Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-29 / 150. szám
1979. június 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csontvóry Kosztka Tivadar szobrát avatták fel június 19-én Pécsett, halálának hatvanadik évfordulója alkalmából. Kerényi Jenő alkotását a festőről elnevezett múzeummal szemben állították fél. A képen: Csontváry Kosztka Tivadar szobra Új létesítménnyel gyarapodott a Balaton-part, Zamárdi és Szántód közelében, Szántódpusz- tán megnyílt az idegenforgalmi központ. A majd kétszáz éves népi műemlék épületeket restaurálták, igazgatósági és kiállítási épületeket, ménescsárdát alakítottak ki. A festői környezetben lovasiskolát és lovaspályát rendeztek be Miért választják a gimnáziumot? Beiratkozok tervekkel és tervek nélkül II széki csárdástól a dzsessz-balettig Táncszínpad Szolnokon „Szolnoki táncszínpad” címmel sokat ígérő rendezvénysorozatot indít a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. A havonta jelentkező előadásokon az ország legnevesebb táncegyüttesei mutatkoznak be a közönségnek. A bemutatókon láthatunk majd szalontáncot, dzsessz- balettet és klasszikus balettet is. A táncszínpad első vendége július 6-án az Építők „Vadrózsa” táncegyüttese lesz, de hamarosan találkozhat a közönség az országos néptáncfesztiválon nagy sikerrel szereplő Fáklya együttes táncosaival is. Radványi Géza ismét itthon forgat A magyar filmgyártás egyik maradandó értékű alkotása, a „Valahol Európában” rendezője, a külföldön élő Radványi Géza több évtizedes szünet után ismét Magyarországon forgat, ö rendezi a „Circus Maximus” című kamara-drámát, melynek cselekménye a második világháború vége felé játszódik Magyarországon. A németek elől menekülő üldözött emberek cirkusz-társulatnak álcázzák magukat, így jutnak át a német frontvonalakon, hogy azután Jugoszlávián keresztül szétszéledjenek a világban. A film jelenleg a helyszín és a szereplőválogatás periódusában van, s tárgyalások folynak NSZK-beli, illetve szovjet koprodukció lehetőségeiről is. Az már bizonyos, hogy az egyik főszerepet Erwin Geschonek, az NDK televíziója színészstábjának tagja alakítja. A jól ismert, hetvenes éveiben járó színészt a magyar nézők a tévé-produkciókon kívül a „Tűzoltó utca 25” című, 1973-ban készült magyar filmben is láthatták már. Felkérésére most azért került sor, mert a második főszereplőhöz. Páger Antalhoz hasonló karakterű jelöltet nem találtak a magyar színészek között. A forgatókönyvet a rendező, Makk Károly és Máriássy Judit írta. az operatőr Sára Sándor lesz. A Pest környéki helyszínekre tervezett forgatás előreláthatólag szeptemberben kezdődik. Már javában tart a szünidő, ezen a június végi hétköznapon mégis újra benépesül a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium földszinti folyosója. Egyedül és szülőkkel A bejáratnál tájékoztató: iratkozás jobbra, a hetes teremben. Vajon milyen célok, tervek vezetik azt a csaknem száz fiatalt, akik szeptembertől ebben a gimnáziumban szeretnék elkezdeni középiskolás tanulmányaikat? önszántukból vagy baráti, szülői sugallatra jelentkeztek ide? Hajdú Éva azon kevesek közé tartozik, aki egyedül érkezett, a többiek általában szülői kísérettel jönnek. — Helybeli vagyok, és a dolgaimat már saját magam intézem. Az átlagom négyes, ötös. és az iskolámból jó- néhányan itt kötöttünk ki. Kedvelem a kémiát, de nem tudom pontosan, mi szeretnék lenni. Majd elválik, mit és mennyit ér a bizonyítványom. Hz osztálytársak, ismerősök miatt Kiss Adél viszont határozott céllal érkezett Kunhegyesről. — Eredetileg Szolnokra készültem, de nem kaptam kollégiumi helyet, az albérletet pedig nem nekem találták ki. Legjobban a nyelveket kedvelem, később tolmácsként vagy fordítóként szeretnék dolgozni. Az orosz mellett németül és angolul Rangos zenei esemény színhelye lesz július elején Orosháza: az alföldi város ad otthont az első országos orosz—szovjet zenei tábornak. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és az Ifjú Zenebarátok magyarországi szervezete rendezésében július 6-tól—18-ig mintegy 60 —, az ország 24 városából érkező — ifjú zenész ismerkedik behatóbban a klasszikus orosz és a kortárs szovjet zene műveivel, azok lehetséges előadási módjaival. A résztvevők többsége továbbképző zeneiskolás és általáis tanulok, és bízom abban hogy mindenképpen hasznát veszem a nyelvismeretnek. Egymásnak adják a kilincset az elsősjelöltek. Szinte valamennyien megszeppenve lépnek az ismeretlen helyre. Nem csoda, hiszen az egykori legnagyobbakból itt legkisebbek lesznek. —; Rédei László például alig találja értesítőjét, de azért azt bevallja. hogy a műszaki rajz csábította ide. A tiszaderzsi Kupái Judit gépírást kíván tanulni, és jó néhány tizenéves társát is ez vonzotta ide Heves és Hajdú megyéből. Az indokok között egyébként sűrűn szerepel: a testvérem is itt tanult, a barátnőm. rokonom is ide iratkozott. Másokat egy-egy tanár személye, a tanított idegen nyelv, az esetleges sportolási lehetőség csábít. Jobb híján ide Kilencvenegynéhányuk közül ki jut el az áhított érettségiig, esetleg valamilyen eredményes felsőfokú felvételiig? Megannyi talány, akár tervvel, akár „jobb híján” keresték fel a csupaüveg intézményt. A tanácstalanság ma még nem baj, de háromnégy év múlva már törést okozhat a tépelődő tizenéveseknek. Ennek megelőzésében segít a harmadik osztálytól a tantárgycsoportos oktatás, hiszen a kedvelt tárgyakkal felemelt óraszámban ismerkedhetnek meg a középiskolások. Persze addig el is kell jutni. nos nezeiskolák növendéke; a táborban 12 napon át szóló-, hangszeres- és kamarazenei gyakorlatokat folytatnak — elsősorban Moszkvában tanult magyar művésztanárok irányításával. A tábor munkájában szovjet vendégművészek is részt vesznek, akik július 14-én koncertet adnak az orosházi művelődési ház nagytermében. s a rendezvény idején a legjobb növendékekkel külön is foglalkoznak. Több kiállítást is rendeznek a tábor idején. — dszm — Orosz-szovjet zenei tábor Hetente egyszer, hétfő este Találkozni jó — Miért magányos? — Elvesztettem az uramat — feleli sóhajtva az ötven körüli asszony. — Nincsenek barátai, nincs társasága? — Nincs... nincs... senkim sincs. — .. .próbálok itt fölmelegedni ,— kapja szeméhez a kezét. Igyekszik visszatuszkolni az emlékekkel fölbuggyanó könnyeket. * * * — Három éve elváltam, egyedül vagyok, mint az ujjam. Az ember társaságra vágyik, nem igaz? — dobja az asztalra a kártyát, egy magas férfi — otthon csak a négy falat látom, az meg nagyon unalmas. * * * Harminc körüli elvált asz- szony: — Nem ülhetek be egy vendéglőbe vagy kocsmába társaságot keresni! Itt tisztességes körülmények között találkozhatunk, beszélgethetünk, eltölthetjük az időt. Ezek a szavak az új Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ egyik klubjában hangzottak el. Hetente egyszer, hétfő esténként itt találkozhatnak mindazok, akik magányosnak érzik magukat. A „Találkozzunk” klubról kérdezem Balogh Gáspámét. — Nagyon sok a magányos ember. Tele vannak gátlásokkal, félszegek, magukba zárkózók. A munkahelyükön sincs társaságuk, sokan nem is szeretik azt a társaságot, ami egy-egy vállalatnál, üzemnél összecsapódik. mert az legtöbbször ivászattal jár. Amolyan ivó- cimboraság. Az pedig kevés. A magányos ember érzékeny, ezt magamról tudom, velünk csínján kell bánni — mondja. Ketten érkeznek, eléjük siet. Szól a zene, néhányan táncolni indulnak. A férfiak — tízen lehetnek — nem nagyon törődnek mással a kártyán kívül. Fiatalember kezeli a magnót. — Milyen zenét szeretnek á klubtagok? — Hát.. a korosabbak általában tangót, keringőt, mi fiatalabbak meg a diszkó- muzsikát. Csöndes szavú férfi toldja meg. — Én az alakulás óta tag vagyok, szóval régóta. Hogy mit csinálunk? Hát malmozunk, meg kártyázunk, meg azután beszélgetni is szoktunk. Látja, van, aki táncol, ha a ked,ve viszi. — Hány éves? — Még innen az ötvenen. — Vannak előadások, azokat meghallgatjuk — szól közbe egy termetes férfi, akiről megtudom, hogy gyári munkás. — Milyen előadásokra emlékszik? — Legutóbb azé a rendőr- őrnagyé, hát az nagyszerű volt. Nem papírról ám, csak úgy fejből, közvetlenül beszélt. — Miről? — A rendőri munkáról, az életről, szóval igazán jó volt. — És azelőtt? — Ki is, na... — esik gondolkodóba — már meg nem mondom. — Hogy tetszik itt az új helyen? — A csuda tudja, nekem a régi is nagyon jó volt. A sarokban huszonegyné- hány éves fiatalember ül, egymagában, öklein hatalmas bütykök. — Senkim sincs — néz rám. — Se testvérem, se barátom, se senkim. Apám, anyám idősek, nem csavaroghatok, nincs, aki mellettük legyen, csak én. Meg aztán beszédhibám van, ami miatt állandóan csúfoltak. Minek menjek akkor az ilyenek közé? Azért is kezdjem karatézni, hogy legyen valamilyen társaságom. Ott nem beszélni kell. hanem dolgozni. Én aztán dolgoztam is! — És most? — Csak nézelődöm. Az egyik festő szakim mondott valamit erről a klubról, hát itt vagyok. — A karate? — Abbahagytam, de újra kezdem. Ha a mester visz- szafogad. Akkor már, remélem, két társaságom is lesz. Pergő nyelvű, negyven körüli asszony: — Nem akadtam hozzám való férfira, mindig otthagytam őket. — Hányszor? — Hajjaj... Rosszul választottam mindegyiket, tudja. Nem voltunk egy nívón egyikkel sem. Rémisztőén idétlenül tudok választani, ez az én bajom. — Ezért maradt egyedül? — Igen. — És a munkahelyén? — Azok nekem nem társaság. Szemüveges, fiatal nő: — Sokan azt hiszik, hogy férjet fogni járunk ide, pedig ez butaság. Tény viszont, hogy voltak olyanok, akik itt összetalálkoztak és házasság Jett belőle. — Voltak itt azóta? — Nem, ők már nem magányosak. Nemrég közösen a Parlamentben jártak, pár napja a Tolcsvay együttes hangversenyét hallgatták meg. Vendégül láttak már újságírót, orvost, rendőrt, jártak színházban és hallgattak magyar nótát. Lassan-lassan megértik a klub tagjai, hogy magányosságukat nem másnak, hanem önmaguknak kell feloldaniuk. Nem várhatják mindig, hogy helyettük valaki mindent megszervezzen, nekik is tenniük kell egymásért és magukért valamit. A hasonló érdeklődésűek már nem csak hétfőnként, hanem gyakrabban is találkoznak. Moziba, színházba, kiállításra invitálják egymást. A legfőbb cél: a passzív magányosságot aktív társasági élettel legyőzni. Ezért is áll nyitva bárki előtt a klub ajtaja. Hortobágyi Zoltán Szemiotikái konferencia „A jeltudomány története és terminológiája” címmel külföldi tudósok részvételével — négynapos tudományos tanácskozás kezdődött tegnap délelőtt Budapesten. A Magyar Tudományos Akadémia szemiotikái munkabizottsága és a Népművelési Intézet által rendezett konferencián megvitatják a nemzetközi kultúra szemiotikái kézikönyvének tervezetét, amelynek előkészítése magyar—amerikai együttműködéssel történik. Magyar és román történészek tanácskozása Tegnap Budapesten megkezdődött a magyar—román történész vegyes bizottsági ülés második szakasza: a történészek a két világháború közötti időszak, a haladó magyar—román kulturális kapcsolatait értékelték és meghatározták e kapcsolatok szerepét a két ország történetében. Egyebek között elemezték a két ország kiemelkedő alkotóinak irodalmi, képző- művészeti, publicisztikai, zeneművészeti, szociográfiai munkái közötti párhuzamokat, egybehangzásokat és a legkiválóbb gondolkodók, művészek között kialakult emberi-politikai kapcsolatokat. A magyar—román történész vegyes bizottsági ülés ez évi ülésszaka ma fejeződik be.
