Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
XXX. évf. 128. szóm, 1979. június 3., vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Megnyílt az új Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ „További szellemi emelkedést hoz ennek a tájnak” Pozsgay Imre kulturális miniszter mondott avatóbeszédet A látogatás másnapján magyar—szovjet tárgyalások befejeződtek; a közös közlemény mondatai összefoglalják a megbeszélések lényegét. A teljes egyetértés, a kérdések azonos vizsgálata az alap — aztán ha valaki megkísérli a szovjet—magyar párt- és állami tárgyalások témáit fontossági sorrendbe rakni, bizonyosan az első tárgykörök között említi majd azt a megállapítást, hogy a két párt „tisztelettel tekint a társadalom forradalmi átalakításáról, a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló, Marx, Engels, Lenin tanításait továbbfejlesztő testvérpártok alkotó útkeresésére” — azaz alapvető fontosságúnak mondja a testvérpártok internacionalista szolidaritásának állandó növelését. A legmagasabb szintű megbeszélések valóban az egész világon megszólaló visszhangjában volt egy elem. amelyre érdemes külön is felfigyelni. Baráti országok sajtója csakúgy mint a nyugati tudósítók, szónoki fordulatnál, udvariasságnál jóval többnek tekintették, hogy a vendég, Leonyid Brezsnyev, jónéhányszor utalt Budapest politikai szerepére. Valóban: aki ma napjaink történelmének eseményeit kísérli meg összefoglalni, irányzatait próbálja elemezni, szükségszerűen korszakváltó jelentőségű tettnek értékeli az európai biztonsági értekezlet záróokmányát. S ehhez szorosan odatartozik, hogy ennek előzménye a szocialista közösség országainak emlékezetes budapesti felhívása volt. De Leonyid Brezsnyev Budapestet említette, mint a holnap felé vezető út lényeges állomását akkor is, amikor a szocialista külügyminiszterek minapi felhívását idézte. Most. néhány nappal ezelőtt a katonai enyhülés megvalósítására, a hidegháború maradványainak végső eltakarítására hívtak fel újra a mi fővárosunkból a Varsói Szerződés külügyminiszterei — s ahogy Leonyid Brezsnyev megjegyezte, nem más leszerelési kezdeményezések, tárgyalások, meglévő fórumok helyettesítésére, hanem éppen azok elevenebbé tételére javasolja az új budapesti kezdeményezés az új összeurópai értekezletet. „A Bécs előtti állomás” — jegyezte meg szellemesen, az időbeli és a földrajzi fogalomra egyaránt gondolva az egyik nyugati rádiókommentátor a magyar fővárosban lezajlott fontos politikai tárgyalásokról. Valóban így van. Mindazok a megnyilvánulások — Kádár János beszédei, más magyar felszólalások —, amelyek a Brezsnyev-látoga- tás napjaiban elhangzottak magyar földön, nemcsak a szovjet politika általános békeszándékait hangsúlyozták. Mindenütt szó esett a hónap közepén sorrakerülő szovjet— amerikai csúcstalálkozóról, a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról kidolgozott újabb, immár második szovjet— amerikai megállapodás aláírásáról. S amikor Leonyid Brezsnyev azt mondta, hogy a szovjet fél kész aktív, konstruktív párbeszédre a világpolitikai tárgykörök mindegyikében, nagyon is konkrét, nagyon is időszerű kérdésekre gondolt. A világ képes és köteles a politikai enyhülés kétségtelen — bár bizonyos körök által fenyegetett— művét teljessé tenni a katonai enyhüléssel. Éppen a szocialista országok pozitív kezdeményezéseinek sora mutatja meg a lehetséges utat; a tárgyalásokkal, a megállapodási készségnek a megállapodás reális lehetőségeivel való összeegyeztetésével. Ha Budapest „a Bécs előtti állomás”, nekünk magyaroknak külön is jó okunk van örömmel és elégedetten összegezni az elmúlt hét magyar—szovjet csúcstalálkozójának eredményeit. Utalhatunk itt mindenekelőtt arra, amit Kádár János úgy fejezett ki, hogy újra hangoztatva elveink, céljaink, érdekeink közösségét, a teljes nézetazonosságot, a forradalmi hagyományok folyamatosságában, történelmi perspektívában ábrázolta a testvéri szovjet— magyar viszonyt. S idézhetjük Leonyid Brezsnyev megállapítását arról, hogy egy-egy ország „megismételhetetlen vonásai”, sajátosságai figyelembevétele nélkül lehetetlen egészséges együttműködést kialakítani, kölcsönös megelégedéssel rendezni ezt vagy azt a problémát. „Alighanem a Brezsnyev-látogatás talán leglényegesebb két mondataként kell megjegyeznünk a díszvacsora pohárköszöntőjében mondottakat: „a szovjet—magyar együttműködés normájává vált. hogy figyelemmel, a szó szoros értelmében jó szándékkal kezeljük egymás sajátosságait. Sőt, mi több, barátaink érdekeit és gondjait mindannyian a magunkénak érezzük és sajátjainkként figyelünk azokra.” Természetes dolog, hogy a magyar politika a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásának alkalmát is felhasználta arra, hogy kifejezze, milyen elsőrendű jelentőséget tulajdonít a Moszkvához fűződő testvéri szövetségnek, annak a kipróbált, mindig eredményes együttműködésnek, amely gondos egyeztetés, a közös és kölcsönös érdekek figyelembevétele közepette jellemzi a szocialista közösség országainak fellépését a nemzetközi színtéren. Nyílt szó, világos beszéd szólt a hazai holnapról is az elmúlt napokban. Amikor Kádár János rádió- és televízióbeszédében az elért hatalmas eredmények mellett az előttünk álló útszakasz új, nehezebb, bonyolultabb feladatairól beszélt. Olyan kérdésekre utalt, amelyeket a min- .dennapi munka, a gazdasági építés hétköznapja mind gyakrabban tesz fel. A politikai témák mellett átfogó vélemény- csere zajlott Budapesten a magyar—szovjet távlati gazdasági együttműködés fő irányairól. Amikor a közös közlemény külön is kiemeli, hogy „a felek szükségesnek tartják az együttes tervezési tevékenység tökéletesítését, a termelési kooperáció és szakosítás fejlesztését” — nem egyszerűen az 1990-ig szóló hosszú távú program befejezésének meggyorsítására hívnak fel, hanem arra is, hogy a műszaki— tudományos együttműködés hatékonyságának növelésével is erősítsék a két ország sokoldalú gazdasági kapcsolatait. áltozó világ új jelenségei, új problémái, új és bátor megközelítéseket, feleleteket követelnek. Szilárd és egyértelmű ideológiai megalapozás kell ezekhez a feleletekhez és ezért is utal a közlemény a magyar—szovjet ideológiai együttműködés fontosságára. Hogy a nem könnyű feladatokkal megbirkózzunk, a legnehezebb kérdésekre is megadhassuk a kor és a szocialista eszmék által megkövetelt legjobb választ, a szocialista közösség egységének, együttműködésének erősítését kell szolgálni. Ennek s mindenekelőtt a magyar—szovjet viszony szilárdságának volt világos, részletes kifejezője a szovjet párt- és kormányküldöttség eredményes magyarországi látogatása. Rangos, az egész megye kulturális életét érintő esemény színhelye volt tegnap Szolnok. Ünnepélyesen felavatták és átadták a közönségnek, a közművelődési szakembereknek az új, kivül-belül szép és korszerű Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot. A létesítmény kapunyitásával megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy Szolnok - és közvetve a megye - köz- művelődésében új fejezet kezdődjék. Közös nyilatkozat a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége testvéri barátságának és sokoldalú együttműködésének továbbfejlesztéséről. (3. oldal) Összehívták az országgyűlást A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1979. június 14-én csütörtök délelőtt 11 órára ösz- szehívta. A kormány javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére a Magyar Népköztársaság 1978. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést, valamint az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslatot. (MTI) Nemzetközi fórum Budapesten öt világrész képviselőinek részvételével szombaton megkezdte munkáját a nemzetközi gyermekév budapesti fóruma. A Parlament kongresszusi termében megnyitott tanácskozáson, amelynek kezdeményezője és rendezője a Magyar Népköz- társaság kormánya, a gyermekek boldogabb és biztonságosabb ‘ jövőjét szolgáló nemzetközi együttműködésről, ennek tennivalóiról váltanak szót. A nagy jelentőségű eseményre elküldte delegátusait az Egyesült Nemzetek Szervezete, az ENSZ számos szakosított szervezete, valamint több mint 70 ország kormánya. (Tudósításunk a 4. oldalon.) A megnyitó ünnepséget az új intézmény színháztermében tartották. Elhangzott a Himnusz, majd az ünnepség elnökségét, résztvevőit — az építőket, a megye városainak, járásainak párt- és állami vezetőit, közművelődési szakembereket — Sipos Károly, a Szolnok megyei Tanács elnökhelyettese köszöntötte. Az elnökségben helyet foglalt Pozsgay Imre kulturális miniszter, Andrikó Miklós, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága első titkára, Rátkai Ferenc, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályvezetőhelyettese, Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, dr. Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese. Az üdvözlő szavak után Pozsgay Imre mondott avatóbeszédet: — Idén harminc éve avatták fel az ország első művelődési házát. A kibontakozó kulturális forradalom új köz- művelődési intézménytípusát alkottuk meg akkor — szocialista célokkal, szocialista feladatokkal. Ez az intézmény- típus a közösség egészének művelődését kívánta ösztönözni, szolgálni, s azóta is ezt az igényt fogalmazzuk meg különböző hangsúlyokkal minden hasonló avatási ünnepségen. Most, amikor a szocializmus építése, az előttünk álló nagy társadalmi és gazdasági feladatok megoldása mind jobban igényli, sőt egyenesen feltételezi a dolgozók műveltségének, általános és szakmai ismereteinek, szocialista világnézetének továbbfejlődését, különösen nagy jelentőségű ünnep ez a mai. Jó alkalom arra, hogy ismételten hangsúlyozzuk: pártunk kulturális politikája az anyagi termelés növekedését szorosan összekapcsolja az egész nép szellemi színvonalának emelésével, az emberhez méltó tartalmas életmód megteremtésének programjával. A történelmi, társadalmi tapasztalat és a tudományos vizsgálatok eredményei egy- aránt azt mutatják szerte a világon, hogy egy társadalom fejlődési lehetőségeinek valóra váltása korántsem csupán az anyagi és szervezeti feltételek meglététől függ, hanem igen nagy mértékben a tudati tényezőktől is. Az emberek magatartását, cselekvését létfeltételeik határozzák meg, de nem közvetlenül, hanem kultúrájuk közvetítésével. A kultúrának a munkaerkölcs ugyanúgy része, mint a pénzzel való bánni tudás; az, hogy betartja-e valaki az elemi higiéniai szabályokat, ugyanúgy beletartozik, mint az, hogy milyen módon viselkedik az emberekkel való érintkezésben; a mindennapi berendezésekkel való bánni tudás ugyanolyan szerves eleme, mint az esztétikai alkotásokhoz, vagy a közügyekhez való viszony. A mi felfogásunkban tehát a kultúra nem egyszerűen a szabad idő kitöltése, nem a szórakozás, nem az élettől elvont szépség megszerzése, hanem a tudatosan és eredményesen végzett gyakorlat. A kultúra fogalmába az emberi társadalomban létrejött valamennyi emberi mű beletartozik, tekintet nélkül arra, hogy hányán és menynyire sajátítják el. Ha azonban a kultúrát a közműveltség és a közművelés szempontjából vizsgáljuk, minden alkotást aszerint kell néznünk, hogy kik körében eresztett gyökeret, mennyire hatolt be az emberek mindennapi életébe, mennyire vált szokássá, mennyire képes befolyásolni és irányítani az emberek nagy tömegeinek magatartását, illetve mennyien, s milyen mértékben vesznek és vehetnek részt az alkotás folyamatában. A felszabadulás óta eltelt 34 év alatt szakadatlanul növekedett, belső szerkezetében átalakult a legjobb hagyományok útját folytató művészet és tudomány hatósugara. Az átalakulás azt jelenti, hogy a hagyományok mindinkább egybefonódtak, s ezen a találkozási ponton egyben valami újat alkotnak, azt a kultúrát, amely'már az új, mai, szocialista Magyarországot fejezi ki. Ez az új kultúra egyre nagyobb tömegeket hódít rneg. Társadalmi, nemzeti céljaink eléréséhez, igényeink beteljesedéséhez továbbra is á szocialista termelési mód és a szocialista demokrácia folyamatos és erőteljes fejlesztésére van szükség. Ehhez általános műveltségünknek, munkakultúránknak és politikai műveltségünknek, tehát a közműveltség egészének az eddiginél sokkal magasabb fokát kell elérnünk. A közművelődési törvény egészén végigvonuló, meghatározó alapgondolat: a kultúra további demokratizálásának elősegítése a közművelődés eszközeivel. Ez egyúttal a szocialista demokrácia kulturális-tudati feltételeinek továbbfejlesztését is szolgálja, de kihat a termelésre, a munkakultúra fejlesztésére és természetesen a munkafolyamatok egészére is. Ennek érdekében arra törekszünk, hogy közkinccsé tegyük minél teljesebben a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeit; minden eddiginél határozottabban támogassuk a nép, az egyes emberek részvételét, az alkotás és a terjesztés .folyamatában is, és segítséget nyújtsunk a kulturális alkotóképességek kibontakozásában és a részvétel igényének felébresztésében. A kultúra közkinccsé tétele folyamat tehát, még nem megvalósult alkotás. Ma azt értjük rajta, hogy mindenkinek tényleges lehetősége legyen, — a társadalmi-gazdasági feltételek alakítása révén is — ahhoz, hogy szabadon tájékozódjék, képezze magát, megismerhesse, megérthesse és élvezhesse a kulturális értékeket és javakat. A kultúra teljes demokratizálását célzó törekvéseink fogalmazódnak meg a törvény azon paragrafusaiban, melyek az- állam kötelezettségévé teszik azt, hogy különös gondossággal segítse a népesség nagyobb hányadát jelentő munkásság és a termelőszövetkezeti parasztság művelődését. A kulturális életben való szabad részvétel nálunk olyan fejlesztési politikához kötődik, amelynek célja a va- gyoni-gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségek eltörlése, a gazdasági növekedés biztosítása; olyan társadalompolitikához, mely tudatosan csökkenteni kívánja a jelenleg még meglévő egyenlőtlenségeket oly módon, hogy mindenekelőtt a leghátrányosabb helyzetben lévő rétegeket segíti életfeltételeik javításában. Ugyanakkor olyan oktatáspolitikához kötődik, mely magáévá téve a permanens nevelés koncepcióját, a szükségletekhez és törekvésekhez igazodik, feltárja az emberek intellektuális képességeit és (Folytatás a 4. oldalon) Lengyel-magyar államközi szerződés keretében Kábán épül hazánk tizenkettedik cukorgyára, a Hajdúsági Cukorgyár. A hét és félmilliárd forintos költséggel épülő gyár egy idényben hatszázezer tonna cukorrépát dolgoz majd fel. Az első répa- szállítmányt a terveknek megfelelően idén szeptemberben fogadja az új gyár. A képen: mészégető kemence Pozsgay Imre avatóbeszédét tartja
