. Ezúttal kellemesen csevegő, széles látókörű rádiós-műsorvezetőként mutatkozott be, akinek közbevetett történetei, megjegyzései gördítették tova az adást. Szívesen hallgattuk, mert derűs volt ez a műsor, de nem ment az anekdota, a kabaréhumor felé, harsányság helyett mosolyogni késztetett.

Nem úgy a csütörtöki nap másik vidám adása, a „Kabarécsütörtök”, a rádió kabarészínházának rendszeresen jelentkező kívánságműsora. Derűs, kacagtató darabokban é műsor sem szűkölködött, hiszen Komlós János, Hofi Géza, Peterdi Pál és mások voltak szerzői és szereplői, ám a „szóvivők” szövegeinek erőltetettsége (a beszédhibákról nem is szólva) megfagyasztotta a kívánságműsor hangulatát. A rádiókabarénál maradva: a rátóti humorfesztivál „termésének” eddigi legjobbját, az Élet és Irodalom szatíra és paródiaestjét • ismétlésben hallhattuk az elmúlt hét végén. Az ÉS a kicsit triviális köntösben is jól jelent meg: politikus, aktuális és szellemes volt.

Röviden

•

A rádióhallgató emlékezete mindig megőrzi azokat az adásokat, amelyekben olyan személyiségek szólalnak meg, akik közel állnak hozzá, vagy — egyszerűen — érdekesek.

Föltehetően sokunk számára volt ilyen a „Történetek a történelemben — szótárakról” című műsor, amelyben Országh Lászlóval, a neves szótáríróval beszélgetett Mi- hancsik Zsófia. A jól pergő adásból megismerhettük az elmélyült tudóst, a belső egyensúlyát munkájában meglelő embert — és egy jókora darabját a közelmúlt történelmének, egy egészen eredeti, — szótárírói — görbetükör segítségével.

Lapunkban a közelmúltban Lesz-e ismét munkáskórus Kisújszálláson címmel cikk jelent meg, amelyben a város művelődési házának kórusával foglalkoztunk. Többek között megírtuk, hogy az énekkar munkája jelenleg szünetel, és a művelődési ház igazgatója a döntés előzményeiről, a kórus jövőjéről is nyilatkozott. Elmondotta, hogy a gimnazisták túlsúlya miatt a városi kórust szeretnék átszervezni, olymódon, hogy abban főleg munkásfiatalok, a város üzemeinek, vállalatainak dolgozói kapjanak helyet. A cikk kitért arra is, hogy sok esetben megoldatlan a kórusok éléről távozó karnagyok utánpótlása, s ez a jól működő énekkarok munkájában is visz- szaesést okozhat. A kisújszállási művelődési ház igazgatója ugyanis úgy vélte hogy a kórus átszervezése után jelenlegi karnagyuk nem biztos, hogy továbbra is vállalja az énekkar vezetését. Az írásra harminchét kórustag aláírásával levél érkezett, amely alapján szükségesnek tartottuk. hogy még egyszer visszatérjünk a kisújszállási művelődési, ház énekkarának gondjaira.

A levélírók többek között azt kifogásolják, hogy a művelődési ház a nyári hónapokban szünetelteti a kórus munkáját. Idézet a levelükből: „...nem értjük azt az eljárást sem, amellyel tulajdonképpen utcára tettek huszonegy néhány embert. A kórussal semmiféle megbeszélés nem volt, bennünket nem kérdeztek meg, és nem tájékoztattak. Mint a bomba robbant egy próbán a bejelentés: itt a felmondás, mehetünk ki merre lát. Nem látjuk be, miként szolgálja közművelődési céljainkat egy amatőr művészeti csoport feloszlitása!”

Kocsárdi Lászlóné a városi tanács népművelési felügyelője a következőket fűzte ’ehhez:

— Szó sincs arról, hogy bárkit is az utcára tettünk, és feloszlattuk a városi kórust. A művelődési ház a városi tanács művelődésügyi osztályával egyetértésben döntött úgy, hogy minden szakkör és kiscsoport működését, így a kórusét is szünetelteti a nyári hónapokban. Hogy erre miért volt szükség? Mivel a kórus tagjai zömmel diákok, szünidőben nem lehet rájuk számítani a próbákon, fellépéseken. Anyagi lehetőségeink is korlátozottak, a nyári hónapok fenntartási költségeit takarítjuk meg így. Szeptembertől viszont ennyivel is többet költhetünk a kórus támogatására.

Gordos Dénes, a művelődési ház igazgatója:

— Az igazsághoz tartozik még az is, hogy a kórus ösz- szetétele, jelenlegi repertoárja nem felel meg céljainknak, így átszervezését is tervezzük. Szeptembertől új kórustagokkal kiegészülve szeretnénk újjáformálni az énekkart.

A legnagyobb vitát éppen ez a terv váltotta ki.

További részlet a kórustagok leveléből:

„Lesz-e kórus Kisújszálláson? Lesz!! Nem úgy, hogy a diákokat elüldözzük. Ők a holnap dolgozói, akik, ha most megszeretik a zenét és az éneklést, később is számíthatunk rájuk.”

Ez való igaz, nem férhet hozzá kétség, ám egy körülményt mindenképpen tekintetbe kell vennünk.

A kisújszállási gimnázium igazgatónője 1979. január 6- án kelt, a művelődési ház

igazgatójához intézett levelében a vezetése alatt álló iskola kilenc diákjának engedélyezte a kórusban való szereplést. Döntésekor a tanulmányi eredményeket s az iskolai rendtartás előírásait- vette figyelembe, minden bizonnyal megalapozottan. Ezzel szemben a kóruspróbákat huszonnyolc gimnazista látogatta, a művelődési ház igazgatójának ez elleij volt kifogása.

A kisújszállási városi tanács vb művelődésügyi osztálya és a művelődési ház ezek után a következő álláspontra jutott:

A kórusban továbbra is számítanak azokra a gimnazistákra, akiknek kórus- tagságát az iskola igazgatója jóváhagyja, továbbá a kórusban éneklő hat dolgozó fiatalra is, de szeretnének. minél több munkásfiatalt megnyerni a kórus számára. Az utánpótlást a szakmunkástanulók és néhány üzem fiataljai jelentik.

A kérdésben felkerestük Barna Károlyt, az MSZMP kisújszállási Városi Bizottságának első titkárát. Hogyan látja ő a városi kórus jövőjét?

— A városnak elsősorban az az érdeke, hogy színvonalas, jól működő kórusa legyen. A huzakodás, az olykor feleslegesen sok vita, az indokolatlan személyi- és érdekellentétek nem használnak ennek a célnak. Véleményem szerint segíteni kell a tehetségüket az elmúlt évben már több alkalommal bebizonyító városi kórus tagjainak, és karnagyának munkáját. A művelődési háznak pedig az eddiginél több támogatást kell adnia, elsősorban az utánpótlás szervezésében, a fellépési lehetőségek megteremtésében.

Török Erzsébet

— eszjé —

A Hónap fotója című pályázatunkra érkezett. Gól Lajos (Nagyiván): Vízesés

Ősbemutató a gyulai Várszínházban

Illyés Gyula: Homokzsák, avagy nevetni könnyebb

Kedveztek az „égiek” — nem esett az eső — a gyulai Várszínház nagy érdeklődéssel várt ősbemutatójának, s így szombaton este láthatta először a közönség Illyés Gyula drámáját, amelyet a magyar írók doyenje a színház felkérésére írt.

A humorba burkolt, különös műfajú tragédia egy idősödő asszony története, életéről, sorsáról mesél az író — de tulajdonképpen a társadalomellenes önzésről mond súlyos ítéletet.

A gyulai Várszínház méltó kiállításban, parádés szerep- osztással hozta színre a drámát. Sík Ferenc rendezése

Vasárnap este a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ zsúfolásig megtelt klubtermében Lukácsy Huba tartott nagy tetszéssel fogadott előadóestet. .

A rádióból és televízióból jól ismert népdalénekes, előadóművész — egyébként

Szolnokon kezdte tanári,

majd művészpályáját — műsorán ezúttal amerikai és magyar népdalok szerepelteljes mértékben igazodott a Várszínház lehetőségeihez, s Bakó József díszlettervező segítségével emlékezetes színpadképeket teremtett,

Az előadás a szép, csendes nyáréjszakán viharos tetszést aratott, a közönség hosszasan ünnepelte, a szereplőket — Ronyecz Mária, Pásztor Erzsi, Sinkovits Imre és mások — majd a színpadon megjelenő írót, Illyés Gyulát.

Úgy tűnik az idei gyulai nyár legnagyobb sikere — tavaly Székely János Caligula című drámája volt a szenzáció — ez a bölcs humorú, és igen mély mondanivalójú Illyés-dráma.

ték, valamint az est egész hangulatához jól illően egy- egy Babits-, Ady- és Radnó- ti-költemény.

A szép számú közönség nagy tapssal jutalmazta Lukácsy Huba igényesen összeállított, s ihletetten előadott műsorát. A népszerű művész Gerschwin- és Ler- montov-dalok előadásával köszönte meg a közönség ünneplését.

A Tisza Táncegyüttes a nagyvázsonyi lovasjátékokon

Pénteken, szombaton és vasárnap tartják a már- hagyományos nagyvázsonyi lovasjátékokat. A színpompás történelmi játéknak az idén több mint háromszáz szereplője lesz — a 160 lovat nem számítva.

A kosztümös lovasjelenetek Kinizsi Pál korát idézik, de számos jelenetet láthatnak az érdeklődők a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadság- harcból, amikor is a kuruc vitézek lovasbravúrjai kelnek életre. A „csaták”, bajvívások szüneteiben a „vitézek” vidáman táboroznak, tánccal,

dallal, muzsikával. Arról, hogy a folklór eredeti és színvonalas legyen, Vásárhelyi László, a Ki mit tud-ból közismert koreográfus, az Erkel Művészeti Együttes igazgatója gondoskodik. Irányításával lép a történelmi játékok közönsége elé a szolnoki Tisza Táncegyüttes is. A táncosok és zenészek már javában próbálják a kuruckori táncokat, dalokat.

A történelmi lovasjátékok mellett fogatversenyeket, kutyakiállítást és haditornabemutatókat valamint hangversenyeket tartanak.

Gerencsér Miklós

ncser

&&

HÁZ

Burjánék jó ideig nem szóltak, egyszerre néztek Félix után, olyképpen, mintha boszorkányszelet láttak volna. Edit egészen rövid indulatnyilvánítással szólt bele a csendbe:

— Bohóc.

Színleg az öreg Burján volt a legvidámabb. Egészen felpendülve to- porgott gyermekei és menye között. Már-már kérdésnek hihették elégedettségét.

— Elvettük a kedvét a negédességtől. Kivertem a fejéből az ábrándokat. Ennek örömére most azonnal

megiszom egy üveg sört. Ide azzal a soproni ászokkal, Dezső!

A sűrű termetű kőfaragó eleve szemrehányóan próbált védekezni:

— Most persze engem okol, hogy elfogyott. Ki tehet róla7 Félix! Addig csüggesztett a nagy hittérítő dumájával, hogy megittam mind a négy üveggel. Négy üveg! Lesül a bőr a pofámról. Csak négy üveg sör ekkora kánikulában !. ..

Szinte hálásak voltak neki, amiért naiv műfelháborodással alkalmat kínált a nevetésre. Apja volt leginkább nagylelkű.

— Váljon egészségedre. De viszont kénytelen leszek elmenni üvegeket cserélni a Sárga Csikóba. Süteményt is hozok a lányoknak.

És belerakva a nylonhálóba az üres üvegeket, elindult a Sárga Csikóba. Mielőtt a kapuhoz ért volna, megtorpant, mint akinek sorsdöntő dolog jutott az eszébe. Kellemes titokként, boldog ígéretként kiáltotta:

— Sietek haza !...

Megilletődve bólintottak feléje a

diófa alól.

Dezső, hányaveti kamasz módjára beleterpeszkedett az egyik vesszőfotelba.

— Azért klassz fiú az öregem. Függőleges kőműves... Félix mindjárt elkotródott.

Paula a maradék kihűlt kávéját szürcsölgette.

— Tőlem igazán maradhatott volna.

— Mi a fene — kezdett visszalopakodni a témához a kőfaragó. — Talán bizony bizsut akarsz tőle venni.

— Tudtommal nem eladni jött.

Beidegzettsége ösztökélte Editet,hogy térjen vissza a rajzasztalhoz, de határozott szándékkal ott maradt a diófa árnyékában.

— Aha. Működik a tudatalatti.

Paula ezt kötekedésnek vélte.

Gyorsan visszavágott:

— Nálad is, drágám?

Dezső vigyorgott.

— Ezt a finomságot! Ne vigyétek túlzásba, mert hátha meghaladja az intelligenciámat.-Húga egyértelmű komolysággal adta tudtára, hogy megjegyzéseinek semmi köze a léha csipkelődéshez.

— Akkor kizárólag a te kedvedért- elárulom, hogy nálam a tudat feletti működik.

— Köszönöm — értette félre szándékosan Dezső. — Most már minden világos.

Ebben nem volt biztos a mérnöknő.

— Lesír rólad. Remélem az is világos előtted, hogy Paula fantáziáját alaposan megmozgatta Félix úr elgondolása.

Mivel szavaiból nem a gyanúsítás, hanem a helyeslés szándékát lehetett kihallani, Paula késedelem nélkül megerősítette.

— Semmi szándékom tagadni. Nekem komolyan tetszik az ötlet.

Dezső szájába kapja a pipáját és kétkedő csodálkozással fürkészte a két nőt, majd hányavetin legyintett.

— Naná, hogy tetszik. Nekem is tetszene, ha tudnám, hogy valaki majd gürizni fog helyettem.

— Nincs jogod így beszélni — pirított rá a felesége kukorékoló hangon. — Épp eleget dolgoztam én is.

— Hogyne. Hoztál összesen húsz vödör vizet. Lehet, hogy a Szaharában ez fantasztikus vagyont ér, de Magyarországon nem adnak húsz vödör vízért négyszázezer forintot.

Paula türelmét vesztve vágta férje fejéhez:

— De a telkemért bármikor megadnak százezret!

Kinyújtott tenyerével mintegy higgadtságot parancsolt feleségére Dezső.

— Nem. Azért már csak egymillió hatszázezret adhatnak. Esetleg. Miután megfontoltuk.

Jónak látta a mérnöknő, ha tétova célozgatások helyett határozott irányt ad a beszélgetésnek.

>— Hát akkor fontoljuk meg.

Paulában épp a felszólítás határozottsága keltett gyanút. Azt hitte, most is gúnyolódnak vele. Dudoros szemét kétkedőn meresztette még tá- gabbra.

— Figyelmeztetlek, hogy nekem komolyan tetszik Félix ötlete.

— Jó — vette tudomásul Edit immár valódi gúnnyal a figyelmeztetést. Majd válaszolok a jegyzékedre.

— Te mindennel fölényeskedsz. Ügy teszel, mintha ímmel-ámmal érdekelne, pedig nagyonis érdekel.

— Mármint a pénz? kérdezte ártatlanul Edit.

— Mármint a pénz! — hagyta rá szenvedélyesen Paula.

Jótékony türelemmel helyeselt' a mérnöknő:

— Ügy van. Jobban érdekel, mint gondolnátok. És ami engem érdekel, arra rendszerint nagyon odafigyelek.

(Folytatjuk)