Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 10. // Gazdálkodás az energiával Lagtöbbat fogyaszt az ipar A Volánnál: Jutatom annak, aki takarókom Energiafelhasználás ésszerűen A pótkocsis szállítás előnyös Energetikai elemzés, értékelés számítógéppel A ma emberét egyre töb­bet foglalkoztatja az ener­giahelyzet. Az energia ugyan­is — mint minden mozgás és munkavégzés hajtóereje — szükségszerű feltétele az életnek, a társadalmi-gazda­sági fejlődésnek. Létkérdés tehát tudnunk, hogy van-e elegendő forrás a folytono­san növekvő energiafogyasz­tás fedezésére? A világ ma ismert geoló­giai szénkészlete az 1980. évi összes fogyasztás 960-szoro- sa, s közel 5000 évig lenne elegendő, ha a mai szénter­melés változatlan maradna. A kőolaji és az ennek — hő­tartalomban — mintegy felét jelentő földgázkészletek egyesek szerint 50—100 év­re látszanak elegendőnek. A hagyományos energiaforrá­sok között távlatban is szá­molnunk kell még a vízener­giával, a szél- és a hagyo­mányos napenergiával. Mindezen készletek, bár hosszú időre elegendőek, el­törpülnek a jövő energiafor­rásai. nevezetesen a nap- és magenergia mellett. Energiaforrás tehát bőven van, de területileg nem egyenletesen elosztva, s min­den növekményt csak a je­lenleginél lényegesen na­gyobb költséggel lehet bizto­sítani. Becslések szerint az ezredfordulóra az egyes ener­giahordozók ára az 1970. évinek szén-kőolaj és föld­gáznál kb. 12—15-szeresére, villamos energiánál és atom­energiánál kb.: ötszörösére növekszik. Mindezek rendkívül indo­kolttá teszik az energiával való állandó és nem kam­pányszerű takarékosságot. Különösen nagy jelentősége van ennek hazánkban, ahol a szénhidrogén, illetve szén­készletek kb. 20. illetve 100 évre látszanak úgy elegen­dőnek, hogy a jelenlegi ösz­A mezőgazdaság rendkívül eszköz-, anyag- és energia- igényes ágazatunk. Ezt jelzi, hogy a megye mezőgazdasági nagyüzemeiben az energia- hordozók költsége 1975 és 1978 között több mint 50 szá­zalékkal emelkedett. Ebben a mennyiségi növekedésen kí­vül a többszöri áremelkedés is szerepet játszott. Az ener­giahordozók közül az üzem­szes fogyasztásnak mintegy felét — kétharmadát im­portból kell fedeznünk. A jelenlegi energiafel­használásunk szerkezete egy­úttal kijelöli az ésszerű fel- használás érdekében teen­dő intézkedések fontossági sorrendjét is. Jelenleg ná­lunk az ipar és az építőipar a legnagyobb fogyasztó, az összes energiának mintegy 60 százalékát használja fel. Igen jelentős a lakosság kb. 25 százalékos részaránya, va­lamint a mezőgazdaság és a szállítás 7—7 százalékos ré­szesedése is. Takarékoskodjunk! A me­gyében sóik jel mutat arra, hogy nem mindig takarékos­kodunk kellően az energiá­val. így a sok jó példa mel-' lett a gazdálkodás hiányossá­gaira utal, hogy megyénk területén az elmúlt két év­ben a csúcsidei villamos- énergia-felhasználás 18,3 százalékról 18.5 százalékra nőtt, az éjszakai fogyasztás aránya viszont valamelyest csökkent. Népgazdaságilag mindkét esetben az ellenté­tes tendencia az alapvető érdek. Ugyancsak a gazdálkodás lazaságát jelzi, hogy a TI- TÁSZ szolnoki üzemigazga­tóság teljesítménydíjas fo­gyasztói 1978-ban 9.1 millió forint felárat fizettek ki. A fogyasztók a gáz. és vil­lamos energiából a csúcs- időszakban többet használ­nak fel a kelleténél, nem ké­szítenek terhelési menetren­det, nem megfelelő égőfejet vagy teljesítményű motort választanak. Ugyanide sorol­ható a távfűtéses lakásoknál tapasztalt — méretlen — meleg vízzel való pazarlás is. Megbízható adatok sze­rint nálunk kétszer annyit használnak fel, mint a nyu­gat-európai országokban. Hazánkban a 330 szer anyagfelhasználás a legna­gyobb mértékű, ezen belül a gázolaj- és tüzelőolaj fogyasz­tás mintegy 82—83 százalé­kot, a benzin 4—5 százalékot tesz ki. A villamos energia részesedése 6 százalék körü­li. A szilárd tüzelőanyagok felhasználása jelentéktelen mértékű a többi energiahor­dozóhoz viszonyítva. távfűtéses lakásnál annyi hőmennyiséget pazarlunk el, mely Szolnok megye múlt évi villamosenergia-felhasz- nálásának 1,28-szorosa. Sok esetben a pazarlást a nem megfelelő szervezés és a helytelen vezetési szemlélet is szüli. Ide sorolható az is, ha a kukoricát nagy nedves­ségtartalommal törik le. és villamosenergiával szárítják az ingyen napenergia helyett. Vagy az is, hogy a megye 58 termelőszövetkezetéből 22 be sem nevezett a múlt év­ben gz energiagazdálkodási versenybe. Pedig nem lehet véletlen, hogy egy kilowatt­óra villamos energia egység­ára 1,36 forint volt a ver­senyző termelőszövetkezetek­nél, és 1,60 forint a verseny­ből kimaradtaknál. Az energiával való pazar­lásnak — sajnos — még számos példáját lehetne fel­sorolni, amely jelentkezik a rossz hőszigetelésben, a túl­fűtött helyiségekben, a fe­leslegesen égetett izzóknál, az üresen járó motoroknál, a rosszul beállított porlasztó­val üzemelő gépkocsiknál, a gazdaságtalan üzemű gépek­nél, fűtőberendezéseknél, stb. Talán az elmondottak is elegendőek annak megérté­sére, hogy energia bőven van ugyan, de a többlet biz­tosítása egyre többe kerül. Különösen hazánknak, amely szegény energiahordozókban. Ezért az elkövetkező idő­szakban — termelőnél és minden fogyasztónál — kö­telező érvényű elvvé kell válnia annak, hogy az ener­giát — és minden gazdasági és természeti erőforrást — ésszerűen használjuk fel. Madarász Tibor a TITÁSZ szolnoki üzem- igazgatóságának .üzemigazgatója 26,5 százalékkal magasabbak 1978-ban, mint egy évvel ko­rábban. Az összes költségfel­használásból az aránya emel­kedő tendenciájú. Az öntözés energiaköltsége 1978-ban kisebb volt az 1977. évinél, ami elsősorban az esős időjárás következménye. Az egyes gazdaságokban az ener­giaköltségek igen nagy elté­rést mutattak, ugyanis az egy hektár öntözött területre ju­Az energiahordozók — köz­tük a közúti gépjárművek hajtására szolgáló benzin és gázolaj — gazdaságos és ta­karékos felhasználása alap­vető népgazdasági és válla­lati érdek. A közúti személy- és áruszállítások lebonyolí­tása, vagyis a szállítási telje­sítmények létrehozása jelen­tős nagyságrendű energiará­fordítással jár. Éppen ezért nem közömbös, hogy a szál­lítási folyamatba bevitt ener­giát milyen hatásfokkal hasz­nosítjuk. Az optimális üzem­anyag-felhasználásra való törekvés néhány kérdését, a fajlagos felhasználás csök­kentésének lehetőségeit és eredményeit célszerű egy közlekedési vállalat energeti­kai munkáján keresztül be­mutatni, mivel az ott szer­zett tapasztalatok más gén- jármű-üzemeltetők érdeklő­désére is számot tarthatnak. A normarendelet betartásával A megye személy- és áru- szállítási igényeinek kielégí­tésében nagy szerepe van vállalatunknak. A szervezett, nagyüzemi formában műkö­dő autóközlekedési vállalat autóbuszai és tehergépkocsi­jai évi 50 millió kilométert megtéve, 54 millió utast, il­letve 6 millió tonna árut jut­tatnak el rendeltetési he­lyükre. A vállalat mint ener­giafelhasználó, az úgyneve­zett szabályozott fogyasztók tó öntöző üzemági energia- költség 20 forint és 3000 fo­rint között mozgott. A növényházak, fóliatele­pek energiaköltségének ará­nya egyre emelkedik. Az összes költség felhasználásuk 70 százalékát jelentik az energiaköltségek, amelyek 1978-ban 1977-hez viszonyít­va megkétszereződtek, de 1975-höz képest már nyolc­szoros a növekedés. közé tartozik, ami azt jelenti, hogy szállítási munkáját az energiafelhasználásra vonat­kozó állami szabályozás — pl. KPM normarendelet — betartásával köteles megszer­vezni és lebonyolítani. A di­namikusan növekvő szállítási teljesítményekhez felhasznált üzemanyag értéke évről évre növekszik, és 1978-ban meg­haladta a 80 millió forintot. Ez egyébként a teljesítmény­nyel arányos, „guruló” költ­ség 28,7 százalékát teszi ki. és így érthető, hogy a válla­lat vezetése nagy fontosságot tulajdonít az energiagazdál­kodás kérdéseinek. Az energiagazdálkodás cél­ja a gépjármű-közlekedés­ben az adott szállítóeszközök­kel és üzemi infrastruktúrá­val a szállítási feladatok op­timális energiafelhasználás melletti elvégzése. Ez a cél szükségessé teszi az energia­felhasználás folyamatának is­meretét és annak tudatos irányítását. A vállalatnál a forgalmi, műszaki, szervezési szakemberek munkájának koordinálását a központi energetikai csoport végzi. A forgalmi munka jellemző mu­tatószámait és a felhasznált üzemanyag gépjármű egye­denkénti (forgalmi rendszám szerinti) mennyiségét a szá­mítógépes adatfeldolgozás biztosítja. Ez képezi az ener­getikai elemzések, értékelé­sek és operatív intézkedések alapját. Az évről évre össze­állításra kerülő energiataka­rékossági tervekben a válla­lat a leglényegesebb felada­tokat és azok megoldásának elvi, gyakorlati módszerét foglalja össze. A jármüvek műszaki állapota is fontos tényezü Nyilvánvaló, hogy legna­gyobb lehetőségek az egység­nyi szállítási teljesítményhez szükséges energiamennyiség A forgalmi szervezési mun­ka mellett igen nagy szerepe van az energiafelhasználás szempontjából a gépjármű­vek műszaki állapotának. A megelőző stratégiára alapo­zott karbantartási rendszer ciklikusan ismétlődő műve­letcsoportjai biztosítják az üzemanyagfogyasztás korsze­rű műszerekkel és módsze­rekkel történő ellenőrzését, és a szükséges beavatkozások — beállítás, beszabályozás, lavítás — időben történő el­végzését. Vezetéstecbnika és üzemanyag- fogyasztás A gépjárműközlekedési ku­tatások már évekkel ezelőtt feltárták az embertől — gép­kocsivezetőtől — függő ha­tások szerepét, ani elsősor­ban a helyes vagy helytelen vezetéstechnikában mutatko­zik meg, és 10—15 százalékos altéréseket eredményezhet. A vállalat ezért az iskolarend­szerű továbbképzés kereté­hen tervezi a vezetéstechnika korszerű módszerekkel törté­hő oktatását is beépíteni, igénybe véve a Volán-válla­latoknál kifejlesztett energe­tikai oktató gépkocsit. A takarékos üzemanyag­fogyasztás elérésére két irá­nyú anyagi érdekeltségi rend­szert alkalmaz a vállalat, így a normaszintek túllépése esetén kártérítést követel, a normához viszonyított meg­takarítás esetén pedig pre­mizál. Ez utóbbi hatása 1978- ban közel 2 millió forint ér­tékű üzemanyag-megtakarí­tást eredményezett. Az anya­gi érdekeltségi rendszerhez hasonlóan ugyancsak az em­beri tényezők kedvező befo­lyásolását hozta magával az is, hogy a szocialista brigá­dok munkaverseny-vállalásai között az üzemanyagfogyasz­tás csökkentése is szerepel, így az energiatakarékosság valóban közös üggyé válik. Lehetőségek a mezőgazdaság nagyüzemeiben Az energiafelhasználás százalékos megoszlása Szolnok megye mezőgazdasági nagyüzemeiben n J Energiahordozó megnevezése Villamos energia Földgáz Pb-gáz Szén és lignit Brikett Koksz Benzin Gáz-, tüzelő-, fűtőolaj Tűzifa Melegített víz ÖSSZESEN Az energiahordozók költség szerinti megoszlása valame­lyest eltér a fűtőértékben (jouleban) számított megosz­lástól. A villamosenergia­felhasználás költségei az ösz- szes energiaköltségek 18—22 százalékát jelentik, a vizs­gált évek folyamán emelke­dő részaránnyal. A szénhid­rogének részesedése 80 szá­zalék körüli (állami gazdasá­gainkban 70—75, termelőszö­vetkezeteinkben 80—81 szá­zalék). A felhasznált villamos energia mennyisége az álla­mi gazdaságokban 1978-ban 13 százalékkal növekedett, a költsége azonban 29 száza­lékkal nőtt egy év alatt. Ter­melőszövetkezeteinkben vil­lamos energiából 9 százalék­kal használtak fel többet, ami a költségek 42 százalékos nö­millió kg joule alapján számolva 1975 1976 1977 5,8 6,5 6,5 1,6 2,1 2,8 0,3 0,1 0,0 1,3 2,1 2,2 0,8 0,4 0,6 0,4 0,4 1,1 5,0 4,1 4,1 83,4 83,1 82,1 1,4 0,9 0,6 — 0,3 — 100,0 100,0 100,0 vekedésével iárt együtt. Az 1 kW-ért fizetett összeg 1978-ban 1,43 forint volt (1977-ben 1,20 forint), így az egységnyi költség közel 20 százalékkal nagyobb. Az energiaköltségek ága­zatonkénti alakulását vizs­gálva a legnagyobb költség- igényű terület a segédüzem­ág (traktor-, kombájn-, ön­járógép-, tehergépkocsi-, sze­mélygépkocsi üzem). 1978- ban az összes költség 41 szá­zaléka itt merült fel. A szárítóüzem költségei az összes energiaköltségnek 24,5 százalékát jelentik, s az ága­zat részesedési aránya 1975 óta 3,8 százalék ponttal emel­kedett. A terményszárítás költségeinek 40 százalékát fordítják energiára. Az állattenyésztés energia­felhasználásának költségei A mezőgazdasági üzemek villamosenergia-gazdálkodá- sában meglévő különbségek bemutatására számításokat végeztünk. Az egységnyi vil­lamos energia költsége 1978- ban 1,16 Ft/kW-tól a 2 forin­tot meghaladó összegig „szó­ródott” az egyes üzemekben. A villamosenergia-költségek különbözőségét több tényező okozza, így például a véte­lezési helyek száma, a csúcs­időben is üzemelő ágazatok fogyasztása, a nappali és éj­szakai fogyasztás aránya stb. Az említett tényezők minde­gyike azonban az adott gaz­daságok energiagazdálkodási színvonalának, hatékonyságá­nak függvényében alakul. így tehát nem indokoltak az egy­ségnyi villamos energia költ­ségének ilyen mértékű kü­lönbségei, megfelelő energia- gazdálkodással jelentős költ­ségmegtakarítást érhetnek él a gazdaságok. A mezőgazdaság energia­felhasználása várhatóan a jö­vőben is számottevően (nö­vekszik. A technológiák kor­szerűsítése, a racionálisabb energiagazdálkodás megvaló­sítása viszont csökkentheti a fajlagos energiafelhasználást, és így mérsékelheti az ener­giafelhasználás volumennö­vekedésének ütemét is. Dénes Edit csökkentése terén vannak. Ezeket a lehetőségeket a gépjárműtípus fuvarfeladat­hoz való kiválasztása, a te­herbírás kihasználási mutató növelése, a rakott futás ará­nyának javítása, a pótkocsi- vontatás fokozása útján le­het feltárni, illetve haszno­sítani. Ez utóbbit a követke­ző példával szemléltetjük: Egy 9,4 tonna teherbírású Skoda MTC típusú tehergép­kocsi az utána kapcsolt 10 tonnás pótkocsival, 75 száza­lékos kihasználás esetén 15 tonna árut 40.1 liter gázolaj felhasználásával szállít el 100 kilométer távolságra. — Ugyanezt a feladatot pótko­csi nélkül már két — az előzővel azonos típusú — te­hergépkocsi 64,0 liter gáz­olaj-fogyasztás mellett tud­ja csak elvégezni. A fuvarozási, menetirányí­tási munkában érvényre jutó energetikai szemlélet is nagy­mértékben hozzájárult ah­hoz, hogy 1978-ban a teher­gépkocsik kihasználása 57,1 százalék, a futás kihasználá­si tényező 68,9, a pótkocsi vontatás aránya pedig 35,7 százalék volt. Átgondolt, összehangolt munka szükséges Az ötödik ötéves terv idő­szakára kidolgozott energia­gazdálkodási koncepció, az éves energiatakarékossági tervek következetes megvaló­sítása eredményeként érté­kelhető, hogy a teljesítmény egységére felhasznált ener­giamennyiség évről évre csökkent, és az 1975-ben 6.05 kcal/100 árutonnakilométer értékű energiahasznosítási mutató 1978-ban 5,58 kcal/100 átkm-re alakult. A gépjárműközlekedés ener­giagazdálkodásának céljai, feladatai a jövőben sem lesz­nek kisebbék. Továbbra is kiemelt feladat a fajlagos mutatók csökkentése, mely­nek eléréséhez az átgondolt, összehangolt gazdálkodási, műszaki fejlesztési és szer­vezési munka teremthet biz­tos alapot. Molnár Ferenc Összeállította: Dr. Végső Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom