Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-05 / 129. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 5. PEDAGÓGIAI PÁLYÁZATOK Tizenhat év, nyolcszáz dolgozat Tizenhat év — nyolcszáz dolgozat. Ennyi a mérlege a megyei pedagógiai pályázatoknak. Nyolcszáz díjnyertes pályamunka, ugyanany- nyi lelkes, alkotó pedagógus. A számok azonban nem mutatják a mögöttük levő értéket. A megtervezett kísérleteket, az eredményes, kipróbált módszereket, a gazdag pedagógiai tapasztalatot. A töprengést, a vívódást, a jobb, az eredményesebb nevelőmunka érdekében. 1975-től a pályázati rendszer megújult, átgondolttá, kiértékeltté vált. A szakmai pályázatok általában meglehetősen zártak és szűk körűek. Megyénkben azonban szélesre tárultak a kapuk, sikerült társadalmi üggyé tenni a pályázatokat. Jól mutatja ezt az 1978/79. tanévi pályázat meghirdető szerveinek névsora is: a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Pedagógus Szak- szervezet megyei bizottsága, a megyei KISZ-bizottság. az úttörők megyei elnöksége, a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozata és a továbbképző intézet. Különböző testületek — együtt. Az egész megye összefogott a pedagógusok alkotó munkájának anyagi és erkölcsi ösztönzésére. így egyáltalán nem csodálkozhatunk, hogy az elmúlt évben például háromszáz pályamű született. Az idén pályázatra négy témakörben 64 témát hirdettek meg. Szinte nincs olyan területe a pedagógiai munkának, amely ne kapott volna szerepet a kiírásban. Foglalkozhattak a pályázók egyedi gondok bemutatásával, országos intézkedések tapasztalataival vagy akár az audiovizuális technika alkalmazásának tapasztalataival. Minden pedagógiai témájú kérdéssel, de csak a pedagógiai gyakoriat oldaláról megközelítve. A beérkezett pályázatok témái világosan mutatják, hogy mely területen történt számottevő fejlődés, s melyek azok a területek, amelyek teljesen feltáratlanok még. Az idei pályázaton — amelyre nyolcvanegy pedagógus küldte el munkáját — például a „Pedagógia alkotó műhelyéből” elnevezésű témakörre 43 dolgozat érkezett, míg az „Irányítás — vezetés — felügyelet” témakörre csak három. A legszorgalmasabb pályázatírók az általános iskolai pedagógusok, számuk évenként 50—60 körül mozog. Velük szemben azonban a középiskolákban. szakmunkásképző iskolákban tanító és pályázó pedagógusok szá ma még a tízet sem éri el. Pedig nagy szükség lenne erről a két területről is az elemzett, leszűrt tapasztalatokra. Első, második, harmadik díj és dicséret, 80 ezer forint évente a pályázóknak! Vajon megéri-e? A válasz egyértelmű igen. A szemzőknek a munka örömet ad, hasznos, hogy nevelőmunkájuk eredményeit, problémáit elemzik. Gazdagodnak ettől a tevékenységtől és ez nemcsak a pályadíjra értendő. De ugyanúgy hasznosítják a kollegák az iskolákban, felhasználják a pedagógiai élet mindennapjaiban. Ez a szemlélet mutatkozik meg abban a tapasztalatban is, hogy a dolgozatok színvonala évről évre javul. Egyre több pedagógus ismerkedik meg a kutatómunka szabályaival, egyre többen alkalmazzák a közlés legfontosabb szabályait, a források pontos jelölését, a következtptések levonását. Ennek a fejlődésnek köszönhető, hogy egyre több tanulmány jelenik meg or szágos lapokban, elismerést szerezve a megye pedagógusainak. Román Béla FI LM JEGYZET Dombormű a hídfő oldalában Új művészeti alkotással gazdagodik a megyeszékhely: a szolnoki Tisza-híd város felőli hídfőjének oldalában kap helyet Lajos József hatalmas domborművé. A Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalatának dolgozói már a szobor felállításán dolgoznak, a terv szerint alkotmányunk ünnepén, augusztus 20-án avatják fel az emlékművet, amelyet - így őrzik majd a cimfotánkon látható, kőbe vésett betűk is - „A tiszai hajósok emlékére állíttatott Szolnok város tanácsa” (Fotó: Temesközy F.) Légkalapáccsal vésik ki a 30 négyzetméternyi dombormű helyit a nídfö oldalában Faragnak az ácsok, készül az állványzat a szobor végleges rögzítéséhez A süttői mészkőből faragott emlékmű-elemeket daruval emelik majd a helyükre Fogjuk meg és vigyétek Korda-filmhetek Túrkevén Könyvnapi „szolnoki” újdonság Huh István: Szélsárkány A vita meglehetősen parttalan: mi az „üdvözítőbb”,, játékfilm civil szereplőkkel vagy dokumentumfilm profi színészekkel, olykor sztárokkal — ha már a különböző megközelítések ilyen éles szembeállítást követelnek. Könnyű megoldás lenne a filmszakmára bízni ennek eldöntését, csakhát a vitatott filmeket mi nézzük, a közönség. Nem mindegy, mit látunk. Oláh Gábor do kumentum-imitációs filmjének — nem tudunk pontosabb meghatározást talaln: — mindenesetre örültünk Egy „megfogják és viszik” brigád, jói összeszokott kis közösség, bútorszállító munkások a film főhősei. Olyanok mint egy kis család, s ennek fogalma a filmben kitágul, tehát a mondanivaló a „nagy családra” vonatkozik. Nem történik ebben a filmben az ég egy világon semmi ami megrázó lenne, nem veti előre árnyékát fel- sejlő tragédia, nincs ami rendkívüli lenne — mégis lebilincselően meggondolkodtató minden folntosabb képsora. Az epizódok ösz- szefüggő egészet teremtenek, kirajzolódik az önmagunk teremtette élet minden fonáksága, a lehetőségek suta fogadása és kihasználatlansága. A Varró család végre lakáshoz jut, igazi lakáshoz, összkomforthoz, kényelemhez. A filmnek ez a beköltözés a csúcs jelenete, a „honfoglalás” öröme. A külső szemlélő számára — főleg aki még nem élte át a hónapos szobák keservét — banálisnak tűnik mindez, ha a történet szintjein gondolkodik. Ám a nagyszerű színészek — Molnár Piroska, Szigeti András, Tatár Endre, Hegedűs Erzsébet — élménnyé teszik a nagy költözködést, az új életformába való beilleszkedést. Mert a film közös sorsot érzékeltet, az életforma társadalmi méretű változását. Egy kis túlzással, úgy érezzük: mindannyian költözködünk, mindnyájan útban vagyunk — ki, ki hogyan — az új életforma felé. Mindez persze viszonyváltozásokat vet fel, nemcsak abban az értelemben, . hogy a régi közösségek felbomlanak, s újak jönnek létre, hanem az egyének egymáshoz való viszonyában is változás következik be. Milyenek ezek? A film egésze erre a frappáns felelet: hol ilyenek, hol olyanok. Nincs egyértelmű válasz. A mosókonyha „nappali” és az igazi hálószoba közötti különbség mérhető és pontosan ábrázolható, hiszen adott időben történik, míg az emberek közötti változások, magatartásformák jobbára csak folyamatában érzékelhetők. Éppen ez Oláh Gábor filmjének egyik nagy- szerűsége, hogy nem lépi túl a valószínű és a várható határait, nem jósolgat, csupán érzékeltet. S ez a „csupán” milyen nehéz, mennyire mesteri, mily sok életbölcsességre vall! Tárgyszerű realizmus alapján készült ez a végtelenül egyszerűnek tűnő, valójában nagyon is bonyolult folyamatokat hordozó remekmű. T. L. A Korda-fivérek tiszteletére június 3-tól 22-ig filmhetet rendeznek Túrkevén. A szülőváros így emlékezik meg a három testvér. Sándor, Vince és Zoltán munkásságáról. a filmművészetben betöltött szerepükről. A rendezvénysorozat megnyitójára vasárnap a Fints. Múzeumban került sor. majd a résztvevők megnézhették a legifjabb testvér. Korda Vince festőművész, díszlettervező tárlatát. Ma fotódokumen- tum-kiállítás nyílik a Kordafivérek életéről. Mint ismeretes, a három testvér életének nagy részét Angliában és az USA-ban töltötte. A legidősebb fivér, Sándor alapította meg a London Filmvállalatot, amelynek egy ideig Vince volt a művészeti igazgatója. Korda Sándor a magyar filmművészetben is nagy szerepet játszott. ö volt az első magyar filmkritikus, szaklapokat alapított, és szerkesztett, filmstúdiót hozott létre, a Tanácsköztársaság idején pedig a filmgyártás művészeti vezetője volt. A Korda-testvérek nevét elsősorban filmjeik tették ismertté a világon. A rendezvénysorozat keretében Túrkevén levetítik Korda Sándor VIII. Henrik magánélete, Lady Hamilton és Korda Vince Rembrandt című filmjét. A rendezvénysorozat keretében amatőrfilmeket. Túr- kevéről szóló kisfilmeket is bemutatnak a közönségnek, s előadásokra, ankétokra kerül sor. Nemes missziót teljesített a Verseghy Könyvtár akkor, amikor a könyvhétre megjelentette a Szolnokon élő költő. Iluh István gyermekverseinek kicsi, ám színes, gyönyörködtető csokrát. A Szélsárkány címet viselő könyvecskét nem kétséges, hogy szeretni fogják a gyerekek, s alighanem a jókedvre, játékra fogékony felnőttek is. A Szélsárkány egy kis mikrokozmosz: évszakok váltják egymást, az egyik versben hajnal van, a másikban már este, megjelennek a gyermeki (és felnőtt) világ kedves alakjai, a csiga. a róka. a vörösbegy, a kotló. a jegenye, kisvilágunk flórája és faunája, s ebből a költői mindenségből természetesen a moralitás sem hiányzik — Iluh játékosan tanítja a pöttömkéket az adott szó fontosságára. s egyéb embert formáló dolgokra. Jelen vannak a versekben ennek a mikrokozmosznak az alakítói, az emberek, az ősi mesterségek mívelőitől (kovács, pék stb.). a gyerekek mai ideáljaiig. a csillagászokig.' űrhajósokig. A kötet állandóan jelenlevő motívuma a szél. Ott fúj. ott lélegzik a sorok között. és Iluh az ókori görögökhöz hasonlítható érzékenységgel nevezi .meg a vihorászó kis fruska-széltől a dudáló viharig a különféle változatokat, megteremtvén a maga zephyroszát, notoszát, boreászát... Gyanítom, hogy ezeket a napfényes, jókedvtől tündöklő gyermekverseket a költő kisfiának köszönhetjük: a Jóreggelt fény című kötet komor. sötét alaptónusú világa után most látjuk csak. micsoda megújító erő rejlik egy ilyen pöttömke emberben! Iluh azonban még a gyermekversekben sem tud egészen feloldódni: igaz, csak egy-egy sötétebb kép, pasz- szus idézi az első kötet tónusát (pl.: „Az égen / száz / csillag ül, / mind / egyedül”), majdnem észrevétlenül van jelen a keserű hang. A Szélsárkányban azonban az egészségtől szinte kicsattanó élet dominál, ilyen remekbe szabott képekből árad az olvasó felé: „Hómezőn hócsata, nagy a harc. Piros lobogót bont az arc.” A költő különféle ritmusokat próbálgat, játszik, énekel. Áz első kötetet ismerő, s most hitetlenkedő olvasónak mit is mondhatnék? Talán Iluh szavaival üzenem: „Ha nem hiszed, járj arra, / megtanít egy szép dalra.” Illetve tizennyolcra. Mert ennyi verset kínál ez a vézna kis kötet, melyet Bokros László képzeletet mozdító, fantáziát felgyújtó élénk színű illusztrációi tesznek még vonzóbbá. Körmendi Lajos hullámhosszán Szép ünnepnapok Az évfordulók, az ünnepek — az utóbbi időben bőségesen megszaporodott ünnepi napok. hetek, hónapok — természetesen jelentős helyet követelnek maguknak rádióban, televízióban, sajtóban. Sajnos, a tömegkommunikációs eszközök ünnepi összeállításai gyakorta okoznak csalódást sematikusságuk. „di- rektségük” — következésképp : unalmasságuk — miatt. A hét végére két ünnepi esemény is jutott: pedagógusnap volt és megkezdődött a jubileumi, 50. alkalommal megrendezésre kerülő ünnepi könyvhét. A rádió — ezúttal — méltó ajándékkal kedveskedett a pedagógusoknak és a könyvhét ünnepeltjeinek. A „Virág a katedrán” című, vasárnap délelőtt elhangzott pedagógusnapi műsor — szakítva a hagyományokkal — nem patetikUs közhelyekkel, hanem csöndes, okos szavú, az oktató-nevelő munka kínjait — gyönyörűségeit felvillantó beszélgetésekkel kényszerítette ki a rádióhallgatók figyelmét. Nem fölösleges hangsúlyozni az ilyen típusú műsorok jelentőségét, hiszen a munkaszeretet et, a hivatástudatot állította reflektorfénybe, érzelmileg is meggyőző módon — s ez idő tájt ez a tömegkommunikációs eszközök legfontosabb feladatai közé tartozik. Tartalmilag gazdag, műfajilag változatos, bőséges adásidejű műsorok hangzottak el a könyvhét megnyitója apropóján. „Csak” apropóján, mert direkt ünnepi műsort nem hallottunk, leszámítva a szombati „Ünnepi könyvhét 1979” című irodalmi rejtvényműsort. amely semmiben sem haladta meg az ugyanilyen műfajú „hétköznapi” adások átlagát. Gazdag színházi és irodalmi élménv- hez jutottak viszont, akik meghallgatták Harsányi Gábor műsorát a „Műhelytitkok” sorozatban, vagy a gyermekrádióban elhangzott Szabó István elbeszélésfüzért. A vasárnapi irodalmi műsorok közül kiemelkedett az ifjúsági rádióban közvetített Tarasconi Tartarin — a nagyszerű Darvas Ivánnal a főszerepben. A kellemesen csevegő „Társalgó” — mint szinte mindig — ezúttal is jó olvasnivalók iránt keltett érdeklődést, most például az elfelejtett „magyar Ezópusz” Fáy András művei és — a Csernus Mariannái folytatott beszélgetéssel — a nagytra- gika. Jászai Mari naplója iránt. Akadt — sajnos — gyengécske irodalmi műsor is. A „Nyári les” című adás a vadászatról az irodalom, s a zene felől közelítve próbán szólni. Mit akart mondani? Ez nem derült ki. bármilyen szépen szólt is a vadászkürt, bármilyen hatásosnak ítélték is a műsor készítői a kiválasztott irodalmi részleteket. Túlságosan finomkodó volt ez a műsor ahhoz, hogy a vadászatról — amelynek szépségéhez hozzátartozik az is, hogy kegyetlen, véres — érdemben bármit is mondani tudjon. Röviden Érdemes volt a Szolnok megyei rádióhallgatóknak figyelni a múlt heti műsort, ugyanis néhány megyei vó- natkozású közvetítés hangzott el az országos adókon. Ismétlésben sugározták a rá- kóczifalvii családokról szóló riportot, az „Éneklő ifjúság” adásában egy mezőtúri középiskolás kórus szerepelt, s a mezőtúri agrárgépészeti karról közvetítették a csehszlovák és a magyar r.ádió reprezentatív cseh költészeti műsorát. — eszjé —
