Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 3. Munkaszervezés: - A konnektort kifelejtették Játék ok ,y' Szöveg nélkül Kutyakiállítás A városi parkban fajku- tya-kiállítást rend,eztek. A legkiválóbb ' kynológusokból álló zsűrinek kétszáz eb közül kellett kiválasztania a győztest. Valamennyi kutyának olyan hosszú származási táblázata volt, akár az arisztokratáknak. Annak ellenére, hogy a kutyák között sok valóban rendkívüli szép, több érmes szerepelt, a zsűri tagjai tanácstalanok voltak. A dolog úgy állt, hogy a kétszáz-egynéhány kutya között volt egy... kandúr is. Mégpedig nem közönséges kandúr, hanem Petko Petkov elvtársé. Vagy nem magyarázták meg neki elég érthetően, hogy ez kutya-, nem pedig macskakiállítás, vagy ő nem ismerte fel a bernáthegyi és a szürke macska közti elvi különbséget, ki tudja.. . Petko Petkov nem olyan ember, akit meg lehet kérni arra, hogy magyarázza meg saját tetteit. És a tiszteletre méltó kutyaszakértők most ott ülnek a zsűri szobájában, , és zavartan sóhajtoznak. — Én. elytársak, régi ky- nológus vagyok — kezdte el a zsűri egyik tagja, — .de még sohasem kellett macskáról szakvéleményt adnom. — Csak semmi személyeskedés — dörmögte a zsűri elnöke. — Itt nincs hely holmi szubjektív célzások számára. Objektív értékelésre van szükség! — Annál inkább, mivel Petkov elvtárs utalt ki pénzt a kiállításunk számára, és helyiséget ígért az ebtenyész. tők klubja részére... d.üny- nyögte a helyettese. — Kiállításunk az idén rendkívül reprezentatív jellegű. Ügy gondolom, kollégáim valamennyien egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy a legnagyobb pontszámot érdemli... a fiatal, de szép reményekre jogosító kynológus a listára pillantott... a hetes számú francia bulldog és a tizen- négyes számú bernáthegyi. Nekem személy szerint azonban mégis az a véleményem, hegy Petkov elvtárs kandúrja felülmúlja valamennyi kutyát. Ez, tudják valami másféle... Igen, elvtársak! Valamennyi kutya közül fejjel kimagaslik. Én, elvtársak, tiszta lelkiismerettel a kandúrra szavazok! — Bocsásson meg, koHé- gám — szakította félbe az egyik zsűritag, aki mindeddig hallgatott — én nem egészen értem, miről van szó. Hiszen ha egy kutya- kiállításon macskának ítélünk oda díjat, akkor nevetség tárgya leszünk! Ugyan, mire való ilyen élesen fogalmazni :— ráncolta össze homlokát az elnök. — Az válhat nevetség tárgyává, aki makacsul ragaszkodik a dogmákhoz. Mire való a macska és a kutya közti különbség efféle csökönyös hangsúlyozása? Mire való, kérdem önöktől? Kinek van szüksége ilyesféle formalizmusra, amely ellen valamennyiünknek harcolnunk kell? — Elvtársak, — emelkedett fel helyéről a fiatal, de reményekre jogosító kynológus, — engedjék meg, hogy őszinte legyek. Nem folyamodom mindenféle csűrés- csavaráshoz, hogy igazoljam ezt a macskát. Kimondom mindazt, amit gondolok. — Diadalmasan és kihívóan tekintett végig a zsűrin. — Én. tisztelt kollégák, őszintén csodálom Petkov elvtárs kandúrját, és feltétlenül méltónak tartom az első helyre! — Szavazunk, elvtársak? — kérdezte már vidámabban a zsűri elnöke. A kutyakiállításon az első díjat túlnyomó szavazattöbbséggel Petkov elvtárs kandúrjának ítélték oda. És amikor ő — a kandúr, nem pedig Petkov elvtárs — felment a dobogóra, valamennyi kutya egyszerre hízelgőén csaholni kezdett. A francia bulldog és a bernáthegyi pedig a második és .a harmadik díjat kapta, valamint értékes ajándékokat: macskadorombolást megörökítő, (tetszetős kiállítású hanglemezeket... Jordan Popov Generációk Fiatalok Főnöki jelmez Zénón Wiktorczyk: PÓKER A szabadságom alatt egy alkalommal lehetőségem nyílt arra, hogy beszálljak egy egész jó bridzspartiba. Alkalmam volt együtt játszani egy Osztályvezetővel, egy bizonyos Igazgatóval és egy „nagyon” bizonyos Elnökkel. Óvatosan licitálták egymást, sőt, mondhatni biztonsággal — de mesterien játszottak. Valahogy megérezték a lapok állását, az elleniéi minden húzását, szándékát, és mindig a megfelelő helyre passzoltak. Ez már a bridzse- lés magasiskolája volt. Mindemellett azonban unalmas, a ponteredmények alacsonyak voltak ... Mint ahogyan az ellenőrzött jövedelmű állampolgárokhoz illik. Egyik este ezért javasoltam, hogy játsszunk valami érdekesebbet — mondjuk pókerezzünk. Partnereim szeme egy pillanatra felcsillant, de aztán elsőnek az Elnök fejezte ki ellenvéleményét: — Ez a játék nem az én pozíciómhoz való. Az ember álcázza, rejtegeti a kártyáit — mindez nagyon súlyos következményekkel járhat. Ez nem nekem való. — Talán nekem?! — szólalt meg az Igazgató. — Pillanatonként dönteni, és ráadásul vállalni érte a felelősséget. Nem, ezt nem az én idegeimnek találták ki. — A legrosszabb az, hogy anyagi felelősséget jelent az ember saját zsebére! — szúrta közbe az Osztályvezető. — Talán ha babban játszanánk . .. — Jobban szeretném csokoládéban. A titkárnőm hozzászoktatott az édességekhez. Fogalmam sincs, kitől kaphat annyi bonbont. Tehát akkor beleegyeznek. — Uraim — húzta el a száját az Elnök —, nem vagyunk gyerekek, hogy babban vagy csokoládéban játsz- szunk. Ha már mindnyájan a pókerre szavazunk, játsszunk rendesen, kis pénzben. Lehetőségeinkhez képest. Hisz nem vagyunk mi krőzusok ... — Uraim — vetettem közbe. — Megértem az Önök anayagi és morális tiltakozását. Végül is közülünk senki sem keres annyit, hogy szerencsejátékot űzzön. Más jellegű tőkében viszont gazdagabbak vagyunk. Az Osztályvezető Úrnak például lehetősége van ilyen vagy olyan kérvényecske azonnali elintézésére. Az Igazgató Űr egy nyomatékos véleménnyel nem egy ügyet tehet sima útra. Az Elnök Úrnak pedig időnként csak egy-két emberkét kellene nyomnia . .. En meg, szegény bértoll- nok ... nos, nekem lehetőségem van írni arról, akiről kell, és ahogyan kell.. Ezekre játsszunk! A kölcsönös szolgálatokra! — Aláírom! — kiáltott fel szenvedélyesen az Osztályvezető. — Sokkal jobb gondolat az én babjaimnál. És nincs rizikó, mert kéz kezet mos ... Az Igazgató hallgatott, várta az Elnök véleményét, ö pedig igazi szónokhoz illő szavakkal mondta: — összegezve tehát, őszintén kijelenthetjük, hogy o probléma ilyen aspektusból történő megvilágítása tisztán morális platformon a hazárd elleni küzdelem irányába hatva, a könnyű pénzszerzés lehetőségének a magasztos humanista értékek reális alapján történő, és az emberek közötti, csupán mély emberségből tett szolgálatok biztosításával... Na. ki oszt? — Várjanak! Mit rakunk az asztalra? Szeretem a lóvét az asztalon látni. Hogy tudjam, mire játszom — nyugtalankodott az Osztály- vezető. — Állítsunk ki elismervé- nyeket a saját aláírásunkkal. Bánokat — mondta az Igazgató, a dörzsölt pénzember, s közben kitépett egy lapot a noteszéből. — Ennek a lapnak a negyede egy kisebb szívességre kötelez, a fele egy közepesre, egy egész pedig egy nagy szolgálatot jelent. — Én csak nagy lapokat adok ki a kezemből — közölte az Elnök méltóságteljesen. — A pozíciómnak megfelelően ... De mit csinálok a kis lapokkal, ha olyat nyerek önöktől? Az én nagy lapjaimért Önöknek is nagyot kell visszaadniuk. Nincs is szükségem a kicsikre. — Azt soha nem lehet tudni, Elnök Űr. Végtére átruházhatja másra is, akivel szemben éppen önnek van valamilyen — az Ön pozíciójához mérten egészen csekély — tortozása; mert Uraim — szúrtam közbe bátortalanul —, gondolom, hogy csekkjeink nemcsak társaságunkban lesznek érvényben. — Világos! Micsoda koponya! — kiáltott fel az Osztályvezető elragadtatva. Édes Istenem! Mennyi mindent el lehet így intézni! Mondjuk, hogy nyertem egy lapot az Igazgató Úrtól, de vele nincs semmi intéznivalóm, viszont van egy másik, akinek éppen ő az érdekes, neki viszont én tartozom. Erre átpasszolom a bonomat neki és minden oké. — Oké, de természetesen csak akkor, ha sikerül tőlem elnyernie — szólt hidegen az Igazgató a kártya keverése közben. — De megtörténhet, hogy nincs szerencséje, és nem lesz elég bánja, hogy a követeléseket kielégítse. — És annyit adhatok ki, amennyit akarok? — Természetesen. Tegyék ki a téteket. A szerkesztő úr javaslatát figyelembe véve kezdésnek mindenki egy kis szívességnek megfelelő csekket rakjon az asztalra. Ennek a szisztémának óriási előnye az, hogy végrehajtás (teljesítés) saját lehetőségeink határain belül, az egyenlőség alapján hatáskörünkbe tartozik. Saját magunk bankárai vagyunk, és magunk korlátozhatjuk szolgálataink számát — magyarázta meggyőzően az Igazgató osztás közben. — Na, akkor én nyitok! — szólt az Osztályvezető, és úri gesztussal négy kis lapot rakott az asztalra. — De én még ráteszek — mondta fensőbbséggel az Elnök és gratulált nekem: — Bravó szerkesztőcském! Javaslata nyomán, amit itt tudományosan megalapozott a mi kis' igazgatócskánk — mondjuk meg őszintén —, egy új, nemes valutát fedeztünk fel, mely segít az emberek közti kapcsolatok elmélyítésében. — Nem én kezdtem — mormogtam értetlenül és feszélyezve ettől a pro primo nemes, pro secundo tiszta és pro tertio érzékeny ember számára oly szükséges dicsérettől. Mindamellett nem sajnáltam odaadni neki három közepes lapot. Utóvégre a kártyán szerzett adósság erkölcsi kötelezettség. És talán holnap nekem sikerül tőle három nagy lapot nyerni...?! (Varga Magdolna fordítása)
