Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-09 / 133. szám

1979. június 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Magyar Állami Eötvös Lóránd Geofizikai Kutató Intézet is jelentős szerepet játszik az országos kőolaj- és gázipari kutatási programban. Emellek saját készítésű műszerek­kel számos országban végeznek nyersanyag-kutatási bérmunkákat. A képen: Mérik az ásványkutatásokra használt nukleáris szondát Hatvanmillió ponty- és negyvenmillió növényevő halivadékot keltetnek az idén a Dinnyési Ivadéknevelő Tógazdaságban. A százmillió ivadékból nyolcvanmilliót hazai továbbnevelésre, húszmillió ivadékot pedig exportra szállít a gazdaság. A ponty ikrák keltetését laboratóriumi körülmények között végzik Milyen gondokkal küszkö­dik manapság egy átlagosnak nevezhető rizstermelő üzem? Nézzük erre példaként a Palotási Állami Gazdaságot, amely az utóbbi három év­ben se a hátul kullogó, se az élenjárók közé nem tarto­zott. Taub György igazgató- helyettes szerint a telepeket felszámolni már csak azért se lenne szabad, mert akkor a hektáronként mintegy 40 ezer forintos befektetés egy­szeriben kidobott pénzzé vál­II fejlődésnek ára van A félszáz mázsa kenyérga­bona persze megfelelő „ellen­félnek” bizonyulhat egy húsz mázsa, — vagy az alatti rizs­termésnek — ez ellen viszont úgy lehet védekezni, hogy több kását kell termelni. Tud­niillik ha helyreállítják a ta­laj rizs által megviselt szer­kezetét, megfelelő gépekkel időben felszántják, bevetik a kalitkákat, és nem késik a növényvédelem se, akkor az átlagosnál rosszabb időjárás se akadályozhatja meg a szép jövedelmet biztosító termést. Ám ha mindez így együtt lenne, nem is volna átlagos üzem a Palotási Állami Gaz­daság. A valóság viszont azt mutatja, hogy a kalitkáknak mindössze csak 44 százaléka 1—5 éves, 15 százaléka 5—10 éves 30 százaléka 10 évnél idősebb. A tennivalók az előbbiek­ből következnek: rekonstruk­ció alá kell vonni csaknem az egész területet. Az üzem erre már el is készítette hosz- szútávú fejlesztési tervét, mi több már a teendőkhöz is hozzáláttak, ám előrelát­hatólag csak 1983-ban jutnak el oda, hogy a gazdaság rizs­telepeinek többsége megfe­leljen az akkori követelmé­nyeknek. Mindenesetre ez év Műtrágya, növényvédelem, gépesítés tozna. Ezeken a talajokon egyéb növények termesztése hosszú távon különben se gazdaságos, hiszen ahhoz, hogy más kultúrát teremje­nek meg kell tenni az előbb említett lépést, és utána még legalább hat-hét évig tartó okszerű művelésre, talajja­vításra lenne szükség, hogy 50 mázsa búzát adjon a föld. végén ezer hektáron már úgy fejeződik be az őszi talajmű­velés, hogy az említett terü­leten egyetlen kalitka se lesz idősebb hat esztendőnél. A KITE által is alapvető­nek tartott munkához tehát nagy elánnal látott hozzá az üzem, és így várhatóan jól ki tudja használni a fajták­ban rejtező potenciális ter­mőképességet. Erre egyéb­ként akkor is szüksége lenne ha a vízalatti talajművelést, vagy — feltételezésképpen — a palántázó technológiát vá­lasztaná, az előbbi ugyanis hat, az utóbbi pedig 12 ezer forinttal kerül többe, mint a magyarországi, hagyomá­nyosnak nevezhető módsze­rek. Ez persze azt is jelente­né, hogy legalább hat, illet­ve tizenkét mázsával kellene többet termelni, mint 18 má­zsa, és akkor még mindig nem lenne egy fillér haszon se az ágazaton. Az említett vagy az annál nagyobb mér­tékű előbbrelépés persze nemcsak az agrotechnikai módszerein múlik, az állami gazdaság szakemberei min­den esetre érdeklődéssel fi­gyelik, hogy mit hoz a ná­lunk már többször elvetett „japán találmány”. Nem szóltunk még a rizs műtrágyázásáról, növényvé­delméről, betakarításáról. Nos, ezek közül egyik se olyan, amely megkerülhető, elodázható vagy probléma- mentes téma lenne. Elég csu­pán például a rizsfűről em­lítést tenni, amely olyan négy-öt éves gyomnövény, amely először csak nyomok­ban jelentkezett, most viszont táblaméretekben nyomja el a kultúrnövényt. Védekezés ? Egyelőre csak úgy, hogy több évre kikapcsolják a termelés­ből a telepet, és állandó mechanikai művelés alatt tartják. A műtrágyák se fe­lelnek meg a mai kor köve­telményeinek, arról nem is beszélve, hogy egyetlen olyan szóróberendezés sincs az or­szágban, amely egyenletesen teríti a mesterséges tápanya­got, holott erre az összes nö­vény, közülük is kiemelkedő­en érzékeny. Nem nevezhető megfelelő­nek a betakarítás gépesített­sége se, hiszen a féllánctal­pas berendezések olyan nyo­mokat hagynak maguk után, hogy a bemélyedések és a kiemelkedések elművelése, az ott megülő víz lecsapolá- sa külön szakértelmet igé­nyel. A vízigabona termesz­tésével foglalkozó gazdasá­gok évek óta vágyakoznak egy olyan „kétéltű” kombájn után, amely a kalászosok ara­tásakor gumikerekeken, a rizs levágásakor pedig egész lánctalpakon halad. Tudniil­lik az eddigi vállalkozások átmenetileg ugyan megfelel­tek, de végleges megoldást semmi esetre se képviselnek. A gátak művelésére ugyan­csak megfelelő „szerszámra” lenne szükség, hiszen kézi ka­szával manapság fű- és gyo­mok ellen hadakozni egyenlő a lehetetlennel. A rizsőrök ennek ellenére ezt teszik, s hogy milyen eredménnyel, azt a kalitkák között kikelő idegen növények sokaságából is lemérhetjük. Együtt a kutatók és a gyakorló gazdák Ha ilyen elszomorító a helyzet, akkor szabad egyál­talán a vízigabona termesz­tésének északi határán lévő országban rizst termelni? Nem hogy szabad, kell is, hiszen mint már kiderült, a japánoknál se jobbak a kö­rülmények, és mégis a hazai átlagnak többszörösére ké­pesek az ottani földek. A rizsbehozatal hosszabb távú megszüntetése mellett szól az említett körülmény, an­nál is inkább mert ez a nép­élelmezési cikk a világ más tájain nagyon népszerű és árának csökkenésére egyálta­lán nem számíthatunk, sőt az importnál egyre nagyobb költségeket kell tervezni. Az őszi talajmunka és az idei a rizs számára viszony­lag jó tavasz után a vízzel elárasztott kalitkákban szé­pen sorol a vetés. A gazda­ságok szakemberei végre ide­jében földbe juttatták a ma­got és még a jelenlegi időjá­rás is kedvez a rizsnek. A hozzáértők tehát az elmúlt három év nehézségei után egyelőre fellélegezhetnek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy egy esetleg szép jövedelmet biztosító átlagtermés elfeled­tesse velük a teendőket, ame­lyekből még éveken keresz­tül mind a kutatóknak, mind pedig a gyakorló gazdák szá­mára bőven akad. VÉGE Braun Ágoston II munkavédelem helyzetéről tárgyalt a szakszervezetek megyei tanácsa Tegnap délelőtt zárt ülé­sen kezdett munkához a Szakszervezetek Szolnok me­gyei Tanácsa, amelyen részt vett Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára és Fa­bók Zoltán, a SZOT elnök­ségének tagja, a HVDSZ fő­titkára. A zárt ülésen isze- mélyi kérdésekben döntött a testület. Sípos Károlynét, az SZMT titkárát saját kérésére — a nyugdíjkorhatár elérése mi­att — szeptember 1-i ha­tállyal SZMT-tagsága, mun­kabizottság vezetői tisztsége meghagyása mellett, érde­meinek elismerésével fel­mentette elnökségi tagsága alól és titkári funkciójából. Ugyanakkor a szakszerveze­tek megyei tanácsa, a ta­nács elnöksége tagjainak so­rába, valamint az SZMT tit­kárának Fekete Istvánt vá­lasztotta meg. Szintén nyug­díjba vonulása miatt, saját kérésére, érdemeinek elisme­rése. SZMT-tagsága megha­gyása mellett felmentette SZMT elnökségi tagsága alól Szurgyi Istvánt. Ugyanak­kor a testület az SZMT és az elnökség tagjának Zámbó Árpádnét, a szolnoki Tal­linn körzeti Általános Isko­la igazgatóhelyettesét, a Pe­dagógusok Szakszervezete Központi Vezetősége tagját választotta meg. Ezután a tanács kibőví­tett ülésen folytatta munká­ját, amelyen megtárgyalta és elfogadta az ötödik ötéves terv időszakában a munka- védelem helyzetéről, a bal­eseti körülményekről, a gaz­dálkodó egységek által tett intézkedések hatásáról, a szakszervezeti szervek tevé­kenységéről szóló jelentést és az e témában kidolgozott intézkedési tervet. Téma: a szolnoki lakáshelyzet Ülést tartott tegnap dél-* után a szolnoki Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. A vb igazgatási osztályának vezetője, dr. Krizsa Sándor számolt be arról, hogy a megyeszékhelyen az ötödik ötéves tervben hogyan ala­kult a munkások, a fiata­lok és a többgyermekes csa­ládok lakáshelyzete, majd a járásbíróság elnöke, dr. Hegyvári Sándor, a járásbí­róság működésének Szolnok városi tapasztalatairól szólt. Ezt követően a végrehajtó bizottság egyéb kérdéseket tárgyalt. Kommunista műszak az öntözőtelepeken A tartós kánikula, a rend­kívüli aszály káros hatásának csökkentésére megújította múlt évi sikeres kezdemé­nyezését a Tiszamenti Regio­nális Vízmű és Vízgazdálko­dási Vállalat, felhívással for­dult az ország valamennyi vízügyi szervezetéhez: hétvé­gi napokon társadalmi mun­kával is segítsék a mezőgaz­dasági kultúrák létfontossá­gú öntözését. Az indítvány­hoz eddig kilenc vízügyi in­tézmény jelentette be csatla­kozását, és határozta el, hogy dolgozói — az adminisztratív állománnyal együtt —szom­batonként és vasárnaponként ötezer munkaórában ingye­nes szaktanácsadást tartanak az üzemek földjein. Szakér­telmükkel. kézi munkaere­jükkel segítik az öntözőbe­rendezések áttelepítését, a vízszolgáltató művek, beren­dezések szakszerű üzemelte­tését. A kezdeményező 'szolnoki vállalat dolgozói már a múlt hét végén is kint serény­kedtek a határban, Abádsza- lók, Mezőhék térségében tar­tottak kommunista műsza­kot. Ezen a hétvégén a ti- szaföldvári Lenin Tsz öntö­zőtelepein szorgoskodnak, mert jelenleg minden csepp víz aranyat ér a növényzet, a kertészeti kultúrák, a kapás- növények számára. A kom­munista műszakban keresett pénzt a nemzetközi gyermek- segélyezési alapra fizetik be. A Tiszai Öntözőgazdaságok Együttműködésének taggaz­daságai az öntözhető terület több mint 60 százalékát, 8500 hektárt eddig már leg­alább egyszer ellátták mes­terséges csapadékkal. Öntö­zőberendezéseik váltott mű­szakban jelenleg is teljes ka­pacitással működnek. Ezért is örülnek annak a kezde­ményezésnek. hogy az ipari vállalatok, vízügyi szervek szocialista brigádjai e kri­tikus napokban kommunis­ta műszakokkal segítik az időjárás viszontagságainak ellensúlyozását, a hiányzó munkaerők pótlását. Segítenek a diákok Amikor a kutatók néhány évtizede termálvizes forrás­ra bukkantak Berekfürdőn, bizonyára fel se merült ben­nük, hogy a föld mélyéből előtörő melegvizet ne csak munkára fogják, hanem ter­mészetes gyógyerejét is ki-! használják. Azóta már a harmadik termálkút is működik, és Berek rövid idő alatt ismert üdülővé, fürdővé fejlődött. Népszerűségét mi se bizonyít­ja jobban, mint egy, még ta­valyról származó adat: volt olyan hétvége, amelyen húsz­ezernél is többen kerestek felüdülést a zöldövezetbe ágyazott strandon. Vajon rangjához, közis­mertségéhez méltó módon igyekeznek-e karbantartani a strand tulajdonosai a meden­cék környékét, megfelelő időközönként cserélik-e a hat medence vizét? Bóka Gábor negyedik esz-' tendeje vezeti a strandot. Kertelés nélkül mondja: — A hat medencéből kettő gyógyjellegű. Ezekben na­ponta kell cserélni a vizet a KÖJÁL előírásai szerint. Il­letve kellene. Ehhez persze munkaerőre volna szükség, olyan alkalmazottakra, akik vállalják, hogy este, zárás ~Tiszta vizet a bereki medencébe! után leengedik a vizet, ki­takarítják, fertőtlenítik a meJ dencék alját, majd a reggeli nyitásig teliengedik. Egyelőre ezt nem tudjuk megoldani. Nyáron általában kétnapon­ként cseréljük a vizet a gyógymedencékben úgy, hogy már a zárás előtt leengedjük, és a másnapi nyitán után fel­töltjük. Amíg nem találunk éjszakai műszakra is vállal­kozó dolgozókat, így kell elJ járnunk. — Jóval elmúlt már dél, az úszásra is alkalmas nagy­medencében mégis csupán derékig ér a víz ... — A versenymedencében hetenként kétszer cserélünk vizet, először hétfőn és pén­teken. A hét végén mindig friss víz van a medencében. Huszonnégy óra kell a feltöl­téséhez. De, hogy valami jót is mondjak, a gyermekme-' dencében naponta többször is tudunk vizet cseréni. — Most ugyan még a sze­zon elején vagyunk, de gon­dolom, nem korai a kérdés: a medencék, a vendéglátó pavilonok környezetének tisztaságára tudnak-e vigyáz-1 ni? — A fürdőnek összesen huszonnyolc dolgozója van, közülük körülbelül tizenket­tőnek a konkrét feladata a tisztaság megőrzése. A tizen­kettőben benne van a kerJ tész is. Nagyon kevés. Az idén azonban veszünk fel diákokat, akik kizárólag a tisztaságra felügyelnek, söp­rögetnek, összeszedik a sze­metet. Eddig tizenhármán je­lentkeztek. Remélhetőleg so-' kát segítenek majd abban, hogy a fürdő területe kelle­mes és tiszta legyen. — A pavilonok között van, amelyben sült halat, kolbászt árusítanak, természetesen papírban. Hla a hét végén mind a húszezer vendég ét­kezni akar... Bóka Gábor közbevág: — Tudom, mire céloz. A pavilonok környékén kellő számú szeméttárolót helyez­tünk el, de persze akadnak, akik lusták elmenni a kuká­ig, és eldobják a zsíros pa­pírt. Napközben az ismert létszámhiány miatt nem ta­karíthatjuk állandóan a la­cikonyhák, halsütödék, Ián-1 gos- és palacsintasütők kör­nyékét. Csak reggel. Talán majd ha a diákok bekapcso­lódnak a munkába, ez is másként lesz. A kabinsor előtt földgyalu dübörög, homokfelhőt zúdít-1 va a fürdőzőkre, az egykori csónakázótóba teherautók hordják a földet, mert egy- harmadát betömik és a he­lyén napozót építenek. Június első napjaiban te­hát korántsem mondhatjuk, hogy a bereki fürdő terület tén minden ragyog a tiszta­ságtól. Csak reménykedhetünk, hogy az „igazi” csúcsidény kezde­tére megszűnik a felfordulás. B. J. Hogy kerül a rizs az asztalra ? Nemcsak szabad, kell is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom