Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

1979. június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A pedagógusnap alkalmából idén is számos kitüntetéssel is­merték el megyénk nevelőinek munkáját. Cikkünkben néhány kitüntetett pedagógust muta­tunk be. Horváth Andrásné, a rákócziújfalui óvoda vezető óvónője, Jávor Lászlóné, a török­szentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági Szakközépiskola tanára és Rózsavölgyi Pál, a jászapáti Központi Általános Iskola igazgatója a „Kiváló Pedagógus" címet és jelvényt, Kötél Sándor, a DATE mezőtúri mezőgazdasági gépészeti főiskolai kar tanüzemének garan­ciális szerelője a Nagyváthy János emlékérmet vehette át. Kitüntetett nevelők Ifjú gépészek tanítója Szeren­csés meg­oldás, hogy a fő­iskola tanüzeme a különbö­ző mezőgazdasági munka- és erőgépek garanciális fel­ügyeletét, javítását és szer­vizét is ellátja. Több mint 120 különböző típusú gép tölt rendszeresen néhány napot a tanüzemben, Vagy az üzem szerelői mennek a működtető gazdaságokba. Mi a nagyszerű ebben a szerve­zettségben? Az, hogy a le­endő üzemmérnökök, a főis­kola hallgatói a garanciális szerelőkkel együtt dolgoz­hatnak, gyakorlatban ismer­hetik meg a magyar me­zőgazdaság gépparkját, — főleg a legújabb konstruk­ciókat, vásárlásokat. Kötél Sándor már húsz éve dolgozik a tanüzemben ,— illetve jogelődjében — tapasztalatait eredménye­sen osztja meg a hallga­tókkal, akik a főiskola el­végzése után egy-egy gazda­ság gépészetében dolgoznak, esetleg rögtön az irányítás­ban. Munkaidejének tekin­télyes részét az oktatás töl­ti ki: felkészíti a hallgató­kat a munkagépek gyakor­lati megismerésére. Ügy mondják róla: alig van, aki nála jobban ismeri a trak­torokat, munkagépeket. Még a régi „kormos” traktoron kezdte a pályáját az 1950-es évek elején, s azóta együtt fejlődött a magyar mező- gazdaság gépesítésével. A 30 lóerős traktorokkal indult, most a 300 lóerős K—701-es, 12 hengeres szovjet gép a „kedvence”, de -szeretné megérni az 500 lóerős gé­peket. Egy-egy tanévben öt- ven—hatvan fiatalemberrel, későbbi üzemmérnökkel is­merteti meg a modem erő- és munkagépek minden csínját-bínját, s hogy ezt még eredményesebben te­hesse, az egykori traktoros pedagógiát is tanul a főisko­la segítségével. Felelősséggel az óvodásokért A gyerekek többsége, ha megkérdezik mi szeretne len­ni, majdnem mindig más pá­lyát említ. Ritka az a kisdi­ák, aki mindvégig kitart az első pályaválasztás mellett. Horváth Andrásné, a rákó­cziújfalui óvoda vezető óvó­nője már kislánykorában, akárhányszor faggatták, vé­letlenül sem mondott mást, mint hogy pedagógus lesz. Elhatározásához szilárdan ra­gaszkodott, s egy tízévestől meglehetősen szokatlanul, tu­datosan készült a pályára. A kisújszállási gimnázium diák­ja volt, amikor hallotta, hogy Törökszentmiklóson negyedi­kes tanulóknak pedagógiát is oktatnak. Iskolát változtatott, s az érettségi bizonyítványt már Török­szentmik­lóson vette át. Képesí­tés nélküli óvónőként állt először a gyerekek elé Szol­nokon. Közben tanult, elvé­gezte Szarvason a főiskolát, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemen a peda­gógia szakot. Több mint tíz éve dolgozik a rákócziújfalui óvodában. A településen mindenki ismeri, szereti. Ha valami kell az óvodába, szin­te az egész falu segít. Tudják, jó kezekben vannak a kicsik, nagyszerűen felkészítik őket az iskolára. Az idén egy kivé­tellel valamennyi óvodás is­kolaérettnek bizonyult. Az eredményben nagy szerepe van az óvónők munkájának. Horváthné — már korábban is szép sikereket ért el peda­gógiai pályázatokon — az öt­hat éves gyerekek sajátossá­gairól, a felzárkóztatás mód­szereiről írt díjnyertes dol­gozatának elveit valósították meg a gyakorlatban. A jó módszer persze nem maradt házon belül, hiszen Horváth Andrásné vezető szakfelügyelő, s ahol csak megfordul tanácsokkal, ja­vaslatokkal segíti az óvónők munkáját. Azt szeretné ha minden kisgyermek egyenlő felkészültséggel lépné át az iskola küszöbét. Álmodozó? Inkább ízig-vérig pedagógus, aki nemcsak a rábízott gye­rekek sorsáért aggódik, érzi felelősnek magát. Nehéz lenne megállapítani a pedagógusok napi munka­idejét. Hogy ki hány órát dol­gozik még a tanításon kívül; felmérhetetlen. Különösen most a tanév végén sokasod­nak még a feladatok. A kö­zépiskolákban a május, júni­us legnagyobb eseménye az érettségi. Minden pedagógus kíváncsian várja, hogyan sze­repelnek diákjai az írásbeli, szóbeli vizsgán. Jávor László- nét, a törökszentmiklósi Szé­kács Elemér Mezőgazdasági Szakközépiskola tanárát otl- jártunkkor épp a felnőttek írásbeli érettségijén találtuk. Jól jön ilyenkor egy-egy biz­tató pillantás diáknak, fel­nőttnek egyaránt. Másfél, év­tized gyakorlata legalábbis ezt igazolta a biológia-föld- rajz-kémia szakos tanárnő­nek. Jávorné levelezőn vé­gezte el a kémiát. Szüksége volt az iskolának kémiasza­A tizenévesek „bizalmasa” kos nevelőre, s ő vállalta a munka melletti tanulást. A biológia- és földrajztanulmá­nyait beépíti a kémia tanítá­sába. A tudományos világkép kialakítása a tanulókban így jóval eredményesebb. A leg­utóbbi szakfelügyelői látoga­tás jegyzőkönyvében is elis­meréssel illették ezért a mun­káját. Persze nemcsak a tanítási órákon oktatja-neveli a diá­kokat, hanem szinte reggel- től-estig, velük van a KISZ- foglalkozásokon, az egyetem­re előkészítő iskolai szakkö­rökben. De a fiatalok tudják, hogy a tanárnőhöz mindig mehetnek segítségért egy-egy nWi nehéz fel- ■ <* >• adattal és megold­hatatlan­nak látszó magánjellegű gondjaikkal is. A diákok bi­zalma a szeretetet is jelzi. Szigorú pedagógusok között pedig ritka az, akit ennyire kedvelnek a tanítványok. Já- vornénak sikerült jó kapcso­latot kialakítani a meglehető­sen rapszodikus korszakban lévő tizenévesekkel, tud a „barátjuk”, az „édesanyjuk”, a tanáruk lenni. Egy „tősgyökeres « r r , ■ j j jászapáti Nem mű­helytitok: portrét rajzolni valakiről az újságíró mes­terség egyik legnéhezebb, legfelelősségteljesebb felada­ta. A jászapáti Központi Ál­talános Iskola igazgatói iro­dájában újra éreztük ezt, amikor Rózsavölgyi Pállal ismerkedtünk. Megnéztük az iskolát, még az öreg ke­mencék helyét is. Áz 1865- ben épült gádoros iskola hajdan volt nagy hodály- tantermeit a búbosokkal fű­tötték. Nyirkosak, dohosak a falak, panaszolta az igazgató. Benéztünk a tantermekbe: kint hétágra süt a nap, bent félhomály. Az északi fekvé­sű tantermekbe sohsem szökhet be a fény. Rózsavölgyi Pál — tős­gyökeres „apátinak” mond­ja magát — tanyai vándor- iskolában kezdte a pályá­ját. Az egyik héten az egyik tanyában tanítottak, a má­sikon már a szomszédban, — és így tovább. Nagy szó volt a vasárusdűlői 2 tantermes iskola, ahol tíz évig műkö­dött. Mostani munkahelyén 1962. óta dolgozik, önmagá­ról csak félmondatai van­nak. Megtudjuk, hogy a negyventagú tantestületben sok a hivatását szerető, szak. mailag felkészült fiatal, s hogy az elmúlt tíz évben szinte senki sem kívánt megválni az iskolától. Zöm­mel idevalósiak a nevelők, mondja, ha meg nem: azzá tesszük őket, letelepítjük, segítünk nekik a fészekra­kásban. Pedig nem könnyű hely ez az iskola, —ezt már nem Rózsavölgyi Páltól tud­juk. A tanulók 25 százaléka cigány, kísért a nehéz örök­ség, minden gyerekért meg kell küzdeni. Megtudjuk még, hogy az öreg tornácos ház falai kö­zött orosz nyelvű tagozatos osztályokban is tanulnak a gyerekek, középiskolai elő­készítők működnek, sőt még fizikai előadóterem is van. Jól érződik mindez a tanul­mányi eredményen. Senkit sem az ünneplés tesz kiválóvá, inkább a munka, amit végzett. Azért írunk többet az iskoláról, amely immár tizenkét éve összeforrott Rózsavölgyi Pállal, mert az igazgató igazi portréját a munkájá­ban szerettük volna megmu­tatni. T. G.—T. L. átadták a pedagógiai díjakat ból rendezett országos, me­gyei, járási, városi ünnepsé­geken jó munkájuk elisme­réseként megyénk 154 neve­lőjét, oktatásügyi dolgozóját tüntették ki. A megyei ün­nepséget — amelyen részt vett Majoros Károly, a me­gyei pártbizottság titkára és Sipos Károly, a megyei ta­nács elnökhelyettese is — tegnap délután Szolnokon, a megyei tanács kistermében tartották meg. Tari Kálmán, a megyei tanács művelődési osztályá­nak vezetője köszöntötte a meghívott pedagógusokat, a megye oktatási intézményei­ben dolgozó több mint 5 ezer nevelő képviselőit. Beszédé­ben elismeréssel szólt az óvónők, tanítók, tanárok munkájáról, majd értékelte a végéhez közeledő 1978— 79-es tanévet. Az ünnepi beszédet köve­tően Sípos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese ki­tüntetéséket adott át az ok­tató-nevelő munkában élen járóknak. A megyei tanács pedagógiai díját három ne­Ünnepség a megyei tanácsnál velő — Marton Lásáló, szak- felügyelő. jászalsószentgyör- gyi tanár, Páldi János, a szolnoki Varga Katalin Gim­názium igazgatója, és Sza- lay József, a szolnoki Gép­ipari Szakközépiskola kollé­giumának vezetője vehette át. A Pedagógus Szolgálati Emlékérmet ugyancsak hár­man a Kiváló munkáért ki­tüntetést pedig tizenhármán kapták meg. Tizenegy neve­lő miniszteri dicséretben, né­gyen szakszervezeti kitünte­tésben részesültek. Az ünnepségen Majoros Károly a megyei pártbizott­ság titkára mondott pohár­köszöntőt. Elismerését fe­jezte ki a nevelőknek mun­kájukért, majd arra- hívta fel a pedagógusok figyelmét, hogy az iskola egyik leg­szebb feladata a fiatalok ké­pesség szerinti munkára ne­velése. Ezzel tehetik a pe­dagógusok a legnagyobb szolgálatot társadalmunk­nak. Végül eredményekben gazdag további jó munkát kívánt a megye .nevelőinek. A kitüntetettek nevében Almási Mária a kunhegyes! gimnázium és szakközépisko­la tanára mondott köszö­netét az elismerésért, jókí­vánságokért. Marton László átveszi a megyei tanács kitüntetését Véget értek a Móricz Zsigmond-napok Átadták a pályázatok, s a prózamondóverseny díjait Tegnap véget értek Kisújszálláson a Móricz Zsigmond születésének centenáriuma alkalmából rendezett emléknapok. A rendezvénysorozat záró ünnepségén - amelyen részt vett Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese, Kisújszállás párt- és állami vezetői - a városi tanács dísztermében adták át az országos Móricz Zsigmond prózamondóverseny, valamint a pedagógusoknak és a diákoknak meghirdetett pályázat díjait. A kétnapos prózamondó­verseny döntőjét, amelyen az ország középfokú okta­tási intézményeinek ötven- hét tanulója vett részt, dr. Pálmai Kálmán, a zsűri el­nöke oktatási minisztériumi főtanácsos értékelte. Meg­állapította, hogy a verseny Móriczhoz méltó, színvona­las, sokszínű hagyományt teremtő rendezvénye volt az emlékünnepségnek. A fiatalok Móricz mellett igen örvendetesen az író kortár­saitól és a mai magyar iro­Dr. Szathmári István zá[$zavát mondja dalom alkotóitól is válasz­tottak novellát, regényrész­letet. Fejes Endre, Illés Endre, Sütő András, Né­meth László, Darvas Jó­zsef, Szabó Pál, Móricz fel­fedezettje műveivel álltak a zsűri elé a diákok a dön­tő első napján. A második fordulóban Móricz halha­tatlan életművéből riporto­kat, novellákat szólaltattak meg a versenyzők. A zsűri elnöke kiemelte a fiatalok szép kiejtését, biztos szö­vegtudását. Ugyanakkor fel­hívta a figyelmüket az írás­jelek, a szünetek érzékelte­tésére. az „iskolás” előadás­mód elkerülésére. A szoros küzdelemben Szórádi Erika, Bihari Ág­nes budapesti és Forrai Antónia székesfehérvári kö­zépiskolás végzett az első három helyen. Megyénk versenyzői közül Oros Ág­nes, a szolnoki Varga Ka­talin Gimnázium (tanára Páldi János), és Balogh Mária a kisújszállási Gim­názium és Szakközépiskola tanulója (tanára Katkó La- josné) a tizenegyedik, il­letve tizenkettedik helye­zést érte el. A diákoknak kiírt irodal­mi pályázat — amelynek döntőjébe nyolcvanhárom pályamunka jutott el — első tíz díjazottja közül öten megyénk középiskolá­sai. Az első helyen Subicz Katalin kisújszállási gim­nazista (tanára Oláh End- réné), a harmadik helyen pedig Petrásovits Ágnes, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium diákja (tanára Horváth Tiborné) végzett. Hajdú Éva ugyancsak kis­újszállási középiskolás (ta­nára dr. Kiss Kálmánná) a negyedik, Gáli Mihály és Lantos Éva, a mezőtúri gimnázium tanulói tanáruk Áchs Károlyné) a hatodik, illetve nyolcadik helyezést érték el. A pedagógusoknak kiírt pályázaton az első díját Szabó István pápai kö­zépiskolai tanár, a másodi­kat Rideg István, a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Szakközépiskola tanára, míg a harmadikat Korkos Je- nőné miskolci pedagógus nyerte el. A díjak átadása után a házigazda gimnáziumnak az emlékünnepség kiváló ren­dezéséért átnyújtották Bor­sos Miklós Kossuth-díjas kiváló művész alkotását, a Móricz emlékplakettet. Ezt követően Barna Ká­roly, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a díjazottakat, majd a kisúj­szállási gimnázium kórusa Potyók Balázs vezényletére nagy sikerű műsort adott. A résztvevők ezután Bánffy György .Érdemes művész az ünnepség hangulatához, illő irodalmi műsorát hallgat­ták meg. A háromnapos rendez­vénysorozaton dr. Szathmá­ri István, az ELTE tanszék- vezető egyetemi tanára mondott zárszót. Mint az emlékünnepség védnöke, az iskola volt diákja meleg szavakkal köszönte meg az alma máternek, a városnak, a megyének a vendéglátást. Megállapította, az ünnep­ségsorozat elérte célját:mai módon, a mának idézte meg Móricz alakját, életművét. Az ünnepség végén az öregdiákok, a fiatalok, va­lamennyi résztvevő a Szó­zat közös eléneklésével zár­ta a Móricz Zsigmond na­pokat. — tg — Subicz Katalin átveszi a pályázat első diját

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom