Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-29 / 150. szám
1979. június 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tegnap ülést tartott. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke beszámolt az Osztrák Köztársaságban tett hivatalos látogatásáról. Az Elnöki Tanács megállapította. hogy a látogatás jól szolgálta a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztését, és a különböző társadalmi rendszerű két szomszédos állam eredményes együttműködését. A beszámolót az Elnöki Tanács jóváhagyólag tudomásul vette. Az Elnöki Tanács módosította bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény néhány rendelkezését. Az elfogadott változtatások tovább növelik a bírói munka hatékonyságát. A módosítások szerint a munkaügyi bíróságok felett ezentúl a megyei bíróság elnöke gyakorol közvetlen felügyeletet, továbbá a megyei bírósági kollégiumokba — tanácskozási joggal — gyakorlati és elméleti szakembereket is meghívhatnak. Az Elnöki Tanács bírákat mentett fel és választott meg. valamint egyéni kegyelmi ügyben döntött, s vésül folyamatban lévő ügyekben határozott. Pillanatnyi érdek — petúniával Az ajtó nagyot csattant. Ezzel ért véget az ötmondatos eszmecsere. Az üzemvezető a művezetőnek: „Szólj annak a fiúnak,, tisztességes munkát adjon ki a kezei közül. Minden darabját át kell pofozni...” A válasz: „Nem szólok én, ti hoztátok id.e.” A megjegyzés: „Hát te is a csapatba tartozol öreg, rólad is megvan a vélemény, ha hibásan megy ki a gép”. A csattanás előtt: „Az én pénzem nem bánja, egyébként is — legyetek ti a rossz fiúk.” A szociológus úgy szemlélné ezeket a mondatokat, mint ahogy egy botanikus nézegeti az „alapnövényt”, a petúniát. Megtalálhatók rajta a legfontosabb kifejezői a vizsgálódás tárgyának, a növényvilágnak. A beszélgetés szépen „fejlett” példánya az egyéni és a csoportérdekek összeütközésének, ha úgy tetszik, ellentétének. Együgyű- ség lenne persze azt tartani — ilyesféle problémák csak az üzemek „alsó” régióiban találhatók. Azt mondja például a szövetkezet elnöke egy nagyvállalatról: „Csináltunk nekik kapcsolókat — már nem kérik tőlünk, most ck gyártják. De nem tudják, mert nem találják a technológia nyitját. Küldözgetik ide az embereiket de mi nem engedjük be őket. Hogyne. Ellesnék, hogyan készítjük. Van pár száz mérnökük — mi kitaláltuk, hát találják ki ők is...” Még egyszer. Hogy nekik mennyibe kerül? Kit érdekel. Az elnök törleszt. Valód.i vagy vélt sérelmeiért, talán azért, hogy bebizonyítsa, kicsi a bors. de... És hozzávetőleg jól kalkulál, mert a gyártás amott akadozik. Igaz, kitalálják, hiszen egy jól szervezett műszaki gárdának ez a munka egy kis „falat”, csak addig is peregnek a napok. A fogások, a technológia átadására semmi sem ösztönöz, már ami az anyagiakat illeti. Az elnök nem jut kü- lönprémiumhoz. Igaz, öntudatra apellálhatnánk, de fölé kerekedik az éntudat. Pedig milyen egyszerű: cukorgyártók találkoznak — nálatok hogy? Így. Akkor nálunk is. Ha újítás, ha találmány, majd fizetünk érte. Valótlan lenne, ha azt állítanánk, azért csupán ilyen egyszerű a cukorgyártóknál. mert ők egy tröszthöz tartoznak. Mondhatnánk másik példát arra, amikor egy közösség érdeke, egy nagyobb közösség érdeke miatt háttérbe szorul : a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek vásárol ként olyan országból, ahonnan egyébként nem venne. (Ár, szállítás és egyebek miatt.) De egy másik magyar vállalat villamos vasúti mozdonyokat szállít — az üzlet feltétele a kén. Hát megveszi. A „bolt” nyeresége valamilyen úton-módon eljut a vegyipari szakmunkások zsebébe is. Persze, könnyebb lenne hivatkozni erre-arra, a hagyományos vevőkre, az adminisztratív bonyodalmakra. Azt írja levelében a gépgyártó vállalatnak a Külkereskedelmi Minisztérium — most ne adják el a gyártmányukat. A válasz: „De ha nem tudjuk értékesíteni, mi lesz a termékünkkel? Az évi, a félévi nyereségünkkel? Mit bánjuk, ha olcsóbban is, de értékesíteni kell.” Az egyéni és a csoportérdekek ütközései jellemzik a termelőmunka számos területén fellelhető, egy vagy több ember közötti ellentmondásokat. Szabályozókkal ezeket feloldani aligha lehet, hiszen sokszor az ellentétek nem jelennek meg ilyen szemléletes, forinttal vagy kemény egyértelmű mondatokkal kifejezhető formában. Azt mondhatnánk: a léte vagy nemléte szemlélet függvénye. A szemlélet viszont az ismereteké. Rendelkezik-e az illető, rendel- keznek-e az illetők az ütközés pólusain olyan információkkal, s nem utolsósorban olyan érzelmi, tudati hátországgal, amelynek segítségével túltehetik magukat pillanatnyi érdekeiken, még akkor is. ha az éppen: „érdektelenség”. H. J. Több a magánlakás és jobb a vízellátás Ülésezett az MTVB műszaki bizottsága és a HNF gazdaságpolitikai bizottsága ,— Az ötödik ötéves tervben várhatóan 14 ezer magánlakás épül Szolnok megyében — hangzott el tegnap délelőtt a megyei tanács vb-termében, ahol együttes ülést tartott a Szolnok megyei Tanács műszaki bizottsága és a Hazafias Népfront megyei elnökségének gazdaságpolitikai bizottsága. A tanácskozáson a magánlakásépítés megyei helyzetéről és a megye vízellátásának, csatornázásának és fürdőszolgáltatásának feladatairól illetve gondjairól volt szó. Így többek között az is elhangzott, hogy, bár a tervezettnek megfelelően alakul a magánlakás-építés, gondot okoz, hogy kevés a korszerű csoportos családi- ház, és kevés a megfelelően közművesíthető tanácsi telek is. A vízügyi albizottság titkárának beszámolójából kitűnt, hogy Szolnok megyédben a vízellátás-csatornázás jelentősen fejlődött. A víztermelő kapacitás ebben a tervidőszakban 20 ezer köbméterrel nő, 400 kilométer új vezeték épül, és a vízhálózatba bekötött lakások aránya 13,8 százalékkal emel. kedik. A közeljövőben elkészül Szolnokon a felszíni vízmű, átadják a jászberényi Il-es számú vízmüvet, valamint befejeződik a mezőtúri vízmű rekonstrukciója is. Lengyel pártmunkásküldöttség a megyében Képünkön Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, Stanislaw Bajur, a lengyel küldöttség vezetője, valamint a vendéglátók és a delegáció tagjai A Lengyel Egyesült Munkáspárt hazánkban tartózkodó pártmunkásküldöttsége, élén Stanislaw Bajurral, a LEMP KB könnyűipari, kereskedelmi és szolgáltatási osztálya helyettes vezetőjével, tegnap Szolnok megyébe látogatott. A megyei pártbizottság székházában Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a vendégeket a megye kereskedelmi ellátásáról, annak szervezeti rendszeréről, majd válaszolt a delegáció tagjainak kérdéseire. A tájékoztatón részt vett: Marek Holdakowski, a LEMP KB gazdaságpolitikai alosztályvezetője, Henryk Stacho- wiak, az opolei megyei párt- bizottság titkára, Stanislaw Szachnowski, a Belkereskedelmi Minisztérium pártbizottságának első titkára, Fenyvesi József, a szolnoki városi pártbizottság titkára. Szentesi László, a MÉSZÖV elnöke és Simon József, ä megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetője. A LEMP küldöttségének programja néhány szolnoki kereskedelmi egység meglátogatásával folytatódott. Megismerkedtek a Centrum ön- kiszolgáló étteremmel, a Csarnok és piacintézménnyel, a Szövetség ABC-vel, a Csemege Áruházzal és a Szolnok ABC-vel. Ebéd után ellátogattak a Bizományi Áruházba és a Szolnok-Békés megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalathoz. A kora délutáni órákban a rákóczifalvi Rákóczi Termelőszövetkezet szajoli növényházát tekintették meg, ahol Bereczki László, a közös gazdaság elnöke tájékoztatta a vendégeket a szövetkezet munkájáról. A LEMP pártmunkás-delegációja az esti órákban visszautazott Budapestre. Az utóbbi két hétben megfeszített ütemü munka folyik a MEZŐGÉP cibakházi gyáregységében. A korábban akadozó anyagellátás ellenére a gyár így teljesíteni tudja féléves ex.- porttervét - a szerződésben foglalt 150 darab SB 220-as felszedő adapter utolsó szállítmánya is elindul a napokban Csehszlovákiába Július 1-től 250 új szabvány A július 1-én hatályba lépő 250 országos szabványnak több mint egyharmada teljesen új, míg a többi már eddig is létező szabványok korszerűsítésének eredménye. Az egyre fejlődő technika hozza magával, hogy az életünket körülvevő műszaki törvényeket, az állami szabványokat ismételten átdolgozzák, illetve az új technikai, technológiai megoldásokat szabványosítják, s ezzel alkalmazásukat egységessé téve segítik a műszaki-gazdasági feladatok megoldását. A most hatályba lépő országos szabványok között is szép számmal vannak olyanok, amelyek teljesen új témákra szólnak. Szabványosították például a légtechnikai berendezésekben alkalmazott különféle típusú szűrőket, ezek méreteit, minőségi követelményéit, az egyre szélesebb területen alkalmazott, gyémántot tartalmazó fúró és csiszoló eszközöket. Ez utóbbiak már olyan magyar szabványok, , amelyeket a KGST-ben dolgoztak ki a tagországok, s így valamennyi országban azonos előírásokat tartalmaznak, lényegesen könnyítve ezzel a gyártási együttműködést és a kereskedelmet. Új szabványokkal bővült a mezőgazdasági gépek sora: ezúttal a szárító- és öntözőgépek, eszközök léptek be a sorba. A lakosságot közvetlenül érintő új, illetve átdolgozott szabványok is életbe lépnek. A kötött kelmék és készruházati cikkek, a bútorszövetek, a hajlékony PVC-pad- lóburkoló anyagok különféle vizsgálataira, minőségi követelményeire születtek új előírások. Egy külön szabvány sorolja fel a kötöttáruk szemmel is látható hibáit, szám szerint 94 félét. Persze a felsorolástól a hibák még hibák maradnak, de pontos leírásuk mégis segíti a minőségi ellenőröket, az átvevőket. A számítógépgyártás fejlődése Tízéves a szocialista országok egységes számítás- technikai rendszere. És gyakorlatilag tízéves múltra tekinthet vissza a hazai számítógépgyártás is. Az elmúlt egy évtizedben a számítástechnika magyar fellegvárában, a székesfehérvári Videoton Gyárban ösz- szesen 750 kis számítógép készült, s a berendezések hatvan százaléka a baráti országokban működik. A székesfehérvári gyár fejlődését is meggyorsította a szocialista együttműködés, hiszen nemcsak a kis számítógépek, hanem a számítástechnikai perifériák: a somyomtatók, képernyők megjelenítők (displyk) is csatlakoztathatók a szovjet és NDK komputerekhez. A székesfehérvári gyárban nagy szakmai tudással rendelkező, háromezer fős kollektíva végzi a számítógépek gyártását, és jelenleg a Videoton gyár termelésének felét — 3,5 milliárd forint értékű számítástechnikai terméket — állítja elő évente, Hatvanmilliárd megtermelöi A kormány tegnapi ülésén a háztáji és kisegítő gazdaságok helyzetéről is tárgyalt. Ez a fórum legutóbb 1978- ban hozott határozatot ebben a témában, a következő jelentést pedig 1980. második félévére kérte. Vagyis az ügy minden évben a Minisztertanács elé kerül. Ez sok egyébnél jellemzőbben bizonyítja a téma fontosságát. Valóban, a másfél millió kistermelő hallatlanul értékes munkát végez. Négy és fél millió sertést tartanak, csak nyúltenyésztésből 30 millió dollár értékű exporthoz segítik az országot; a primőr zöldségek, valamint a különlegesen munkaigényes gyümölcsfélék termesztésében pedig ők határozzák meg az ellátást. A kisgazdaságok összes termelési értéke meghaladja a 60 milliárd forintot, ez a szektor adja Magyarországon a mezőgazdasági össztermésnek egyharmadát. A gazdaságok száma csökken, de az egy kistermelőre jutó termelési érték növekszik. így a szektor egészében visszaesés nincs, sőt bizonyos fejlődést is megfigyelhetünk. Ezek a számok bizonyos magyarázatra szorulnak. Az egyharmados arány ugyanis a háttér ismerete nélkül akár meghökkentő is lehet. Jó tehát tudni, hogy ez a bizonyos egyharmados arány évtizedünk elején még negyven százalék volt. Harminchárom százalékra azért csökkent, mert közben a nagyüzemek termelése felfutott. Amíg a kistermelés bruttó értéke másfél milliárd forinttal növekedett, azalatt a téesz közös termelés 57 milliárd forintról 93 milliárdra emelkedett. A másik nagyon fontos tudnivaló, hogy ma már erősen integrált a kistermelés is. Az állami gázdaságok, termelőszövetkezetek és fogyasztási szövetkezetek kereken háromnegyed millió kisgazdaságnak nyújtanak olyan fokú segítséget, hogy helyen- kint már nyugodtan „bedolgozónak” nevezhetjük őket. Egy-egy pulykatenyésztő családhoz például a termelést szervező téesz évi 30—40 ezer forintos értéket helyez ki. és ezt meg is hitelezi. Nagyon sokan ma már úgy tenyésztenek állatot, hogy semmi földjük nincsen. Az állam a kistermelők részére évi kétmillió tonna takarmányt — leginkább tápot — hoz forgalomba, ami legalább tíz- milliárdos érték. A kistermelők által létrehozott összes értéknek alig a fele képződik ma már a téesz-tagok háztáji gazdaságaiban, viszont kétötödét munkások, alkalmazottak, értelmiségiek állítják elő. Érdekes az is, hogy a nem téesz-tagok kisgazdaságaiban sokkal nagyobb az árutermelés szerepe. Ez utóbbiak jórésze kimondottan szakosított, korszerű, árutermelő kisgazdaság. Az örömök után beszéljünk a gondokról. Rossz jel, hogy az idén feltűnően sok szarvasmarha hizlalására kötöttek szerződést. Azt jelzi ugyanis, hogy ismét sokan felszámolják, meghizlalva eladják a szarvasmarha-állományukat. Nagyon nagy gond a szállítás. A ló egyre kevesebb, a téeszek traktorai egyre nagyobbak, a kiselejtezett traktorokat pedig nem üzemeltethetik tovább a háztájiban. Targoncán vagy 'Kerékpáron pedig nem lehet kétmillió tonna tápot haza, illetve többmillió mázsa kész terméket az átvevőhelyre szállítani! Tarthatatlan, hogy a magyar ipar nem képes elegendő és megfelelő minőségig ásót-kapát — úgynevezett szerárut — gyártani; de nem kielégítő a kisgépellátás sem. Márpedig a fiatalok munkahelyük műszaki színvonalából indulnak ki, otthon egyre kevésbé hajlandók a múlt századba visszalépni! Közben elsőrendű érdek, hogy a kistermelés ezután se csökkenjen. Ezért minden illetékesnek az eddiginél többet kell tennie. F. B.
