Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-20 / 142. szám
Ára: 1,20 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXX. évf. 142. szám, 1979. június 20., szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ■■■■ ■■-!• • I » • *11-J« ■ II II • •> «I II ■ ■■ .«I ■■■■■•■■■■■■■•■■■■•■■■■••■■■■■■•••■a ■« ■■■■■■ • ’ !•■■■■ a a • a. aaaaa i iái laaaa taaar aaai iaaai laai aaaaa laai aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aasaaaaaaaaaaaaaaaaaa> aoeaaaaaaaeéfeaeaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai aaaaaaaaaaiaaaaaaaaaau aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaga II szerkesztőség postájából 4. oldal Gél: a szocialista nevelő iskola Beszámoló taggyűlésen pedagógusok között 5. oldal Nagy lépés a béke útján „ ... Elnök úr, meglehetősen hosszú és nehéz úton jutottunk el találkozónkhoz, de az időt nem vesztegettük hiába, és erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók.” Leonyid Brezsnyev mondotta ezeket a szavakat James Carterhez fordulva egyik pohárköszöntőjében. Nehéz lenne tömörebben, plasztikjj- sabban kifejezni a bécsi csúcstalálkozó előtörténetét és jelentőségét. Az amerikai magatartás miatt bizony sok víznek kéllett lefolynia a Potomacon és a Moszkva folyón, amíg végre létrejöhetett Leonyid Iljics Brezsnyev és James Carter, vagyis a világ két leghatalmasabb országa államfőjének első személyes találkozója. Ennek előfeltétele az volt, amit a kommentátorok oly régen a két ország viszonyának „kemény magjaként” értékelnek: újabb megállapodás a tömegpusztító fegyverek korlátozásának ügyében. Mindenki számára világos volt egy sajátos, döntő fontosságú kölcsönhatás, afféle jótékony láncreakció, amelynek feltétele és első lépése a SALT—II. szerződés aláírása lenne, és amelynek nyomán joggal várható mind a két ország, mind az egész nemzetközi helyzet érezhető javulása. Hosszú, nehéz küzdelem során, amelyben a Szovjetunió elvi következetessége a szükséges rugalmassággal párosult, most teljesült ez a feltétel és nem túlzás az a megállapítás, hogy az emberiség ma nyugodtabban nézhet a holnap elé, mint akár néhány hónapja. A bécsi Hofburg Redou- ten-termében sorra került aláírás olyan történelmi jelentőségű okmányt szentesített — a parlamentek jóváhagyása előtt —, amely huszonkét oldalon 1985. december 31-ig rögzíti a két nagyhatalom hadászati fegyver- rendszerének felső határát. Ez önmagában is óriási jelentőségű megállapodás. De nem kevésbé fontos a megállapodásnak az a része, amely a mennyiségi korlátozások mellett szabályozza a minőségi fejlesztést is. Ma, amikor a tudomány — a hadtudomány is — rohamléptekkel halad, a puszta mennyiségi korlátozások már nem elegendőek. Jórészt ennek a gondolatnak a jegyében nevezte számos megfigyelő a SALT—II. aláírást „a csúcs csúcsának”. Hogy mennyire egy folyamat fontos állomásáról és korántsem végéről van szó, arra jellemző Cyrus Vance amerikai külügyminiszter nyilatkozata is, amely szerint „bizonyos vagyok beh- ne, hogy lesz harmadik és negyedik SALT-szerződés is.” Carter pedig Brezsnyev tiszteletére mondott pohárköszöntőjében így fogalmazott: „...Amikor poharainkat a SALT—II. terén elért sikereinkre emeljük, fogadjuk meg. hogy ugyanígy, a józan ész jegyében keressük tovább a megértés újabb területeit.” Nemcsak a SALT-tárgya- lások és a szovjet—amerikai ■viszony, hanem az egész nemzetközi élet története a bizonyosság arra: a Szovjetunión továbbra sem múlik ennek az óhajnak a valóra válása. Bécsj sajtókörökben egyértelműen hangsúlyozzák Leonyid Brezsnyev megnyilvánulásainak, beszédeinek „higgadt széles-látókörűségét, megalapozott érvelését”. „...Egyesek — jelentette ki például a szovjet államfő, az SZKP KB főtitkára — nyíltan arról álmodoznak, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok összeütközésbe kerül egymással. Népeink és az egész világ kötelessége, úgy értem, a mi és az Önök kötelessége i%, elnök úr, hogy megakadályozzuk az ilyesféle elképzelések valóra válását.” Minden jel arra mutat, hogy a természetes nehézségek és elkerülhetetlen nézeteltérések ellenére Bécs- ben az efelé vezető úton is nagy lépés történt. H. E. Magyar—bolgár barátsági nagygyűlés Szófiában Todor Zsivkov és Kádár János mondott beszédet Folytatódtak a hivatalos tárgyalások Tegnap délelőtt a magyar párt- és kormányküldöttség szálláshelyén Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának a vezetésével folytatódtak a magyar—bolgár hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló delegáció tagjai: Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Púja Frigyes, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter és Sebestyén Jenő, a Magyar Népköztársaság szófiai nagykövete. A bolgár tárgyaló delegáció tagjai: Sztanko To- dorov. a BKP Politikai ' Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Grisa Fűi- pov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Petr Mla- denov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter. Dimitr Sztanisev, a BKP Központi Bizottságának titkára, Vladimir Vide- nov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete és Szófiában folytatódtak a magas szintű bolgár-magyar tárgyalások. Képünkön: Kádár János és Todor Zsivkov a megbeszélések szünetében Milkov Balev, a BKP KB tagja, kabinetfőnök. A tárgyalásokon vélemény- cserét folytattak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomról. Hangoztatták, hogy egyeztetett külpolitikát folytatunk, a Szovjetunióval közös úton haladunk, a Varsói Szerződés, a KGST keretében tevékenykedünk, s a nézetek azonossága határozza meg nemzetközi tevékenységünket. Aláhúzták: korunk fő meghatározója az erőviszonyok kedvező megváltozása a béke, a szocializmus, a demokrácia, a társadalmi haladás erői javára. Ezen erők harca eredményeként a nemzetközi viszonyok alakulásinak meghatározó tényezője az enyhülés a különböző társadalmi rendszerű országok között. Ennek kapcsán üdvözölték a bécsi csúcstalálkozó eredményeit, a SALT— II. aláírását, amely újabb nagy horderejű megállapodások kiindulópontja lehet, előmozdítva a további leszerelés ügyét. A kora délutáni órákban a magyar párt- és kormánykül. döttség Szófia dolgozóinak képviselőivel találkozott: az Univerziade csarnokban bolgár—magyar barátsági nagygyűlést tartottak. A zászlókkal, transzparensekkel díszített. impozáns méretű termet hétezren töltötték meg; ott voltak a bolgár főváros nagyüzemeinek, intézményeinek és iskoláinak küldöttei, közöttük teljes létszámmal képviseltették magukat a közös magyar—bolgár vállalkozás. az lntranszmas dolgozói. Felcsattanó tapssal, „Druzs- ba, druzsba” (barátság) kiáltással köszöntötték a nagygyűlésre érkező magyar és bolgár vezetőket, az elnökségben helyet foglaló Kádár Jánost és Todor Zsivkovot. Elhangzott a magyar és a bolgár himnusz, majd Petr Mezsdurecski, a szófiai tanács végrehajtó bizottsága el. nőkének megnyitóját követően Todor Zsivkov emelkedett szólásra. TODOR ZSIVKOV: Együtt dolgozunk a fegyverek és háborúk nélküli világért Tisztelt Kádár Elvtárs! Kedves Magyar Elvtársak! Elvtársnők és Elvtársak! Fővárosi Dolgozók! Vendégeinket — saját nyelvükön — „barátoknak” szeretném szólítani. Ez a szó magyarul majdnem ugyanúgy hangzik, mint bolgárul. A tudósok, a nyelvészek bizonyára nyomon tudják követni, hogy milyen történelmi ösvényeken érintkeztek egymással a közeli és a távoli népek. Harmincöt évvel ezelőtt né. peink, amelyek már évszázadok óta ismerték egymást, vállvetve indultak el a barátság eme nagyszerű országúján. Bolgárok és maHús mindennap, aratóknak „repeta Előkészületek a jászdózsai Tarnamenti Tsz-ben rt Megszoktuk már, hogy a nyár derekán - az idén már az elején - az aratás előkészületeiről esik a legtöbb szó... Beszédtéma a gépszemle, az arató brigádok, a szállító csoportok kijelölése, felkészítése és az: hogyan gondoskodnak majd azok ellátásáról, akik a betakarítás nehéz munkáját végzik. Ezt teszik a jászdózsai Tarnamenti Tsz-ben is, ahol a kombájnosokkal együtt á szakácsok is készülnek az aratásra. A gazdaság korszerűen felszerelt, mutatós étteremmel ellátott 240 adagos konyhája egész éven át üzemel. Az állandó étkezők száma 140, közülük 80-an távoli telephelyeken dolgoznak. Nekik eddig is kihord- ták az ebédet. A nagy munka ezekben a napokban, az őszi árpa betakarításával kezdődik a gazdaságban. Attól kezdve napi 100 adaggal többet főznek a konyhán. Menetrendszerű jártatokat létesítenek az üzemi konyha és az aratóhelyek között. Légmentesen záró edényekkel megrakott, zárt kocsikban hordják ki az ebédet. Az „aratós” szakácsnő sorra kérdezi a kombájnosokat. a szállítókat: mi legyen a másnapi menü. A „közkívánatra” összeállított étlap szerint mindennap húst. tartalmas leveseket, vagy a nagy hőséget enyhítő gyümölcsleveseket tálalnak majd a határban., Nem hiányzik az étlapról az ugyancsak közkívánatra készülp egres, vagy meggymártás, á zöldbabfőzelék, a túrós, a mákos vagy az -almás rétes sem. Mindennapos a Márka, a Traubisoda, a feketekávé. Az aratás ideje alatt a kombájnosok és szállítók egy ebéd árán — 12 forintért — dupla porciót kapnak. A jásztelki Tolbuhin Tsz is a korszerűen felszerelt, 300 adagos üzemi konyha segítségével gondoskodik a dolgozók ellátásáról. Évközben naponta 200 személyre főznek, köztük 55 nyugdíjasra. A géptelepen, a magtárban és a szaktelepen dolgozók részére zárt gépkocsival és egy lovasfogattal hordják ki az ebédet. Az aratás ideje alatt 100 adaggal ők is többet főznek, az egyébként is tartalmas, 10 forintos áron fogyasztható ebéd „feljavított” minőségben készül. A Jásztelken és Alattyánban. több mint 20 kilométeres körzetben dolgozó arató brigádnak itt is menetrendszerű járatokkal hordják ki naponta az ebédet, a friss vizet, a hűsítőket. gyarok immár négy évtizede haladnak együtt-, és nincs az az erő, amely letéríthetné őket erről az útról, vagy elválaszthatná őket egymástól. Minden közös szerződésünkben és egyezményünkben benne foglaltatik az egymás iránti rokonszenv, a közös érdekek tudata, a kölcsönös segélynyújtási szándék, a közös magasztos cél, a szocializmus és a kommunizmus felépítése iránti kölcsönös felelősségérzet, a létező szocializmus vívmányainak megvéd,ése testvéri közösségünkben. Ezért nincs szükség hosz- szas beszédre, amikor köszönteni kívánjuk a magyar párt- és kormányküldöttség tagjait. Ök ugyanis nem első ízben járnak hazánkban. Mi is több alkalommal vendégeskedtünk náluk. Éppen ezért, mindannyiunk nevében, nagy örömmel, szívélyesen üdvözlöm a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom jeles személyiségét. a következetes marxista—leninistát és internacionalistát. a bolgár nép nagy barátját. Kádár János elvtársat. Valamennyiünk nevében ugyanezen érzésekkel köszöntőm a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnökét, Lázár György elvtársat és a magyar párt- és kormányküldöttség minden tagját. Vendégeink személyében köszöntjük a magyar népet, amelyet közös harcunkban tanúsított bátorságáért, teremtő akaratáért és közös ügyünkhöz való hozzájárulásáért szeretünk és tisztelünk. A közelmúltban mindany- nyian ugyanolyan büszkeség- gelu ünnepeltük a magyar munkásosztály forradalmi pártja megalakulásának és a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját. Annál is inkább, mert a Magyar Vörös Hadsereg soraiban bolgár forradalmárok, internacionalisták is harcoltak. Örömmel köszöntjük a Magyar Népköztársaságot, amely magas szintű anyagi és szellemi kultúrával rendelkező ország, hű szövetségesünk és harcostársunk a fejlett szocialista társadalom építésében, a szocialista közösség méltó tagja, nagy nemzetközi tekintélynek örvendő állam. Meggyőződésünk szerint a mai Magyarország sokoldalú fejlődéséért és kiemelkedő tekintélyéért a legnagyobb érd.em a magyar munkás- osztály harcos élcsapatát, a Magyar Szocialista Munkáspártot, annak Kádár János vezette Központi Bizottságát illeti. A magyar elvtársakkal folytatott jelenlegi megbeszéléseinken ismét átfogó és józan számvetést készítettünk sokoldalú kapcsolatainkról, arra törekedtünk, hogy a jövőbeli, az eddiginél is hasznosabb munka érdekében minden tanulságot levonjunk. és körvonalazzuk a jövő új irányait. Mégeléged.éssel állapítottuk meg, hogy az utóbbi években párt- és kormányközi kapcsolataink, valamint országaink társadalmi szervezeteinek kapcsolatai intenzíven fejlődtek, új, hasznos tartalommal gazdagodtak. A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése híven szolgálja legdrágább célkitűzésünket, a kommunista testvériség tiszta forrásainak megőrzését, népeink barátságának megszilárdítását. Az élet azonban mind nálunk. mind Magyarországon, mind a világ más tájain szüntelenül újabb és úiabb feladatokat vet fel. Az a kötelességünk, hogy keressük ezeknek a feladatoknak a legjobb megoldásait. Így például rendkívül lendületesen fejlődik gazdasági együttműködésünk ebben az ötéves tervben. Megkülönböztetett figyelmet szentelünk a gazdasági együttműködés új, korszerű formáinak felkutatására és feltárására. Itt megemlíthetem az egyes területeken és ágazatokban kialakult szakosodást és kooperációt, a harmadik piacokon történő közös fellépést, a tapasztalatcserét és a kölcsönösséget a szabadalmak alkalmazása terén, továbbá a tudomány és a műszaki fejlődés célszerű irányítását: általában tehát arra törekszünk, hogy minden közös tevékenység minőségét és hatékonyságát javítsuk. Arra a közös megállapításra jutottunk, hogy nem hasznosítjuk maradéktalanul a gazdasági együttműködés több fontos ágazatában, valamint a tudományos és kulturális cserében rejlő lehetőségeket. Ezért megvitattunk és jóváhagytunk egy dokumentumot, amelynek rendkívüli távlati jelentősége van. Ez a dokumentum „A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kör zötti gazdasági és műSzaki- tudományos együttműködés és a szocialista gazdasági integráció továbbfejlesztésének fő irányai az 1990-ig terjedő időszakra” címet viseli. A bolgár—magyar kulturális és tudományos kapcsolatok további fellendítésének az új kulturális és tudományos együttműködési egyezmény kétségkívül erőteljes ösztönzést fog adni. A nemzetközi kapcsolatok területén közös internacionalista kötelességünk és elsőrendű feladatunk az enyhülés megszilárdítása. . hogy minden ember számára békés, munkás hétköznapokat, gyermekeik és unokáik szá(Folytatás a 2. oldalon:)
