Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-08 / 132. szám
1979. június 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mit lehet és mit nem — vásárolni Kenderesen? Átmeneti nehézségek az ellátásban Sose legyen nagyobb -gondja egy községnek, minthogy kevés a déligyümölcs, nem jut elég banán az üzletekbe! Csakhogy Kenderesen nemcsak ezt tették szóvá az emberek, hanem elsősorban azt. hogy kevés a hús, hogy sok még a hiánycikk, hogy nincs mesterember, akivel ilyen-olyan javításokat elvégeztethetnének; hogy a kiskerttulajdonosok által megtermelt zöldség és gyümölcs felvásárlása nincs megfelelően megoldva; hogy mészre, cementre, cserépre sokszor hónapokat kell várni; rossz minőségű szenet kapnak a nyugdíjasok, a kispénzűek... A tanács termelési és ellátási bizottsága megvizsgálta és megerősítette az észrevételeket. Zavar vagy hiánycikk? A település kiskereskedelmi ellátásáról — a fogyasztási szövetkezetek egyesítése, 1976. január 1. óta — a kisújszállási Szövetség Áfész hivatott gondoskodni. Elnöke, Nagy Lajos, nemrégiben adott számot tevékenységükről a nagyközség tanácsának. Elmondta, hogy az egyesülés óta törekedtek az ellátás színvonalbeli különbház, hetenként egyszer Debrecenből kapják a mirelitféléket, bizony sem a meny- nyiség. sem a választék nem kielégítő. Kevés a tőkehús és az egyéb húskészítmény is. A húsáru mennyiségének növelése céljából Kunhegyesről, Törökszentmiklós- ról, Túrkevérői szerzett be húskészítményeket a szövetkezet. Húsboit KISZ-védnökséggel A tavaszi falugyűlésen elhangzott néhány ígéret, amit örömmel fogadtak a nagyközség lakói. A November 7. Tsz párt- és gazdasági vezetősége nevében Czakó Sándor elnök bejelentette, hogy húsboltot, zöldségüzletet, szolgáltató egységet nyitnak. Mi történt azóta? A termelőszövetkezet tagjai társadalmi munkában vállalták a tanácsháza mellett, a Petőfi úton levő üzlet átalakítását, a pénz is megvan hozzá. — KISZ-szervezetünk védnökséget vállalt a húsbolt létrehozása fölött. Augusztus húszadikára már ott vásárolt húsból készülhet az ünnepi ebéd — nyilatkozik a téeszelnök. — HeA település szélén, a Kunhegyesi út mellett őszre elkészül a November 7. Tsz kivitelezésében az áfész új TUZÉP- és építőolajtelepe. Addig bizony számolni kell ellátási zavarokkal ... ségének felszámolására Kisújszállás és Kenderes között. A nagyközségben levő egységeik forgalmának dinamikus növekedése azt bizonyítja, hogy ezt több területen sikerült elérniük. Az áfész kenderesi egységeinek 1978. évi forgalom- növekedése nagyobb volt, mint a negyedik ötéves tervidőszakban összesen. A szövetkezetnél nem volt még egy olyan üzlet, mint Kenderes vas-háztartási boltja, amely 1977. évi 2 millió 869 ezer forintos forgalmát 1978- ban 4 millió fölé növelte. Igaz, lehetőséget kapott a készlethatár nélküli gazdálkodásra, ám így is sok vásárlói panasz merült fel ellene: számos vas-műszaki árut, a helyben vásárolt járművekhez alkatrészt nem lehet kapni, és kifogásolták a dolgozók magatartását is. Alig pár hete új vezető — régi, kiváló szakember — került a bolti kollektíva élére. Tőle várják, hogy az igények megfelelő felmérésével gondoskodjék az árubeszerzésről, hogy kevesebb legyen a panasz. A nagyközség lakóinak jobb ellátására tavaly a Pipacs kisvendéglő alapterületét a felújításkor 150 négyzetméterrel növelték, konyhai kapacitása hosszú távon képes kielégíteni a közétkeztetési igényeket. A Sportbisztró konyháját is bővítették, a külterületi — bánhalmi — vegyesboltot és büfét korszerűsítették. Ebben az évben elkészül a TÜZÉP- és fűtőolajtelep, a Sportbisztró mellett elkészítik egy 120 négyzetméter alapterületű élelmiszerbolt építését. A hálózatfejlesztés mellett gondot fordított a Szövetség Áfész az áruellátásra is, ám törekvései ellenére néhány élelmiszerféléből ellátási zavar mutatkozott. Mivei nincs a megyében hűtőti három mázsa tőkehúst biztosítunk, és a helyben vágott, úgynevezett „technikai selejt” ezt a mennyiséget növeli. Természetesen töltelékáruról és egyéb hús- készítményekről is gondoskodunk. A tavalyinak ötszörösére fejlesztette kertészeti ágazatát a tsz, mert az új termésből már a Rákóczi úton nyíló zöldségesboltjába és a környező piacokra is juttat, öt hektáron kizárólag e célra termesztenek különféle zöldségféléket, de jut a boltba a 25 hektár paprikából, az 50—50 hektár karfiolból, dinnyéből, a 2f hektár vegyes gyümölcsösből is. Az alapszabály eddig is feljogosította a termelőszövetkezetet, hogy a lakosság részére szolgáltatásokat nyújtson. Nemcsak tagjainak, kívülállóknak is vállalta kislakásépítés komplett kivitelezését. Egy-másfél hónap kell még a tanácstól a Rákóczi úton kapott épület felújítására, amelyben asztalos. villanyszerelő és szobafestő várja majd a megrendeléseket kezdetben, később kovács és lakatos munkákat is vállalnak. Egyelőre vízvezeték-szerelőről nem tudtak gondoskodni, de nem mondtak le arról sem. Teljesül a nők kérése Napok kérdése, hogy az áfész ruházati boltjában — a vásárlók igényét figyelembe véve — új szolgáltatásként varrónő várja a lányok, asszonyok megrendeléseit. A megyei Minőségi Szabók Ruházati Szövetkezetének kisújszállási szakembere jár át minden kedden és pénteken, mértéket vesz, helybe hozza próbára a ruhát, majd a kész terméket. Igyekszik az áfész a kenderesi nők legújabb kérésének is mielőbb eleget tenni: hiányolták ugyanis a harisnya- szemfelszedőt. Kisújszálláson rendelkezésre áll egy használaton kívüli gép, már csak találni kell valakit, aki ért a kezeléséhez. Az ellátás, a szolgáltatás helyzete biztató. És mit remélhetnek a kistermelők? Az áfész keretében működő tíz szakcsoport közül a kertészekével eddig nem volt ideális a kapcsolat, noha a felkínált zöldséget, gyümölcsöt negyvennyolc órás előrejelzés esetén felvásárolták. Kivéve a mákot, ami tavaly bő terméssel árasztotta el az országot, felvásárlási gondokat okozott másutt is. A folyamatban levő személyi változással megnyugtatóan kívánja rendezni az áfész a kistermelők és a felvásárlók kapcsolatát is. ... Az igények Kenderesen is nőnek. Számos felvetés indokolt, ám jogossá akkor válik, ha kielégítésének előfeltételei megvannak. Ezek megteremtésében együttműködik a tanács, az áfész, a téesz, nincs tehát mostoha kezekben a lakosság ellátása. Persze banánból ezután sem jut annyi, amennyit vennének, mert déligyü- mölcs-termesztésre egyelőre a téesz se rendezkedett be. — rónai — tarpai — Alkoholisták a kórházban Kiszabadíthatok az ital rabságából Beszélgetés dr. Sülé Ferenc pszichológus szakfőorvossal Szolnok megyében 1976- ban a boltokban és vendéglátóipari egységekben 398 ezer hektoliter alkoholtartalmú ital fogyott. Tavaly 424 ezer hektolitert vásároltak borból, sörből, pálinkából a megye lakói, pedig az elmúlt évben ismét emelkedett az égetett szesz és a sör ára. A fenti adatoknál is szomorúbb tény, hogy az alkoholisták száma tovább emelkedett. Róluk, betegségükről beszélgettünk dr. Sülé Ferenccel, Szolnok megye pszichológus szakfőorvosával. — ön szerint mi az oka az alkoholizmus elterjedésének? — Ez összetett probléma, nem vezethető vissza egyetlen okra. Ebben éppúgy szerepe van a konfliktusokkal teli kornak, amelyben élünk, mint annak, hogy gyorsabban érnek felnőtté a gyerekek. Sajnos, a fiatalok számára nincs elegendő lehetőség — különösen a kisebb településeken — a rendszeres sportolásra, a kulturált szórakozásra, marad számukra a kocsma. Több az alkoholista nő is. A nők közül többen úgy vélekednek, hogy annyit dolgozom, mint a férfi, akkora a felelősségem is, a fizetésem semmivel sem kevesebb, hát akkor én nem ihatok meg egy-két pohárkával? Sokféle oka lehet annak, amiért egy nő vagy férfi alkoholistává válik. Egyébként nem egyik napról a másikra történik, ez hosszabb folyamat. Csak a környezet nem veszi tudomásul, nem figyel föl a riasztó jelekre. — Elmondana egy jellemző esetet? — Volt egy huszonéves férfi betegünk, aki már háromszor követett el öngyilkosságot. A kezelés során kiderült, hogy olyan állapot teremtődött körülötte, amin nem tudott változtatni. A feleségét egyetlen dolog érdekelte, a pénz. A férfi, aki nagyszerű szakember, jól keresett, rövid idő alatt lakást vettek, beköltöztek. A feleség gyereket szült. Ez volt a fordulópont, mert a nő attól kezdve mindent elkövetett, hogy a férfit üldözze. Előbb kitiltotta az ágyból, aztán már más férfiak után járo- gatott, végül kerek-perec kiadta a férj útját. Betegünk inni kezdett, egyre mélyebb depresszióba süllyedt, majd megindult az öngyilkossági sorozat. Most a válópernél tartanak, és mi itt a kórházr'* ^ ban jól tudjuk, hogy ez az ember újra megpróbálkozik az öngyilkossággal, hiszen a konfliktusok nem hogy simulnának, még szaporodnak is. És ez nem egyedi eset. A mi munkánk a kórház falán túl nem terjedhet, a családok életébe nincs jogúnk beleavatkozni, pedig a hozzánk bekerülő alkoholisták vizsgálata során az esetek kilencven százalékban rendezetlen családi háttérre vezethettük vissza a betegség kialakulását. — A családi élet a törvény szerint mindenkinek magánügye. — Amíg nem okozója egy betegségnek. Mi itt hiába próbáljuk gyógyítani a kishitű alkoholistát, ha hazakerülve a „részeges” jelzőt cipelnie kell, egyéb terhei mellett. — Hogyan gyógyítják az alkoholistát? — Először meg kell találnunk, aztán meg kell értetnünk vele, hogy beteg. A környezet itt sokat tehetne. Az a régi szokás, miszerint „haj, aranyos, jópofa részeg”, meg „nem számít, hisz be van rúgva” — semmiképpen nem segíti a munkánkat. Mindenki vegye végre tudomásul, ha le akarjuk győzni az alkoholizmust, akkor ösz- sze kell fognunk. Aki már nem tud meglenni szeszes ital nélkül, az beteg, és azt gyógyítani kell. — Tehát ha időben fölfedezik e káros szenvedélyt, akkor könnyebben gyógyítható? — Természetesen. Akkor még nem tört össze teljesen a beteg személyisége, még könnyebben elsimíthatok a lélek ráncai. Sokszor már az egyszerű rendelőintézeti kezelés is hatásos lehet. Más kérdés, hogy azokat a kezeléseket nem alkohológus szakorvosok végzik. A súlyosabb betegeket kórházban kezeljük. Jelenleg Szolnokon és itt Karcagon foglalkozunk intenzíven az alkoholisták kórházi kezelésével. Mi, karcagiak szerencsés helyzetben vagyunk, minden feltétel adott a betegek gyógyszeres pszicho- és szocioterápiás kezeléséhez. A pszichoterápia során feltárjuk azokat a lélektani okokat, amelyek a betegség kialakulásához vezettek, azután a személyiség sérüléseit megpróbáljuk begyógyítani, gyakran formáljuk is azt. Ennél a kezelési módszernél nagy szerepe van a pszichológus közvetlen jelenlétének, hiszen a beteg bizalommal van hozzá. A szocioterápiás módszer a közösség nevelő hatását hívja segítségül. A betegek csoportban, kisebb közösségekben tanulják meg a szokásokat, a helyes viselkedési normákat, amiktől az ital miatt elszoktak. Az orvos természetesen jelen van, ám csak háttérből irányít, ha szükséges. Mindkét módszernek számtalan változata van, mindig a beteg állapotához igazítva alkalmazzuk. — Mi lesz a gyógyult betegek sorsa? — Biztató jelei ugyan nálunk is vannak az alkoholisták rehabilitásának, de még csak a munka elején tartunk. A gyógyultak visszatérését a normális életbe a klubmozgalom segítené, de Szolnok megyében bátorság mozgalomról beszélni. Egyetlen klub van csupán, az is Szolnokon. Ezt a mozgalmat kellene jobban felkarolni, segíteni, támogatni. Más megyékben már jó néhány ilyen klub működik. — Mit tehetünk mi, akik nem vagyunk szakemberek? Mit tehet a társadalom az alkoholistákért? — Minél gyorsabban juttassák el őket az orvoshoz, ez az egyik legfontosabb teendő. Segítene a megértés is. Ne ítéljék el az ital rabjait, kezeljék betegként őRet. Ugyanakkor a már gyógyu- lókat segítsék át az absztinencia első hónapjain, erősítsék meg az akaratát. Nagy hibának tartom, hógy ebben az országban nem létezhet olyan összejövetel, ahol ital ne kerülne az asztalra. Rendkívül negatív hatású az is, ha egy vezető iszik. Erre külön szeretném a figyelmet fölhívni. Nagyon rossz hatással van a munkahelyi morálra, ha a vezető szekrényében teli és' üres boros, pálinkás palackok sorakoznak. Arról már nem is beszélek, ha a vezető ittasan dolgozik a munkahelyén. Va- lyon milyen erkölcsi alapról követelhet fegyelmet? Nem az alkohol ellen ágálok, nem azt akarom, hogy tiltsák be a szeszes italok árusítását. Az alkoholizmusért nem az alkohol a felelős. Azok az okok, amelyek az alkoholizmusra vezetnek — megszüntethetek. Ehhez azonban sokkal többet kellene törődnünk egymással. Hortobágyi Zoltán _ hogy hazafelé bal- mk lagott a bevásár- lásból, megbotlott valamiben. Lehajolt, felemelte és csodálkozva látta, hogy egy lópatkó. — No — dünnyögte az öregember —, hát ez meg hogy került ide? Alit a patkóval a kezében, és ezen gondolkozott. Közben nézte a szemközti építkezést, hátha fölfedezne egy lovasszekeret. De ott csak az óriásdaruk, markológépek meg a különböző teherautók kavarták a port. — Sokáig volt el — fogadta otthon a menye —, már azt hittem, valami baj érte. — Engem? Mi baj érne? Legfeljebb elpatkolok, attól nagyobb esemény már úgyse történhet velem. Egy kicsit elnevetgélt ezen, és a patkóra gondolt, ami ott lapult a zsebében. Aztán mindjárt azon tűnődött, hová dugja? A menye kínosan tisztán tartotta a „fakTáth-Málhé Miklós: A patkó kot”, ahogy ő magában a házgyári dobozlakást nevezte, tehát nagyon meg kellett választania a helyet. Végül úgy döntött, hogy otthagyja a zsebében. Az lesz a legjobb. Holnap majd egy kicsit kifényesíti, megtisztogatja. Reggel ahogy felébredt, első mozdulatával a kabátjáért nyúlt és a patkót kereste. Nem találta. Hiába kutatta át aztán egyre gyorsuló szívdobogással, még a nadrág zsebeit is, nem járt eredménnyel. — Lányom — kérdezte később a menyétől —, alkalmasint nem került a kezedbe egy. V. egy patkó? A menye először úgy tett, mintha nem hallaná, aztán amikor az öreg már harmadszor szólon- gatta ezzel, kifakadt. — Nekem maga nem fog mindenféle szemetet felhurcolni a lakásba! Hogy képzeli?! Tán még a gyerekem szájába is adná! Nem otthon van már! Itt nincs fészer, ahová mindenféle rozsdás vacakot lehet gyűjteni. • — A kabátomban volt... — védekezett az öregember —, ki se tettem én azt... — Még nem! De biztosan ki akarta tenni. Ismerem az észjárását. Tiszta szerencse, hogy amikor tettem arrébb a kabátját, észrevettem, valamitől nehéz. Nézem, mi az, hát az eszem megáll. Egy lópatkó! Csak tudnám, mi a fenének hozta fel a lakásba? Az öregember nem felelt, legyintett. Pedig de szeretett volna még beszélni régi lovakról, pat- kolásról, örökké vele mozduló emlékeiről... Dehát kinek? A Thalia Színház június 4-től új szereposztásban mutatja be a finnek népi eposzát, a Kalevalát. Színpadra alkalmazta és rendezte: Kazimir Károly. A képen: Málnai Zsuzsa és Faragó József
