Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
1979. június 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Túl az üveghegyen ... Kezdődhetne emigyen ez a nyári történet, de mégsem kezdődik, mert nincs üveghegy csak üvegdomb benne. Szereplője még: egy későn járó autóbusz, néhány pompázatos, nehezen megkapható üvegedény, egy határidő, valamint sok-sok gyö- gyöző izzadságcsepp. És persze butaság lenne, ha kimaradnának a huták.------------------ 1 -----------------A berekfürdői üveggyár udvarán a törmelékek, a selejtek, a lecsippentett feleslegek, az olvasztásra váró cserepek alkotta domb ezernyi kis sugárra bontja szét a nap fénykévéjét. Jut belőlük szerteszét: a készülő — készülgető — csarnok és a lángnyelveket nyújtogató kemencék felé egyaránt. Az utóbbiak közül az egyik előtt Kiss Imre üvegfúvó egyensúlyoz fúvórúdja végén egy üveggömböt. Amikor a fúvósról beszélünk, előtűnik képzeletünkben egy hatalmas mellkas. Kiss Imre lehetne a mesebeli „kis Imre” is. A zömök, szikár, szívós testalkatú üvegfúvók megszemélyesítője. Több évtizedes munkaszervezési örökség a nyakában lógó tábla, benne egy kis lila színű ablak. A táblára merőlegesen egy apró rudacska. Az üvegfúvó szájával fogja meg ezt, így a lila ablak a szeme elé kerül. (Ez a tükör.) A két keze szabad — a kemence torka felé fordul, kivesz fú- vórúdjával egy üveggala- csint. Megforgatja a rudat hossztengelye körül, aztán varázslatos mutatvány: a rúd vége az ég felé lendül, s kialakul az üveghólyag. Azután forma, fordítás, újra lendítés, újra forma, forgatás — pontosan. A rúd, végén a kész katódsugárcsővel, egy másik kezébe kerül, néhány lépés egy reccsenés, és a forró, hosszú nyakú edény leválva a fúvóról már a hűtő szalagján lépeget hidegebb égtájak felé.--------------2---------------K iss Imre szívesen meg- vállna minden gönctől: — Úgy 60—70 Celsius-fok a hőmérséklet a kemece körül. — Mennyi folyadékot iszik? — Hét deci szörp a porció fejenként, s mellette korlátlan mennyiségben sós szóda. Na, ebből felöntök 3—4 litert egy műszakban. — Mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki így tudjon üveget fújni? — Minimum három esztendő gyakorlás, tanulás. Én egyébként 15 éve csinálom Tudja, az a fontos, hogy ne ragadjon össze a felfújt üveg. _ — A keresete? — Hatezer forint. — Beleszámít a meleg is? — Minden ... Tudja, szép szakma ez, de nem adnám ide a gyereket. Túlságosan kiveszi az ember erejét. Egy sóhajtás: — Talán majd az új csarnokban, Suba Zoltán: „Ilyen szép termékeket gyártunk." Állni óraszám a korong mellett Az üveget most még a régiben gyártják, ami az évtizedek során nem sokat változott. Közel a plafon, kevés a levegő, a fal málladozik. Megfordulni alig van hely.------------- 3---------------A csiszolóknál sem különb a kép. A korong kerek, mint a porond — rajta a csiszoló folyadék ábrákat rajzol, ez a produkció. Lányok, asz- szonyok tüsténkednek. Tüsténkednek? Támaszkodnak. Persze, mielőtt félreértenénk, ez még csak véletlenül sem azonos a semmittevéssel. Lá- posi Imréné igazán tudja ezt, hiszen másfél évtizede itt dolgozik. *— Egész nap állunk a korong mellett, s nyomjuk hozzá az üveget. Ezt a munkát nem lehet ülve csinálni. Van olyan idő, amikor nincs segédmunkás, aki odahozná hozzánk a csiszolandó terméket. Ilyenkor jólesik felállni, nyújtózni egyet. Jólesik ez a meleg miatt is, mert annyi a levegőmozgás, amennyit a huzat csinál. — Munkahelyi torna nincs? A tekintetéből megtudom, hogy butaságot kérdeztem. Hogyan is lehetne a lucskos padlón tornászni, egyébként is a műhelyben aligha jutna erre hely. A jövő? Ügy tűnik, hogy a gépi csiszolás nem ad teljes megoldást. Igaz, dolgozik egy masina, de Láposiné mondja, az se csinálja jobban és gyorsabban. — Majd az új csarnok meghozza nálunk is a változást — mondja. A berekfürdői gyár — emlegetik — hézagpótló az üvegiparban. Termékeit máshol nem gyártják. A hézagpótlás olyan jól megy, hogy vele az üvegiparban iskolát teremtettek. Most ne beszéljünk arról: két külkereskedelmi vállalat évekig civódott, hogy ki forgalmazza a szép, különleges formájú, anyagú dísztárgyaikat. Tény: a gyár termékeit keresik, a kereskedelem hibája, ha nem találják. Persze, nemcsak a dísztárgyak különlegesek, hanem az ipari nagyüzemeknek készülő üvegedények is — így például a megannyi műszaki kikötésnek megfelelő katódsugárcső, vagy a hőelnyelő üveglap, s még sorolhatnánk.------------------4------------------M it tud- a gyári kollektíva? Ez már rég bebizonyosodott: tud újítani, szükségből — mert így olcsóbb — gyárat tervezni, beruházást bonyolítani és időnként kivitelezni. Nem tudni viszont, milyen a kollektíva teherbíró képessége? Mert a próbatételeknek még nincs vége. Nemcsak azért, mert jöhetnek melegebb napok. Az új csarnok kivitelezője a Szolnok megyei Tanács ÉPSZER Vállalata fél évet késett — tavaly április helyett decemberre lett kész — az épület átadásával. S még így is beesett az eső sokáig — mondja Suha Zoltán igazgató- Volt, amikor az alvállalkozó, a KEVIÉP nem teljesítette a kötelezettségeit, volt, amikor az ÉPSZER. Hogy mást ne említsünk: a szociális épületet idén április végén kellett volna átadni, de még mindig húzódik a munka. Mindez persze elsősorban a gyáriaknak rossz, hiszen ők építik a kemencéket, ők szerelik a berendezéseket. Hajrázniuk kell, mert még az idén átadást diktál a határidő. Jövőre már 120 milliós termelési értéket kell produkálniuk a gyáriaknak. Gyártás, gyártmányfejlesztés, kísérletezés, tervezés, kivitelezés, lebonyolítás. Még egy üzem munkáját megkívánná. Hogy bírják? Suha Zoltán igazgató: — Nehezen... S már másról beszélgetünk: rossz a közlekedés. (Kiss Imre, ha délutános, kénytelen egy órakor elindulni, s negyed 12-kor ér haza az autóbusszal, bár csupán a hét kilométerre levő Kunmadarason lakik. De arról is beszélgetünk, hogv kevés a szakmunkás, kevés a mérnök. Szóval akad probléma, de a legfontosabb a mintegy 150 millió forintos létesítmény befejezése — határidőre. Epilógus: ilyen az élet az ifvegdombon inneni, Sj az üvegdombon túl- Kiss Imre szavaival élve: kiveszi az ember erejét, de szép. Hajnal József Fotó: Temesközy F. Kinőttünk már abból... .......kinőttünk már abból, hogy a társadalmi jelenségek közül csak azt lássuk, ami nekünk tetszik. Nekünk látnunk kell, ami nem tetszik, mert különben nem tudunk rendszeresen és be. csületesen dolgozni.” (Kádár János a kommunista újságírók 1971. évi tanács, kozásán.) ggodalomra ad okot, hogy némelyek még mindig azért aggódnak. mert szerintük több szó esik a hibákról, bajokról, s kevesebb az eredményekről. Bár nem túlságosan sokan, d.e akadnak, akik úgy vélik: nem volna szabad az élet minden fórumán olyan őszintén elemezni a helyzetet, ahogy ma ezt a párt és a kormány különböző szervei teszik. Hiszen — mondják — a Központi Bizottság határozataitól kezdve a különböző üzemi termelési tanácskozásig jórészt azzal foglalkoznak, hogy mennyi a hiányosság, mennyi a nehézség. Ahelyett, hogy „arányosan” építenék fel a dokumentumokat, egyrészt-másrészt alapon kigrammozva az egyensúlyt. A már szóba került aktívaértekezleten a Központi Bizottság első titkára arról is szólt — idézzük —, hogy „... valamilyen kompromisz- szumos alapon megszületett az új .műalkotás’, ami nem pozitív és nem negatív, hanem a kettő együtt. Bármiről van szó, az ember azt hallja: egyrészt-másrészt. Ezt látjuk a filmhíradóban, s mindenütt. Bemutatnak egy új. szép épületet, de feltétlenül felhívják a figyelmet a szemétkupacra, ami ott maradt. Ilyen és hasonló megjegyzések nélkül ritkán mutatnak be új létesítményt. Persze nem arról van szó, hogy sohase mutassanak be szemétkupacot, hogy ne tárják fel a hibákat is. De felszólalok az ellen, hogy a mi cikkeink „egyrészről-más- részről” íródjanak. Az újságíró vagy támogasson valamit, és akkor azt támogassa, ne vegye vissza a cikk másik felében azt, amit az első felében felépített. Vagy valami mellett íródjon az a cikk, id.eértve a rádió- és televízióadást is, vagy valami ellen”. Az idézett gondolatsorból logikusan következik, hogy helyesebb, ha nevén nevezzük a dolgokat, megmondjuk a jóról, hogy jó — mert persze az őszinteséghez ez is hozzátartozik — a rosszról, hogy rossz. Anélkül, hogy mindig hozzátennénk a mai élet negatív jelenségei egy alapjában véve pozitív fejlődés folyamatában léteznek vagy éppen az előrehaladás eredményeinél sem szabad elfeledkezni a létező nehézségekről. S lehet, hogy akadnak csüggedők, akik bizonyos tények hallatára csaknem pánikba esnek, d.e az ő kedvükért, idegeik megnyugtatásáért mégsem mondhatunk le az őszinte szó erejéről. S azok szájíze szerint sem formáljuk mondanivalónkat. akik attól tartanak, hogy a feltárt gond megkérdőjelezi egész eddig megtett utunkat. Igaz, az őszinte beszéd többnyire azzal jár, hogy több szó esik a nehézségekről, mint az eredményekről. De hát a megoldott feladatok mögöttünk vannak, a megoldandók előttünk. Figyelmünket, erőnket arra kell ' összpontosítani, ami még előttünk van. S akármilyen hatalmasaknak is látszanak a teendők, éppen az elért eredmények tanúsága szerint van erőnk hozzá, hogy szembenézzünk velük. A helyzet őszinte elemzése mögött — kimondatlanul — erőtudat és biztonságérzet van. Az egyenes, őszinte szó jellemezte például az országgyűlés legutóbbi költségvetési vitáját. íme egy példa rá a belkereskedelmi miniszter dr. Sághy Vilmos felszólalásából : „A fogyasztáscikk-kereske- delem 380 ezer dolgozója közül 240—250 ezer naponta közvetlen kapcsolatba kerül a vásárlókkal, tehát a lakossággal — mondotta a miniszter. A boltokban és a vendéglátóhelyeken naponta öthat millió vásárlás történik, és a tapasztalatok szerint egy háziasszony hetente átlagosan hat-nyolc órát tölt el« vásárlással. Mindebből következik, hogy az udvarias és a szakszerű kiszolgálás mind sürgetőbb 'követelmény. Alapvetően az üzletek és a vendéglátóegységek dolgozóitól függ, hogy a fejlődő árukínálatot miként érzékeli a vásárló lakosság”. Mégis akadnak, akik úgy vélik, hogy ez nem jó módszer, Mindig el kell mondani, honnan indultunk, közölni kell, hogy volt már ennél nehezebb helyzet is az adott területen. Szükségesnek tartják azt is, hogy előbb elsorolják az eredményeket, nehogy egyoldalúsággal, hálátlansággal vádolják őket, s csak aztán lehet rátérni a problémákra. Pedig teljesen nyilvánvaló, hogy — mondjuk — a jelenlegi kórházi helyzet megoldását aligha segíti elő, ha a kiindulópontunk a társadalombiztosításban részesítettek régi , helyzete, amikor nekünk ma kell jobb helyzetet teremteni. Az ipar és a kereskedelem mércéje sem az egykori elmaradottság, hanem a jelenlegi követelmény. z őszinte szó, amivel egymást illetjük és tulajdonképpen tiszteljük, az önmagunkkal szemben állított magas követelményeket tükrözi. S amikor az embernek rengeteg az elvégezni való dolga, az lenne a baj, ha a korábbi sikereinkből próbálnánk megélni. s nem újabb eredményeket elérni. Hadd hivatkozzunk ismételten Kádár János elvtársra, aki a szó- banforgó jelenségek leküzdésére így hívta fel a figyelmet : „A szocializmus olyan eszme, hogy amikor már teljesen megvalósult, akkor nagy békesség lesz. Olyan békesség és csönd, hogy magunk is csodálkozni fogunk azon. hová lett a zaj. De amíg nem valósul meg teljesen, addig harcolni kell...” Egyrészt az eredménye-' kért, másrészt a hibák ellen. Kőszegi Frigyes Bánhalmán, a nagyobb termés reményében FELÚJÍTJÁK AZ ELÖREGEDETT RIZSTELEPET A Középtiszai Állami Gazdaságban 1540 hektáron termesztenek rizst. A terület jelentős része, több mint 1200 hektár, az üzem bánhalmai kerületében van, ahol most újítanak fel mintegy 400 hektárnyi elöregedett rizstelepet. A korszerű technológiának is megfelelő területrendezés költsége meghaladja a 15 millió forintot. A kivitelezést az állami gazdaság saját erő- és munkagépeivel valósítja meg. és Várhatóan a rekonstrukció még az idén be is fejeződik. Az új rizstelepen több mint hat kilométer vízszállító és lecsapoló csatorna készül. A rizstermő kalitkák öt és hét hektár között változnak. Ekkora területen már gazdaságosan üzemeltethetők a nagyteljesítményű gépek is, s ez a nagyság még a föld egyenletességét sem befolyásolja. Ugyanis a rizstermesztéshez asztal simasá- gú talaj szükséges, amelynek biztosítása annál nehezebb, minél nagyobb a kalitkák területe. Most próbálkoznak először az építők a túltöltéssel, vagyis a mélyedésekben a vízszintesnél magasabbra hordják a földet, számolva azzal, hogy az első árasztás után 20 —20 százalékot is süllyedhet a talaj. Bár ez most ennél a rekonstrukciónál nem játszik fontos szerepet, mivel a legnagyobb talajegyenetlenség sem nagyobb 20—30 centiméternél. Ha ez a módszer beválik, akkor máskor is ezt az eljárást alkalmazzák a rizstelepek építésénél. A 395 hektárnyi munkaterületen az állami gazdaság 26 gép — földgyaluk, DT.vontatók, rizstelepépítö gépsor - egyengeti a terepet I^z üvegdombon [ ; tat
