Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 17.- Azt mondta a szomszédasszony, hogy szakállt nö­vesztettél ...- Nem is olyan kis adag- Te megőrültél, Jenő?- Nem, de már van egy kis tapasztalatom abban hogy mi következik, ha későn jövők haza ... Ezen nevet a... — Mire akar szakosod­ni? — kérdezi a professzor a medikát. — Az orral akarok foglal­kozni. — Érdekes... És melyik orrlyukkal? * * * — A feleségemmel napon­ta veszekszünk. Ezt már nem lehet kibírni! — panaszko­dik Albert úr a barátjá­nak. — Talán segítene, ha el­utaznátok a tengerhez ... — Annak nincs semmi je­lentősége, a feleségem kiváló úszó. * * * A papa kivesz az aktatás­kából egy nagy tábla csoko­ládét és megkérdezi a gyere­kektől: — Na, gyerekek, ki volt ezen a héten a legjobb, ki fogadott szót a mamának? — Te, papa! — hangzik a válasz. * * * A kezdő író bemegy a szerkesztőségbe, és letesz az asztalra egy üveg francia ko­nyakot. A szerkesztő bete­szi a konyakot a fiókba, az­után szemrehányóan mond­ja: — Maga szörnyű ember! A tehetség hiányát jellem­hibával igyekszik pótolni! * * * Csinos fiatal nő lép be az orvosi rendelőbe. — Vetkőzzön le! — mond­ja az orvos. — De doktor úr, nekem, csak a fogam fáj ... — Akkor rossz helyre jött. Én ugyanis a fülorvos va­gyok! * * * — Főúr. nem emlékszik rám? — Honnan kellene önt is­mernem? — Én vagyok az, aki egy órával ezelőtt megrendelte önnél azt a szeletet! * * * — Nagyon megváltoztál — mondja a feleség a férj­nek. — öt évvel ezelőtt még boldog voltál, ha engem na­ponta csak néhány percig láthattál... — De drágám, én egyálta­lán nem változtam meg — védekezik a férj, — hiszen nekem most is elég, ha té­ged naponta egy pár percig látlak! * * * — Miért vagy olyan ide­ges? — A férjem tegnap óta nem jött haza, és nem tu­dom elképzelni sem, hogy hol lehet. — örülj neki. Ha tudnád hol van, lehet, hogy még idegesebb lennél. * * * — Volt már büntetve? — kérdezi a bíró a vádlottat. — Igen, de az már nagyon régen volt... — Mikor? — Húsz évvel ezelőtt. — És mit csinált azóta? — Hogy-hogy mit? Ültem a börtönben. O telló szemében gyű­lölet csillant. Hirte­len mozdulattal Des- demona fölé hajolt és összeszorított fogai kö­zött bősz haraggal szi­szegte: — Halj meg, hitszegő asszony! Azzal megragadta a nyakát és fojtogatni kezdte. Ebben a pillanatban megszólal a telefon. Otelló egy pillanatig ha­bozott, de a telefon szüntelenül csörömpölt, és így végül felvette a kagylót. — Itt Otelló beszél! — üvöltötte bele. — Üdv, Otelló. Itt Rodrigo. Azonnal gyere ki a kikötőbe. Üj kara- vellát bocsátanak víz­re ... — Nem tehetem — fe­lelte zordan Otelló. — Miért nem? — Megfojtom Desde- monát. Rodrigo sokáig nem felelt, csak a lihegése hallatszott a kagylóban, azután ezt mondta: . — Én persze nem szándékozom beavatkoz­ni a magánéletedbe, mégis mutatkoznod kel­lene az emberek között. Várnak.. — Hadd várjanak! — harsogta Otelló, azza\ le­dobta a kagylót és me­gint Desdemona felé for­dult. — Halj meg, hűt­len asszony, halj meg! — sziszegte és megint torkon ragadta.' Ekkor megint megszó­lalt a telefon. Otelló kelletlenül le­fejtette ujjait Desdemo­Jordan Popov: Megfojtom Desdemonát na torkáról és felvette a kagylót. — Te vagy az, Otelló? Itt Jágó. Sürgősen szük­ségem van rád. — Bocsáss meg, most nem érek rá. Tudod, éppen megfojtom Des­demonát. — Engedd meg, de más a szórakozás és más az üzlet. Itt pénzről van szó ... — Egy megveszekedett vasat sem adok! — üvöl­tötte Otelló és lecsapta a kagylót. Mit zaklat­nak folyton! — jajdult fel panaszosan. — Az ember lélegzethez sem jut, folyton sürög-forog. százfelé szakad... Tu­lajdonképpen mit is akartam? Ö, megvan, Desdemona ... És megint nyakon ra­gadta hitvesét. — óvatosan, elrontod a frizurámat — mordult rá elégedetlenül Desde­mona. — Halj meg, álnok asszony! Ekkor megint csör- rent a telefon. — Adj isten pajtás, itt Cassio beszél. Öltözz fel hamar, vegyél ma­gadhoz pénzt és sattyogj el az áruházba. — Nem tehetem, öreg fiú. Éppen a feleségemet készültem megfojtani... — Desdemona nem szalad el előled, az im­port gépkocsivédő huzat azonban nem vár meg. — Jó, akkor rohanok — felelte Otelló és úgy, ahogy volt, kiszaladt az utcára. — Mennyire hányat- lanak az erkölcsök — állapította meg búsan Jágó. Bezzeg Shakespea­re Otellóját az égvilá­gon semmi sem tudta eltéríteni a szerencsétlen Desdemonától, ez az alak pedig fogja magát és el­megy, hogy holmi vacak védőhuzatért tolakod­jon! . .. Fordította: Gellért György [oLDX&-&yü!1öLc5 j— Balatoni szolgáltatóipar SZÜLETÉSNAP Két barátnő beszélget: — Holnap tartom a harmincadik születésnapomat... — Micsoda véletlen, én is. — De én először! Bocsánat... — Drága Józsi, szerel­mem ... suttogja Margit. — De hiszen én Tibor va­gyok! — Bocsáss meg, azt hit­tem, szerda van. Akasztófahumor Egy angolt a társával ép­pen akasztani készültek. Az angol — társát sírni látván — így szólt: „Gyáva! Nem vagy méltó arra, hogy fel­akasszanak!” * * * Egy gascogne-i és egy pi- kardiai legényt visznek akasztani. A pikardiai sír. A gascogne-i rászól társára: „Nem szégyelled magad?!” Mire a másik így felel: „Könnyű neked! Ti gascog- ne-iak hozzá vagytok szok­va, hogy akasztanak benne­teket!” * * * Egy akasztás előtt álló bű­nöző felkiált: — „Akaratomon kívül tör­tént, ha vétkeztem!”. Valaki a jelenlevők sorai­ból: — „Akaratodon kívül akasztanak is fel.” * .* * Egy veszélyes jelenetnél a filmszínésznő így fordul a rendezőhöz: — És mi lenne akkor, ha elszakadna a kötél? — Nagyszerű ötlet! — kiált lelkesen a rendező. Állati történetek- Csak akkor engedjük lebontani a házunkat, ha Hektor is kap egy garzonlakást az új lakótelepen! Mese

Next

/
Oldalképek
Tartalom