Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-19 / 167. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 18. űz amerikai kormány tagjai felajánlották lemondásukat Kedden este gyorshírben jelentették a hírügynökségek Washingtonból, hogy az amerikai kormány valameny- nyi tagja és a Fehér Ház főbb tanácsadói felajánlot­ták lemondásukat Carter el­nöknek. Mint a Fehér Ház szóvi­vője közölte, a lemondás fel­ajánlását „hosszú és beható tanácskozás” előzte meg. Jo­dy Powell hozzáfűzte, hogy Carter elnök sürgősséggel és behatóan” tanulmányozni fogja vezető munkatársainak kollektive felajánlott lemon­dását. A francia hírszolgálati iro­da a bejelentéshez hozzáfű­zi: példa nélkül áll az Egye­sült Államok történelmében. hogy egy hivatalban levő el­nök hivatali idejének „fél­idejében” a kormány és a Fehér Ház főbb munkatársai kollektive benyújtották le­mondásukat. Powell kijelentette az új­ságíróknak: „Az elnök hosz- szas megbeszélést folytatott kormányának tagjaival és a Fehér Ház vezető munkatár­saival a keddi nap folyamán a kormányzat előtt álló leg­sürgősebb feladatokról. Egy­úttal áttekintették az elmúlt években elért haladást és az ország előtt álló problémá­kat. A kormány és a Fehér Ház vezető munkatársai ki­vétel nélkül felajánlották lemondásukat az elnöknek e megbeszélés során. Személyi változások történtek az iraki vezetésben. Képün­kön: Al-Bakr köztársasági elnök (balra) tisztségét Szaddam Husszein (jobbra) eddigi alelnök vette át. 11 (Telefotó - KS) Közlemény Ilié Verdet magyarországi hivatalos, baráti látogatásáról Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meghívására Ilié Verdet, a Román Szocialista Köztár­saság miniszterelnöke július 16—17-én hivatalos, baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fogadta a román kor­mányfőt. Szívélyes, őszinte légkörű megbeszélést folytat­tak a magyar és a román nép baráti kapcsolatai fej­lesztésének időszerű kérdé­seiről. Lázár György és Ilié Ver­det a tárgyalásokon kölcsö­nösen tájékoztatta egymást a két országban folyó szo­cialista építőmunka időszerű kérdéseiről és áttekintették a magyar—román együttműkö­dés helyzetét. Véleménycse­rét folytattak a nemzetközi helyzet néhány kérdéséről. A miniszterelnökök hang­súlyozták, hogy Kádár János és Nicolae Ceausescu 1977. évi debreceni—nagyváradi találkozója kiemelkedő je­lentőségű, és az ott elfoga­dott dokumentumokba fog­lalt elvek és célok változat­lanul érvényesek, meghatá­rozó szerepet játszanak a magyar—román kapcsolatok fejlődésében. A kormányfők elismeréssel szóltak az elért eredményekről és kifejezték kormányaik szándékát, hogy tovább tevékenykednek a megállapodásokból adódó feladatok folyamatban levő teljesítésén, a szocializmust építő két nép barátsága el­mélyítésének és erősítésének javára. Lázár György és Ilié Ver­det megbeszélést folytatott az 1977. évi legfelsőszintű találkozón meghatározott gazdasági feladatok teljesí­tésének helyzetéről és véle­ményt cserélt a kidolgozás alatt álló hosszú távú gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési egyezmény­ről. A kormányfők elismerés­sel szóltak a kétoldalú gaz­dasági kapcsolatok fejlődé­séről. 1980 utáni gazdasági együttműködés fontos fel­adatának tekintették az áru­forgalom jelentős mértékű növelését, az érvényben levő gyártásszakosítási és terme­lési kooperációs megállapo­dások meghosszabbítását és bővítését, illetve új egyez­mények kötését. Állást foglaltak a gazda­sági együttműködés, a ter­melési szakosítás és a koope­ráció bővítése mellett. A mi­niszterelnökök hangsúlyoz­ták, hogy országaik változat­lanul érdekeltek a KGST komplex programjának vég­rehajtásában, a KGST tag­államai gazdasági együttmű­ködésének továbbfejlesztésé­ben. A két miniszterelnök meg­állapodott abban, hogy fel­hatalmazzák az illetékes ha­tóságokat: gyorsítsák meg az új, mindkét fél érdekeit egy­aránt figyelembe vevő víz­ügyi egyezmény kidolgozá­sát. A kormányfők megállapí­tották, hogy a közeljövőben megnyílik a Magyar Nép- köztársaság kolozsvár-napo- cai főkonzulátusa és a Ro­mán Szocialista Köztársaság debreceni főkonzulátusa, összhangban az 1977. évi leg­felső szintű elhatározásokkal. A két kormányfő megálla­podott abban, hogy szorgal­mazni fogják a Csengersima —Petea magyar—román ha­tárátkelőhelynek a megnyi­tását a nemzetközi forgalom számára, szükségesnek tart­va ehhez a feltételek meg­teremtését. Ugyanakkor megállapodtak abban, hogy a két ország illetékes szer­vei megvizsgálják a kisha- tárforgalmi átkelőhelyek száma növelésének lehető­ségét. Á román miniszterelnök hivatalos baráti látogatása, a gyümölcsöző megbeszélések hozzájárultak a magyar és a román nép barátságának és internacionalista szolidaritá­sának erősítéséhez, a Ma­gyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársa­ság sokoldalú együttműködé­sének bővítéséhez a két nép, a szocializmus, a béke és a nemzetközi együttműködés javára. A tárgyalásokat nyílt, ba­ráti munkalégkör jellemez­te. Az elért megállapodáso­kat jegyzőkönyvbe foglalták, amelyet a két miniszterelnök aláírt. Ilié Verdet hivatalos ba­ráti látogatásra hívta meg a magyar miniszterelnököt. Lázár György a meghívást köszönettel elfogadta. Andrej Gromiko kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar és a szovjet nép barátságának erősítése, a béke és a szocia­lizmus ügyének előmozdítá­sa terén szerzett érdemeiért 70. születésnapja alkalmából a „Béke és barátság^ érdem­renddel” tüntette ki Andrej Gromikót, a Szovjetunió kül­ügyminiszterét. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára táviratban köszöntöt­te Andrej Gromikót 70. szü­letésnapja és magyar kitün­tetése alkalmából. Púja Frigyes külügymi­niszter levélben fejezte ki jókívánságait Andrej Gromi­ko szovjet külügyminiszter­nek 70. születésnapján. * * * Lenin-renddel, valamint másodszor a Sarló és Kala­pács Aranyéremmel tüntet­ték! ki az SZKP és a szov­jet állam szolgálatában szer­zett kimagasló érdemeiért 70. születésnapja alkalmából Andrej Gromikót. Az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió külügy­miniszterét, a Szocialista munka hősét születésnapja alkalmából meleghangú tá­viratban köszöntötték a szovjet párt és állami veze­tő testületek. Dr. Rosta Endre köszöntése Dr. Rosta Endrét, a párt régi harcosát, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének nyugalmazott elnökét, 70. születésnapja alkalmából. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára levélben köszöntötte. A Központi Bizottság üdvöz­letét Aczél György és Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagjai adták át. Huszár István tárgyalásai Washingtonban Huszár István, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, aki Juanita Kreps kereske­delmi miniszter meghívására tartózkodik az Egyesült Ál­lamokban, Washingtonban megbeszéléseket folytatott házigazdájával, valamint Frank A. Weil miniszterhe­lyettessel, a magyar—ameri­kai gazdasági és kereskedel­mi kormányközi vegyesbi­zottság társelnökével. Találkozóra és megbeszé­lésre került sor a Fehér Ház­ban Zbigniew Brzezinskivel, Carter elnök nemzetbizton­sági tanácsadójával. Huszár látván találkozott William Millerrel, a szövetségi bank- rendszer (Federal Reserve System) elnökével, s eszme­cserét folytatott a pénzügy- és a külügyminisztérium ve­zető tisztviselőivel. A szívé­lyes hangulatú megbeszélé­seken a magyar—amerikai politikai és gazdasági kap­csolatokról és időszerű nem­zetközi kérdésekről volt szó. Megnyílt az RÉSZ közgyűlése A libériái Monroviában kedden délután ünnepélyes küsőségek közepette meg­nyílt az Afrikai Egységszer­vezet közgyűlésének 16. ülésszaka. A csúcstalálkozón részitvesz Kurt Waldheim, az ENSZ-főtitkára is, aki Angolából kedden érkezett meg a nyugat-afrikai ország fővárosába. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet Minisztertanács az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezletének résztve­vőihez intézett üdvözletében megállapítja: „az egységszer­vezet közgyűlésének" minden ülésszaka a nemzetközi po­litikai élet kiemelkedő ese­ménye, mivel a független af­rikai országok fejlődésének legégetőbb problémáival, az imperializmus ellen, a'béké­ért és a haladásért folyta­tott afrikai harccal foglal­kozik”. Merénylet a farkasodéban Heinrich Himmler, az SS, a Gestapo és a fasiszta német birodalmi rendőrség vezetője, belügyminiszter maguktól az összeesküvőktől tudta meg: merényletre készülnek Hitler ellen. Még 1943. augusztus 23-án zajlott le a megbeszé­lés az összeesküvők megbí­zottai és Himmler között. A puccsra készülődök kifejtet­ték: a háborút már úgy sem lehet megnyerni, Hitlert te­hát meg kell fosztani a tiszt­ségétől. Fölajánlották: le­gyen Himmler a kancellár és vezér, „ön határozott és erős egyéniség; ön képes lesz helytállni és békét kötni a Nyugattal...” Az SS birodalmi vezetője akkor nem mondott sem igent, sem nemet. Taktiká­zott, végül sikerült kicsikar­nia minden összeesküvő ne­vét, sőt a tervüket is a fü­hrer félreállítására... A náci Németország had­seregében egyre több katona­tiszt ismerte föl a sztálin­grádi csata elvesztésével, hogy a „villámháborút” is elveszítették. Az okot első­sorban Hitler és közvetlen környezete rossz hadvezetési utasításainak tulajdonítot­ták. Negyvennégy nyarára a szovjet—német fronton har­colt 233 Wehrmacht hadosz­tályból 108 megsemmisült; egyre több jel mutatott arra, hogy a belső elnyomó gépe­zet, a Gestapo, a rendőrség, az SS, az SA (a rohamosz­tagok) és az SD (a biztonsági szolgálat) már nem a régi, annak ellenére, hogy a német fasiszta terror egy pillanatig sem hagyott alább; csupán 1944 első félévében 304 ezer 596 személyt vettek őrizetbe. A koncentrációs táborok és a megsemmisítő lágerek - ha lehetett — még erősebb „üzemmenetre kapcsoltak”. Rendszeresen folytatódott a megszállt területek polgári lakosságának elhurcolása, ti­zedelése, a haladó személyek elleni hajtóvadászat, a zsi­dók, cigányok, és minden „alsóbbrendűnek” tekintett faj elhurcolása. A szovjet Vörös Hadsereg és a szövetségesek katonai sikerei a III. Birodalomban nem egy ellenállási csoport szerveződéséhez vezettek. Céljaik és eszközeik a pasz- szív rezisztenciától a klasz- szikusnak (és romantikusnak) mondható vezérgyilkosságon át a fegyveres harci tevé­kenységig, jól szervezett po­litikai munkáig terjedtek. íme néhány példa Hitler félreállítására: 1943. március 13.: konya­kosüvegnek álcázott pokolgé­pet helyeztek el a führer re­pülőgépén, miközben Szmo- lenszkből Berlinbe tartott. A Ibomba órasaerkezete azon­ban nem működött. 1943. március 21-én Ber­linben, az Unter den Linde- nen álló hadszertárba várták ünnepségre Hitlert. Az ott el­helyezett pokolgépnek tíz perccel a vezér érkezése után kellett volna robbannia. Hit­ler két perccel előtte sarkon- fordult és kiviharzott az épületből. 1943. november: az új uni­formisok bemutatóján az egyik „maneken” zsebében ugyancsak bomba lapult. Lé­gitámadás miatt azonban a bemutató — melynek dísz­vendége természetesen a Pokolgép a konyakos­üvegben führer lett volna — elma­radt. Az egymásnak ellentmon­dó érdekek alapján szervező­dött egyik figyelemreméltó csoport Carl Goerdeler, volt lipcsei főpolgármester sze­mélyéhez fűződik. A német monopoltőkével, a Rajna- és a Ruhr-vidéki konszernekkel szoros kapcsolatban állt Goerdeler, , illetve a- vele együttműködő Hassel és Po- pitz, akiket Krupphoz és Boschékhoz fűztek erős szá­lak — meglehetősen önző ér­dektől vezérelve szőttek ösz- szeesküvést a Hitler-rezsim ellen: a nemzetközi finánctő­ke segítségével szerették vol­na átmenteni (vagy a hábo­rútól egyre inkább fenyeget- tetve: kimenteni?) hatalmu­kat, a német imperializmust, a monopóliumok uralmát. Nemzetközi vonatkozásban a Birodalmi Bank elnöke, Hitler szálláscsinálója, Hjal- mar Schacht igyekezett be­tölteni az összekötő szerepét. Az a Schacht, aki 1932. augusztus 29-en ezt írta: „Kedves Hitler Ür! Sza­badjon remélnem, hogy Ön nékem ezt a megszólítást megengedi1; levelem egyéb­ként abból a célból íródott, hogy önt változatlan rokon- szenvemről biztosítsam.” — Tizenkét évvel később ugyan­az a Schacht rájött: Hitler nem az a személy, aki al­memorandumában ezt írta: „Ha hagyjuk, hogy az ese­mények a mi beavatkozá­sunk nélkül boztakozza- nak ki, a tömegek mozgalma sokkal szörnyűbb és radiká­lisabb formákat ölt, mint 1918-ban...” Ö és társai te­hát az ügyes helyezkedésben, a Nyugatnak ajánlott szövet­ség létrejöttében látták a megoldást. Ebből a célból „hajlandók lettek volna” föl­áldozni bálványukat, Hitlert is, de arról szót sem ejtettek, hogy minden fronton bekell szüntetni az értelmetlen vér­ontást, hogy el kell tiporni a fasizmust és helyette de­mokratikus államgépezetet kell kialakítani. Ugyancsak Goerdeler írta: „A követke­ző lépéseket abban az irány­ban kell megtennünk, hogy megszüntessük a nyugati ha­talmakkal a feszültséget; ez majd lehetővé teszi... hogy Keleten koncentráljuk had­erőinket ...” . A Hitler-ellenes összees­küvés hazafias erőit a Krei- sau-kör, ebben pedig első­sorban a Stauffenberg gróf és csoportja testesítette meg. (A Kreisau-kör a nevét Helmuth von Moltke gróf Schweidnitz sziléziai város melletti birtokáról kapta; az összeesküvők ott szokták tar­tani megbeszéléseiket.) Ennek a körnek a tagja volt Peter von Yorck von Wartenbürg, Adam von Trott zu Solz és Hans Berndt von Haeften, Ribbentrop külügyminiszté­riumának tisztviselői, Harald Poelchau, a Tegel-börtön lel­késze, aki nem csekély se­gítséget nyújtott a politikai foglyoknak, köztük kommu­nistáknak is. A polgári anti­fasiszták csoportjához tartó­MILLIONEN stehen hinter mir John Heartfield világhírű plakátja □ német fasizmus és a finánctőke összefonódásáról: „Milliók állnak mögöttem" kalmas a német finánctőke céljainak megvalósítására; „rokonszenve” tehát mások iránt fordult: különbéke te­tő alá hozásán munkálkodott a nyugati imperialista hatal­makkal, antikommunista és harci szövetséget ajánlott nekik — a Szovjetunió ellen. Carl Goerdeler is így vé­lekedett; 1943. március 26-i zott továbbá Theodor Steilt- zer, illetve a szociáldemok­rata Carlo Mierendorff, Theo Hubach, Julius Leber és Adolf Reichwein. Miként értékelhető a Krei- sau-kör? Erre adnak választ a fönnmaradt dokumentu­mok. Kulcsár László KÖVETKEZIK: Telefon Berlinből NEW YORK Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár nem fogja javasolni a Sinai-félszigeten állomásozó ENSZ-erők mandátumának meghosszabbítását — közöl­ték a főtitkár környezetében. Ezeket az erőket még 1973- ban. a negyedik arab—izraeli háború befejeztével hozták létre. Mandátumuk július 24-én jár le. A főtitkár elő­terjesztése alapján a Bizton­sági Tanácsnak egy hét múl­va kell döntenie a 4100 kék­sisakos sorsáról. Tekintve, hogy az egyiptomi—izraeli különbéke létrehozásával megszűnt a két ország közöt­ti konfrontáció, Waldheim előterjesztésében várhatóan figyelembe veszi az „új kö­vetelményeket” — mondot­ta a főtitkár egyik munka­társa. TELEXEN ———érkezett MADRID A Baszkföld önkormányza­táról szóló törvénytervezet valamennyi pontjában meg­egyezés jött létre a spanyol kormánypárt (az UCD) és a Baszk Nacionalista Párt kép­viselői között — jelentették be kedden hivatalosan Mad­ridban. WASHINGTON Az Egyesült Államokban befejeződött az utóbbi húsz év egyik legnagyobb. Gloabl Shield—79 fedőnevű légi­hadgyakorlata. Az Egyesült Államok légiereje stratégiai légiparancsnokságának irá­nyításával tartott hadgyakor­laton egy feltételezett atom­támadás körülményei között adódó harci feladatokat vé­geztek. A gyakorlaton mint­egy 650 bombázó, felderítő repülőgépek, valamint az Egyesült Államok 31 straté­giai légitámaszpontjának gépei vettek részt. ANKARA Az ankarai egyiptomi nagy- követség elleni pénteki tá­madásban részt vett négy fegyveres palesztin terroris­tát török katonai bíróság elé állítják — jelentette be a nagykövetség katonai atta­séja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom