Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-19 / 167. szám
1979. július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szegeden Pedagógiai nyári egyetem Tegnap Szegeden megnyílt a TIT pedagógiai nyári egyeteme. Mint az ünnepségen hangsúlyozták, ez a szegedi nyárt, egyetem a magyar pedagógusoknak fontos továbbképzési fóruma, hallgatói minden évben az oktatás és a nevelés egy-egy aktuális témájával ismerkedhetnek meg részletesen. Az idén az oktatástechnológia elmélete és gyakorlata a fő téma. A hallgatók, a Juhász Gyula tanárképző főiskolán megismerkednek számítógépes oktatási programokkal. Az oktatás szolgálatába állított képmagnók s más audiovizuális eszközök alkalmazási módszereivel. Tájékoztatást kapnak a taneszközkuitatá- sok legújabb eredményeiről, az iskolarádió és az iskola tv használatának kérdéseiről. A július 25-én záruló tizenhatodik szegedi nyári egyetem mintegy 300 hallgatója, a szakmai, programok mellett, megtekinti a szegedi ünnepi hetek soron levő szabadtéri előadásait, kiállításait, zenei és szórakoztató eseményeit és délalföldi kirándulásokon vesz részt. A megnyitó alkalmából adták át Ágoston Györgynek, a neveléstudományok doktorának, a szegedi József Attila Tudományegyetem tanszékvezető professzorának a TIT Bugát Pál emlékérmét. A kitüntetett, mint hangsúlyozták, másfél évtizede irányítja a szegedi pedagógiai nyári egyetemet, ezzel nagy szolgálatot tett a közoktatás . ügyének. Hidrológiai tanfolyam Tegnap záróünnepéllyel fejeződött be a X. nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam, amelyet az UNESCO felkérésére Magyarország rendezett a fejlődő országok fiatal szakemberei számára. Ezúttal főként afrikai, közel- és távol-keleti hallgatók, tíz ország ifjú hidrológusai bővítették elméleti és gyakorlati szakismereteiket a féléves továbbképző tanfolyamon, amelyen a korszerű vízgazdálkodási létesítmények, hálózatok tervezéséhez, működtetésük irányításához és hidrológiai kutatások elvégzéséhez szükséges legfontosabb magyar és nemzetközi tapasztalatokat sajátítottak el a résztvevők. A TESCO és az Országos Vízügyi Hivatal megbízásából a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ rendezte eddig mind a tíz nemzetközi tanfolyamot, amelyen összesen 37 ország, 158 szakembere gazdagította tudását. Pótolni a hiányosságokat Berekfürdői strandtervek A múlt év októberétől a berekfürdői strand új „gazdája” a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. A szakvállalat legelső tevékenysége egy alapos műszaki vizsgálat volt, amely eredményeképpen szezonkezdésig mintegy kétmillió forint értékben „csinosították” a fürdőt. Felújították az épületek berendezéseit, kifestették a kabinokat, öltözőket, rendbe hozták a gyermek- játszóteret. Ezután fokozott ütemben folytatták a fedett fürdő 1975 őszétől húzódó építését. A műszaki átadást december 20-ra tervezik. Benne a két, különböző hőfokú gyógymedence télen- nyáron várja majd a vendégeket. Az új bővizű kút bekapcsolásával megoldódott a medencék vizének gyakoribb frissítése. Addig hetente csak egyszer cserélték az úszómedence vizét, és a feltöltés régebben vasárnap estétől szerdáig húzódott. Ma már ebben a medencében heti két. gyors vízcserét is képesek lebonyolítani. A gyermekpancsoló vizét naponta kétszer, hétvégeken háromszor eresztik le, az ikermedencéket pedig másnaponként töltik friss vízzel. A gyógymedence vízcseréjére szintén kétnaponként van lehetőség. Jelenleg a csónakázó tó egyharmadán napozó készül, és ebben a hónapban zárt zuhanysorral, mellékhelyiségekkel is bővült a létesítmények száma. A fürdő naponta 5 ezer 200 vendég zavartalan pihenését képes biztosítani. A szolgáltatások közül az éttermet, a bisztrókat, az ételés strandcikk-pavilonokat, a halsütödét, a kölcsönző boltot, a kádfürdőt, a masszírozást, a hajszárítást és a hangosbemondót vehetik igénybe a strandolok. A vendégek kényelmét, a strand üzemeltetését tizenkét állandó és főszezonban további harminc kiáegítő munkás biztosítja. A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat soron következő tervei között néhány húzódó és esedékes felújítás szerepel. Többek között gondot okoz a szakvállalatnak. hogy a fürdő alépítményei — különösen a csőhálózat — nagymértékben elhasználódtak, így ennek folyamatos cseréje elodázhatatlan. Az öltözők állapota sem kielégítő még mindenhol, és a szennyvízelvezetésben is változások várhatóak a következő időszakban. D. Sz. M. Reggeltől estig szól a muzsika Zenei tábor Felsőtárkányban Papp László, a szolnoki Zeneiskola tanára vezeti a csellista diákok gyakorlatát A csodálatos környezetben fekvő felsőtárkányi KISZ-tábort egy hétre fiatal muzsikusok vették birtokba. Az idén harmadik alkalommal rendezik meg az ifjú zenebarátok zenekari és kamarazenekori táborát. A tizennégynapos program második felét Törökszentmiklóson töltik majd a lányok és a fiúk. — Honnan érkeztek a diákok? — kérdezzük Farkas István táborvezetőt, az Egri szimfonikus zenekar karnagyát. — Heves és Szolnok megye tehetséges fiataljai alkotják a tábor lakóinak többségét, de Borsod és Nóg- rád küldötteit is itt találjuk. A kilencven táborozó közül húsz külföldi: Lengyelországból, Ausztriából illetve Finnországból érkeztek. — Neves művésztanárok, zenepedagógusok irányításával folyik a munka. Milyen célt tűzött maga elé a „tantestület”? — Elsődleges célunk, hogy a fiatalok megbarátkozzanak a kamarazenéléssel, a szimfonikus zenekari munkával. Megérezzék a közös muzsikálás ízét, örömeit. Egyénileg is foglalkozunk a diákokkal és a gyakorlat mellett elméleti képzést is kapnák. Érdekes zenetörténeti előadásokkal színesítjük a programot. — Nem csupán a táborban zenélnek a fiatalok? — Egerben, majd a tábor utolsó napján — július 23-án — Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban hallgathatják meg az érdeklődők az együttest. A fellépések után a megyeszékhely különböző pontjain szerenáddal, „toronymuzsikával” kedveskednek a vendéglátóknak. Természetesen Törökszentmiklóson is rendezünk szabadtéri hangversenyt. Az ifjú muzsikusok hangulatos faházakban laknak. Az egyikben hegedűtrió próbál, a másikban fuvolista skálázik. Sokan a szabadban padokon, fűbe telepedve gyakorolnak. Ézsiás Csilla, a jászberényi Palotásí János Zeneiskola növendéke két fenyőfát „rendezett be” próbateremnek. Kitartó szorgalommal végzi a mélyhegedűn az ujjgyakorlatokat. — Első alkalommal vagyok Felsőtárkányban — mondja. —* Akik már máskor is részt vettek a táborban, rengeteg szépet, jót meséltek, valószínű, így is lesz most is. Még az elején vagyunk, de nagyon tetszik, hogy a sok zenét kedvelő, művelő fiatal találkozhat, kicserélheti tapasztalatait. Sok új művel ismerkedünk meg. Valószínű, jó „kamarázások” várnak ránk a következő napokban. — Mennyit gyakorolnak? — Kötelező délelőtt és délután is két és fél óra, de ezen kívül ki mennyit akar. A szorgalmasabbak munkatempója magával ragadja az egész tábort. Szerintem legalább hat-hét órát játszik mindenki. Koncsek Erika Gyöngyösről érkezett. Már második alkalommal vesz részt zenei táborban. — Szívesen jött újra Fel- sötárkányba? — Nagyon boldog voltam, amikor bekerültem a Heves megyei „keretbe”. Az előző két hét sok élményt és hasznos tapasztalatot nyújtott. A zenekari játékot itt szerettem meg. Óriási élmény barátokkal együtt egy művet szépen megszólaltatni. — Gyöngyösön is játszik együttesben? — A zeneiskolában aktívan működik a „Tücsök” zenekarunk. Kamaradarabokat próbálunk és adunk elő. Mindenki szívből csinálja. A nagyzenekar Schubert Befejezetlen szimfóniáját próbálja. A szünetben beszélgetünk Pál Jánossal, aki Szolnokról érkezett. — Az egri diáknapokon már találkoztunk. — Szeretek muzsikálni, s természetesen versenyezni is. Ezen lehet viszonyítani, lemérni a munka eredményességét. Különösen a zenekari játékot kedvelem, legyen az kvartett vagy nagy zenekar. Szolnokon az Olajbányász fúvószenekarban játszom már öt éve a trombitaszólamot. — Valamennyi táborozó ilyen rutinos zenekari muzsikus? — Sokan most játszanak először együttesben. Nagyobb fegyelemmel, koncentrálással kell dolgozni, mert egy kollektíva munkáját ronthatja el az ember. Ezt a pluszt szívesen beleadjuk. — A gyakorlás mellett mivel töltik a szabad időt? — Valóságos sportkombinát áll a rendelkezésünkre, esténként táncolhatunk, érdekes előadásokat hallgathatunk. Izgalommal várjuk a nemzetek bemutatkozó estjeit. A külföldi diákok és mi is műsor keretében dallal, tánccal, muzsikával köszöntjük egymást. Már .beszélgettünk a „rezesekkel”, hogy valami vidám összeállítással meglepjük a többieket. V. Fekete Sándor A HÓNAP FOTÓJA című pályázatunkra érkezett. Fények Vári Gyula, Szolnok a Kissé megzavarta Paulát, hogy beleláttak a hátsó gondolatába. Kapzsinak, türelmetlennek, netalán irigynek mégsem akart látszani. Védekezve mentegetőzött. — Nem mondtam semmi sértőt... A családban csak tudhatnak róla. hogy lehetnek gondjaink? Mártikat fölvették a pedagógiai főiskolára. Ö nem érezheti meg, hogy annyi kiadásunk van. — Márti'ka, Mártika! — rándította félre gúnyos száját Dezső. — Annyira talán mégsem égtünk le, hogy a lányunk rongyosságára kelljen hivatkozni. — Még szép — bámult a férjére feddőn Paula. — Vagy neked olyan mindegy? A taníttatása mellett a hozományra is gyűjteni kell. Csillapítón szólt menyéhez az öreg Burján. — Arról még korai beszélni. Ma már különben sem divat a hozomány. — Törődök is én a mai divattal — fogta hangját még vékonyabbra a rekedtes Paula. Ez a hanghordozás mintegy előkészítette a büszke kijelentést: — Én ragaszkodom a tradíciókhoz. Ilyen nevelést kaptam. Dezső még magasabbról szólta le a kijelentést: — Tudhatnád, hogy erre a lemezre soha nem voltam kíváncsi! — Sebaj, fiam — emelte meg békét kérő szelídséggel a kezét az öreg. — Teljesen haszontalan ez a mérge- lődés. Hiszen palotánk van! Mindenki a Burján családot irigyli. Valóságos villát építettünk. Eltátja a száját, aki ránéz a mi gyönyörű házunkra. Hogy közben kifogytunk a pénzből? Hát aztán. Ne legyetek telhetetlenek. ' Durcásan, bár jóhiszemű ellenkezéssel szúrta bele horgolótűjét Paula a pamutgombolyagba. — Igenis azok vagyunk. papa. Telhetetlenek az adósságban. Összesen háromszázhúszezerrel tartozunk az államnak. Ebből magára is jut nyolcvanezer, papa! —■ Csekélység — mókázott vidám nagyvonalúsággal az öreg. — Csak egyharmadát viszi el a nyugdíjamnak. Gond nélkül fizetem, amíg élek. A lakás meg úgyis Mártikáé lesz. Ettől szelídebbre enyhült Paula és Dezső arca, Edit viszont a rajztáblához koppantottá ceruzája végét. — Már megint számolunk. Mikor lesz ennek vége? — Soha — adta meg rögtön bátyja a kézenfekvő választ. Finom türelemmel szólt hozzá a mérnöknő: — Közben azért élni is jó lenne. Hogy ne fájdítsák az ember fejét az úgynevezett piszkos anyagiak. Némi irigykedésse] nézett föl rá Paula a vén fotel öbléből. — Neked legalább még van reményed. Fiatalok vagytok. De én? . . . Kész felnőtt a lányunk, mi meg ió- forrnán egy napig sem voltunk fiatalok. — Ó, a szegény rabnő! — jajdult fel színészi panasszal Dezső. — Mindjárt éjfél után kiveri a kötelesség az -ágyból, hajnalban kenyeret dagaszt, reggelig elvégzi a nagymosást, délig bekapál egy hold kukoricát. estig ki csépel három széké.' babot, utána éjfélig stoppol gyertyafénynél. Micsoda középkori sors! Paulát lehetett ugratni. Különösen azt vette a szívére, ha viszonylag kényelmes életmódjára emlékeztették. — Csak ne gúnyolódj. őszintén megmondva, messze állsz attól a mesebeli hercegtől, akinek valaha hittelek. Dezső soha nem képzelte magát mesebeli hercegnek, de mindenféle kisebbítés kihozta a sodrából. — Meresztetted volna tágabbra a szemed. Akkor megláthattad volna a kőfaragó legényt, aki aDád műhelyében csiszolgatja a gránitot, és betűket vés a sírkövekre napi ne- gvedkiló parizeren. Egy betű tíz fillér. Igen, igen! Jobban kinyithattad volna azt a békaszemed. — Viszont azt a műhelyt te örökölted, és most vagyonokat kereshetnél. De te mindenáron üzemi dolgozó akarsz maradni. Mert félsz a komoly embereknek való önállóságtól. Megriadtál az üzleti felelősségtől. Dezső hatalmas markába szorította pipáját, mintha össze akarná Toppantani. Apjára nézett. — Ehhez meg mit szól. papa? A fehér hajú Burján gyűrött arcán tétova ijedelem látszott. Nem szólok semmit. Inkább szerzek farkaskutyát. (Folytatjuk) Kifosztott halomsír Talajjavítási munkák során i. e. 6,—7. századi koravaskori halomsírt találtak az osztrák határmenti Vaskeresztes község bejáratánál. A 80 méter átmérőjű, 7—8 méter magas sírhalom 5x6 méteres, 2—2,5 méter magas álló falú, kőből épített sírkamrát rejtett. A sírkamrához 50—60 cm széles. 2—2,5 méter hosszú bejárati folyosó vezet. A méretekből, az építési technikából ítélve rangos ember hamvai nyugszanak benne. A szombathelyi Savaria Múzeum régészei nagy izgalommal kutatták át a sírkamrát. Az elhunyttal együtt eltemetett ékszerek, edényféleségek, egyéb holmik rendkívül ritka és értékes leletet jelentettek volna. Sainos a feltárás során kiderült: ezt a sírkamrát is kirabolták. A sírgyalázók vandál tetteire utalnak a széttört edények, néhány bronz ékszertöredék.
