Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 24. KÜlPOLti AÍ * KORKÉP Bécs után A SZOVJETUNIÓ TÖBBET AKAR AZ ENYHÜLÉSNÉL megállapodás a világ közvéleménye figyelmének középpontjában áll. Következésképpen helyénvaló és fontos, hogy az aláírás prizmáján keresztül vizsgáljuk a világpolitika más fő irányainak távlatait is. Ez pedig mindenekelőtt a nemzetközi méretű enyhülés további sorsának kérdése. Kölcsönözött-e a SALT—2 valamiféle új minőségi vonást ennek a folyamatnak? Kétségkívül igen. Vegyük például a következő lényeges mozzanatot, amelyről Leonyid Brezsnyev beszélt. A SALT—2 meggyőző bizonyíték arra — mondotta Brezsnyev Bécsben —, hogy a két ideológiailag ellentétes nagyhatalom képes hatékonyan együttműködni és megállapodásra jutni a legbonyolultabb kérdésben is. Anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is eltúloznánk ennek a szerződésnek a jelentőségét, látnunk kell, hogy ezt az eredményt is az enyhülés tette lehetővé. Az enyhülés tehát fordulópontot jelent a háborús feszültségről, a megoldatlan nemzetközi problémák „befagyasztásáról” a párbeszédre való áttérésre és arra, hogy a termonukleáris világháború elhárítása érdekében az államok a békés egymás mellett élés javára kutatják a kölcsönösen elfogadható megoldásokat. Az enyhülés ugyanakkor nem statikus, nem konzerválható, nem tűri a szüneteket és a vákuumot, amelyet azon nyomban feltöltenek a fegyverkezési hajsza hívei. Bécsben szüntelenül erre figyelmeztetett Leonyid Brezsnyev. Megfigyelők megállapítása szerint — Brezsnyev érdeme az a következetesség, amellyel kezdettől folytatja ezt a politikai vonalat. Amennyiben a két nagyhatalom kapcsolataiban hasonló következetesség mutatkozik a másik fél részéről is, akkor az enyhülés és a kétoldalú kapcsolatok ügyének útja jóval simább, s a SALT—2 pedig minden bizonnyal már három-négy évvel ezelőtt megvalósul. Más szóval a szovjet és amerikai nép a mai napig sok-sok milliárdot takaríthatott volna meg, és az egész emberiség közelebb állna a reális leszerelés kezdetéhez. Amikor Brezsnyev a következetességet sürgette, ezen lényegében azt értette, hogy a jövőben elejét kell venni a fölösleges kiadásoknak. Ez növeli a SALT—2-nek — mint a leendő leszerelés sajátos garanciájának jelentőségét. Természetes csak akkor, ha a másik fél is tartja magát a kidolgozott megállapodáshoz, megfelelő készséget és felelősségérzetet mutat a megkezdett ügy iránt. Az enyhülés azonban csupán a kezdet. Ez Brezsnyev másik alapgondolata, amelyet Bécsben kifejtett. Amerikával és más országokkal való kapcsolataikban még többet szeretnénk elérni — mondotta. — Valóban jószomszédi — egészséges, tartós, a katonai konfliktusok lehetőségét kizáró kapcsolatokat akarunk. „Több, mint enyhülés”. Mit jelent ez? Újságíró kollégáim Bécsben élénk eszmecserét folytattak erről. Egyesek azt állították, hogy ez alatt a fegyverkezési hajsza mérséklésre tett lépések folyamatossága értendő. Ez a fegyverkezési hajsza teljes leállítását és folyamatos, ellenőrzött leszerelésre való áttérést jelenti — állapították meg mások. Ismét mások szerint azt kell érteni ezen, hogy a nemzetközi közvélemény az ENSZ révén és más utakon képes hatékonyan együttműködni az államközi konfliktusok elhárításában. Ezzel párhuzamosan értendő még a nemzetközi együttműködés a sürgető hosszútávú globális problémák megoldásában, mint például az élelem, az energia biztosítása, a természetvédelem stb., stb. Lehetséges, hogy egyesek számára ezek az enyhüléssel szemben támasztott igények túlságosan távoliaknak és nem eléggé reálisaknak tűnnek. Megjegyezzük azonban, hogy többről van szó, mint az enyhülésről. Ennek érdekében mindenre hajlandók vagyunk, hogy népeinket közelebb hozzuk egymáshoz — hangsúlyozta Brezsnyev Carterhez fordulva. Természetesen itt kölcsönösségre van szükség. Világos az is, hogy a kölcsönösség hídjait két oldalról kell építeni. elnök szintén kifejezte: azokat az amerikaiakat képviseli, akik az enyhülés kiszélesítésére törekszenek. A SALT—2 próbaköve lesz annak, hogy a felek következetesek maradnak szándékaikhoz és megvalósítják a népek reményeit. Szpartak Beglov (APN — KS) n SÜLT—2 Carter Csúszós csúcs Tokióban Ú gy vélem, kevés figyelmet fordítunk a XX. század, második felének egy történelmileg új jelenségére, a nyugati világ egy viszonylag késői keletű vonására. Változatlanul dúl ugyan közöttük a koríkur- rencia harc, de segítik is egymást. Gazdaságilag összefonódtak, az egyik túlságos lecsúszása magával húzná a többit, következésképpen ma már nem érdeke az egyik tőkés államnak, hogy tönkremenjen a másik. Ennek a jelenségnek egyik megnyilatkozása lesz június végén a nyugatiak tokiói csúcstalálkozója. öt esztendeje ülnek össze évenként egyszer a tőkés világ gazdaságilag legfejlettebb országainak, — az Egyesült Államoknak, Kanadának, az NSZK-nak, Nagy- Britanniának, Franciaországnak, Olaszországnak és Japánnak — legmagasabb rangú vezetői. Napirendjük nem túlságosan változatos, voltaképpen ugyanazokat a problémákat vitatják meg mindig: a nemzetközi gazdasági helyzetet (benne foglaltatik az infláció és a munkanélküliség elleni küzdelem), az energiaellátást, a valutáris ügyeket és a nemzetközi kereskedelem kérdéseit, ezzel kapcsolatban az „Észak-Dél” és a „Kelet- Nyugat” viszonyt. Felsorolni könnyű, tárgyalni róluk bonyolult, megoldani íőket aligha lehet. Valamelyest azonban lépni szeretnének, s heten együtt valóban igen nagy erőt képviselnek. Az általános gazdasági helyzetet illetően arról tanácskoznak majd nyilván Tokióban, hogyan lehetne a termelés növekedését az évi átlagos három százalék fölé emelni. Ennyi ugyanis nem elég a munkanélküliség csökkentéséhez, még kevésbé megszüntetéséhez. Kötéltánc ez, a gazdaságpolitikusoknak egyensúlyozni kell; ha túlságosan fölpörgetik az ipart, és nagy beruházásokra ösztönöznek, szaporodik -ugyan némileg a munkahelyek száma, de növekszik a kiáramló pénz mennyisége, s megugrik az infláció. Ha visszatartják a pénzt, marad vagy nő az utcán lődörgők száma. Nehezíti a dolgot az utóbbi egy-két évtized köz- gazdasági rejtélye: még erős, gazdag tőkés államokban is alapvetően és tartósan együtt jelentkezik az infláció és a munkanélküliség. Néhány éve, az olajválság által kirobbantott 1973-as visszaesés óta a politikusok egyik fő feladata, hogy e kettőt az elviselhetőség határán belül tartsák. A múlt esztendő egyébként nem volt rossz a „hetek” szempontjából. A vártnál erőteljesebb volt a növekedés az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniá- ban; még inkább fölpörgött az ipar az NSZK-ban és ezáltal a nyugatnémetek, az eddigieknél nagyobb mértékben jelentkeztek mint szívesen látott vevők a partneri piacokon. Szilárdult a jen, s a dollár romlását is megállították. Igaz, az éremnek van másik oldala is: e fölemelkedést néhány országban kétszámjegyű, tehát tíz százalék feletti pénzromlással kellett megfizetni. Új, komor felhő jelent meg azonban mostanában az égen — az olaj füstje. Japán szakértők szerint: a tokiói tanácskozás teljes kudarcba fulladhat, ha nem találnak megoldást az áttekinthetetlenül zűrzavaros olajhelyzet orvoslására. Két alapvető problémával állnak szemben: kevesebb az olaj, mint amennyire számítottak, és mind magasabbra megy az ára. Ez lesz a fő téma Tokióban. Növeli a bajokat, hogy e tekintetben vannak a legnagyobb nézeteltérések közöttük. Nem egyformán szemlélik a három fő feladatot: a takarékosságot, az árfelhajtást és a termelőkhöz való viszonyt. Tavaly Bonnban kötelezettséget vállaltak, hogy1 évi öt százalékkal csökkentik olaj- fogyasztásukat. s > ezzel változtatnak a kereslet és a kínálat viszonyán, csökkentik az árfölhajtó erőket és nem szippantják el egymás, elől e drága nyersanyagot. Mindebből semmi se lett, igaz, csak egy év telt el azóta. Franciaország most azt javasolja, hogy ellenőrizzék szigorúbban az olajvásárlásokat és az árakat, vállaljanak konkrétabb takarékos- sági intézkedéseket 1980,— 1982 között. Az Egyesült Államokban hűvösen fogadták az ötletet. Még Carter elnök takarékosságra való felhívásai is süket fülekre találnak otthon, a hatalmas olaj érdekeltségekkel. a benzinpazarlásra beállított közönség fejével nem lehet beszélni. Az óriási tőkeerővel rendelkező Egyesült Államok csak vásárol, magához vonzza az olajat, fölveri az árakat, voltaképpen nem érdekelt a takarékosságban. Ami pedig az olajtermelő országokat illeti, két részre oszlanak a tokióiak. Aki erősnek érzi magát, az fenyegetőzik. Az amerikaiak még a katonai beavatkozás lehetőségét is megpendítették az olajtermelő államokról szólva. „Figyelmeztető szavakat” hallatott Helmut Schmidt is e témával kapcsolatban. Ezzel szemben a kiszolgáltatottabbak, (főként Japán) azt mondják, hogy az ellenségeskedés helyett az együttműködésben állapodjanak meg az arabokkal. N em lesz irigylésreméltó helyzetben tehát James Carter, Helmut Schmidt, Giscard d’Estaing, Ohira és a többi tokiói résztvevő június 28-án és 29-én. E politikusok azzal a céllal utaznak a japán fővárosba, hogy valami eredményt elérjenek, kedvezőbb feltételeket teremtsenek a tőkés gazdaság továbbfejlődéséhez. Ha a nagy problémákat nem is tudják megoldani, bizonyos döntéseket vállalniuk kell. Tatár Imre Hz ezeréves Brüsszel Éppen ezer esztendeje, hogy a mai Brüsszel helyén a frank birodalom nagyszabású katonai tábort, castru- mot létesített. Bruocsella azóta virágzó nagyvárossá, az 1830-ban önállóvá lett Belgium fővárosává cseperedett. Az ezeréves Brüsszel büszke örömmel ünnepli az idén születésnapját. Mintha nem is a tíz évszázad eliramlásá- ra emlékeznék: szinte megújult, frissnek, fiatalosnak hat nemrég korszerűsített belvárosa, az Európa legszebb terei között nyilvántartott Grand Place és környéke. Gazdag programot állítottak összeg brüsszeliek az évforduló emlékezetessé tételére. Nemcsak a legkiválóbb képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás, nemcsak a híres brüsszeli színház és zenei élet szentel ünnepi alkalmakat a jubileumnak, hanem természetesen a leghíresebb csipkeverők leheletfinom kézimunkáit is megcsodálhatják az érdeklődők. Brüsszel ma nemcsak Belgium fővárosa, hanem itt rendezkedett be a NATO központja és az Európai Gazdasági Közösség is. Az ezeréves város hajdanában fontos kereskedelmi központ, napjainkban pedig a világ- politika egyik lüktető, eleven centruma, amely külsőleg megújulva lépi át a második ezredév bűvös küszöbét. (gy. d.) Évszázados hagyományt ápol a belga főváros: a csipkeverők tudományát, amely ma is sokaknak ad kenyeret - (Bozsán Endre felvételei - KS) Az új brüsszeli földalatti vasút minden egyes megállója egyben kényelmes, látványos bevásárlóközpont is A Grand Place nemcsak az ezeréves Brüsszel büszkesége, hanem a világhírű virágpiac szintere is flz első atomerőmű Kubában Előregyártón házak A termékeiről méltán híres jugoszláv bútoripar új cikkel jelentkezik a külföldi piacokon: a maribori Marles vállalat előregyártott házakat és teljesen kész beépíthető konyhabútorokat ajánl fel 5 millió dollár értékben az érdeklődőknek. Különösen osztrák, nyugatnémet, svájci és belga megrendelők jelentkeztek az új jugoszláv gyártmányokért. Ha megrendeléseiket teljesíti a Marles, ebben az évben a tavalyinál 250 millió dinárral nagyobb jövedelemmel zárhatja az évet. (BUDAPRESS — TANJUG) Jelenleg az energiatermelést tekintve, Kuba az egyik legfejlettebb latin-amerikai állam. Az elmúlt évben több mint 7 milliárd kilowattóra villamosenergiát termeltek az országban — ez több mint 10 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, és négyszer annyi, mint húsz évvel korábban. A közeljövőben Havanna, Cienfuegos, Santiago de Cuba és Nievitas környékén öt új hőerőmű építését tervezik. A népgazdasági tervek szerint 1980-ra Santiago de Cuba és Havanna között egységes energiarendszer létesül. Ugyanekkor befejeződnek a köztársaság első atomerőművének tervezési munkálatai — az építkezés 1981- ben kezdődik Cienfuegos környékén. A tervek szerint az atomerőmű első 440 megawattos blokkja 1985- ben kezdi meg a termelést. Ezzel egyidőben az Aga- barna folyón új vízierőmű készül el. (BUDAPRESS — APN — PRENSA LATINA) összeállította: Majnár József
