Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
1979. június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 flz igények szerint öntöznek a gazdaságok Beszélgetés Matuz Jánossal, a megyei tanács A sokáig elhúzódó hűvös tavasz után hirtelen szokatlanul meleg hetek köszöntöttek ránk. A forróság nem kíméli sem az embereket, sem a természetet. A határt járva egyre több megrepedezett táblát lát az ember, a növények is szomjaznak. Szükség van tehát minden csepp vízre, amit megkaphatnak a kultúrák. Ezért kerestük fel Matuz Jánost, hogy nyilatkozzon lapunknak: megyénk mező- gazdasági üzemei élnek-e az öntözési lehetőségekkel? — Szolnok megyében évente átlagosan 500 milliméter csapadék hullik, az is nagyrészt tenyészidőn kívül — kezdte a beszélgetést a megyei tanács osztály vezető jé. — Ebből következik, hogy azokban az üzemekben, ahol a vízellátásra lehetőség van, az öntözést a termelési technológia szerves részeként kell kezelni. Az igaz, hogy ta-~. valy nálunk mindössze 35 ezer hektár kapott mesterséges esőt, ám ez az akkori, csapadékos időszakban megfelelt az igényeknek, tudniillik az elmúlt esztendőben egyszerűen nem kellett nagyobb területet megöntözni. — Az idén viszont egyelőre szárazság van. — így igaz. S azt is elmondhatom, hogy nem ért bennünket felkészületlenül a helyzet, ugyanis a TESZÖV- vel karöltve már tavaly arra ösztökéltük a gazdaságokat, hogy az 1979-es terveikben szerepeltessék a mesterséges vízellátást. Az üzemek elfogadták a javaslatot, és 67 ezer hektár öntözését célozták meg, s úgy vélem ez szinkronban van a jelenlegi. lehetőségekkel. — Néha nem is a szándékkal van a baj, hanem például kevés az olyan ember, aki áttelepíti a berendezéseket. — Valóban, hiszen két évvel ezelőtt is azt tapasztaltuk, hogy több helyütt a munkaerőhelyzet akadályozza a növények jobb vízellátását. Ebből tanulva az idén a gazdaságok az öntözésnek ezt az oldalát is megszervezték. Azt is megemlíthetem, hogy a gépek hibája sem akadályozhatta a kellő időben történő indulást. Kora tavaszi ellenőrzéseink is azt bizonyították, hogy a berendezések kijavítva, megfelelő állapotban várják az idény kezdetét. — Ettől függetlenül tapasztalható volt bizonyos megtorpanás. — Fékezően hatott az öntözésre a sokáig elhúzódó hideg, a számtalan területen veszélyeztető belvíz, valamint az, hogy az ősszel vetett kultúrákat nem egy helyen elég jelentős kár érte. A kipusztult növények helyére újak kerültek, és akkor ez volt a legfontosabb teendő ... De ezzel együtt se beszélhetünk késésről, hiszen a gyepek és a lucernák öntözése már márciusban megindult, később pedig a búza is vizet kapott. A kenyérgabona mesterséges csapadékkal való ellátását már befejezték az üzemek, most a cukorrépán, a kukoricán, a szóján, valamint a kései vetésűek kelesz- tő öntözésén a sor. — Az értékelés nem lenne teljes, ha nem szólnánk a megyében lévő mintegy 10 ezer 200 hektár rizs helyzetéről. Az idén a gazdaságok példás gyorsasággal vetették el a növényt, és ami nagyon fontos: az árasztás is teljesen rendben, tervszerűen ment. Az említett térségben gazdálkodók április végén május elején főképp erre koncentráltak, s a szépen zöldellő táblákból látszik, hogy eredménnyel. — Minden területen hasonló tapasztalatokat szereztek? _— Az összbenyomás rendkívül kedvező! A megyei mezőgazdasági szervezési bizottBeszélgetés Matuz Jánossal, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjével ság, az osztály és a TESZÖV munkatársai rendszeresen ellenőrzik ezt a tevékenységet is, és a helyszíni szemlék alapján elmondhatom, hogy Szolnok megyében az idén eddig 30—32 ezer hektár már vizet kapott. Nagyon jó példával jár elől a tiszaföldvári Lenin, a mezőhéki Táncsics, a rákóczifalvi Rákóczi, a kisújszállási Tisza II., vagy az öcsödi Szabadság Termelő- szövetkezet, de nyugodtan sorolhatnám tovább a gazdaságokat ... Ugyanakkor sajnos találkoztunk gondokkal is. s ilyenkor általában a szemléletben volt a hiba. Néhány üzemben a rosszul értelmezett takarékosság miatt törekedtek a vízdíj csökkentésére, megtakarítására, másutt az esőre vártak. (No, nem mintha mi valamennyien nem számítanánk a csapadékra, csakhogy közben teszünk is a szárazság ellen.) — Jártunk olyan gazdaságban is, ahol a diákok munkába állításáig nem szándékoztak bevezetni a második műszakot. Nekünk, a termelő- szövetkezetek megyei szövetségével közösen az a véleményünk, hogy kevés helyen lehet most hatékonyabban -foglalkoztatni az embereket, és manapság Szolnok megyében nem sok rentábilisabb befektetés van, mint az öntözés ... Az itt felsorolt problémák nem jellemzők, hiszen például a vízügyi szervek munkájáról is csak az elismerés hangján lehet szólni, de azért tartottam szükségesnek ezen a fórumon is megemlíteni a hibákat, mert ha ezzel csak egy-két üzemet is ésszerűbb tevékenységre tudunk serkenteni, akkor már nem beszélgettünk hiába. B. A. Időben és jó minőségben Takarmánygazdálkodási tanácskozás és bemutató Zagyvarékason A megye mezőgazdasági nagyüzemeiben dolgozó takarmánytermesztési és állat- tenyésztési szakemberek részvételével szakmai tanácskozást és bemutatót tartottak pénteken Zagyvarékason. Az értékeléskor elhangzott, hogy a megyében tavaly csak mennyiségileg javult a takarmánygazdálkodás. A szénabetakarítás elhúzódása jelentős tápanyagveszteséget okozott. 'Jórészt üzemszervezési hiányosságok miatt a gazdaságok jelentős részében 30 százalék alatt volt a silókukorica szárazanyagtartalma. Néhány nagyüzemben már tapasztalhatók jó kezdeményezések a növénytermesztési és állattenyésztési melléktermékek hasznosítására, de még mindig tetemes mennyiségű és értékű kukoricaszár, répafej, fröccstef megy veszendőbe. A tavaly tapasztalt hiányosságok — mondotta Papp László, a megyei tanács oszKépünkön a zagyvarékasi téeszben kísérletképpen üzemeltetett NDK gyártmányú, a korábban már jól bevált kaszáló alapgépre szerelhető, rendforgató adaptert: tanulmányozzák a bemutató résztvevői tályvezető-helyettese — meghatározzák a nagyüzemek legfontosabb idei feladatait. Javítani kell többek között a takarmányok minőségét, időbeni és szakszerű betakarítással. Növelni kell. a takarmánygazdálkodáson belül a gyepgazdálkodás szerepét, az 1978. évihez hasonlítva hektá- ronképt 15 százalékkal nagyobb mennyiségű átlagtermést kell betakarítani a gyepterületekről. Az eredmények javítását minden bizonnyal jól szolgáló, a zagyvarékasi Béke Tsz, és a túr- kevei Vörös Csillag Tsz által kezdeményezett takarmánytermesztési versenyről szólva Papp László megemlítette, hogy kevés a csatlakozó üzem, ez egyes gazdaságok passzivitását jelzi. A megyei helyzetismertetést követően a takarmányozás gazdaságosabbá tételéhez, a gyepgazdálkodás és a nagyüzemi legeltetés korszerűsítéséhez adott hasznos tanácsokat diavetítéssel illusztrált előadásában Nagy Zoltán, az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség osztályvezető helyettese. Ezután a rendezvény házigazdájának szerepét betöltő zagyvarékasi téesz intenzív gyepterületein megrendezett bemutatón az AGROCOOP szá- lastakarmány-előállítási technológiájával, korszerű betakarító gépsoraival, és a javasolt takarmányhasznosítási módokkal ismerkedtek a szakmai tanácskozás résztvevői. Élet a gépláncon — Ha elengedik a hátralévő büntetést, reggelig ketten kirakjuk a vagont: Az ügyeletes tiszt végignézett az „egyhelyben járókon”, meg a cementzsákokkal megrakott behemót kocsin, s csak annyit mondott: — Rendben van! A két kiskatona munkához látott. Az ügyeletes tiszt arca az órák múlásával egyre savanyúbbá vált. Az esti egyezségükkor véletlenül sem gondolt arra, hogy a börtönt korábban a munkánál jobban kedvelők megbirkóznak ezzel a feladattal. A büntetés elengedéséhez meg nem volt joga. Mindössze négynapi fogda volt a tét. Reggel a két katona követelte a „jussát”. A helyőrség parancsnoka ezt meghallva a fejét vakarta: — No. még ilyet! Nem sokat gondolkozott, kiengedte őket. Azokat meg nem kellett nógatni, hogy „fejet fel, mellet ki”. Ez a művelet minden alaki foglalkozásnál jobban sikerült akkor. Pedig ha jól meggondoljuk, nem csináltak túlságosan jó vásárt. A hűvös fogdát az alakulat mindennapi életével cserélték fel. A vasútépítő egység laktanyája pedig köztudottan „nem apácazárda”. — A munkakerülők nálunk megszokják és megszeretik a munkát, — mondja a parancsnok. — Ezért nem élünk fenntartással velük szemben, tiszta lappal indulhatnak. Az itteni köizszellem eredménye ez. Az alakulat döntő többsége ugyanis a polgári életben is munkaszerető, becsületes emberekből tevődik össze. Olyanokból, akik örülnek, hogy ide kerülhetnek. — Itt az illetményen feiül 1300 forinttól 2100 forintig, kereshetnek havonta a katonák. — mondja a parancsnok, — és több a szabadság is. Táppénz viszont nincs. Aki betegállományba kerül, az csak az illetményt kapja, ugyanúgy mint bármelyik „harcoló” alakulatnál. Szögi Péter honvéd, akinek egyébként mérnöki képesítéséhez méltóan erős oldala a vasúti pályán az irányítás, a kitűzés, talán ezért is vág fájdalmas képet, amikor begipszelt lábára mutatva tréfálkozva kérdem: — Magas volt a kerítés? — Mély volt az árok. Az alakulat személyi állománya összkeresetének 45 százalékát kapja kézhez. Az egység „önfenntartó”, nem kell a központi költségvetéshez nyúlniuk. A1 munkát, a szállást a MÁV biztosítja. Nem önzetlenül. az is igaz. A nagy teljesítményű géplánc nélkülük nem tudna dolgozni. A szintet, az irányt a katonák adják a gépeknek. Es nemcsak tessék-lássék módon dolgoznak. Tavaly például november 7-re átadták azt a vágányrészt, melynek határideje december volt. Nem véletlen tehát, hogy Juhász József, a MÁV szentesi építési főnökségének építésvezetője, az itteni „bandagazda” így nyilatkozik: — Ha rajtam múlna, sosem dolgoznék polgári állománnyal. — Miért? — A katonáknál nincs fluktuáció, nincs munkaügy, nincs személyügy, a munkára lehet koncentrálni. Emellett fiatal az állomány, a civileknél meg ötven körül van az átlagos életkor. Ezen a gépláncon csak a gépkezelők tartoznak a polgári állományba. Juhász Józsefnek kisebb gondja is nagyobb ennél: — A civilektől csak rosz- szat tanulnának. Azok egyike másika úgy van vele. hogy vegyük megtiszteltetésnek, ha megjelenik a munkahelyén. Utánpótlás meg nem nagyon van. — Még a gépkezelőknél is állandó a létszámhiány, — magyarázza Szabó László, a MÁV jászkiséri Építőgépjavító Üzemének osztályvezetője. — Ha nem volnának katonák, szinte megszűnne az építési szolgálat. Egyébként a pályafenntartás is több kézi munkát igényel, mint amivel a pályafenntartási főnökségek rendelkeznek. A gépláncon ötnapos munkahét van. — ehhez igazodik a vasútépítő alakulat is. A munkaerőhiány feszítő gond a yasútnál. A gépláncon dolgozók életéről mondja Szabó László: — Olyan az, mint a vándorcigányoké. Gondolja meg: lakókocsiban lakni, magának főzni, s folytonosan to- vábbállni. Amikor éjjel dolgoznak, nappal negyven fokos vasúti kocsiban alszanak — ha tudnak. Mellettük zúgnak, vagy csikorogva fékeznek a szerelvények. Az építő alakulat személyi állományának kedvezőbb a helyzete. Stabil létesítményekben szállásolták el őket. Nyerges őrnagy körletszemlére invitál. A barakkok közötti aszfaltút parkot szel át. — Majdnem háromméteres árok húzódott itt, — mutat körbe az őrnagy. Most a dísznövények sportpályát öveznek. Társadalmi munkaórák százainak köszönhető ez. Pedig nem is állandó laktanya. Ha végeznek a munkával, továbbáll az alakulat, ugyanúgy, mint az elmúlt évek során. — Dolgoztunk már a Kiskunhalas—Baja—Dombóvár, a Cegléd—Szeged, a Tiszateny ő—Mezőtú r—N agy lapos közötti szakaszon, s most itt vagyunk a Budapest—Debrecen vonalon. Az őrnagy halkan, szinte önmagának mondja: — Megszokni nem lehet ezt, csak beletörődni. A más gyerekével többet törődik az ember, mint a sajátjával. Van olyan időszak, hogy kevesebbet vagyunk otthon, mint a kiskatonák, mert néhány rendezvényen „illik” ott lenni a parancsnoki állománynak. Vannak persze oiyan rendezvények, melyeken szívesörömest részt vesz az alaku- kulat apraja-nagyja. Ilyen volt például háromszor a „Kiváló vasútépítő század” és szintén háromszor a „Szocialista vasútépítő század” cím elnyerése. A konyha mellett disznókat vágnak. — Jó ebéd lesz. — Napi négyszeri étkezés van, — szolgál magyarázattal Varga Ferenc főtörzsőrmester. — Máskor is jó a koszt. A tízórai például főétkezéssel felér. — Ebédet két menü közül választhatnak. A vágányok közötti forró munkahelyre hűtőflakonokban viszik a tízórait. Az ebédet az étkezdében fogyasztják a katonák. — Igen magas kalóriaértékű a koszt, — bizonygatja a főtörzsőrmester. — És primőrökből sincs hiány. Március óta van saláta, retek, paprika és zöldhagyma. Az alakulatnak hat szocialista brigádja van. A jó szervezés mellett nekik köszönhető, hogy június 10. helyett május végén már százhatvan kilométeres sebességgel megtörténhetett a futópróba az általuk rendbe tett szakaszon. Nagyon meg kellett ezért dolgozni. Az építésvezető méltán elégedett: — Tavaly huszonöt százalékkal túlteljesítettük pénzügyi tervünket, most meg jó tíznapi előnyünk van. Ezt jelenti nekünk a honvédség. Az egyik szakaszparancsnok-helyettes kétszeres katona. A neve is az, meg a „munkaköre” is. Társai véleményét sűrítve mondja: — A szocialista munkaversenynek csak haszna van, kára nincs. Meg aztán nem mindegy az, hogy az év végén kap-e a brigád húszezer forint jutalmat, vagy nem. Tavaly az alakulat munkában kitűnt fiataljai között több mint százezer forint jutalmat osztottak szét. A vasúti pályán itt is, ott is katonák szorgoskodnak. Füllesztő a hőség. A kőzúzalék és a vas miatt a pályán 10—15 fokkal melegebb van, mint máshol. Most például negyven fok lehet, — törli meg homlokát Papp Erik honvéd, aki civilben geodéta üzemmérnök. (Társával, Lábas Csaba honvéddel kitűzést végez. Lábas derűsen megjegyzi: — Könnyen ki tudnánk egyenesíteni a pályát, de az sokba kerülne, mert a megálló peronját el kellene bontani. Így egy kis ívet tűzünk ki. — Fél éve katonák. Nem bánták meg, hogy ehhez az alakulathoz kerültek? — Belerázódunk. S az sem mindegy, hogy a szakmáját gyakorolhatja-e az emib er a • seregb en. A felsőfokú képesítéssel rendelkezők tudását nemcsak a termelő munkában kamatoztatják. — Megszerveztük az általános iskola kihelyezett tagozatát — magyarázza Nyerges őrnagy, — és a tanárok mellett az itteni mérnökök, technikusok sokat segítettek a felkészülésben. Barna bőrű fiú húz el mellettünk. Az őrnagy megállítja: — Mondja csak Piroska honvéd, hány osztályt végzett el nálunk? — Az első hármat még egyszer, a negyediket, ötödiket egyszerre. — Miért kellett az első hármat még egysZer elvégezni? — Mert nem volt meg a bizonyítványom. Belém bújik a kisördög: könnyű parancsra iskolát szervezni. Nyulat bokorból kiugratva kérdem: — És miért tanul? — Jövőre meglesz a kocsim. meg akarom szerezni a jogosítványt. Meg aztán kisebbségi érzésem van ... — Miért? — A feleségemnek tizenkét osztálya van ... — Mi a foglalkozása? — Juhnyíró. — És lehet azzal keresni? — Nagyon jól. Tavaly az asszony 220 ezret hozott haza. A tucatnyi ember sorsáért felelős, egyetemet végzett őrnagyra nézek, nem kérdezem keresetét. Ezen a szakaszon eddig tizenkét méteres sínek voltak rossz ágyazaton, most meg jó alapon nyugvó, közel nyolckilométeres hegesztett sínszálakon siklik a szerelvény. A társadalmi munka szervezésétől az irodalmi színpad produkciójáig sokféleképpen töri a katonaélet egyhangúságát a KISZ-szervezet. Jó része van abban, hogy magasabb egységük elnyerte a KISZ KB vándorzászlaját. Nagy Gábor KISZ-titkár így summázza mindezt: — Próbáljuk szépíteni az életet. Vége a munkaidőnek. A „majdnem őrvezetők” leteszik a szerszámot. — Most, a tízórás műszak után kezdődik nálunk mindaz, ami más alakulatnál egész napra oszlik, — mond-^ ja a kísérőm. — Figyelje meg, hogy mégis lesz kedvük alaki kiképzés után is röp- labdázni, rúgni a labdát, szépíteni a körletet. Simon Béla
