Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-27 / 174. szám

1979. július 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Százmilliós társadalmi munka a környezetvédelemért Környezetünk védelméért széles körű társadalmi moz­galom bontakozott ki a Ha­zafias Népfront irányításával Szolnok megyében. A hét vá­rosban és ötvennégy község­ben tevékenykedő környezet­védelmi bizottságok mozgó­sították a lakosságot, az ut­cák, lakóterületek, lakóépü­letek, üzemek, terek környé­kének rendbentartására. Ki- terébélyesítették a „Tiszta udvar rendes ház, virágos vá­ros virágos falu, virágos er­kély, Virágzó lépcsőház” mozgalmat. A tennivalókra azzal is ösztönözték a lakos­ságot, hogy már negyedik al­kalommal rendezték meg a megyei környezet- és termé­szetvédelmi napokat. A kör­nyezetvédelmi társadalmi őr­ségek és a vöröskereszt he­lyi szervezetei 90 ezer házat vizsgáltak meg, és 45 ezer családi otthonnak adomá­nyozták a „Tiszta udvar ren­des ház” elismerő címet. A megyében egy év alatt öt. alkalommal rendeztek rep­rezentatív kiállítást, többek között bemutatták a Szovjet­unió és Bulgária környezet­védő munkáját. Nagy érdek­lődés kísérte a megyei fotó- pályázatot, valamint a ma­darak és fák napját. A gyer­mekek ezrei keresték fel az erdőket és madárodukat, ete­tőket helyeztek el, gyarapí­tották természetvédelmi is­mereteiket. Széles körben ta­lált visszhangra a témában közzétett gyermekraj zpályá- zat, huszonkét tanintézet kisiskolásai 230 pályaművet küldtek be, amelyek tükröz­ték a gyermekek környezet­védelmi szemléletét, a ter­mészet iránti szeretetét. A pályázatba érkezett rajzok­ból Szolnokon, Jászberény­ben és Kisújszálláson kiállí­tást nyitottak. A fiatalok be­kapcsolódtak a termőföld védelmébe, védnökséget vál­laltak a régi tanyahelyek, dűlőutak felszámolása felett, a megyei KISZ bizottság irá­nyításával gyarapítják a mezőgazdaság termőterüle­teit, Az általános iskolákban szaporodik a környezetvé­delmi őrsök száma, az el­múlt tanévben Jászberény­ben, Szolnokon, Mesterszál­láson és Nagyivánon láttak munkához ilyen úttörő kö­zösségek. A környezet vé­delme, szépítése érdekében végzett egy évi társadalmi munka értéke megközelíti a százmillió forintot. A Hónap fotója című pályázatunkra érkezett. Junó György: (Törökszentmiklósi: Flamingószerelem A tiszakürti arborétum fái között kopognak a vésők — hatalmas rönkön dolgozik a szobrász. A Tisza partján, a zegzugos kis utcákban, az udvarokon festőállvá­nyok feszülnek a szélnek - rajzszén, tus, ceruza se­gítségével csípik fülön a ro­hanó időt a festők, ügyes­kezű asszonyok csomózzák a makramét a nevelőotthon egyik termében, míg a má­sikban batik készül. A nép­rajzosok reggel kirajzanak a környező falvakba és csak este kerülnek elő. Alkotótábor amatőröknek egy apró, kis községben, a Tisza partján, immáron ne­gyedik éve. A tmegyei tanács, a kunszentmártoni járási hi­vatal, a községi közös tanács összefogásából adhatnak itt találkozót egymásnak idősek és fiatalok. Ha valahol, itt aztán nincsenek nemzedéki viták! Esténként összeülnek, és ki-ki elmondja vélemé­nyét, az aznap készült tus­rajzról, formálódó szoborról, szépen hímzett térítőről. Hogy mi az együtt töltött két hét eredménye? Számok­ban nem mérhető. De a ke­zekben ott marad egy elsajá­tított új mozdulat — köny- nyebben jár az ecset, a tű, a véső. Tágabbra nyílik ta­lán a szem is — többet fogad be a világból. Elviszik ma­gukkal Sanyi bácsi gyönyö­rű székely kesergőit, Maris­ka néni új terítő motívumát, a vászon pedig megőriz va­lamit a mából a jövőnek. És még valami. Az arborétum gazdagabb egy csodaszarvassal, a gye­rekek nagy örömére, az óvo­dában már áll a Nagy Kris­tóf készítette rönk-szobor — remek mászóka. A hímzések­ből jut a nevelőotthon fiai­nak, az akvarellekből a ta­nács épületének szobáiba, s a járási hivatal folyosóit dí­szítő képek sarkában is ott a bejegyzés: Tiszakürt. A néprajzosok megmentenek egy dallamot, egy régi esz-, közt, ruhadarabot. Az alkotótábor lakói így fogják szorosra az idő gyep­lőjét : ma dolgoznak és al­kotnak a jövőnek, a még meg sem születetteknek. H. Z. Bulkay Julianna nem ment messzire — „házon belül” talált modellt: Virág János fafaragót rajzolja Koncz Vilmos oszlopának mintáit Tanzániából hozta Fotó: K. I. j MtfÉl Nagy Kristóf keze alatt új szobor születik a fából Tankönyvcsúcs a vakációban Gulliver a tóvében Jonathan Swift mondani­valója nemcsak a gyerekek­hez, hanem a felnőttekhez is szól. Erről igyekszik meg­győzni a nézőket Rajnai And­rás rendező irányította stáb, amely a „Gulliver az óriások országában” című regény té­véváltozatát készítik. Gulliver nem először sze­repel a tévében. Öt évvel ez­előtt sugározták a „Gulliver a törpék országában” című Swift-regény tévéváltozatát. A diákok vakációznak, „tankönyvcsúcs” van viszont a kiadóknál, a nyomdákban, a könyvkereskedőknél. — Valamivel rosszabbul állunk, mint az elmúlt tanév előtt. Tavaly ilyenkor már több tankönyv várta nálunk, hogy eljuttassuk az' isko­lákba, a könyvesboltok rak­táraiba — mondotta Drucker Tibor, a Könyvértékesítő Vállalat igazgatója az MTI munkatársának. — A vállalatnak összesen 2400 féle tankönyvet kell 300 könyvesbolton keresztül 8000 oktatási intézmény kö­zött elosztania, a korábbi 75 nap helyett — a hosszúra nyúlt tanév miatt — gyakor­latilag az idei vakáció hat­van napja alatt. Csak a ki­adók, a nyomdák, a könyv­kereskedők és az iskolák összehangolt. szinte órára egyeztetett tevékenységével érhetjük el, hogy valameny- nyi tankönyv csengőszóra ott legyen az intézményekben, az iskolákban. Már nem mutatott szeppentséget Burján Péter. Ellenkezőleg. Már-már vigyázz­állásba rándította roggyant testét az erély. Nem nyúlt a poharáért. — Egészségedre, édes fiam. És most beszéljetek. Megelőzendő, hogy zordon hang­nemben érkezzenek el a lényeghez, Edit szokásos szeretetreméltóságával sietett Dezső segítségére. — Hiszen együtt voltunk, amikor átjött Félix úr. Azt is tetszett hal­lani, hogy mit rebesgetett. Mintha Burján Péter tudta volna, hogy mérnök lánya fél az ő zor- donságától, jeges rosszkedvűséggel rázta meg a fejét. — Nem emlékszem. — Ne tessék ilyen félelmetesen nézni rám. Voltaképpen fölösleges annyit fontoskodnunk. Mindössze arról van szó, hogy a lehető legegy­szerűbb módon megszabadulunk az adósságunktól. Mintha megnyugodva eszmélt vol­na rá valami kellemesre az öreg, még a mosolygáshoz is kedvét ka­pott. — Persze, hiszen építészmérnök vagy. — Aztán elmélázgatott egy ideig, majd váratlan daccal mondta mérnöklánya szemébe: — De szá­momra ez a ház a tökéletes. Ingerelte Paulát az apósa. Vol­taképpen mindig is ingerelte. Ezért ha mód kínálkozott rá. azonnal ki­használta a bosszantási alkalmat. — Az öregség nem ok a mara- diságra. Burján Péter különösen érzékeny- nyé lett esztendők során menye csipkelődéseire. Komolyan soha nem haragudott rá, inkább szeretni pró­bálta. Most sem a visszavágás szán­déka, hanem csupán az önérzet vé­delme mondatta vele: — Csakugyan, az öregség nem ok a maradiságra. De a fiatalság még kevésbé. Akkor lennék maradi, ha a pénzen kívül semmi egyéb nem érdekelne. Ha szenvednék az una­lomtól csak azért, mert nem lennék képes kitölteni értelmes élettel az új otthonom falait. A . kopott zöld fotelben kuporgó Paula rövid leszólással fejezte ki véleményét. — Mesebeszéd. önuralommal fordult feléje Bur­ján Péter. — öreg ember vagyok, Paulám, szeretek mesélni. Tudjátok, mihez igazodom én ebben a városban? A házakhoz. Amiket én építettem. En­nek a városnak, a mi közös szülő­városunknak egyetlen utcája sem idegen számomra. Dolgoztam mind­egyikben. Amikor segéd lettem, ak­kor a postapalotát építettük. A Gold Áruház falait emeltük, amikor sze­relmes lettem anyátokba. Onnan mentem eléje minden este a gyap­júmosodához. Akkor alapoztuk a magántisztviselők bérházát, amikor Dezső megszületett. Rengeteg házat építettem. A verejtékem, a szívem jogán mindegyik az enyém. Még az a nyavalyás központi orvosi rendelő is. ahol eltörött a lábam, amikor leszakadt alattam az állvány. Ügy dolgoztam mindegyiken, mintha ma­gamnak csinálnám. Hát akkor en­gedjem ki a kezemből bután, gyer­meki tudatlansággal azt, ami csak­ugyan az enyém?! Röstelkedéssel rokon érzés tette lágyabbá Editet. — Ne izgassa fel magát, édes­apám ... Dezső is békülékenyebben han­goskodott: — Igyunk egy kortyot, drága öreg. Irigylem azt a nagy szívét. Pedig én sem vagyok fakir, elhiheti. Csak tudja, az a dörgés, hogy mostanában más idők járnak. Mérlegelőn hajtogatta tömör, ará­nyosra mintázott férfifejét Burján Péter. — Más idők, más idők... Hiszen én is akartam, hogy más idők jár­janak. De minden azért nem vál­tozik meg. A tisztességnek még min­dig tisztesség a neve. A jó kenyér­nek most is jó íze van. A csalán most is csíp. A föld sem repülhet le a pályájáról azért, mert régóta ke­ring a Nap körül. Csak változzatok. Én olyan maradok hozzátok, ami­lyen mindig is voltam ... — Ez úgy hangzik, mint a szem­rehányás — mondta Paula. — Pedig ilyesmire igazán nem adtunk okot. A mérnöknő tovább ment ennél: — Ellenkezőleg. Amire okot adunk, az a helyeslés lehet. Még mindig nem akarta elhinni Burján Péter, hogy ily szilárd egyet­értéssel akarják megadásra kény­szeríteni. Kételkedve emelte félol- dalra a fejét. — Elvárnátok, hogy helyeseljem a lélektelen nyerészkedést? Hogy beálljak veletek a pénzimádók tál­kájába? ... — Na igen — sértődött meg a kő­faragó. Fellengzősen gúnyolódott. — A sóherség felemelő. Ügy látszik, csak akkor maradok méltó az apám­hoz, ha kunyerálok egy kis pipado­hányt. Vagy elmegyek csikket szed­ni. Kellő emberi méltósággal, szö­gesbottal, nehogy meghajoljon a derekam. (Folytatjuk) Európai gyermektalálkozó hazánkban gyermekek nemzetkö­zi éve rendezvényei­nek jellegéből adó­dóan- hol a gyerekek, hol a felnőttek • kerülnek az érdeklődés homlokterébe. — Most, a július 28-án kezdődő Európai Gyermektal álkozó főszereplői ismét a gyerekek lesznek. 64 országból, 700 külföldi kislány és kisfiú ér­kezik ezen a héten hazánk­ba, hogy részt vegyen a ta­lálkozó alkalomhoz illően gazdag programjában. Ilyen még nem- volt — állíthatjuk teljes joggal, pedig Csille­bércen és Zánkán ugyancsak nagyszerű nemzetközi tábo­rok és találkozók zajlanak évek, évtizedek óta minden nyáron. Most azonban sok­kal többről van szó. Szinte valamennyi európai gyer­mekszervezet elküldi gyer­mek- és felnőtt képviselőit. Az úttörőkön kívül cserkél szék, sólymok, farkaskölykök, táborlakók és ki tudná fel­sorolni még hogy hányféle gyermekszervezethez tartozó vendégek jönnek hazánkba a július 28-tól augusztus 14-ig tartó találkozóra. Nehéz lenne felsorolni, hány he­lyen fordulnak majd meg, hány kirándulást, játékok­kal fűszerezett találkozót, tá­bortüzet szerveznek számuk­ra a rendezők. Az ünnepélyes megnyitó Budapesten a Népstadionban lesz. A béke és barátság je­gyében megrendezendő nagy­gyűlés után már ott, az első helyszínen megkezdődik a játék, dal, tánc, barátkozás. Találóan mondotta Szűcs Istvánné. a Magyar Üttörők Szövetségének főtitkára, hogy ezen a találkozón a diplomá­cia nyelve a játék, a közös együttlét és cselekvés lesz. Budapesti tartózkodásuk alatt természetesen Csille­bércen táboroznak a vendé­gek. A tervek szerint már az első tábortűznél megalakít­ják a csillebérci Játékvárost, amely a nemzetközi találko­zó egyik bázisa lesz. A má- sik Zánka, ahoj hét napig él­vezik az immár Európa-hírű gyermekváros vendégszerete­tét. Velük együtt élik át a Barátság, a Játék, a Sport és a Béke, a Szolidaritás, a Mű­vészetek napja gazdag ese­ményeit azok a magyar út­törők, akik Zánkáról megyé­jükbe kísérik és néhány napig saját otthonukban vendégül látják külföldi ba­rátaikat. Jut tehát bőségesen idő játékra, komoly elfoglalt­ságra — a csillebérci búcsú­zás idejéig — augusztus .14- ig. A meghívott gyerekek már jó előre jelezték, hogy részt vesznek kultúrműso­rokban, beneveznek a sport- versenyekre. fizikai munkát végeznek Zánka új létesít­ményeinek építésénél, a kör­nyékbeli termelőszövetkeze­tekben, értékes ajándéktár­gyakat készítenek a zánkai Szolidaritás Vásár számára. A hivatalos szerveken túl neves alkotó népművészek, színészek, híres sportemberek vállalták a találkozó vendég­látóinak szerepét. — A gyerekekkel együtt érke­ző felnőtt vezetők, az ENSZ különböző szer­vezetei, a DÍVSZ, az NDSZ, a Nemzetközi Nőszövetség, a Béke-világtanács megfigyelő­ként résztvevő képviselői szám álla nemzetközi gyer- mekvezetői szemináriumot szerveznek, amelynek napi­rendjén a nemzetközi eny­hülés, a békés együttműkö­dés, a gyermeki jogok biz­tosítása. a béke megőrzésé­nek aktuális feladatai szere­pelnek. központi, a megyei, a A csapat és a családi programok szinte pil­lanatnyi pihenőt sem engedélyeznek majd, dehát ismer-e fáradtságot egy ti­zenéves, ha játékról, dalról, táncról, barátkozásról yan szó? i

Next

/
Oldalképek
Tartalom