Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 6. D magyar kormány állásfoglalása egy átfogó leszerelési programról (Folytatás az 1. oldalról) „A fegyverzetkorlátozás, a leszerelés egyik fő célja a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása, ezen belül min­den egyes állam biztonság- érzetének növelése. Éppen ezért az átfogó program megvalósítása során, a lesze­relési folyamat egymást kö­vető szakaszaiban egyetlen állam biztonsága sem káro­sodhat, s egyetlen állam sem juthat egyoldalú előnyökhöz más államok vagy államcso­portok rovására.” Az ENSZ főtitkárához el­juttatott okmány a konkrét intézkedések ismertetésekor — a szociálisa országok ed­digi közös állásfoglalásaival összhangban — abból indul ki, hogy a nemzetközi biz­tonságra, az emberiség fenn­maradására a legsúlyosabb veszélyt a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek je­lentik. „A legsürgősebb és legfontosabb feladat tehát e fegyverfajták további tökéle­tesítésének és felhalmozásá­nak beszüntetése, elterjedé­sük ‘megakadályozása, elhe­lyezésük területi korlátozása, a meglevő készletek fokoza­tos csökkentése a teljes meg­semmisítésükig, valamint a tömegpusztító fegyverek új típusainak betiltása.” A hadászati fegyverzetkor, látozásáról folyó tárgyalások következő szakaszát illetően a magyar kormány fontos előrelépésnek tekintené a tárgyalások körének kibőví­tését egyrészt újabb fegyver­fajtákra. másrészt további nukleáris hatalmakra. A nukleáris leszerelésre Az űrhajózás történetében másodszor lépték át a világ­űrben a száznapos tartózko­dás határát: Vlagyimir Lja- hov és Valerij Rjumin, á Szailjut—6 űrállomás harma­dik állandó személyzetének két tagja tegnap érte el a 100 napot. Náluk hosszabb időt csak az előző állandó ex­pedíció két tagja, Kovaljonok és Ivanesenkov töltött egy­huzamban a világűrben. (Az első 'személyzet fedélzeti mérnöke Georg ij Grecsko két űrutazása során együtt­véve több mint 120 napon át tartózkodott az űrhajón és űrállomáson.) A Földről nagy szeretettel köszöntötték a nem minden­napos jubileum alkalmából Ljahovot és Rjumint: elsőnek az irányító központból éppen a „csúcstartók”: Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivanesenkov gratuláltak a jelenlegi személyzet tagjai­nak, üdvözölték őket a repü­lésvezetők és az űrhajóstár­sak is. A két szovjet űrhajós egészségi állapota az orvo­A ghanai fővárosban, Acc­rában, a rádió hétfő este többször megismételt közle­ményben jelentette be, hogy a légierő fellázadt tisztjei át­vették a hatalmat és elfoglal­ták a főváros kulcsfontossá­gú katonai létesítményeit. A rádióközlemény a UPI hír- ügynökség jelentése szerint Joshua Hamidu altábornagy, a hadsereg vezérkari főnöke személyesen olvasta be a rá­dióban. A rádió épületénél meg nem erősített jelentések sze­rint hétfőn súlyos harcok folytak; a jelek szerint itt dőlt el a hatalomátvétel. A töredékes információkból .ki­rajzolódó mozaikképből ítél­ve az államcsíny feltehetően a következőképp zajlott le: a légierő tisztjei Opuku Men- sah őrnagy vezetésével elfog­lalták a rádió épületét. Ez­után az accrai börtönből ki­szabadították a foglyokat, irányuló erőfeszítések azon­ban csak akkor lehetnek eredményesek — hangsú­lyozza az állásfoglalás —. ha velük párhuzamosan politi­kai, nemzetközi jogi és a bi­zalmat erősítő egyéb intéz­kedések is történnek. Ha pél­dául az álamok lemondanak államközi kapcsolataikban az erőszak alkalmazásáról vagy az erőszakkal való fenyege­tésről. „Az európai térség­ben elősegítené a béke és a biztonság megszilárdítását, valamint a katonai szemben­állás csökkentését, ha a hel­sinki záróokmányt aláíró ál­lamok szerződéses kötelezett­séget vállalnának, hogy egy­más ellen elsőként nem al­kalmaznak sem nukleáris, sem hagyományos fegy­vert.” Mivel a világ katonai ki­adásainak nagyobbik részét hagyományos fegyverzettel felszerelt fegyveres erők fenntartására fordítják, ha­tározott erőfeszítéseket kell tenni a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet kor­látozására és csökkentésére is. A kormány állásfoglalása végül rámutat arra, hogy szo­ros kapcsolat van a lesze­relés és fejlesztés között. Ezért fontos feladatnak tart­ja. hogy „az összes állam, de mindenekelőtt a Biztonsági Tanács állandó tagjai és más katonailag jelentős államok állapodjanak meg a katonai kiadásaik fokozatos csökken­téséről, valamint az így meg­takarított erőforrások egy ré­sze fejlesztési célokra történő eljuttatásának módozatairól”. (MTI) sok szerint kitűnő. Szerveze­tük a hosszú idő alatt telje­sen alkalmazkodott a tartós súlytalansághoz, mozgásuk hozzáidomult a megváltozott körülményekhez, munkaké­pességük rendkívül jó. Ljahov és Rjumin termé­szetesen ezen á napon sem csak az üdvözletek fogadásá­val töltötte idejét: rendsze­res munkáját végezve a Föld megfigyelésével foglalkozott, a kutatóintézetek kéréseinek megfelelően és természetesen az előírásoknak megfelelő testgyakorlás sem maradt el. Ljahov és Rjumin nemcsak fizikailag van igen jól. ke­délyállapotuk is messzeme­nően kielégíti a pszicholó­gusokat. Bár az űrkettős ez­úttal sem kapott látogatókat, nagy segítséget jelent szá­mukra a rendszeres kétolda­lú televíziós kapcsolat, amely számukra vált első ízben le­hetségessé. Így nemcsak pa­rancsnokaikkal, barátaikkal tartanak fenn rendszeres kétoldalú televíziós kapcso­latot, hanem időről időre a képernyőn családtagjaikkal is találkozhatnak. köztük Jerry Rawlings szá­zadost, aki a május közepén levert államcsínykísérlet kulcsembere volt. A rádióban Mensah őrnagy délelőtt bejelentette a hata­lomátvételt. Azzal fenyeget­te meg a helyi rendőri erő­ket, hogy ellenállás esetén a légierő harci repülőgépeit ve­tik be ellenük. A kormány­hoz hű alakulatok rövid idő­re visszafoglalták a rádiót, s Odartey Wellington tábornok, a hadsereg főparancsnoka, délben az államcsíny leveré­sét jelentette be. Rádióközle­ményében megismételte Akuffo tábornok-elnök ígé­retét a polgári kormányzás közeli bevezetéséről. Nem sokkal ezután azonban — mint a helyi lakosok telefo­non arról beszálmoltak — lövöldözés hallatszott a rádió épületénél, és ismét „a forra­dalmi erők” jelentkeztek a rádióban a fent ismertetett közleménnyel. Tito hazaérkezett Tito' jugoszláv köztársasági elnök tegnap különrepülőgé- pen hazaérkezett Algériában, Líbiában és Máltán tett nyolcnapos látogatásáról. A pulai repülőtéren — ahon­nét röviddel megérkezése után Brioni szigetén levő villájába ment — ünnepé­lyesen fogadták. Tito elnök repülőtéri nyi­latkozatában elmondta, hogy a meglátogatott országok leg­magasabb szintű vezetőivel sikeres tárgyalásokat foly­tatott a kétoldalú együttmű­ködés fejlesztéséről, valamint a nemzetközi helyzetről, fő­ként az el nem kötelezett országok mozgalmának idő­szerű kérdéseiről. Tito végezetül aláhúzta a földközi-tengeri térség álla­mok közötti együttműködés fokozásának szükségességét, hangsúlyozva, hogy e térség­nek a béke övezetévé kell válnia. Bolgár—mongol tárgyalások Szófiában tegnap folyta­tódtak a legmagasabb szintű bolgár—mongol Itárgyalások. Todoir Zsivkov. a BKP KB első titkára, a bolgár állam­tanács elnöke és Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a nagy népi hurál elnökségé­nek elnöke elsősorban a két onsdág kapcsolatainak állá­sát tekintette át, de véle­ményt cserélt időszerű nem­zetközi kérdésekről is. A szívélyes, elvtársi lég­körben folyó tárgyalásokat a teljes nézetazonosság jellem­zi. TELEXEIM GENF A hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tár­gyalásokon résztvevő küldött­ségek vezetői tegnap újabb találkozót tartottak Genfben. * * * Rövid tanácskozási szünet után tegnap Genfben a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia küldöttsé­gei felújították tárgyalásaikat, amelyeknek célja a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról szóló há­romhatalmi szerződés kidol­gozása. KAIRÓ Egyiptom fegyverszállítási üzletet kötött Kínával — je­lentette be Szadat elnök teg­napi beszédében, amelyet a Szuezi-csatorna újra-megnyi- tásának negyedik évforduló­ján tartott Iszmailiában ka­tonatisztek előtt. TOKIÓ A japán fővárosban hivata­losan bejelentették, hogy a jövő évtől kezdve a japán, úgynevezett önvédelmi fegy­veres erőknek immáron va­lamennyi haderőneme közös gyakorlatokat tart az Egye­sült Államok szárazföldi, ha­ditengerészeti és légi egysé­geivel. ‘ PÁRIZS Margaret Thatcher brit kormányfő tegnap Párizsba érkezett. Párizs Orly repülő­terén Raymond Barre francia kormányfő üdvözölte brit kollégáját, majd az Elysée- palotába hajtatott vele, s ott Giscard d’Estaing köztársasá­gi elnök fogadta a vendéget. HANOI Vietnam és Kína tegnap folytatta azoknak a szemé­lyeknek a kicserélését, akik a kínai agresszió idején es­tek fogságba. A VNA jelen­tése szerint a vietnami Vö­röskereszt képviselői Huu Nghi határátkelőhely köze­lében 55 katonát adtak át a kínai illetékeseknek. A kí­nai Vöröskereszt 487 viet­namit engedett át a hatá­ron. Száz nap a világűrben Államcsíny Ghánában A Szovjetunió kész tárgyalásokat kezdeni a Kínai Népköztársasággal Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere, hétfőn fogadta a Kinai Népköztársaság ideiglenes ügyvivőjét, és emlékiratot nyújtott át neki. A dokumentumban a Szov. jetunió külügyminisztériuma megerősítette a Kínai Nép- köztársaság külügyminiszté­riuma 1979. május 5-i em­lékiratának' átvételét, amely válasz volt a Szovjetunió 1979. április 17-i jegyzéké­re, majd hangsúlyozta: a Szovjetunió változatlanul síkraszállt és most is síkra- száll amellet, hogy a felek folytassanak tárgyalásokat a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság közötti feszültség enyhítésére és a két ország közötti jószomszédi kapcso­latok létrehozása céljából. A memorandum emlékeztetett rá: a szovjet fél többízben kifejezte készségét arra, hogy a két ország képvise­lői — magas szinten is — találkozzanak egymással. A Szovjetunió konkrét ja­vaslatokat terjesztett elő az esetleges tárgyalások céljai­ról és azok napirendjéről: 1969-ben és 1970-ben java­solta, hogy dolgozzanak ki különleges államközi szerző- » désben vállaljanak kötele­zettséget: nem ^indítanak egy­más ellen fegyveres táma­dást — beleértve a nukleá­ris támadást is. 1971-ben in­dítványozta, hogy írjanak alá szerződést az erő alkalmazá­sáról való lemondásról. 1973- ban javaslatot tett arra, hogy a két ország kössön meg nem támadási szerző­dést, 1978-ban pedig java­solta, hogy dolgozzanak ki közös dokumentumot a két ország közötti kapcsolatok alapelveiről. Ebből az elvi álláspontból kiindulva a Szovjetunió most megerősítette., hogy kész tárgyalásokat kezdeni a Kínai Népköztársasággal. A memorandum rámutatott: szükséges, hogy a tárgyalá­sok célja és feladata a Szov­jetunió és a Kínai Népköz- társaság közötti kapcsolatok normalizálása és megjaví­tása legyen, a békés egymás mellett élés elvein az egyen­jogúság, az egymás szuvere­nitásának és területi integ­ritásának kölcsönös tiszte­letben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás és az erő alkalmazásáról való le­mondás alapján. A továbbiakban az emlék­irat hangsúlyozta: a Szov­jetunió állandóan és követ­kezetesen síkraszálf a hege- monizmus politikája ellen és az ellen, hogy különböző or­szágok között alárendeltségi viszony jöjjön létre. Éppen ezért fontosnak tartja, hogy a felek, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság, egyez­zenek meg: nem ismerik el senki igényét előjogokra, Vagy hegemóniára a nem­zetközi kapcsolatokban. és hogy a kétoldalú kapcsola­tokat a békés egymás mel­lett élés elvei alapján épí­tik. Az említett kérdésekben való megállapodást — ha létrejön — dokumentumban kellene rögzíteni, amelyet a felek kidolgoztak és elfogad­tak. A szovjet fél javasolja, hogy július,—augusztusban folytassanak tárgyalásokat Moszkvában. Célszerűnek tartja, hogy ezekre a tárt gyalásokra külügyminiszter­helyettesi szinten, vagy a két ország erre a célra meg­bízott kormányképviselőinek szintjén kerüljön sor. A találkozó során a Kí­nai Népköztársaság ideigle­nes ügyvivője kijelentette, hogy a memorandumot hala­déktalanul továbbítja kormá­nyának. Az olasz választások végeredménye (Folytatás az 1. oldalról) Kereszténydemokrata Párt OKP Olasz Szocialista Párt újfasiszták szociáldemokraták republikánusok liberálisok radikális párt Üj Baloldal (szélsőbaloldali tömörülés) A választási eredményt kommentálva Enrico Berlin- guer. az OKP főtitkára kije­lentette : a pártot érzékeny veszteség érte, de továbbra is az olasz munkásosztály, a népi tömegek, az olasz de­mokrácia döntő ereje marad. Minden politikai erőnek szembe kell néznie a „kom­munista kérdéssel” — csak­úgy. mint korábban. Flaminio Piccoli, a ke­reszténydemokraták elnöke értésre adta: szívesen venné, ha a szocialisták pozitív vá­laszt adnának a keresztény­demokratáknak arra a ja­vaslatára. hogy újítsák fel a kereszténydemokrata—szo­cialista középbal koalíciót a többi kisebb, közbülső erő­vel együtt. Bettino Craxi, a 1979 1976 (százalék) (százalék) 38,3 38,7 30,4 34,4 9,8 9,6 5,3 6,1 3,8 3,4 3,4 3,1 1,9 1,3 3,4 1,1 0,8 — szocialisták vezére pártjá­nak viszonylagos választási sikere alapján úgy véleke­dett, hogy az OSZP forrni á ■ „döntő erővé vált”. Az OKP tegnap vezetőségi ülésen értékelte a parlamen­ti választás eredményét. Berlinguer főtitkár a testület elé terjesztett jelentésében fontosnak mondotta, hogy a Közös Piac európai parla­mentjébe történő, vasárnap esedékes következő válasz-1 táson, szavazásra mozgósítsák azokat a rétegeket is. ame­lyek az előzőn nem járultak az urnákhoz, és a szavazás^ tói tartózkodók tömegét duz­zasztották. (Mint ismeretes, az idei szavazáson 3 száza­lékkal kevesebben vettek részt, mint az 1976-oson.) Berlinguer úgy értékelte, hogy a baloldali pártok po­tenciális tartalékai azok a tömegek, amelyek tartóz-1 kodtak az elmúlt napokban megtartott szavazáson. Római megfigyelők vizs­gálják: „hova lett” az OKP- itól elpártolt 4 százaléknyi szavazat. Általában úgy vé­lekednek, hogy egy részük a szélsőbaloldalhoz és a radi­kálisokhoz vándorolt, kisebb részben pedig a szocialisták­hoz. Ügy vélik, veszteség ér­hette a pártot amiatt is, hogy az 1976-os szavazók egy része most tartózkodott, nem járult az urnákhoz. Az olasz polgári lapok tegJ napi számukban mindenek­előtt az OKP szavazatveszte­ségét emelték ki. mindazon­által úgy találták, hogy a közvéleményt meglephette a kereszténydemokraták enyhe megingása, hiszen mindenki arra számított, hogy a DC előretör. A római IÍMessage- ro szerint a rendkívüli vá­lasztást akár meg sem kel­lett volna tartani. hiszen Itáliát a jövőben még nehe­zebb lesz kormányozni, mint eddig. Még úgyszólván el sem hangzott az olasz rádióban a választások végeredménye, Ró­mában már azt latolgatták: milyen kor­mányzati formulához nyújt támpontot a voksok megoszlása? Nos, az első elemzé­sek keserűen állapítják meg, hogy a hét év alatt harmadszor kiírt álltalános válasz­tások alapvető változást nem hoztak az erőviszonyokban. Két figyelemre méltó jelenségből indul­nak ki az értékelések. Az egyik: a keresz­ténydemokraták kudarca, a másik a cent­rum megerősödése. Az Olasz Kereszténydemokrata Párt kor­teshadjáratában valóságos ihecckampányt indított a kommunisták ellen. Itália társa­dalmi és gazdasági gondjaiért, a terroriz­mus elterjedéséért a DC (Democrazia Cris- tiana — Kereszténydemokrata Párt) az OKP-t hibáztatta. Egyben mindent- elkö­vetett, hogy a szocialisták hiúságát legyez- gesse, s a leendő kormányzati formula szá­mára az Olasz Szocialista Pártot megnyer­je. Ehhez a feltételeket szinte bizonyosra vették a DC stratégái: mind a saját, mind a szocialista voksok jelentős gyarapodásá­val számoltak. Ám az urnák megtréfálták ezt az elképzelést: a DC nagyszabású elő­retörés helyett némileg visszaesett, a szo­cialisták pedig csak igen kis mértékben váltatták be a hozzájuk fűzött reményeket. A kérdés tehát továbbra is nyitott, a tör­vényhozás matematikája alapján ma sem jobb a kereszténydemokrata—szocialista koalíció esélye, mint korábban. Bizonyos mértékig meglepetés a szociál­demokraták és a liberálisok, vagyis a centrum erőinek az előretörése. A két kis párt az előző, 1976. évi választásokon ér­zékeny veszteséget szenvedett. Sokan úgy vélték, az erők polarizálódása révén Olasz­ország kis polgári pártjai — az úgyneve-' zett laikusok — előbb-uitóbb összezsugo­rodnak. Ezzel ellentétes tendencia érvé­nyesült, s a republikánusok is megőrizték korábbi helyüket, ami mindenképpen fi-' gyelemreméltó jelenség. A kommunisták némi visszaesése nem számít meglepetésnek. Nemcsak a DC, ha­nem a szélsőséges erők, mindenekelőtt az ultrabal demagógiával handabandázó, va­lójában a szélsőjobboldalnak kedvező Ra­dikális Párt is az OKP ellen lépett föl, ön­kéntelen szövetségben Almirante pártjá­nak újfasisztáival. Ilyen nyomás alatt az is rendkívül jelentős eredmény, hogy a kommunista szavazatok aránya nem süly- lyedt 30 százalék alá. Berlinguer, az OKP főtitkára az ország második legnagyobb politikai tömörüléséről méltán állapíthat­ta meg: a pártot ugyan érzékeny veszteség érte, de továbbra is a munkásosztály, a népi tömegek, az olasz demokrácia döntő ereje marad. Tegyük hozzá: az új olasz erőviszonyok is azt tükrözik, hogy az OKP nélkül, vagy a kommunisták ellenére ezen­túl sem lehet Itáliát kormányozni. Sok találgatás látott napvilágot már a választások előtt az ország kormányzati formulájáról. Meglehet, ismét »föltámaszt­ják az egyszer már csődöt mondott közép­bal koalíciót, a szocialisták és netán a ki­sebb polgári pártok közvetlen vagy közve-1 tett részvételével. Az sem kizárt, hogy át­meneti „strandkormány” alakul a DC ok­tóberi kongresszusáig. Két, dolog azonban bizonyos. Az egyik: az alapvető erőeltolódás hiányában Itália hatékony kormányzása továbbra is szűk korlátok közé szorul. A másik: a radikáli­sok, mint a választások vártnál nagyobb arányú győztesei, 18 képviselőjükkel a törvényhozás munkáját komolyan akadáJ lyozhatják. Márpedig Itália közvéleménye ennek éppen az ellenkezőjét várta a vok- soktól. A remények azonban az életképes, szilárd kormányzás feltételeit illetően >s tetemesen csökkentek. Gyapay Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom