Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-09 / 133. szám
1979. június 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 mMJÉGYIET Meztelen bosszú Álmosító, fülledt hőség, a közönség tikkadt, a vászonról csurog a vér. Nyár van és sok kalandfilm. Rézbőrű indiámllány ledobja ruháját. Menekül. Meztelenül. Hős szeme villan. Indul. Lovagol a naplementében. Mindig naplementében. Az operatőr ezt szereti. Hős és indiánlány találkoznak. Ártatlan lány és erényes ifjú. Lány meztelen, ifjú szándékai komolyak. Ketten egy lovon, egy ingben, egy pokrócban. Sőt. De kegyetlen a világ. Marcona katonák jönnek, nyáluk csorog. Erőszak. Indiánlány ártatlansága már a múlté. Szenved. Hős is. Lány nem bírja, kés, harakiri. („Minek így élni?”) Hős szeme forog. Cselekvés órája üt, bosszú közeleg. Pisztoly, vér, halál. Vége. Katarzis nincs, uborkaszezon van. Ha nem lenne a rekkenő hőség, akkor is sejtenénk, hogy itt a nyár, hisz megjelent a Hős. Az uborkaszezon — azaz a pangás — kezdetét veszi, amint (Joe, Jack, Jimmy, esetleg Bill) a colijához kap. és villanásnyi idő alatt szitává lövi Joet (Jacket. Jimmyt, esetleg Bilit), miközben a kétszázéves indiánfőnök egykedvűen szívogatja pipáját. Joe minden nyáron meglátogat bennünket, rettegésben tartva az elszánt film- kritikusokat. Vajon mit lehet írni évről évre ugyanarról? Mert ez a film nem létezik. Van egy állandó film, ami most ezt a címet kapta. A cím különben jó, várakozást kelt, reményeket táplál. Sőt. ígéreteit be is tartja. A lány már az első percekben megszabadul fölösleges gönceitől. (Természetesen nem feltételezem az alkotók alantas szándékait. Egyszerűen a menekülésről van szó. Ruha nélkül köny- nyebb futni, és egészségesebb is, nem melegszik ki úgy az ember. Elbújni is egyszerűbb, összetéveszthetik valami állattal, mert mint köztudott, az állatok csak elvétve járnak ruhában. Bosszú is van annyi, amennyit mozijegyünk árából elvárhatunk. Elvégre a film végére szép számban vannak hulláink. Elégedettek lehetünk. Szóval a cím feltételezhetően egyedi. A film nem az. Sok ezer ilyen meztelen bosszú van, egyik olyan, mint a másik. Illetve éppen itt a bökke- mő. William Graham filmje (felejthető név) még olyan sincs, mint a többi. Nem felel meg saját — nem túl igényes — műfaja követelményeinek. A western- és in- diámfilmek döntő mozzanata a ritmus: a várakozás— feszültség—cselekvés egysége. A Meztelen bosszú viszont ólomlábakon cammog, márpedig nincs rosszabb, mint egy unalmas kalandfilm. A végösszegben stimmel a hullák száma, de előzőleg is történnie kellene valaminek. Nem elég egyetlen sorozattal szétlőni még a vásznat is. ha az nincs jól előkészítve. A balsiker oka nyilvánvaló: a filmcsinélás divathullámai megfertőzték még a legtartósabb kommerszet is. Fáradt, kiégett cowboyokat látunk, akik elmélázva szopogatják a whiskysüveget és emlékeznek (nosztalgia!); ha- zátlanul csellengenek a Nagy Amerikában (magányos kó- b omlás, csavargás!); pergő cselekmény helyett dilettáns és fölöttébb unalmas lélek- ábrázolás (pszichologizáló filmek!). Alaposabb vizsgálattal vagy csípősebb humorral még hosszasan ecsetelhetném a hiányosságokat. De látom, már így is túl sok figyelmet fordítottam egy olyan filmre, melynél még a hibák felsorolása is dicséretnek számít. Hiszen maga a „Mű” szót sem érdemel. Annál inkább elgondolkodtató az a jelenség, ami forgalmazásunk évről évre ismétlődő tévedése. A rendszeresen beköszöntő „indián nyár”. Az amerikaiak ezt a kifejezést a kellemes, meleg őszre értik. Nálunk inkább azt jelenti, hogy kiselejtezett westem- filmek. amerikai vagy Gojko Mitic-féle indiánfilm-után- zatok. langyos vígjátékok árasztják el a mozikat ilyenkor június táján. Nézzük a múlt heti kínálatot! A maláji tigris — Száguldás gyilkosságokkal — Hajtóvadászat — A fekete kard románca — Az Ezüst-tó kincse ... Ám legyen! Külön-külön mind elfogadom, ha nézhetek mást is. De nem túl egyoldalú, ha csak ez a választék? Bízom az évszakokban. Most nyár van és skalpolás. De lesz még tél, dolgozik Bergman, Wajda és a többiek. Várom hát a hideget. Addig legfeljebb nem megyek moziba. Bérezés László Mezőtúron Gyermekrajzok tárlata A mezőtúri kiállítási csarnokban a város óvodás és iskolás korú gyermekeinek rajzaiból, festményeiből kiállítás nyílt. A rendezők több száz munka közül vá- lagották ki a bemutatásra méltókat. A gyermekek zöme, ha papírt és rajzeszközt kap, sohasem kényszerből, érzéseire és ösztöneire hallgatva dolgozik. A kezük alól kikerült munkák talán ezért nyűgöznek le bennünket őszinteségükkel és elevenségükkel. Rajzaik előtt állva feltűnik szoros érzelmi kötődésük az őket körülvevő környezethez. A gyermek mindent érzelmein keresztül néz és lát. Közlése élményeiről irigylésre méltóan hiteles. Minden rajz önportré. Hiányzik belőle a spekuláció, a megtévesztő számítgatás. A gyermekmunkákat szemlélve megkapott természetes örül- nitudásuk. A játékos és felszabadult vonalak. színek áttételek nélkül tolmácsolják valóságközeli szemléletüket. Aki gyermekrajzokat néz, óhatatlanul a gyermekek humorának hatása alá kerül, rajzos csacsogásuk érdekes és megkapó. Akit fáraszt a megszokás, az életet kísérő monotónia, nézzen gyermekrajzokat. Például Mezőtúron. A kiállított anyag június 17- ig tekinthető meg a kiállítási csarnokban. Szenti Ernő A több évig tartó felújítás után isnfét fogad látogatókat1 a kiskunhalasi Thorma János Múzeum. A most megnyílt állandó kiállításon végigkísérhető Kiskunhalas fejlődése a török hódoltságtól a XX. század elejéig. A képen: Az udvaros régi mezőgazdasági eszközöket bemutató nyitott szín Új folyóiratunk az Olvasó Nép eredmények mellett a gondokat, ellentmondásokat is hűen bemutató kép rajzolódik ki előttünk az elmúlt években kiteljesedett társadalmi mozgalom hatékonyságáról, módszereiről, gyakorlatáról. Hogy minderre csak rövid pillantást vessünk, a folyóirat kéjt közleményét érdemes felidézni. Fábián Zoltán, az írószövetség titkára megállapította, hogy nőtt a mozgalom társadalmi támogatóinak száma, ugyanakkor csökkent az olvasással, művelődéssel! összefüggő kis, helyi kezdeményezések aktivitása. Jelentős eredmény, hogy az elmúlt fél évtizedben a könyvter- jeszrtés a könyvtárhálózattal egyenértékű szövetségese lett a mozgalomnak, elterjedtek és a korszerű nevelőmunka színhelyeivé váltak az olvasótáborok, kezdeti szerény vállalkozásból havi folyóirattá vált a Kincskereső, megerősödött az olvasással, a könyvajánlás hatékonyságával összefüggő tudományos kutatómunka. Ez utóbbihoz kapcsolódik Kamarás István szociológusnak a konferencián is élénk visszhangot kiváltó hozzászólása, amelyből egyetlen részletet idézünk: „Az egy év alatt legalább egy könyvet elolvasok számával. az olvasással eltöltött idővel, könyvekre költött forintokkal akár dobogón is végezhetnénk egy olvasás-világbajnokságon. Ha viszont a versenykövetelmény a beszédkészség. a kérdezési készség, a könyv- és könyvtárhasználat. az ’olvasottak értelmezésié akkor azt hiszem, hogy a középdöntőbe se tudnánik magunkat beverekedni.” A tanácskozás és az Olvasó Nép első száma e gondok felelősségével keresi, kutatja, ajánlja azokat a lehetőségeket, amelyek közösségi céljainkat, a világot értelmező, megváltoztató népet, az olvasó népet szolgálják. Arató Antal A gyakorlati élet bizonyítja, hogy meglévő szakfolyóirataink mellett szükség van olyan újabb időszakos kiadványokra, amelyek — megőrizve a tudományosság és aktualitás igényét —, tárgyukat népszerűén bemutatva az átlagosnál szélesebb olvasóközönséghez szólnak. Ezt tükrözi a közelmúltban megjelent Édes anyanyelvűnk első számának vitathatatlan sikere, s bizonyára ilyen kedvező fogadtatást nyer a rövidesen kiadásra kerülő História című történelmi folyóirat is. E kiadványok körébe tartozik Az olvasó népért mozgalom tájékoztató folyóirata, amely — akár a honismereti mozgalomhoz kapcsolódó Honismeret — a Hazafias Népfront kiadásában jelenik meg. A periodika iránti igény elmúlt év októberében, Az olvasó népért mozgalom II. országos konferenciáján hagzott el. Azaz: kívánatos, hogy a konferencia témája, a mozgalom kisebb és nagyobb gondjai nyerjenek folyamatos publicitást, induljon útjára olyan nyomtatott hírmondó, amely alkalmas az olvasással kapcsolatos állandó disputa országos hangú folytatására. Amint az első szám bevezetője írja, az olvasással a kezünkben tartott könnyvei — legyen az vers vagy regény vagy a tudományok ezerarcú világába csábító ismeretterjesztő munka — egyedül vagyunk, s mégis közösségben. A folyóirat kibontani kívánja ebben a furcsa kettősségben rejlő titkot: „Az egyéni olvasót kívánja elvezetni a többi olvasó ember közösségéhez, s az olvasó társaságokat, a művelődési köröket „visszakapcsolni” nemcsak a magányos olvasóhoz, de egyben más közművelődési akciókhoz is.” Ezt a programot tükrözik a periodika állandó rovatai: az olvasás öröme és gondja; legfontosabb: a könyvtár!; írók és olvasók; a könyv útja a kiadástól a terjesztésig; olvasótáborok és rendhagyó irodalomórák. Mindezekről szó esett az olvasó népért konferencián, így a szerkesztők ítészére önként adódó lehetőség volt, hogy a tanácskozás felszólalásait, vitáit e tárgykörök szerint csoportosítva idézzék fel az első számban. írók, könyvtárosok szociológusok pedagógusok, könyvterjesztők társadalmi aktivisták több miht 40 hozzászólásából átfogó, ugyanakkor színes, az Könyvheti pillanatkép Kisújszállásról: az Íróról megőrzött személyes élményeit meséli a kábái Rázsó Ferenc bácsi, Móricz Zsigmond egykori iskolatársa (Fotó: T. F.) M .. / Hasznos mozgalom fóruma Idegesen sétáló, kipirult arcú, zsebkendőket gyűröge- tő hallgatók töltik meg a jászberényi Tanítóképző Főiskola folyosóit. Vannak, akik már felszabadultan mesélik a „letudott” vizsga élményeit, válaszolnak a záporozó kérdésekre. A végzősök „indexszel” kezükben a tanulmányi osztály ajtaján kopogtatnak, s csöndes nosztalgiával veszik át munkakönyvüket. Milyen lesz az első munkahely, hogyan fogadnak a kollégák, sikerül-e megvalósítani az elképzeléseimet? Számtalan kérdés forog ilyenkor a pályakezdők fejében. Különösen annak a II harmadévesnek „fő a feje”, akinek még most sincs állása. — Egerben, Gyöngyösön és Parádfürdőn is elutasították a pályázatomat — panaszkodik Berecz Magdolna. — Egerben lakom, a vőlegényem is ott dolgozik. A nyáron összeházasodunk. Remélem a három elutasított pályázat mellett talán sikerül Heves megye székhelyén, a meg nem hirdetett állások közül valamelyiket megszereznem. Az Oktatásügyi Minisztérium 4/1976-os rendelete alapján a nappali tagozaton végzett pályakezdő pedagógusok 1977. január 1-től pályázat útján helyezkedhetnek el. A rendelet célja az volt, hogy az általános iskolák szakképzett pedagógus-ellátottságának aránytalanságait megszüntessék. Az új pályázati rendszer szerint az idén harmadik alkalommal nyújtják be jelentkezéseiket a tanítójelöltek. — Milyen lehetőségeket kínált a pályázati füzet? — kérdezzük Tímár Jánosnélászberényi tanítójelöltek az elhelyezkedésről tói, a jászberényi Tanítóképző Főiskola tanulmányi osztályának vezetőjétől. — Az 1978 79-es tanévben — ha mindenkinek sikerül az államvizsga — 95 hallgató szerez nappali tagozaton diplomát intézményünkben. Közülük tizenegy diáknak már biztos állása van, melyet névre szólóan hirdettek meg az iskolák; huszonöt társadalmi ösztöndíjas hallgatónk státuszát pedig a megyei tanácsok biztosították. Közel hatvan pályakezdőnek kellett a pályázatban hirdetett állásokon osztoznia. A beiskolázási körzetünk Heves Pest és Szolnok megye, így főleg e területen próbálkoztak a fiatalok. — Hány pályakezdőt vár Szolnok megye? — A pályázatban 28 Szolnok megyei állást hirdettek meg, melyre 33 jelentkező akadt. A megyeszékhely intézményeibe hatan-heten is jelentkeztek egy tanítói munkakörbe, míg hét általános iskolába egyáltalán nem akadt pályázó. Természetes, hogy a csoportosan pályázók közül csak egyikük jelentkezését fogadja el a meghirdető iskola. A többiek szomorkodnak, újabb intézményekben kopogtatnak, vagy... — Három olyan álláshelyre pályáztam, melyet tudtam, hogy nem én kapok meg, — mondja Nagy Magdolna, a főiskola volt KISZ- titkára. — Jövendőbeli férjem Szabadszálláson lesz katona, és én is ott fogok tanítani. Az általános iskola igazgatójával már régebben felvettem a kapcsolatot. Szükség van a munkámra, de a Bács-Kiskun megyei keretben nem tudták meghirdetni az állást. Most már a három elutasított pályázat birtokában szeptembertől szabad- szállási pedagógusnak érez- hetem magam. Szabó Éva a következő tanévet Szolnokon, a dr. Csa- nády körúti általános iskolában kezdi mint napközi otthonos nevelő. — A főiskolát társadalmi ösztöndíjasként végeztem el. Idén februárban tudtam meg, hogy a „piros iskolában” fogok tanítani, illetve a napköziben vezetem a foglalkozásokat. — A főiskolai évek alatt a tanítói oktató-nevelő munka elméletére, gyakorlatára készítették fel. Szívesen vállalja az eltérő módszereket, eszközöket kívánó feladatot? — A napközis foglalkozásokat is lehet élvezetesen, színesen összeállítani. Az igaz, hogy elég kevés ilyen jellegű órát láttam, vezettem a három év alatt. Nem lesz könnyű dolgom, mivel nagy létszámú, összevont csoportot kell vezetnem. * * * Minden pályakezdőt már a munka, a tanítás várható problémái, örömei foglalkoztatják, még akkor is, ha az államvizsga előtt állnak. Akinek még nincs munkahelye, bizakodik, terveket sző. Mindannyian várják az első önálló órát, szeretnék kipróbálni, mit tudnak, elképzeléseik hogyan valósulnak meg a tanítás során. « — v. fekete — Pályázók és „kiskapuk“
