Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 28. KÜLPOLITIKA! * KÖRKÉP Carter elnök aduja Bár Carter még csak el­nökségének félidejénél tart, máris megkezdődött a ku­lisszák mögötti harc, az el­nökjelölésért. S ha csak hal­ványan is, de körvonalazódik a választási témák és a vár­hatóan pástra lépő személyek köre. Ami Carter lehetséges el­lenfeleit illeti, a demokraták többsége legszívesebben Ed­ward Kennedyt, a szenátus jogügyi bizottságának elnö­két jelölné. S noha Kennedy váltig hangoztatja, hogy nincs szándékában részt ven­ni az elnökjelölésért folyó versenyben, a Time magazin májusi felmérése arról tanús­kodik. hogy a megkérdezet­tek 56 százaléka támogatná Kennedyt és csupán 30 szá­zaléka Cartert. Természete­sen akadnak más demokrata jelöltek és önjelöltek is. a legesélyesebbnek azonban — legalábbis jelenleg — Ed­ward Kennedy tűnik. Felmérést készítettek arról is, milyen eredménnyel jár­na, ha Cartemek a köztár­saságiak jelenleg legvalószí­nűbb jelöltjével kellene meg­mérkőznie. Az eredmény ez esetben sem nagyon hízelgő Carterra nézve. Ugyani* a megkérdezettek 42 százaléka Reagant választaná, míg 16 százalék nem tudta megmon­dani. melyikükre adná vok- sát. Az elnök presztízsvesztesé­gét közvetlen munkatársai­nak egy része azzal magya­rázza, hogy az emberek ha­tározott egyéniséget szeretné­nek látni a kormányrúdnál, olyat, aki nem bizonytalan­kodik a külpolitikában. Az átlag amerikait azonban el­sősorban nem ez nyugtala­nítja. Az infláció éves átlag­ban 13 százalék, s a bérből és fizetésből élők ismét keve­sebbet tehetnek vásárlókosa- rukba, mint egy esztendővel ezelőtt. Bizonyára ez a ma­gyarázata annak, hogy míg a múlt esztendőben a meg­kérdezettek csupán 41. ad­dig a májusi közvélemény- kutatás szerint már 64 szá­zaléka vélekedett úgy, hogy ,,az ország mély és súlyos válságban van” — írja a Time című magazin. Sokat­mondó tény az is, hogy a megélhetési költségek roha­mos emelkedése miatt a meg­kérdezettek 21 százaléka má­sodállást volt kénytelen vál­lalni, s a családok 32 száza­lékában pedig a háziasszony is állandó munkavállalásra kényszerült. A munkanélkü­liek hadserege (a munkaké­pes lakosság mintegy 4 szá­zaléka) sem akar csökkenni, spt az iskolapadból kilépők és főiként a színesbőrűek kö­zül újabbakkal szaporodik. S miközben milliók a napi megélhetésükért küzdenek, vaey az állásuk elvesztésé­től rettegnek, az országot is­mét harapófogóba fogta az energiaválság. Carter elnök szinte minden nyilvános be­szédében foglalkozik az új energiapolitikával, amelynek legfontosabb eleme az olaj, továbbá az olajmonopóliumok profitjának védelme. Az Egyesült Államok 10 évvel ezelőtt alig importált nyersolajat, csaknem önellá­tó volt. Azóta belföldi olaj- termelése visszaesett, és ma már szükségletének csaknem 40 százalékát külföldről szer­zi be évi 50 milliárd dollár­ért. Az új energiapolitika mottója a takarékosság. — Tény. hogy Amerikában po­csékolják a drága üzemanya­got. Az utakon még most is nyüzsögnek a 4000—5000 köb­centis motorokkal hajtott sze­mélygépkocsik. amelyek 100 kilométerenként 25—30 liter benzint fogyasztanak. A laká­sokat. hivatalokat és az áru­házakat télen túlfűtik.' nyá­ron dermesztővé hűtik.) A takarékossági felhívás tehát indokolt, csakhogy eközben az elnök — talán már a vá­lasztásokra tekintve — is­mét behódolt a monopóliu­moknak. Carter hozzájárulásával ugyanis június elsején meg­kezdték az árak felszabadítá­sát és 1981. október elsejére az Amerikában kitermelt olaj hordónként 9,65 dollárba, az importolaj átlagosan 16 dol­lárba kerül. Addig is a kor­mány szubvencióval támo­gatja a fűtőolaj és a gáz­olaj importját.) Az elnök ál­tal bejelentett intézkedések évi háromszáz dollárral nö­velik az átlagos amerikai család benzin és olajszámlá- ját. Ez a pénz — összesen 17 milliárd dollár az olajmono­póliumok zsebébe vándorol. Van még egy „kényes” té­ma. amelyet bizonyára meg­kísérelnek majd felhasználni Carter demokrata és köztár­saságpárti ellenfelei. Ez pedig a SALT—II. megállapodás. Carter több nyilvános ren­dezvényen kijelentette: ez volt elnökségének eddigi ide­je alatt a legfontosabb szer­ződés, amelyet egy külföldi hatalom képviselőjével aláírt, és amely jelentős mértékben hozzájárul a nukleáris hábo­rú veszélyének elhárításához. Noha az amerikaiak több­sége a különböző közvéle­ménykutatások adatai sze­rint helyesli a szovjet—ame­rikai kapcsolatok fejlesztését, s a SALT—II. megállapodást, befolyásos konzervatív erők mindent elkövettek, hogy nyomást gyakoroljanak a közvéleményre és a törvény- hozásra. E körök nyomására szavazott meg a szenátus május elején 265 millió dol­lárt az MX-rakéta fejleszté­sére s ugyancsak ezek a kö­rök folytatnak propaganda- kampányt a SALT—II. meg­állapodás ratifikálása ellen. Az elnökjelölésért folyó előcsatározáshoz tehát már adva vannak a személyek, noha ezek köre még minden bizonnyal bővülhet és változ­hat is. Adva vannak továb­bá ázok a témakörök is, amelyeket a hivatalba levő elnök illetve ellenfelei fel­használhatnak. Carter min­den bizonnyal érzi, hogy két kérdést —, az energiaproblé­ma és a fegyverkezés korlá­tozása — aligha tud majd megkerülni. Feltehetően ezért lépett már most az energia­fronton, mert ő és tanácsadói úgy vélik, hogy az elnökvá­lasztásig sikerül lecsendesíte­ni a háborgó milliókat. Ami pedig a SALT—II.-t illeti, Carter helyesen döntött, ami­kor az egyezményt aláírta. Hiszen az átlagamerikait az anyagi kérdéseken túl egy dolog érdekli igazán: lesz-e béke és biztonság. Márpedig a SALT—II. egyezmény — túl a szovjet—amerikai vi­szony javítására gyakorolt hatásán — olyan bizalomkel­tő lépésnek tekinthető, amely hozzájárul a béke és bizton­ság megszilárdításához. Ez pedig olyan adu. amellyel a jelöltek közül egyedül Car­ter rendelkezik. Kanyó András Rubljov múzeum Ikonok, freskótöredékek, aranyhímzés, zománc minia- túrák — korántsem teljes fel­sorolása ez az ősi orosz mű­vészet legjobb alkotásait be­mutató moszkvai Andrej Rubljov múzeum kiállítási tárgyainak. A látogató közel háromezer, a XIV—XVII. századból származó művészi alkotással ismerkedhet meg itt. A múzeum a volt Andro- nyikov kolostorban, a Jauza folyó partján fekszik. Itt ta­lálható Moszkva egyik legré­gibb épülete, az 1420—1427 között épített Szpasszkij templom. Ennek falait And­rej Rubljov díszítette fres­kókkal, aki életének utolsó éveit ebben a kolostorban töltötte. Ez is egyik oka an­nak, hogy a múzeum az ő nevét viseli. A múzeumot naponta láto­gatók sokasága keresi fel, hogy megismerkedjen a régi orosz mesterek, Rubljov, Fe- ofan, Dioniszij és mások al­kotásaival. XV. századi orosz templom ,,cár kapuja”. A novgorodi iskolához tartozó egyik mester alkotása Tvrdonicei lakodalom Tvrdonice Morvaország leg­délibb csücskében fekszik. A gondosan karbantartott házak mellől nem hiányzik a virá­goskert. A napsütötte domb­oldalakon szőlők húzódnak, a gyümölcsösökben mandu­la-, sárga- és őszibarackfák sorakoznak. Vidámak, ven­dégszeretők az itt élő embe­rek, szeretik a természetet és a mulatságokat. Különösen hangulatosak lakodalmaik, amelyek számos népszokást, hagyományt is feleleveníte­nek. A lagzi eseményei szigorú­an megszabott rendben köve­tik egymást. Mikor már a le­gények magukba szívtak egy kis „erőt”, a násznagy veze­tésével színes menetben el­mennek a vőfélyért. Innen a nyoszolyólány házához in­dulnak — őt a menyasszony választotta ki legkedvesebb barátnői közül. A fél falu az ablakokban, az ajtóban, kis­kapukban s a járdán áll, míg a vőlegény házát is felkere­sik. A fiataloknak bizony nincs könnyű dolguk. Az esküvő napján — még meg sem kö­szönték a szülőknek, hogy felnevelték őket — minden­féle humoros buktató és rig­mus vár rájuk. A szülői ház­ból kilépő vőlegényt például egy perlekedő leánvzó fogad­ja, pólyásbabával a karján. Csak úgy húzza a vőlegény kezét, hogy az övé a gyerek, hozzá tartozik. Olyan jól játssza az elhagyott kedvest, hogy a legény nem győz pi­ronkodni. Hát még mikor a menyasszony háza elé érnek. A ház csukva, mindenütt csend, a függönyök lehúzva, s a kapura hatalmas tábla van akasztva: „A nagy hő­ség miatt az esküvő elma­rad.” A vőlegénynek jóidéig csengetni, dörömbölni kell, míg végre mégis megnyílik a kapu. Ezután a menet szinté vé­gigtáncolja, kurjongatja az utat egészen a tanácshá.zig, ahol a jegyeseket ünnepélye­sen összeadják. A közeli parkból díszlövések hallat­szanak az ifjú pár tiszteleté­re. Ekkorra már az egész fa­lu népe összefutott: a vőlegé- nyes és menyasszonyos ház­ban is lakoma várja a roko­nokat, barátokat. A fiatal párnak egy tányérból kell ennie, de ez egy csöppet sem zavarja őket. Sőt boldogan mosolyognak. Fiatalok és előttük áll az egész élet. Fiatal tehetségek iskolája „Írók iskolája” — különö­sen hangzik. „No, nem első­sorban erről van szó” — mondja Hans Weber, az is­mert regény- és filmíró az FDJ nyári irodalmi táborá­ban, az Odera-menti Frank­furt közelében fekvő, festői Büchowban. „Igaz, több fia­tal tehetség első szárnypró­bálgatásai sikerrel jártak, de célunk az is, hogy értő olva­sókat neveljünk. A vakáció­jukat itt töltő diákokban az a közös, hogy szeretik az iro­dalmat és ebben kívánjuk őket segíteni.” Az ifjú reménységek egyike a 16 éves Gerlind Mittels­tadt, aki három évvel ezelőtt, a Wilhelm Pieck úttörőtábor záróünnepélyére írta első költeményét. Azóta rendsze­resen ír. És amióta megala­kult az Író Diákok Köre, rendszeresen résztvesz annak rendezvényein. így jutott el most is a fiatal írótehetségek büchowi kéthetes nyári tá­borába. Gerlind vágya: az érettségi után germanisztikát tanul és — írónő lesz! A tábor a Schermützel-tó partján fekszik, közel ahhoz a házhoz, ahol Bertold Brecht éveken át lakott és alkotott. A fiatalok felolvassák egy­másnak verseiket, elbeszélé­seiket — megvitatják azokat, neves írók tanácsaikkal és bírálataikkal segítik munká­jukat, fejlődésüket. Látogatásunk napján Hel­mut Preissler Nemzeti-díjas író vezette a foglalkozást. Megbízta a fiatalokat: írja­nak történetet, amely így végződik: .......a fák más­k épp zúgtak felettem, mint korábban...”. A történetet, alakjait mindenki saját fan­táziája alapján alkothatta meg. Volt, aki humorosan, mások komolyan, vagy me- lankólikusan írták meg, volt szó szerelemről, barátságról és sok más emberi érzésről, kapcsolatról. Máskor grúz közmondásokat kellett nyers- fordítás alapján megfogal­mazni. Az írók is felolvassák új kézirataikat hallgatóiknak. Figyelmesen meghallgatják véleményüket és nem egyszer változtatnak is a szövegen — különösen, ha az ifjúságnak szánt írásokról van szó. Az írószövetség büchowi szervezete és a népművelés szervei között öt éve jött lét­re a szerződés az írást ked­velő fiatalok támogatásáról. Az Úttörő Szövetség és az FDJ irodalmi diákversenye­ket, üzemi irodalmi napokat és költő-szemináriumokat is rendez. Az irodalom fiatal barátainak nem egy írása je­lent meg antológiákban, szép sikerük volt az országos iro­dalmi pályázatokon. Gáti István Hans Weber író az irodalmár fiatalok körében Vidáman énekelnek, táncolnak a menyasszony Háza elölt a fiatalok Az ősi kolostorban található Moszkva egyik legrégibb építé­szeti emléke, a Szpasszkij templom

Next

/
Oldalképek
Tartalom