Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-06 / 130. szám
1979. június 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 réWRfiyö __________előtt G yakori hogy a képernyőn olyan tévéjáték szerepel, amely színpadi műből, többnyire több felvonásos drámából született. Tehát az alkotás műfaji alakváltozáson ment kérésziül, az eredeti minőséget egy új minőség követelményeihez igazították. Nincs ebben semmi különös, a televízió óriási műhelyében szinte mindennapos munka az efféle átalakítás. A baj akkor kezdődik — tapasztalat van rá, nem is egy — amikor, sajnos, az átalakítás egyszerűen egyet jelent a rövidítéssel. Amikor az átdolgozok csak arra összpontosítanak, hogy a két vagy háromórás drámai anyagot hatvannyolcvan percnyi időre csökkentsék. Mert hát egy tévéjáték mégsem tarthat annyi ideig mint a színházi előadás, a néző még elunná magát. (Mintha a néző türelme áz elhasznált idő arányában nőne vagy csökkennék, pedig hát a döntő: jó vagy rossz, •amit lát. Egyszál magam A? elmúlt hét két ellentétes előjelű példával is szolgált, ami az átdolgozásokat illeti. Raffai Sarolta Egyszál magam című drámáját oly módon sikerült megkurtítaniuk a tévéjáték alkotóinak — negatív eset — hogy végül is a dráma főhősének, a lelki- válságba jutott Kuti Annának, aki a nő jogán időben és főként bátran nem tud dönteni a tisztább élet és a tiszta szerelem mellett, és így magára marad kétségek közt, vívódva vergődve, nos ennek a magára maradt nőnek a drámája nem tudott igazán kibontakozni a képernyőn. A hősnő sokat veszített, emberi teljességéből, s legfőképp azt a lírát sikkasztották el belőle az átdolgozok, amely mélységet és szépséget is adhatott volna (mint adott a regényben, illetve a drámában, mert az Egyszál magam a regénytől indult el és jutott el a tévéjátékig a drámán keresztül) a keserű, végső soron önpusztító és környezetromboló asszonyi sorsnak. Vörös Eszternek (Kuti Anna) így ha voltak is szép villanásai, valójában nem tudott meggyőzni bennünket szomorú sorsának igazságáról, nem tudta ábrázolni Kuti Annát a maga teljes nőiségében és vergődésében. Ingyenélök Kurtításon persze nemcsak azt értem, hogy bizonyos részek egyszerűen kimaradnak. Párbeszédek, monológok megrövidülnek, hanem azt is amikor az esetleges összevonásból származóan csorbul meg a tartalom. A Csiky In- gyenélők-jéből készített tévéjátékra szerencsére ez nem mondható — pozitív eset — jóllehet az átdolgozás során többféle változtatást eszközöltek az eredeti művön. De Hajdúfy Miklós Szántó Erika dramaturgiai közreműködésével a tévéjátékban mint új minőségben azokat a hangsúlyokat erősítette, amelyek révén a mű szatirikus tartama erőteljesebbé vált, s okoson azoktól a vonásaitól szabadította meg az Ingyenélőket, amelyek a kor ízlésének tett írói engedmény közetkez- tében „terhelték” a drámát. E szándék eredménye a megkeményített befejezés, illetve Irén és Károly, a két fiatal szerelmes ábrázolása, ami Csikynél bizony nem nélkülöz némi érzelgősséget sem. A jellemek festésében is Csiky realizmusát erősítették fel; a lecsúszott dzsentri erkölcsi nihilizmusát a típusteremtés igényével sikerült ábrázolniuk, lást például a feleségeinek árulgatásával, áruba bocsájfásával élősködő Zátonyi Bence — Darvas Iván alakította brilliánsan —, de remek figurák születtek egyéb alakokból is, például a felsőbb körökbe vágyó, vagyonos, bihari, bárgyú birkatenyésztőből, Timót Pálból (Bencze Ferenc). S ami külön is érdeme e tévéjátéknak: túl azon, hogy a kiegyezés utáni idők élősdi alakjait jelenítette meg kitűnően, histórikai valóságukban, ugyanakkor képes volt megéreztetni velünk a mindenkor, akár napjainkban is, más-más formában is jelentkező ingyenélésnek, az érzelmekkel való kufárkodásnak, mások hiszékenységét ravaszul kihasználó cselekedeteknek, de akár az eszmével való üzérkedésnek is rútságát és veszedel- mességét éreztetve meg. Afnit láttunk nem komédia volt, hanem keserű szatíra. Ismétlem: keményebb és erőteljesebb társadalmi rajzot adott a tévéjáték mint Csiky Gergely drámája. A játék tablójáról eltűntek a világosabb színek, és felerősödtek a társadalmi valóságot tükröző, komoran sötétlő foltok. Hajdúfy Miklóséknak 'sikerült eltüntetniük a dráma azon ellentmondásosságát, amire már a korabeli kritika is felfigyelt; hogy tudniillik „a sötét képek és a vigasztalan helyzetek után olyan bántó, olyan összhangzásnél- küli, olyan lapos a megoldásnak ez a világos színezésű, jelentéktelen, unalmas hangulata.” Nos, a televíziós Ingyenélőkben eltűnt ez a kettősség, nincs feloldást sugárzó happi end, van viszont nyugtalanító, indulatkeltő bevégzés. Ilyen értelemben az átdolgozás során korszerűsítették a Csiky drámát, érdemes volt tehát feltámasztani újból papírsírjából. Kiderült, hogy mennyi lehetőséget rejt magában olyan emberi gyengeségek leleplezésére is, amelyekkel ma is találkozhatunk. (Gondoljunk az úrhatnám Tulipán szabóék szereplésére, a sebtiben összetákolt estélyen!) Az átdolgozás során tehát bár a dráma rövidebb lett, emberi—társadalmi tartalmából mégsem veszített semmit. Röviden Kamerával a tanyák világában, de nem a pusztuló világ láttán érzett szomorúsággal, nem is egy életforma eltűnésén támadt borongással, netán merengéssel, hane’m a jövőt kutató ember kíváncsiságával — ez mondható Ko- rompai Márton és Kapusi Imre vállalkozásáról. Dokumentumfilmjükben tehát nem azt keresték, ami már nincs, hanem azt kutatták, ami még lehetne. Jövőszempontú tanyai barangolásaik közben számtalan jó példát sikerült felmutatniuk, tovább erősíthető szándékokat, bizonyítván; egyáltalán nincs halálra ítélve az a világ, amelyet oktalanul egyesek már el is temettek. A kilencrészes televíziós tanyaszociográfia mindenképp segítség a valóság teljesebb megismeréséhez. Kár, hogy a filmet a „leghol tabb időben”, azaz szombat délutánonként sugározta a televízió. Ennél többet érdemelt volna. V. M. Megbízatás Oktatófilm a KISZ-vezetök képzéséhez öt éve, hogy a KISZ Központi Bizottsága határozatot hozott a fiatalok egyéni feladatvállalásáról. Mivé lett a gyakorlatban a határozat? — ezzel foglalkozik a MAFILM Propaganda Stúdió és a KISZ KB Politikai Képzési Osztálya által készített öt- venperces film, a Megbízatás. A kamerák előtt karcagi fiatalok is vallanak az egyéni feladatvállalási rendszerről. Nyíltan beszélnek arról, hogy sokan csupán a papír kedvéért, a „kipipáltam, tehát megvan” elv alapján teljesítik — ismét csak papíron — vállalásaikat. Jónéhá- nyan a napi munkájukat, hivatásukat vagy a tanulást tekintik ilyen feladatnak és nem azt. ami ennél több. amit valóban önként vállaltak másokért, a közösségért. Karcagon éppen olyan ki- szesek élnek, mint Sopronban vagy Nyíregyházán. A formális mozgalmi munka tehát nem csupán rájuk jellemző. Egyszerűbb a sablonokkal. a már egyszer bevált módszerekkel tovább „operálni” — vélik sokan. A mozgalmi év során az egy' ni vállalások „számonkérésére” február-márciusban kerül sor. Addig? A legtöbb alapszervezetben a kutya sem törődik vele. Akkor aztán jön a kapkodás, mert hiszen valamit le kell tenni az asztalra. Egyszóval a statisztikus szemlélet sokhelyütt eluralkodott. Mi lehet a megoldás? A tartalmas, testre szabott, változatos, konkrét feladatok felkínálása és a belső indíték. Minden kiszesnek tudnia kell. mit vállalt, s azt is, hogy milyen színvonalú megvalósítást várnak el tőle. És még valamit: látnia kell a célt is. amiért dolgozik. Erről beszéltek a film szereplői. Czigány Tamás rendező nem játékfilmet készített, hanem vitára késztető, gondolatokat ébresztő oktatófilmet. Bizonyára jól hasznosítják majd a KISZ-ve- zetők képzésében. A hétfő délutáni szakmai vetítésen részt vevő filmesek és kisze- sek örömmel üdvözölték a MAFILM és a KISZ KB első ilyen jellegű közös vállalkozását. Remélhetőleg nem az utolsót. — h — Holnap Szolnokon Maszk nélkül Bicskey Tibor előadóestje Holnap a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban este hét órai kezdettel rendezik meg Bicskey Tibor színművész irodalmi előadóestjét, „Maszk nélkül” címmel Az esten — kérdezőként — közreműködik Dénes Gábor, a Magyar Rádió munkatársa. Móricz Virág kisújszállási diákok között A Móricz Zsigmond emlékünnepség és. az ünnepi könyvhét rendezvényein kedves vendéget, Móricz Virágot, az író lányát is köszönthették a kisújszállásiak. Fiatalok, idősebbek meghitt órákat töltöttek el az írónővel. Az egyik író-olvasó találkozón, amelyen általános iskolásokkal beszélgetett Móricz Virág, mi is részt vettünk. A diákok kérésére emlékeket idézett fel édesapjáról; kisújszállási diákéveiről: — Apám mindig szeretet-. tel beszélt Kisújszállásról. Jól érezte magát a városban, a gimnáziumban. Itt töltötte el 'kamaszkorának legérzékenyebb éveit, itt határozta el — immár megmásíthatat- lanui —, hogy író lesz. Műveiben nem egy kisújszállási élménye elevenedik meg. — A „Légy jó mindhalálig”? — kérdi bizonytalanul egy hatodikos forma diák-1 lány. — Nyilas Misi valóban maga Móricz Zsigmond. Az ihlető élményt Sárospatakon élte át, a regényben azonban Debrecen a helyszín. A mű sokkal mélyebb tartalmat is hordoz. Nyilas Misi, a gyermek életével ábrázolta az ország sorsát. Apám nagyon jól ismerte az embereket, állandóan utazott. Az egész országra szóló I. osztályú vasúti bérlete volt, de mindig harmadosztályú kocsiba szállt fel. Akik ott utaztak, ők voltak „az ő népe”. Az életük, sorsuk, történeteik érdekelték a legjobban. Amikor hazaért, rendszerint ígv számolt be . utazásairól: „Jó napom volt, hoztam három novellát meg négy cikket”. S aztán másnap hajnalban négykor felkelt, mire mi felébredtünk, már elkészült az írással. Könnyen és gyorsan írt: diktálnak a szereplőim — mondta. S valóban „diktált” neki az egész ország, mindenki megkereste történeteivel. Persze a kezdet nem ment simán. Huszonkilenc évesen második halott kisfia — mindkettőt Ady tiszteletére Bandikénak nevezték — koJ porsójánál született meg az első olyan írása, amely ismertté tette nevét. Hallatlan nagy bánatban, elkeseredésben írta meg a Hét krajcárt. Szinte egyik napról a másikra „robbant be” a magyar irodalomba ezzel a csodálatosan szép novellával. Nem minden alkotása lett azonban ilyen hamar és eny- nyire népszerű. A Pillangó című regénye — Debrecenben játszódik — megjelenésekor felkereste a város könyvkereskedőit, ajánlotta könyvét. Rendeltek is belőle. összesen hármat. A háromezer példányban megje-' lent könyv négy év alatt fogyott el... — Most alighanem napok alatt elkelne a hússzorosa is — jegyzi meg szakavatottan egy nyolcadikos fiú. — Én is megvenném, pedig nem kötelező olvasmány... — Apám mindig azt mondta: mentsen meg az isten, hogy kötelező olvasmányok legyenek a műveim. Olvas-“ sák inkább a pad alatt titokban a diákok. Ez azt jelenti, hogy tetszenek a regényeim, novelláim. — Milyen apa volt Móricz Zsigmond? — érdeklődött az egyik tanuló. — Semmivel sem különleJ gesebb, mint a többi apa. Soha sem volt semmi káros szenvedélye. Hallatlan szorgalmas volt, nem ismertem nálánál kitartóbb, ambíció- zusabb embert. Nem volt soJ ha durva, szelíd hangja, „édes beszéde” mindenkit megragadott. Soha nem emelte fel a hangját, nem kiabált, nem káromkodott. Nagyon jó volt — gyermekének lenni, a lényéből sugárzott, hogy a javunkat akarja, még ha nem is szívesen teljesítettük néha a kérését. . Ellenkezni nem mertünk, a haragja sokkal rosszabbul esett, mintha megvert volna bennünket! Gyermekként is őszintén, önzetlenül szerettük, büszkék voltunk rá, de igazán csak felnőtt fejjel értettük meg emberi magatartását, alkotásait. Törleszteni mindazt, amit tőle kaptunk? Léhetetlen. Mindenesetre amennyire tudom, ápolom az emlékét. Ez a „fő foglalkozásom”, mióta felnőtt lettem. A meghatódott gyerekek nem kérdeztek többet, saját készítésű ajándékokkal köszöntötték Móricz Virágot, majd dedikáltatták könyveiket. A kedves hangulatú találkozó után bizonyára másJ képp olvassák majd Móricz könyveit, kicsit közelebb kerültek az íróhoz, az emberhez. T. G. Verdi: Falstaff A közelmúlt nagyobb zenei eseményei úgyszólván teljesen szegedi előadók nevéhez fűződnek. A Windsori víg nők, a Johanna, valamint a legutóbbi filharmóniai koncert után Verdi egyetlen, csodálatos vígoperáját, a Fals- taffot mutatta be hétfőn este a szegedi színház opera- társulata és a Szegedi szimfonikus zenekar a szolnoki Szigligeti Színházban. A kar-' mester Szalatsy István volt. A közel nyolcvanéves Verdi Falstaffja éppen Nicolai azonos témára írt, Windsori víg nők című háromfelvoná- sos operáját szorította ki szinte teljesen az operaszínAz abádszalóki gyerekek szívesen töltik idejüket a községi iskola diákjainak közel 90 százaléka rendszeres olvasója a könyvtárban. Az általános könyvtár köteteinek padokról. Verdi vígoperája hallatlanul szellemes, humoros, életvidám muzsika, mely- lyel az idős mester ámulatba ejtette kortársait, s valljuk be, ma ísr csodálattal adózunk e zseniálisan megírt zeneműnek. A zeneszerző kritikusait megcáfolva megmutatta, hogyan tud vígoperát írni. Az agg mester idős kora ellenére újra zenei tanulmányokat folytat, fúgagyakorlatokat ír, amiért is szövevényes, polifónikus vígoperája igen csiszoltan, nemesen könnyeddé válik. Élet- és emberszeretete határtalan, s ami ebben rendkívüli, hogy éppen életének alkonyán. Óhatatlan az összehasonlítás a már korábban hallott produkciókkal. Nos, kétségkívül megállapíthatjuk, hogy a szegedi előadógárda Verdi Falstaffjával tudott a legintenzívebben azonosulni. Zeneileg, technikailag, a zenekar, a kórus, az énekesek dinamikai egyensúlyát tekintve és színészileg is maradandó élményt tudtak nyújtani, melyet a közönség őszinte tetszéssel, megérdemelt tapssal honorált. Ennek értékét még az sem csökkenti, hogy a siker, mint azt a szakmában mondani szokták, egy igazán kitűnő „hálás” darabbal könnyebben elérhető. Természetesen, az élményszerű előadás alapfeltétele mindig maga a mű, a tehetséges alkotó, kinek darabját igen beleérzőén, bol-' dogító örömmel, felszabadultan játsszák az előadók. Ebben az esetben, azt hiszem!, valamennyi szereplőre, zenészekre, énekesekre, A szegedi színház vendégjátéka és. nem utolsósorban a vezénylő karmesterre mindez elmondható. A főbb szerepekben elsősorban a színészileg is nagyszerűen játszó Gregor József — Falstaff, továbbá Gyimesi Kálmán — Ford. Karikó Teréz — Alice, Berdál Valéria — Annuska, Réti Csaba — Fenton alakí-J tását emelem ki. A kisebb szerepekben elismerést érdemlően mutatkozott be Gortva Irén — Quickly. Szabadi József — Dr. Cajus, Lengyel Ildikó — Meg Page, Juhász József — Bardolf és Kenessey Gábor — Pistol. A karmester, Szalatsy István kis mozdulatokkal is szug- gesztíven irányította az elő-' adást. Arányaiban is kiegyenlítettebb volt a hangzás, mint azt más produkciókban korábban hallottuk. Bár igaz, hogy egy tájelő-1 adás érthető hátránya a kis létífeámú vonóskar, mely általában automatikusan felborítja a dinamikai egyensúlyt a fúvósok és főleg a rézfúvósok javára. Talán léJ hetett volna olykor még játékosabb, szélesebb dinamikai határokat is kihasználva élesebb zenei kontrasztokat életre kelteni. A- sikerben érdemük szerint része van a rendező Horváth Zoltánnak, Sándor Lajos díszlete Bata Ibolya jelmeztervezőnek, Molnár László karigazgatónak és dr. Baróthy Zoltánná koreográfusnak. Végezetül elismerés illeti a közben elhunyt Vaszy Viktor volt igazgató karmestert, aki betanította e sikert érdemlő Verdi-operát. Egyed Ferenc Móricz Viróq dedikál
