Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-20 / 142. szám
1979. június 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 a ■i. ::h* K€P€Rfiyö előtt Elkelnek, sőt nagyon kellenek a képernyőn az olyan tévéfilmek, mint a Mire megvénülünk. Mert úgy tanítanak, hogy fölöttébb szó- rakoztatóak. Péntek este véget ért az Áronffy család szomorú históriáját bemutató hatrészes filmsorozat, méghozzá meglehetősen mozgalmas, helyenként „véres” jelenetekkel, és szinte már hatásvadászó melodrámába illő részletekkel a végkifejletben. Izgalmakban nem volt hiány, és halottakból sem. A szépséges cigánylányt, Ciprát egy rabló kése teríti le a jók és gonoszak nagy összecsapásában, Áronffyék aljas és gonosz szomszédja, kinek sár a lelke is. Sárvölgyi maga kötj fei magát egy gerendára, Topándy urammal, a jóságos nevelőapával és a derék házigazdával egy golyó végez, halálos sebet ejtve rajta. (De csak a filmben, a regényben másképpen éri utol a halál!) A bosszúért lihegő Kandúrt az oltott mész öli meg, amelyben dulakodás közben „fürdik meg”. A történet főhőse, Áronffy Lóránd ugyan túléli a végső bonyodalmakat, de megtörtén és megrendültén ő sem kerüli el sorsát, odakerül Cipra mellé, a kerti tisztásra, választott szerelme mellé temetik; itt ér véget a bonyolult história. Őt azonban már nem a családi kripta zárja magába, mint eddig a család, az átokverte Áronffyak öngyilkos tagjait — mily fenyegetően nézett ránk újra meg újra a filmből a családi kripta — befalazzák anélkül, hogy Lóránd odakerült volna. A pusztulás és az életpusztítás legkülönfélébb nemei vannak itt együtt töményen, szinte összezsúfolva — halál halált ér. Mire megvénüiiink Ha csupán a rendkívül mozgalmas befejezésre gondolok, mondhatom, fel volt adva a lecke az átdolgozók- nak, akik láthatóan igyekeztek hűek maradni cselekményszövésben a regényhez, de ugyanakkor el is akarták kerülni, hogy valamiféle rémdrámává váljék a képernyőn Jókai regénye. Elvégre más valamit képekben látni, mint csupán leírás alapján elképzelni. Az alkotóknak tehát bizonyos mozzanatokat a képen meg kellett szelídíteniük, másrészt arra kellett figyelniök, hogy a drámaj történéseknek a regénynél szigorúbb logikáját teremtsék meg a filmben. Topándy uramat például a filmben bizonyára ezért „pusztíttatják el” egy ellenséges golyóval (míg Jókainál a körmére cseppent égő viasz fertőzi meg halálosan), hogy ezt a tragédiát is szervesebben kapcsolják be a drámai folyamatba. De egyéb nehézségekkel is szembe kellett nézniök a film készítőinek. Például a regény könnyen szentimen- talizmusra csábító romantikus hangvételével, főként azokban a jelenetekben, amelyekben a szereplők rö- videbb-hosszabb monológokban, feltűnően lírai módon tárják fel lelkűk legmélyebb titkait. Hisz emlékezzünk csak, még a halál előtt, sőt a halálos ágyon is milyen vallomások hangzanak el szerelemről, életről, elvesztett reményekről, be nem teljesült vágyakról, édes- keserűen, szívszorongatón, könnyfakasztó élelmességgel. ^ Horváth Ádám az említett nehézségekkel jól birkózott meg rendezői munkájában. Ha nem is volt mindig elegendő mersze egy-egy terjengősen lírai jelenet okos megrövidítésére ' (különösen az egyébként is „állóvíz” ’ Cipra szenvtelen szenvelgéseire gondolok, színészprobléma is), azért arra ügyelt, hogy ne csorduljon túl az érzelmek pohara. Jellemábrázolás tekintetében s«m volt könnyű dolguk az alkotóknak, hisz Jókai hű önmagához: végletesen jókra és végletesen gonoszokra osztja történetének szereplőit. A film ebből 'a szempontból is helyes utat választott: megkísérelte megfosztani szélsőségeiktől az egyes figurákat, így például Topándy esetében, és új színekkel is gazdagítani, hogy vérbő alakot teremtsenek. Sikerült is. Topándy- ban nemcsak a nagy fokú megértés, az áldozatkész jóság dominál, hanem egyéb tulajdonságokkal is felruház- tatik — humor! — azaz jelleme így összetettebbé válik. Hogy ez sikerülhetett, abban természetesen Zen- the Ferenc tehetségének is nagy része van. A színészek megválasztása nem járt minden szerepben ilyen egyértelmű sikerrel. Velez Olivia Ciprája pl. érzékiség helyett inkább maga volt a megtestesült érzéketlenség, milyen szárazon és üresen kopogott a hangja. Sárvári Győző — Lóránd — visszafogottsága is sokszor kiszikkasztatta, kiszárította az általa megformált figurát, hiányzott belőle a romantika heve. Annál több „telitalálat” volt az epizódszerepekben. De nem részletezem, gondolom, már ezekből is kitűnik, hogy nem minden tekintetben hibátlan mű a televíziós Mire megvénülünk, s az említett egyenetlenségeken túl felróhatnánk az alkotóknak az adott történelmi kor és társadalmi légkör erőteljesebb rajzának a hiányát is — hisz a szomorú történet hátterében egy szabadságától megfosztott nemzet szomorúsága rejlik, s a „hát erre vénülünk meg” keserűségében az 1860-as évek nem sok jóval kecsegtető keserű valósága szólal meg, még ha jó- kais szelídséggel is, de megszólal — s ez kevésbé érzékletes a filmben, mint a regényben. Ismétlem, nem hibátlan mű a Mire megvénülünk, mégis figyelemre méltó alkotás, jószándékú kísérlet, hogy olyan közegben nyújtson át minőséget, érzelmit és gondolatit együttesen, amely a szórakoztatás kategóriájába sorolható, ahová például a Hugenották kincse is tartozik, a franciák kosztümös történelmi kalandjátéka, s aminek a mi televíziónk gyakorlatában igen gyérek a hagyományai: az efféle hazai televíziósfilm szinte hiánycikk. Horváth Ádámék vállalkozása ebből a szempontból nézve úttörő- jellegű, hiánypótló. Röviden Gáspár Margit szerzői estjéről — Történetek Thébá- ból, csütörtök este — röviden csak annyit: miért csak ilyen alkalomból kap szót a szerző a képernyőn? Hisz a most átnyújtott szisszene- teiből kiderült, ma is van mondanivalója közös dolgainkról, közös ügyeinkről. (Fel is szisszenhettünk nem egyszer.) Érdemes lenne tovább kutatni abban a fiókban, ahonnan ezek az írások többségükben előkerültek. Ügy látszik a franciák megirigyelték az angol Maigret-sorozat világsikerét, s ők is elkészítették a maguk Maigret-jét. A tizenkét részes sorozat első epizódjának láttán — Barátom Maigret — azt mondhatom, csupán árnyéka ez angol elődjének. Még a pipa. az elmaradhatatlan sem úgy áll Jean Richard szájában, ahogy kellenék. Bezzeg Ruppert Daviesében, mintha odanőtt volna, oly természetesen csibukolt vele. De hiányzik ebből a francia Maigret-ből az emberségnek az a sugárzása is. amellyel amaz meg tudta lágyítani a legféktelenebb bűnöző szívét is. — V. M. — A HÓNAP FOTÓJA című pályázatunkra érkezett1 Portré (Szöllősi István, Szolnok) Szolnokon Oroszszakos nevelők tanfolyama Az Országos Pedagógiai Intézet és a megyei tanács művelődésügyi osztálya június 25-től július 11-ig rendezi meg Szolnokon az általános iskolai oroszszakos tanárok intenzív nyári nyelv- tanfolyamát. A tanfolyamon három megye — Nógrád, Hajdú-Bihar és Szolnok — száz pedagógusa vesz részt. A gyakorlati foglalkozásokat, konzultációkat szovjet tanárok vezetik. Ol^an témákat dolgoznak fel az órákon — mint például a család, az iskola, a bevásárlás, ünnepek, szokások, képzőművészet, szórakozás —, amelyek nélkülözhetetlenek a mindennapi társalgásban, s természetesen mindezek szerepelnek a^ orosztanítás tantervében is. A gyakorlati foglalkozások mellett előadásokat hallgatnak meg a résztvevők többek között a Szovjetunió iskolarendszerérői, az orosz népművészetről. Ókori dallamok és hangszerek Zenés est Szolnokon Ókori dallamokkal és hangszerekkel ismerkedhetnek meg az érdeklődők június 21-én, csütörtökön este 7 órától Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A műsorban — amelyet Kecskés András szerkesztett — közreműködik Bige József, valamint Sárközy Gergely, Szabó István és Kecskés András. Vájná Katalin vezényletével fellép a szolnoki Bartók Béla női kar és Ádám Emil vezényletével a Goldmark énekkar műsorát is meghallgathatja a közönség. / Pályázat fotósoknak Alföldi tájak, emberek Harmadik alkalommal hirdette meg az idén a törökszentmiklósi Városi Tanács művelődésügyi osztálya és a művelődési központ az „Alföldi tájak, emberek” című fotópályázatöt. A kétévenként 'kiírt pályázatra idén is olyan képeket várnak, amelyeken az alföldi embert és környezetét, speciális alföldi mesterségeket, népművészeti tárgyakat, szokásokat örökítettek meg a fotósok. A pályázaton maximum öt feketefehér képpel lehet részt venni; a beküldési határidő 1979. szeptember 10. A zsűri értékelése után a legjobb alkotásokból kiállítás nyílik a művelődési központban. Filmesek a metróban Mától vasárnapig a metró különböző mélyállomásain tűnnek fel a MAFILM Hunnia filmstúdió munkatársai, akik „Az áldozat” című új magyar film jeleneteit forgatják. Az egyik főszereplő ugyanis a BKV dolgozója; a metró mozgólépcsőit ellenőrzi. Juhász Sándor és Dobray György forgatókönyvében két gyilkosság is szerepel, s érdekesség, hogy mindkeitő- nél a bűnügyi rendőrség igazi nyomozói végzik a helyszínelést. A vizsgálótisztet — aki sajátos módon nem a tettest, hanem az áldozatot keresi — Leviczky Gábor alakítja. Ellenfele, az öregedő nyomozó, Kállai Ferenc. A kísérőzenét Presser Gábor komponálja. A forgatást augusztusban fejezik be. Cél: a szocialista nevelő iskola Beszámoló taggyűlésen pedagógusok között Az éves munkáról számot adó beszámoló taggyűlés azzal kezdődött az újszászi I. számú pedagógus pártalap- szervezetben. hogy egyhangúlag felvették az egyik tanítónőt soraikba. „Mariannát gyerekkora óta ismerjük, itt volt általános iskolás, és tanulmányai befejezése után itt lett kiváló tanítónő. És bár most gyesen van. rendszeresen bejár az iskolába, tanulmányozza az új tanterveket, az új dokumentumokat, nem szakadt el tőlünk.” Így foglalták össze véleményüket a vitában a kommunista közösség tagjai. Mindez már sok mindent elárul erről a viszonylag kis létszámú pártalapszervezet- ről — hisz mindössze tizenkilencen vannak. Amikor este a járási pártbizottság kiküldöttjével az alapszervezeti beszámoló taggyűlésről beszélgettünk, csak megerősödött bennem a meggyőződés: ebben a közösségben hivatásukat szerető, kötelességüknek teljes szívvel eleget tenni akaró nevelők dolgoznak. íme bizonyítókul'egy példa. amelyről a taggyűlésen az alapszervezet titkára. Babos János is szólt. Az elmúlt tanévben többször is tárgyaltak a párt oktatáspolitika; határozatának helyi végrehajtásáról. Tették ezt azért, mert a határozat megjelenése óta eltelt hét esztendőben sok jelentős feladatot kellett megoldaniuk, és értékelni akarták eddig végzett munkájukat. Az új feladatok közé tartozik az új tantervek bevezetése. Ez már most olyan követelményt támaszt a pedagógusok iránt, amely valamennyi nevelő munkáját érinti, és amely szemléletváltoztatást, pedagógiai megújulást követel mindegyiküktől. Hogyan valósították meg eddig az oktatás és a nevelés egységét, a szocialista nevelő iskola újszerű feladatait? A taggyűlésen elhangzott beszámolóból, a vitából egyértelműen kiderült: pedagógusaik döntő többsége — beJ leértve a pártonkívülieket is — megismerte, elfogadta az oktatáspolitikai határozatban megfogalmazott követelményeket. Növekedett aktivitásuk az iskolában és a közéletben is. Tudatosan törekedtek és törekszenek a korszerűségre, felelősséggel kezdtek az új tantervek — a szocialista nevelő iskola megvalósításához. És hogy ez így lehetett, ebben vállalt nagy szerepet ez az alapszervezet. V E— Politikai oktatás, komplex továbbképzés, munkaközösségek — többek között ezek jelzik a tanórákra való jobb felkészülés módjait. És hogy mindez máris milyen haszonnal járt, azt lemérhetik a gyermekek jobb tanulmányi eredményeiben, az őszi munkákban való fegyelmezett részvételükön, a különböző akcióik sikerein, mint a község haladó hagyományainak felkutatása, ápolása, az iskolának a szociabsta brigádokkal, a szülőkkel való jobb kapcsolata. A vitában felszólalók — Lovász Dánielné, Káló Fe- rencné, Nagy Lászlóné, Simon Jánosné, Nász Imre — már a további teendőket hangsúlyozták. Így például „ha azt akarjuk, hogy köz- életiségre neveljük a gyerekeket, akkor a pedagógusnak is közéleti embernek, a köz ügye iránt érdeklődőnek kell lennie, mert csak így tud maga is közéletiségre nevelni.” De hogy mit jelent ma közéleti embernek lenni, ezt helyesen értelmezni minden nevelőnek meg kell tanulnia. Általában a gyerekek jellemének formálására nagy hatással van, hogy milyen a felnőttekhez való viszonyuk. Az egyik osztálynak egy olyan szocialista brigáddal van kapcsolata, amely KISZ-esekből áll. A KISZ-életre való felkészülésükhöz nagyon sok segítséget adnak a gyerekeknek az if- júkorhmunisták. Szó volt a tanórák védelméről — egy eddig kevésbé emlegetett nézőpontból. Az iskolaérettségi vizsgálatok a gyerekeknél legyenek az eddigieknél alaposabbak, ne fordulhasson elő. hogy idegbeteg vagy úgynevezett „kritikus gyerek” harminc másik tanulását zavarhassa. És szó volt arról is, amiben nem sikerült még előbbre lépnie a tantestületnek: a cigánygyerekek neveléséről. Űjszászon kétféle cigányság él. Az egyik dolgozik, szépen keres, jól él a családja. becsületesen neveli a gyerekeit. A másik ennek épp az ellenkezője. Nem dolgozik, a gyerekei csavarognak, iskolába se akarnak járni. Ráadásul a gyerekei, amikor iskolába mennek, még magyarul sem beszélnek, csak a cigánynyelvet ismerik. Iskolaelőkészítő csoportot kell a gyerekek számára szervezni — hangzott javaslatként —, fokozottabban foglalkozni velük, hogy minél előbb ők is bekapcsolódhassanak az osztály munkájába. Persze ez nem lesz ilyen egyszerű, mert először a szülőket kell megnyerniük, hogy egyáltalán engedjék a gyerekeiket az előkészítőre. A beszámoló taggyűlés végén különböző feladatokat határoztak meg a maguk számára az újszászi általános iskola kommunistái. •Konkrétan mérhető, személyre szóló feladatokat, amelyek még tovább segítik őket abban, hogy sikeresen hajtsák végre a párt oktatáspolitikai határozatát. Varga Viktória Régi cégér Kőszegről
