Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

1979. június 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Huh István: Kisfiamnak Játsszál velem Itt vagyok Szemeim csillagok Csikard az arcom Vérig Odatartom A fényig Tépd le ujjaim Játsszál ■ Erős vállamon Járkálj Hívjál szaladok Futok kergess Leszek birkád Malacod Terelgess Leszek csacsid Tevéd Vállra emellek Letérdelek eléd Rakd rám a terhed Használd A pálcád Ha utad sürget Örömöd simogatása Nekem ünnep Leszek földed Hasíts ekével Leszek meződ Erdőd Gondozz ' Művelj Leszek hidad Járj át ösvényed járdád Jövőd jelened • Szegésre váró Kenyered Pogácsa útra való Születő Érted haló Bűnödre : Leszek bocsánat Védelek Van jogom Ellopom tőled A lázat ; Tűröm hordozom Játsszál velem Itt vagyok Vagyok mindened ! S leszek míg vagyok Révész Napsugár rajza Bényei József: Lassan megszokom Köszönöm jól vagyok Nincs semmi újság Derekam gyakorta üzenget hajdani utakról beszél hajnali hóviharokról s a vékonyka télikabátról Visszaüzenek s küldök neki kortynyi vízzel két fehér karikát Algopirint Egyébként semmi baj Fejgörcsöm lassan megszokom akár kitérdelt nadrágjaim ha cserbenhagyna tán hiányzana is Itt jobbra a tarkó tájon Késztet a gyorsaságra és a fogamat összeszorítani s ez egyébként igen hasznos máskor máshol vagy tán mindenütt Varsányi Pál: Estefelé a Dunánál N ézze, nem ígérem, hogy fáklyásmenet lesz. Kü­lönösen az első idők1-1 ben. De maga tehetséges, talpraesett fiatalember. Csak egyről ne feledkezzék meg soha: „Sem utódja, sem bol­dog őse, sem rokona, sem is­merőse. ..” Ért engem. Egyébként az elődje is itt galoppírozta el magát... Ma-1 ga egy törvényt ismert: a népgazdaság érdeke! Hogy X vagy Y...? Hát istenem! Ha nem lesz gazdaságos a verkli, előbb vagy utóbb mindenki veheti a kalapját! Azért ne féljen, nem lesz egyedül. A helyettese... is­meri már Palotait? Nem rossz gyerek, majd meglát­ja. Ha valami probléma van, jöjjenek. No, ezt csak úgy mondom. Nem lesz itt sem-! mi baj, maga kitűnő mér­nök, Pacás — mármint Pa­lotai — univerzális koponya. Harminc éve ismerem... Jó munkát, sok sikert kívánok. Fel a fejjel! Szabad kezet kapott. Hát csak keményen, határozottan. Az elismerés sem fog elmaradni, biztosít-1 hatom. — Palotai vagyok. Üdvö­zöllek. Azt javaslom, lás­sunk a dolgunkhoz, közben majd úgyis megismerkedünk. Egy trágyadomb ez, köztünk szólva. Egy maffia. Nyilván tájékoztattak. Az öregnek — az elődödnek — az volt a fő hibája, hogy nem tudott nemet mondani. A rokonság nagy volt, a nőket is szeret'-! te, manapság meg ki adja osztályvezetőnél alább ? Ál­lítom, hogy több osztály van ebben a gyárban, mint gép! No de nézzük, miből élünk! Először is a közvetlen mun­katársainkat kell kiválaszta­nunk. Ügy gondolom, célsze­rűbb, ha külön titkárságot tartunk. No persze valaki koordinálná a munkájukat. Én áthoznám a minisztéri­umból, ha egyetértlesz vele, néhány kipróbált emberemet, esetleg, ha megengeded, ajánlanék neked is... No persze, persze, bocsáss meg, nyilván neked is volt egy-két elképzelésed... Értelek, hogyne értenélek! Egyszerű­síteni fogjuk az adminisztrá­ciót. persze hogy egyszerűsít­jük. De azért nézzünk szem­be a valósággal! Mindenkit, ugye, nem lehet elküldeni. Majd meg fogod látni. Jó, ha egy-két nyugdíjastól meg­szabadulhatunk. A kulcspo­zíciókat ugyanakkor kézben kell tartanunk. Nem szolgál­tathatjuk ki magunkat a maffiának!... Ezen belül természetesen maximális módon érvényesíteni fogjuk a gazdaságosság szempontjait. 2. — öregem, ekkora bajban még soha nem voltam! Tu­da?... Mit bánom, hozz, akit akarsz! írhatom a kikérőket? 3. — Nézze, Balogh szaktárs, én nem tudok magának la­katosokat szülni, sem he­gesztőket. Létszám-stop van, értse már meg! Ne akarja nekem bemesólni, hogy éppen az az egy ember hiányzik magának!... Majd a Dudás helyett kap valakit. Ha lesz Trencsényi Imre: Az igazgató dód hogy kaptam egv gyá­rat. Aranybánya, Állami-díj. díszsírhely, utazás, amit akarsz... Csak éppen át kell szervezni, merthogy ráfize­téses. Nagyon ráfizetéses! Miért, mit gondoltál? Talán csak úgy hajigáljak utánunk’ a kényelmes pozíciókat ?... ötszáz fő. Ebből százötven a közvetlen termelő... Papí­ron. Kinek volt ideje lemen­ni...? Varázsló vagyak én?! Tessék gazdaságossá tenni!... A termékváltás nem gond, azon a néhány ócska gépen már mindent gyártottak! De az a sok szerencsétlen... ! Kicserélek, mondjuk, tíz em­bert, leépítek valahogy hú­szat, mondd, hogy ötvenet... Szabad kéz! Röhögök!... Tu­dod, hogy van némi fogal­mam a dolgokról, de ha most nem vágyók észnél, nagyon megfürdetnek. Rendben van, hogy néhány régi bútorda­rabhoz nem lehet nyúlni, majdcsák nyugdíjba mennek. De idenyomtak mellém egy helyettest, derült égből a ''illámcsapás! Ez egy egész hadsereget akar magával hozni!... Hát mit mondhatok neki? Azért adták, hogy se­gítsen. .. De nem baj! Meny­nyi most a te fizetésed?... Hogy jön ez ide? Azt szá­molgatom, hogyan tudnálak átvenni. Te is a helyettesem lennél. Nem szolgáltathatom ki magam teljesen ennek a nehéz vagány Palotainak!... Nem akarsz nekem segíteni? ... .Értelek. Csinos legalább? ... És a másik kettő kicso­jelentkező. Három ember hiánnyal dolgoznak másfél éve, éppen a Dudás fogja magúkat a földhöz csapni? Az emberek fölfelé töreksze­nek, ez természetes dolog, úgy hiszem. A maga fia miért nem jön ide magához drehálni? Na látja!... 4. — Gépet? Most? Négy- százezerért? Lerobbant, le­robbant! Meg kell javítani. Ha két hónap, két hónap. Addig is dolgoznak az em­berek. Mi az, hogy „és a többi?”... Szervezés kérdése. Ügy kell a munkát elosztani, hogy mindenkinek jusson. Hogy a termelékenység? Ne legyünk már gyerekek! Azt se tudjuk, holnap képszöget gyártunk, vagy harisnyanad­rágot!. .. — Póthitel? Képtelenség. Az egész bájzlit rég be kel­lett volna csukni. No. csak azért mondom. Maguk arra vállalkoztak, hogy... leg­alábbis csökkentik a ráfize­tést. Most meg még fejni akarnak? Ezt az elődjeik is meg tudták volna tenni. Nem megy, fiúk, beruházóról szó sem lehet. Nagyon helyes, korszerűsíteni kelil az admi­nisztrációt. .. Ezzel kapcso­latban még lesz egy kis ész­revételem, no de nem erről van most szó. Az adminiszt­rációt korszerűsíteni kell, na­gyon helyes. A létszámot is- lehet csökkenteni, sőt kell rts, természetesen, ahogy a vállalati érdek megkívánja... Korszerűtlen épületben való­ban nem lehet korszerűen dolgozni. Nem fémek egy­mástól, el is hiszem. Áz igazgatósági épületük leg­alább száz éve épült. Szeren­csétlen kis unokahúgom is harmadmagával ül egy majd megmondtam mekkora szo­bában. .. No, csak azért mon­dom, hogy ismerem a körül­ményeiket. Kétségtelen, hogy a vállalatok ma modem iro­daházakat építenek, termé­szetes, hogy ez is a fejlődés­hez tartozik, de ínaguk. már akárhogyan is nézzük, csak púp a népgazdaság hátán... Már megbocsássatok, fiúk, ha még most egy irodaházat is... Tíz emelet alatt manap­ság nincs az ilyesmi. Csupa üveg, villog, fénylik, mesz- szire látszik. Értitek... Jó, tudom, hogy áldozatok nélkül semmi sem megy. Tudom, hogy a szervezési főosztályon is hárman tipródnak egymá­son, még a többi osztályon is sok a probléma.. . Meg kell hogy mondjam, ón a szervezési főosztályt is két önálló főosztályra bontanám, de erről majd máskor... Visszatérve a lényegre: ha készítenétek egy pontos fel­méréseken alapuló tervezetet arról, hogy mennyiben nö­velné ' a termelékenységet perspektívájában a tudomá­nyos alapokon átszervezett szervező apparátus, akkorán azt is el tudnám képzelni, hogy megkaphatnátok a pót­hitelt az új beruházásra. No nem százmilliót, legföljebb hetvenet, de elég lesz ez is az új irodaházra. Azt is meg­mondom, siessetek... 6. — Miféle műhely? Tudja a bánat! Én a mélyépítőkhöz tartozom. Amott állt még tegnap valami téglafal, ahol most a cölöpverő puffog. El kellett itt is planírozni, erre jár majd be, úgy mondják, a toronydaru. Nem idevaló va­gyok én, aztán nem tudom, hogy állt-e itt valami mű­hely, vagy nem állt. De igen­csak állhatott, mert arra a föld is olajszagú... Ha ma­ga jobban tudja, mit kérde­zi?. .. Lassabban, uram! Ide­ges?. .. No nézd a naplopó- ját! Gyár még sehol! Majd lesz! ö meg már kapja a nagy dohányt!... Méghogy ő az igazgató!... Én meg a vá­ci püspök vagyok!... ’ kát kilógatta az ablakon. Messze, alig láthatóan a beton­sivatag fehérjében, az épületek mellett, vele párhuzamosan futott a fekete kocsi, a Bűvész. Ügy látszik, neki is tetszik az ügy. Amikor decemberben felfütyült érte, hat 'forint volt a zsebében, úgy jött le. Kenyérért. A három kétforintost ál­landóan a zsebében hordja most is, nagyon vigyáz rájuk. Ö is jszázötvennei mehet, mert magmaradnak egyvonalban. Amióta otthonról eljöttek, mindig együtt maradtak. Ausztriá­ban is, a táborban, Chateau-ban, az iskolában, aztán, ami­kor választani kellett, hogy háromévi francia gimnázium után leérettségiznek, vagy pedig önállósítják magukat, együtt mentek el mázolni. Átnézett a túloldalra, látta, hogy a fe­kete béka valamivel lemaradt. Ö is engedett a sebességből. Százhúsz körül megint egyvonalba kerültek, akkor felgyorsí­tott száznegyvenre, aztán már csak próbálta tartani. A Bűvész mindig ott volt mellette. A metróban is azon a hideg hajnalon, amikor a három virágszirom-érzékenységű homokos algériai agyon akarta verni, mert nem bírták elviselni a visszautasítást. Mind a kettőjüket megkéselték volna, ha nem ugrik közbe Bala, a szakállas nigériai medikus. Az vitte el őket aztán az Américain eszpresszóba, ahol külön asztalt tar­tanak lábfeltevés céljára, és ha egyfogy a whisky, újabb je­geket lehet belerakni rendelés helyett, és ő mutatta meg a házat a Pigalle-on, ahol kétezret kémek a lányok, de már kétezerötvenért extrát is nyújtanak. fekete kocsi kis ívben a pálya közepe felé fordult a túloldalon. Megpróbálta ő is a pontos tükörmoz­dulatot. Egész jól sikerült. Hurkot írtak le befelé, aztán tovább egyenesen. A Bűvész észrevehette a dolgot, mert most már szándékosan így diktálta a figurákat. Leírtak két nyolcast, pontosan szimmetrikusan, az­tán felgyorsítottak, majd hirtelen megálltak, és ötvennel ro­hantak hátrafelé. A gyors mozdulatoknál persze mindig le­maradt esv fokkal, a kátramenetnél még a beállítást is >" resgélte. de a lassúaknál csaknem egybe tudták hangolni a két kocsit. A fekete fiú egy idő után lekopott, de a Bűvész ott volt mellette a Nemzeti Ünnep estéjén is, amikor ő egyszerre i”“ torkig a párizsiak bárgyú boldogságával és a saját nyomorú­ságával. és el ordította magát az utcabál kellős közepén, hogy Le július 14-ével és Éljen a Bastille — A bas le Ouatorze Juillet! Vive la Bastille! — aztán a Bűvész vele futott esv keménv fél órán át a * feltámadt népharag elől. Jó volt. Hogv végül mégsincs egyedül. Most. ahogy úira előrehúztak, egyre gyorsabban, mindig egyvonalban. a Bűvész százötvennél enyhén feléje fordította a kormányt. A két kocsi negyedkörívben ford.ult be a kö­zép felé; a pálya szélessége volt a kör átmérője. Ha a ma­nőver jól sikerül, középen épp szembe kell kerülniük egy­mással. Eszébe jutott egy régi könyv. Cskálov, a Leveg" Hőse. Vagy oroszlánja. Szovjet pilóta. Talán a finn háború­ból. Légipárbaj. Az idegek harca. Két ellenséges vadászgép Szembe repülnek egymással. Nem nyújtanak célpontot a má­sik mereven rögzített géppuskáinak. Repülnek, óránként 500 kilométeres sebességgel, szinte az összeütközésig. Akkor az egyik pilóta már nem bírja cérnával. Felrántja a magassági kormányt, a gép felvágódik és a másik géppuskái abban a pillanatban szinte felmetszik a hasát. A jobbik idegrendszer győzött. De volt olyan is, hogy tartották magukat mind a ketten, s az egymásnak rohanó két gép egyetlen lángoló tö­megben összeolvadva zuhant a földre. A Korvin téren vette ki a könyvet a Szabó Ervin Könyvtárból, lehet, hogy épp a Bűvésszel. félkörív kétharmadán jártak. A Bűvész kocsiján túl. a valószínűtlen messzeségben apró, sötét emberalak in­tegetett : Laurent, a Fő. Hívja vissza őket. Jól van. Egv fél percet még tudsz várni. A számítás jó volt, látta. Szembe fognák találkozni. Még húsz másodperc. Száz­ötvennel rohantak egymás felé, mintha a centripetális erő acél- húrja tartaná őket a kör kerületén. Keményen markolta a repülőkormányt és összehúzott szemmel nézte az alárohanó betont. Zöldesszürkének képzelte el azokat a háború előtti égitaligákat. kétfedelűnek, zajosnak. Most úgv érezte, hogy ez egyszer ki kell tartania. Ha nem ő rántja félre a kocsit, még minden sikerülhet ebben a rohadt életben. Vive la Bastille! Bűvész! Feri! Mit csinál ez az. állat? Belement. Várta, hogv ő fo-dulion p1. Ö is ismert Cskálov a Lebegő Hőse életét Várhat. Maid meglátjuk, kinek jobbak az idegei erősebben szorította a kormányt. Az elmúlt hónapok min­den elkeseredése ''olt a két kezében. Ennek az esvnek sike­rülnie kell. És akkor nem számít, hogy kétezret kérnek a kurvák, és nem sikerült a francia gimnázium és a kanadai egyetem. Ez siker ... Elyillant előtte a Bűvész arca a fekete kocsi ablakkeretében, amint megkeményedett arccal, fogcsikorgatva, két kézzel át­szedve csavarja jobbra a kormányt. Azután, miközben az ülésen hátrafeszülve, minden elkeseredésével taposott a fékbe úgv repült el előtte a fekete kocsi két ablaka, mint e®v szomberohogó vonat a szomszéd, vágányon. Furcsán ágasko­dott felfelé a kostest, s a nap a szemébe tükrözött a dőlt sz.ekuritüvegről. A Bűvész most, amikor nem gondolt rá, megcsinálta a főmérnök számát. Két keréken fordult el a sikoltó gumikkal radírozó sárga kocsi orra előtt. Utána elengedhette a kormányt: a kocsi, amint olajo­zottan visszahuppant a négy kerekére, szép nagyívű félkör­ben lelassult. Ö maga nekiszorult az ülésnek, iszonyatos nyomást érzett a mellkasán. (Mint amikor tavaly a Lukács­fürdő udvarában pénzt akartak szerezni, és ő megpróbált lebukni a négyméteres pénzmedence fenekére.) A Citroen még mindig százzal ment előre. Fáradtan ült sután maga alá húzott lábbal, a kormányt nem fogta. Az autó magárahagyva. puhán és ostobán rohant előre. Valamit kellett csinálni. Lassan, meggyőződés nélkül lépett rá újra a fékre és erőtlenül, hosszan beljebb nyomta. Lassan tom­pult a beton rohanása. A végén megdühödött és egyszerre beletaposott. A kocsi síró gumikkal csúszott még vagy két métert, aztán blokkolt. A megálláskor nekinyomult a homloka a szélvédőnek; régi. télenvolt iskolába villamosozásokra emlékezett, és oda­lehelt az ablakra. A lehelet azonnal eltűnt. Most nyár volt, Párizs volt. Már visszazökkent az ülésre. A pálya messzeségéből, mint némafilmen, hadonászó emberek szaladtak feléjük. Távoli kiáltozásuk nem tudta megtörni a megállás döröm­bölő csöndjét. Gépiesen kiszállt és felegyenesedett. Az ajtó, ahogy el­engedte. halk kattanással becsukódott a saját súlyától. Eny­hén imbolvogva lépett előre, ahol nem messze a fekete kocsi állt. Az ajtaja nvitva volt. és a Bűvész fél kézzel a kor­mányra támaszkodva nézett maga elé a betonra. Lassan ment felé. Az agyában érezte a hetvencentis léptek földhözragadt süketségét, s valami ízetlen keserűié” zsibbadt a szájában. Az ellenfény és a vakítóan világos hát­tér élesen kirajzolta a fekete kocsi és a kormányra támasz­kodó fekete alak körvonalát. .A Bűvész fél lába a betonon nvueodott. A lába előtt a kicsi, szikrázó fénycsepp ült. Egy darab fémhulladék. A fekete alak most belerúgott. Aztán már néhány lépéssel odébb szikrázott az a csepp nap a földön. z emberek kiáltozása közelebb ért. s előtte ott állt A a nyitott aitaiú fekete kocsi. DS 19. Elmozdulhatott raita a mélvségállító kar, s most a karosszériára, hátán a két kis háztetővel puhán, elegáns, halk szisszegéssel ereszkedett lefelé. Már csak néhány centire volt a földtől. összeállította: Rékasy Ildikó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom