Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

1979. június 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 nADlo ... Hofi Megjutalmazták, „meggyű­rűzték” Hofi Gézát, ponto­sabban: ő kapta 1979-ben a kiemelkedő humoristákat ki­tüntető Karinthy-gyűrűt. Hofit, a kellemes kellemet­lenkedőt, akiről írtak már tanulmányt, készítettek veJ le monstre-interjút. akit so­kan nem szeretnek (elisme­rés ez egy közéleti, politikus humoristának), akit még töb­ben szeretnek (és magnóra veszik minden tévé- és rádió­műsorát). Széles e hazában nemigen van ifjú és felnőtt rádióhallgató, tévénéző, aki ne tudna, ne használna egy­két szállóigévé vált Hofi- poént. („Tud úszni? Nem. Na és, ha megfizetem?” — Vagy: „ ... én elszabtam, te elszabtad ..Legendák, történetek (és rémtörténetek) keringenek róla — egyszóval: része, tényezője ő a köztu­datnak. Nem volt üstökös, de a magyar humor, szatíra állócsillaga lett. Méltó kéz­re került a Karinthy-gyűrű. „Meggyűrűztek” címmel — Marton Frigyes, az állandó alkotótárs rendezésében — hangzott el Hofi Géza műso­ra a rádióban. Javát, leglé- nyegét mutatta be ez az egy­órás adás. A közönségével, a rádióhallgatóval könnyed eleganciával csevegő mű­vészt. akinek van mondani­valója és van poénja is hoz­zá. A poénok, amelyek a rögtönzés erejével robban­nak, s a legtöbbször „tízes találatok”, — nyilatkozatai szerint — hosszas műhely­munka, csiszolgatás eredmé­nyei. Mégis: mintha minden ott. helyben születne — ez a tehetség, képesség titka már. „Jó a hangulatom, még mindig jó a hangula­tom” — mondogatta vasár­napi műsorában. A mienk, rádióhallgatóké is az. ha Hofit hallgatjuk, még akkor is. ha egy-egy poénja után, agyunk „visszakapcsol” a társadalmi, közéleti, gazdasá­gi valóságra — és felszissze­nünk. elkomorodunk. Ismeretterjesztés Vannak hagyományos, módszerekben, eszközökben kikristályosodott formái a rádiós ismeretterjesztésnek, amelyek esztendők alatt, a hangszóró mellett töltött órák nélkülözhetetlen részévé vál­tak. Ezek az öt-tíz-tizenöt- perces adások — a „Házunk- tája”. a politikai ismeretter­jesztést szolgáló „öt konti­nens hét napja”, a „Kis ma­gyar néprajz” című vagy Lő- rincze Lajos, Péchy Blanka, Sárosi Bálint műsorai — ér­dekes, friss, korszerű, tehát fontos ismereteket közvetíte­nek. De a nagyobbra „nőtt”, ilyen jellegű műsorok is ele­venségükkel hatnak. A „Ha még nem tudná” című, fél­órás tudományos magazin júniusi adása is első pilla­natától az utolsóig magára kényszerítette a hallgató fi­gyelmét, elsősorban részletei alapos és szakszerű kidolgo­zása. s a közölt információk élményszerű megfogalmazá­sa ióvoltából. Röviden Az „Ötödik sebesség” azok közé az if júsági műsorok kö­zé tartozik, amelyek adásról adásra képesek megújulni, meglepetésekkel szolgálni — ráadásul ..élőben”. A múlt héten különösen érdekes volt a hétfői műsor, amely­nek munkatársai Moszkvából és Budapestről jelentkeztek. Egyébként: nyár van. s ez nemcsak az aktuális műsorok témaválasztását. tartalmát befolyásolja. Például a „Tár­salgó” legutóbbi adásának egyik „fejezete” is a Bala­tonról. mint az örök irodal­mi. művészeti témáról szólt. — eszjé — Öt bemutató Szegeden Nyári színházak szabadtéren Elhunyt Örkény István Júniusban bezárnak a kő­színházak, s megkezdődik a csillagos ég alatt a nyári já­tékok sokszínű programja. Szabadtéren, várudvarokban, római romok között, temp­lom-tereken, kastélyok kert­jében hangzanak fel zenés játékok és prózai művek. Ze­nei estek, táncprodukciók, operák, bábjátékok, hangver­senyek, tragédiák és vígjáté­kok szerepelnek a műsorok­ban. Nyitnak a hagyományos nyári színházak — a Margit­szigeten, a szegedi Dóm té­ren. a Gyulai Várban, s új és újabb színtereken Pécsett, Győrben, Zalában, Gorsium- ban. A legérdekesebbnek ígér­kező szabadtéri produkciók­ból ajánlunk néhányat. A szegedi ünnepi hetek sokszínű ajánlatából ezúttal is a szabadtéri iránt nyilvá­nul meg a legnagyobb érdek­lődés. Az idén öt bemutató, 15 előadás várja az érdeklő­dőket. Verdi operáját, A végzet hatalmát, július 21-én olasz nyelvű előadásban viszik színre, először a Játékok tör­ténetében (július 27. 29-én még). Pál Tamás vezényli, Mikó András rendezi, a dísz­leteket Forray Gábor, a jel­mezeket Márk Tivadar ter­vezi, s a szereposztás érde­kessége. hogy Alvaróként hosszabb idő után ismét a szegedi dóm színpadán ven­dégszerepei Ilosfalvi Róbert. Külföldi partnerei a bolgár Nelly Boskova (Preziosilla) és a szovjet Szergej Lejfer- kusz (Don Carlos) lesznek. Leonóra Tokodi Ilona, a bu­dapesti Operaház Szegedről elszármazott szopránja, s a további szerepekben szegedi művészek lépnek föl: Gregor József, Gyimesi Kálmán, Vághelyi Gábor, Réti Csaba, Bajtai-Horváth Ágota, Ke- nesey Gábor. Juhász József. Az előadásokon a Szlovák Filharmónia 90 tagú énekka­ra működik közre. Július 22- én mutatják be Rossa László és Stoller Antal kétrészes táncjátékát, a Vásárt, mely a Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivál gálaestje, s a korábbiaktól eltérően két alkalommal is láthatják a nézők. Hét külföldi és öt ma­gyar együttes vesz részt ezen. A bemutatók érdekességeként délután 2 órától az Aradi vértanúk terén valóságos népművészeti vásárt is ren­deznek. Tavalyról újítják föl (azonos szereposztásban, négy előadás erejéig) Kacsóh Pongrácz János vitézét; vi­szont unikumnak számít a dómszínpadon az eredeti gö­rög tragédia, Szophoklész Antigonéja. Előzménye leg­följebb az évekkel korábbi Trójai nők lehet, ám akkor Euripidész drámáját a Sartre- féle átdolgozásban játszot­ták. Az Antigonét Szinetár Miklós rendezi, díszleteit Fehér Miklós, jelmezeit Schäffer Judit tervezi, s főbb szerepeiben Hámori Ildikót, Bessenyei Ferencet, Szabó Sándort, Hegedűs D. Gézát, Jani Ildikót, Lukács Sándort látjuk. Bemutató augusztus 10-én (további előadások 12. és 14-én). Az idei nyár utol­só szabadtéri premierjét au­gusztus 13-án tartja Szegeden a 180 tagú Szófiai Balett. Alekszandr Rajcsev: A szép­ség forrása című zeneművé­re Bogdan Kovacsev írt ko­reográfiát. A képzőművészeti kiállítá­sok közül kiemelkedik a XX. Szegedi Nyári Tárlat, amelyet július 22. és augusz­tus 20. között láthatnak az érdeklődők. A zenei progra­mokat ezúttal is a dómban és a városi tanácsháza Muzsi­káló udvarán tartják: amott Gergely Ferenc. Máté János és az olasz Francesco Finotti orgonaestjei, emiatt a román Voces Contenporanae vonós­négyes, a szegedi kamaraze­nekar és a moszkvai fúvós­ötös hangversenyét. A tudo­mányos programok élén a 17. pedagógiai nyári egye­tem (július 17—25.), a 8. mű­velődéselméleti nyári egye­tem (július 27—augusztus 4.) és a 11. ipari tudományos konferencia (július 23—25.) áll. Július 14—17. között ren­dezik meg a Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfeszti­vált az újszegedi szabadtéri szín nádon. Az ifjúsági napok sokszínű programja július 27 és 30. közé esik; s az ünnepi hetek során még tizenhárom külön­féle. többnyire nemzetközi, sportversenyt is lebonyolíta­nak Szegeden. — Hát Hercz Miskáról mit tudtok? — Tavaly meghalt sze­gény. . — O is? Pedig azt hit­tem mindannyiunkat túl él. öt évvel ezelőtt még olyan fiatalos, életteli volt... — Hát Mihályi, ugyan eljön-e? S az Urbán? — Azt írták, eljönnek. A beszélgetés foszlányait vasárnap jegyeztük fel a szolnoki Vásárhelyi Pál Köz- gazdasági Szakközépiskolá­ban, az ötven évvel ezelőtt érettségizettek találkozóján, miközben izgatottan várták a pesti, a szegedi, a debrece­ni vonatot. A kihalt iskolába sorban érkeznek az egykori diák­társak. A már jelenlevők óriási lelkesedéssel fogadják valamennyit, csillogó sze­mekkel mondogatják „hát eljöttél?”, „hogy élsz?” — vége-hossza nincs a fagga­tásnak. Papp József, a találkozó szervezője közben diáknap­lójából olvas fel derűs diák­csínyeket, a tiltott cigarettá- zásról, a tanárok kijátszá­sáról, az utólag is fergeteges nevetést kiváltó lekváros ke­nyér „háborúról”. A derült­ség örömre vált, amikor be­lép az imént elsiratott Hercz Miska, azaz Halmágyi Mi­hály, a szegedi színház ope­ratársulatának nyugdíjas szó­listája. Hosszú életű lesz! — állapítják meg egyhangúan. A tizenöt férfi beül az is- kole padokba. Fél évszázad után is mindenki tudja, hol ki mellett ült. A távollevők, s a már nem élők helyét üresen hagyják. Élesen kör­vonalazódik emlékezetükben a Vasipari Vállalat helyén állt egykori vályogépület, a szolnoki Fiú Felsőkereskedel­mi Iskola, ahol érettségiz­tek. S aztán a szélrózsa min­den irányában szétszóród­tak a világban. Az évek — a kamaszos jókedv, vidám­ság ellenére is — meglát­szanak az arcokon, az élet rótta barázdák elárulják, ki­nek hogyan telt a fél évszá­zad. Az öt évvel ezelőtti talál­kozón még ott volt az egy­kori diákok osztályfőnöke, Murai Lipót. — Az ősszel temettük el — mondja Papp József, aki „alkalmi osztályfőnökként” ül a tanári asztalnál. Rövid, kínos csend fogad­ja a bejelentést, de máris a táblához szalad a legfiata- labbnak látszó „diák” dr. Mihályi László, s boldogan újságolja a „fiúknak”, hogy a napokban Veszprém me­gye díszpolgárává választot­ták. A „fiúk” valami jó trükkre gyanakszanak, hi­szen úgy él emlékezetükben Mihályi László, mint az év­folyam „vagánya”. Ezúttal azonban nincs semmi jó „sztori” a tény mögött. Naplója híján egy ron­gyosra olvasott papírról Papp József felolvassa az egykori évfolyam diákjai­nak nevét. Hatvanhat név hangzik el. Ki, mit tud ró­luk? Valamit mindenkiről tudnak. A Retkes öngyilkos lett, Romek Béla Indiában, Marokkóban „futott be” mint teniszező, sokan kiván­doroltak Amerikába. Papp József hátborzongató törté­netet mesél a háborúról. A Dnyeszter partján szinte a szeme láttára halt meg az egyik osztálytársa. Katona volt. A parancs az parancs, ottmaradt. Hiába hívta ma­gával. Gyorsan derűsebb témára váltanak, beszámolnak mun­kájukról. A nyugdíjas kort már évekkel ezelőtt elérték ugyan, de sokan még most is dolgoznak. Dr. Gergely Gerő egyetemi tanárként ment nyugdíjba, de tovább­ra is filológiával foglalko­zik. Dr. Urbán István jogász és statikus mérnök lett. ö tervezte a siófoki Európa Szállót, annak idején az ő tervei alapján alakították át a szolnoki zsinagógát galé­riává, dolgozott a sárvári, a siklósi váron, az egri liceu- mon, s a minaret helyreál­lításán, a budai várpalota rekonstrukcióján, Sopron belvárosának felújításán. Je­lenleg a Bábolnai Állami Gazdaságnak tervez épüle­tet. Az évfolyamtársak büsz­keséggel hallgatják beszá­molóját. Aki „nem vitte ilyen sok­ra”, inkább hallgat. Mit mondjon? Dolgozott szor­galmasan, becsületesen, nem történt vele semmi rendkí­vüli. Csendben szemlélgetik inkább a hangadókat, órákig hallgatják a kifogyhatatlan beszámolókat, mígnem eljön a búcsú perce. A kézfogás­ban, ölelésben érződik a kérdés: „Találkozunk öt év múlva?” Tál Gizella Fotó: Kőhidi Imre Megrendültén tudatjuk, hogy súlyos betegség következ­tében, 67 éves korában elhunyt Örkény István Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-üíjas író, a Magyar Írók Szövetsége titkárságának tagja. Halála pótolhatatlan vesztesége kulturális életünknek. Temetéséről később intézkednek. Kulturális Minisztérium Magyar Írók Szövetsége Örkény István 1912. április 5-én született Budapesten —, a Műegyetemet végzett fiatal vegyészmérnök első írásai a 30-as években, a Szép Szó című folyóiratban jelentek meg; ennek írói köréhez tar­tozott. A későbbiekben a Ma­gyar Csillag, az Ellenzék, a felszabadulás után az Űj- hold, a Csillag és más iro­dalmi lapok közölték írásait. Meghatározó élménye volt a második világháborús kato­nai szolgálat, a hadifogság, amelyből 1947-ben tért haza. 1949-ben az Ifjúsági Színház dramaturgja, 1951—53 között pedig a Magyar Néphadsereg Színház dramaturgiájának munkatársa volt. Kezdeti írásait helyenként szürrealista vönások jelle­mezték, korai műveiben el­sősorban a polgári élet zsák­utcáját ábrázolta. Alkotó munkássága az elmúlt két évtizedben teljesedett ki. Erős intellektualizmustól át­hatott írásaitól nem idegen az irónia sem. Első ízben 1955-ben, A hó­viharban című kötetéért ka­pott József Attila-díjat, ugyanezt másodízben 1967- ben, a Kossuth-díjat pedig 1973-ban kapta meg. A Munka Érdemrend arany fo­kozatával 1972-ben tüntet­ték ki. Örkény István időtálló mű­vek egész sorát alkotta. — „Tóthék” és „Macskajáték” című színműveit világszerte bemutatták, több országban, így a Szovjetunióban jelenleg is műsoron vannak. Kiváló elbeszélő, egyik legjelesebb prózaírónk volt. Más munkái mellett erről tanúskodnak a „Koránkelő emberek” riport­jai, elbeszélései, s műfajte- remtő alkotásai, az egyperces novellák. Összegyűjtött mun­kái Időrendben címmel je­lentek meg. Örkény István szorosan kapcsolódott a szolnoki szín­házhoz is. Csaknem minden jelentős darabját bemutatta a Szigligeti Színház, a Macs­kajáték pedig egyenesen in­nen indult világhódító útjára. Doromb, Yamaha -gitár, harmonium Hangszerkiállítás Szolnokon Bő választék, ízléses el­rendezés — így lehet rövi­den jellemezhi azt az árusí­tással egybekötött hangszer­kiállítást, melyet tegnap dél­előtt nyitottak meg Szolno­kon, a volt Páva-bolt helyi­ségében. A Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és a hangszerbolt immár negyedik alkalommal rendezi meg a megyeszék­helyen a bemutatót. — Milyen árukészlettel várják az érdeklődőket? — kér.d,ezzük Polgár Istvántól, a kiállító vállalat osztályve­zetőjétől. — Mintegy kétmillió fo­rint értékű fúvós, billen­tyűs, vonós és ritmushang­szer között válogathatnak a vásárlók. A kiállításon he­lyet kapnak olyan hangsze­rek is. melyeket a hang­szerbolt korlátozott lehető­ségei miatt évközben nem tud biztosítani. . — Milyen érdekességeket, ritkaságokat láthatnak a látogatók? — Régóta keresik a vásár­lók a népszerű dorombot, melyből most bőséges kész­lettel rendelkezünk. Márkás japán gitárok között (hat­ás tizenkét húros Yamaha) válogathatnak az érdeklő­dők, de mesterhegedű is akad a polcokon. A bemu­tató egyik kuriózuma egy szép hangú harmonium, vi­szont modern változatából, az elektromos orgonából bő a választék. Termán Sándor karcagi fiatalember, a „leértékelt” hangfalakat nézegeti. — Kinéztem magamnak az egyik erősítőt, de kész­pénzben nem tudom kifi­zetni. Lehet ugyan vásárol­ni részletre is, d.e a mun­káltatói igazolásomat Tata­bányáról kell kérnem, s ez nem ér ide szombatig, a ki­állítás zárásáig. — Mihez kellenek az óriási hangfalak? — Diszkózni akarok. Saj­nos, most ^zt a lehetőséget nem tudom kihasználni, pe­dig három-négyezer forinttal olcsóbban megkaptam volna. Az utcán sétálók közül so­kan fordulnak be a kiállító­terembe. Kíváncsian néze­getik a fényesen csillogó trombitákat, kürtöket. A „profi” zenészek szakérte­lemmel foglalnak állást egy- egy hangszer tüzetesebb vizsgálata után. Közben a zenei aláfestésről a Szabó— Kerekes duó gondoskodik. A hangulatos, tartalmas bemu­tató annak is tartogat meg­lepetést. aki nem vásárol. — fekete — \ Mp ■ ■ r mm * r' _ r Tabló 50 ev után

Next

/
Oldalképek
Tartalom