Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-13 / 136. szám
ű szerkesztőség postájából 4. oldd! II svéd külügyminiszter programja Hans Martin Blix, a hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó svéd külügyminiszter tegnap a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar hősök emlékművét. Részt vett az eseményen Nagy János külügyminiszterhelyettes, Stadinger István, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese és Farkas Mihály vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka. A koszorúzást követően a svéd külügyminiszter és kísérete városnézésen ismerkedett Budapest nevezetességeivel. Péter János, az országgyűlés alelnöke a Parlamentben találkozott Hans Martin Blix- szel, akivel szívélyes légkörű eszmecserét folytatott. Délután a Külügyminisztériumban Púja Frigyes külügyminiszter és Hans Martin Blix vezetésével folytatódtak a magyar—svéd külügyminiszteri tárgyalások. Este a svéd külügyminiszter és kísérete megtekintette az Állami Népi Együttes műsorát. Elektromos ellenállás fűtésű kemencékhez gyártott vezérlő- szekrények szerelésén dolgoznak a műszerészek a kunmadaras! Vas- és Elektromosipari Szövetkezetben. A berendezésekből két és fél millió forint értékben 60-at készítenek iraki exportra a Kohászati Gyárépitő Vállalat megrendelésére (T. F.) Iskola a papírgyárban Huszonöt éves a szakmunkásképzés Huszonöt évvel ezelőtt kezdődött a Szolnoki Papírgyárban a szakmunkásképzés. Az első esztendőben tizenöten kaptak szakmunkás-bizonyítványt. Közülük még ma is az üzem dolgozója Horváth Imre, Zs. Tóth Pál, Farkas László, Péli Sándor és Molnár Sándor — Csernák Imre és Urbán Sándor Dunaújvárosba került. Kezdetben a diákok a kul- túrházban tanultak, a lakatos alapképzést a Járműjavítóban sajátították el. Most két tanteremben tanulhatnak, s rendelkezésükre ■'áll a központi előadóterem is. A jól felszerelt tanműhelyben audiovizuális készülékek, mikroszkópok szolgálják a korszerű oktatást. S az iparágban egyedül Szolnokon frissülhetnek fel a szakmunkás- tanulók saját tornateremben. A kezdethez viszonyítva a fejlődés jelentős. Mindehhez az oktatás tárgyi alapjainak biztosítása mellett megfelelő tanári kar is kellett. Állandóan fiatal szakmérnököket vontak be, gyakorlatilag a gyár legtöbb mérnöke az iskola tanára is volt. Az első esztendőkben csak ipari tanulókat oktattak. (Egy említésre méltó számadat: 1960-ban harmincnyolc érettségizett diákot iskoláztak be. Közülük huszonötén kaptak szakmunkás-bizonyítványt.) Később azonban rájöttek: szükséges az idősebb dolgozók részére is megadni a lehetőséget, hogy szakmunkásbizonyítványt szerezzenek. Ennek megfelelően — az igényekhez igazítva — egymás után indították a tanfolyamokat. 1974-ben az iskolát a MüM 633. sz. intézetéhez csatolták. Ettől függetlenül a papírgyárban működő szakmunkásképző továbbra is megőrizte viszonylagos önállóságát. Huszonöt év alatt kétszázhetvenegy fiatal kapott szakmunkás-bizonyítványt; két- százhuszonhatan felnőttként végeztek. Összesen tehát 497 bizonyítványt állítottak ki a papírgyári „iskolában”. Társulnak az építőipari vállalatok közös raktározás, információcsere, előnyős gépkölcsönzés Szolnok megyében az ötödik ötéves tervidőszak első három esztendejében gátolta az építési feladatok megoldását a krónikus kapacitás- hiány. A megye építőiparában dolgozó mintegy hatezres munkásgárda hatékony, szervezett foglalkoztatását pedig az építési szervezetek, vállalatok közötti kellő együttműködés. kooperáció hiánya akadályozta. A nem Szolnok megyei székhelyű építési kivitelezők az építőipari termelés 43 százalékát adják, tehát nélkülözhetetlen tevékenységük összehangolása. Szakemberek utaztak nemrégiben Veszprém megyébe, ahol tavaly november elseje óta — átgondolt tervszerű előkészítő munka után — építőipari koordinációs iroda dolgozik. (A működéséről szerzett tapasztalatok alapján módszereit az ÉVM alkalmasnak minősítette arra, hogy őket az ország más területein is átvegyék.) / A tervek szerint tehát megyénkben is létrehoznak egy ilyen intézményt. A neve: Szolnok megyei Építőipari Koordinációs Iroda. Az építőipari vállalatok tervezik egy gazdasági társulás megvalósítását is. amely elősegíti, elsősorban az építési igények s a „kapacitások” közötti egyensúly megteremtését, a beruházási és a fenntartási munka összehangolását. A gazdasági társulásnak harmincnégy tagja lesz, — közöttük található például a Szolnok megyei ÁÉV, a Jászsági Építőipajri Szövetkezet vagy a KÉV-Metro. A tagak rendszeresen informálják egymást az építőipari piac helyzetéről vagy az anyagellátásról például, ugyanígy a gépbeszerzési lehetőségekről sa szakmunkás- képzés alakulásáról. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat — mint gesztor — habarcsüzeme megfelelő szervezéssel ellátja a Szolnokon és a megye- székhely környékén dolgozó építőket ezzel az anyaggal. Időnként 50 tonnás autódaruját kölcsönözni tudja, szolnoki déli ipartelepén pedig a kölcsönös előnyök figyelembevétele mellett segítheti más „tagok” építőipari anyagainak és termékeinek fogadását. A tervek szerint az ÁÉV és az ÉPSZER, valamint a nagyobb építőipari szövetkezetek az építkezéseiket úgy teljesítik, hogy más kisebb üzemek dolgozói — a folyamatos foglalkoztatás miatt — is kaphassanak ezeken munkát. Ugyanígy az elképzelések között szerepel egy tranzitraktár létrehozása, amely az együttműködő vállalatok jobb anyaggazdálkodását segítené. Az együttműködésben részt vevők gépeinek javítását — az ÉPGÉP közreműködésével — egy javítóbázis kialakításával könnyítenék. A koordinációs iroda megvalósításához most gyűjtik a szükséges információkat, s a munkához nélkülözhetetlen egységesítések, egyeztetések után alakítják ki a SZÉKI ügyrendjét, működési • szabályzatát. Várhatóan az idén decemberben kezdi meg munkáját. Milyen mértékkel ? Sí — mondjuk, s hozzáképzeljük az olaszok pergő beszédét, mellé a heves gesz- tikulálást. Pedig egészen másról van szó, ez a két betű mást jelöl.. Sisteme Internationale — amelynek az a célja, hogy a világ a méréstechnika területén egy nyelven beszéljen. Az Sí tehát azt az egységes mérték- rendszert jelképezi, amely országunk ajtaján kopog. Kopog? Dörömböl. Jövőre már teljes egészében itt kellene honolnia, de csak las- san-lassan kap otthont a fejekben. Pedig mi mást is tehetnénk? Tudomásul vesz- szük a nemzetközileg elfogadott mértékegységet. Persze nem mindegy, mennyi idő alatt. Mert köthetjük az ebet a karóhoz, makacsok lehetünk, hogy mi nem tágítunk egy fikarcnyit, avagy egy centinyit sem attól, amit már megszoktunk. De nem érdemes. Bizonyítja ezt például sok-sok vállalat, kis- és nagyüzem munkája. Nem hirdették, de termékeik minősége a belső szervezettség, az egymással megkötött szerződések betartása — megszegése — arról tanúskodott, megvannak e területeken régi jól bevált mértékeik, alkalmazkodjon hozzájuk, aki tud, aki akar. Később — nem is olyan régen — kiderült, hogy nem a leggazdaságosabb ez a szemlélet. Némelyik külföldi vevő szinte óramű pontossággal kérj a termék szállítását, s ha üzemünk vekkere nem igazodik az övéhez. már megvan a vitára az alkalom. Csakhogy a „külföldi vevő” nem vitatkozik, hanem megköszöni a szíves közreműködést. A pontosságnak, a minőségnek tisztázottak ma már itthon is a jellemzői, a mértékegységei. Kevésbé a szervezésnek. Nem véletlenül látta vagy látja vendégül megyénkben néhány nagyüzem, a Hűtőgépgyár vagy a Tiszamenti Vegyiművek, a külföldi szervező szakembereket. Az „óraigazításhoz”, a kitekintéshez az utóbbinál például tanulmányt készítettek el arról, hol helyezkedik ei a hasonló munkát végző vállalatok nemzetközi mezőnyében az üzem. A mértéket, a mértékegységet, ha úgy tetszik, a ritmust, át kell venni gyártóinknak, különben lépteik lelassulnak. Néha úgy tűnik, mindez a hazai körülmények között megvalósíthatatlan. Mert hiába igyekszik egy nagyvállalat, mondjuk a Hűtőgépgyár a megrendeléseknek pontosan eleget tenni, ha egy kisebb, amely például kilincseket készít, büntetlenül azt mondja, hogy nem szállít. Ügy tűnik, az országos mértékegységnek — amelyek a közös nyelv szavait adják — ösz- szehangolására nemcsak a magyar és a külhoni vállalatok, hanem a hazai üzemek között is szükség van. Az Sl-t tehát tőlünk függetlenül alkalmazzák más országok. Tudnunk kell, hogy nem véletlenül teszik ezt, ugyanis az új mérték- rendszer a régihez képest kiszűr sok olyan mértékegységet, amely természeti tényezőktől függ. (Ilyen például az atmoszféra, amely más az Egyenlítőn és más ■ a sarkokon.) Megállapodás született, amelyet aláírtunk, s így 1980-tól hazánkban is bevezetik az Sl-t. Szemlélet vagy időzítés kérdése, hogy a ’80 — nyolcvan marad-e, vagy ’82, netán több lesz. H. J. Az ország legnagyobb kavicsbányájában, Nyékládházán az idén több mint kétmillió köbméter kavicsot bányásznak. A fontos alapanyagból, a hazaiakon kívül, kelet-szlovákiai építkezésekhez is szállítanak fl 750 kilovoltos távvezeték Üzemeltetési tanácskozás Nemzetközi átvételi bizottság alakul Mintegy másfél milliárd kilowattóra villamos energiát szállított hazánkba és a magyar hálózaton keresztül az NDK-ba és Csehszlovákiába februári üzembehelyezése óta a Vinnyica—Albertirsa közötti 750 kilovoltos távvezeték — állapította meg a KGST- beruházás építését és üzemeltetését összehangoló kormánymeghatalmazottak 9. értekezlete, amely tegnap kezdte meg munkáját Budapesten. A közös beruházásban részt vett 6 ország —•" Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — küldöttségei a megbeszéléseken egyebek között áttekintik a távvezeték üzemeltetésének tapasztalatait, meghatározzák az üzemvitel és a villamosenergia-tranzitszál- lítás költségeinek megosztását. A budapesti megbeszéléseken dolgozzák ki a távvezeték nemzetközi átvételének rendjét is. Eszerint az építésben részt vevő országok képviselőiből nemzetközi átvételi bizottságot alakítanak. A (többnapos tárgyalássorozat szünetében a küldöttségek megtekintik a 750 kilovoltos távvezeték magyar- országi végpontját, az albert- irsai alállomást. Ára: 1,20 forint SZOLNOK MEGYÉÍ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXX. évf. 136. szám, 1979. június 13-, szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA
