Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 17. Alkalmi kocsikázás Na, elég volt a pancso lásból, gyerekek! Néhány éve mindössze egy-két horgásztanya állt itt. Azóta a „lábasházak" sokasága - egész vikendtelep - épült a tisza- püspöki ártéri ligetben OÁZIS Tiszapüspökinél T etőzött a kánikula. Ilyen időben a sivatagi beduinok is az oázisok hősébe menekülnek - hát még a szolnoki, Szolnok környéki emberek. A legkellemesebb oázis - ehhez kétség sem férhet - a Tisza- part, amely hatalmas homokpadokkal, lassú folyású hüs vízzel, árnyékos ártéri erdőkkel várja a pihenni, felüdülni vágyókat. Tiszapüspökinél minden együtt van a folyóparton: hatalmas, több kilométer hosszú, sekély vizű szabadstrand, széles, homokos part a napozóknak, sőt a horgászoknak is jut zsákmány - ha szerencséjük van. Képeink a múlt hét végén készültek, amikor százak pihentek a tiszapüs- pöki parton - élvezték a napsütést, a vizet, a nyár és a Tisza megannyi ajándékát. Vízben csücsülő kisleány - avagy készül a hűtött hosszúlépés Fekete hajú tiszai Loreley Fotó: Nagy Zsolt A Jánosi-család vikendháza teraszán. Jólesik a reggeli hűvösben ... — HOVÁ MEGY, MAGDIKA? NEM LÁTJA, HOGY PIROS? — DEHOGYNEMI CSAK ÉPPEN ÖSSZECSERÉLTEM A PEDÁLOKAT. Szoknyában a volán mögött Eleinte bizony nem mindig sikerült megkülönböztetni a féket a gáztól, az egyik sebességet a másiktól. A kezdőknek a leghidegebb téli napokon sincs szükségük fűtésre, hát még az ilyen kánikulában milyen melegük van! Fiatalok előnyben — Felnőtt fejjel egy kissé furcsa újra dedóssá változni — mondja a rutinpálya gyakorlatai között megtartott szusszanásnyi idő alatt Imre Barnáné. — Tudniillik hiába van mögöttem akármilyen iskola. lehetek az élet más területén magabiztos, befutott ember, itt mégis lépésenként kell elsajátítanom mindent. Valóban, _ hiszen amikor letelik a pihenésre szánt néhány perc, az oktató ismét magyarázatba kezd. — Most akkor újra átvesz- szük a gyakorlatot. Zsóka. Megállunk a lejtőn, behúzzuk a kéziféket, és a már ismert módon megpróbálunk elindulni. Felbőg a motor, még nem fogott a kuplung, gurulunk hátrafelé. Aztán nekilátunk újra és újra egészen addig, amíg elfogadhatóra nem sikerűi. Imre Barnáné átlát a szitán. — Ügy látom, az oktatási programot úgy állították ösz- sze. hogy minden alkalomra jusson valami kis sikerélmény az ilyen kezdőknek is. Ma is gazdagodtam valamivel. még a munkámhoz is nagyobb kedvvel látok hozzá. Az Autóközlekedési Tanintézet Szolnok megyei iskolájában évente csaknem négyezer pályázó számára próbálnak naponta „élményt” szerezni az oktatók. Legtöbben, legalább háromezer-kétszázán az úgynevezett úrvezeJ tői jogosítványért szállnak be a járművekbe, teherkocsin 250—300-an, autóbuszon pedig 150-en akarnak dolgozni a vizsgák után. — A megye egész területén oktatunk, — tájékoztat Kiss Lukács igazgató. — Sőt Pest megye hozzánk közelebb eső falvainak lakói is nálunk jelentkeznék. A negyvennyolc főfoglalkozású oktatónk ezen kívül évente mintegy háromszáz, a tizenhatodik életévét betöltő diákot is felkészít vizsgára. Ez egy országos kísérlet része, tudniillik a fiatalok nem a huszonkilence- dik. hanem a huszadik, vezetésben eltöltött óra után szerezhetnek jogosítványt. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy rájuk is áll a mondás: harmincéves- korig annyi órát kell tanulóként eltölteni a volán mögött, ahány esztendős az illető. Izgalom minden mennyiségben Engler Sebestyénné korát nem tudakoltuk, de a Szolnok és Vidéke Áfész fiatal statisztikusa a tizedik órához képest nagyon magabiztosan vezet. Csajbók Tibor is elégedetten búcsúzik tőle. — Jól van, Jolika, ez a mai gyakorlás nagyon szépen sikerült. Még a legszőrösebb szívű tanár is megadná rá a négyötödöt. Ahogy becsapódik a Skoda ajtaja, a férfi beavat az oktatás titkaiba. — Vigyázni krű a hangulatra, főképp a nőknél. Már az elején kipuhatoljuk, hogy kinek mi a gyöngéje; a kicsit erélyesebb vagy a halk- szavúbb tanácsokat fogadja el. A kedvenc beszédtémák felderítésével, arra törekszünk, hogy a kritikus pillanatok okozta feszültséget levezessük, hiszen nekünk is jobb úgy ülni az autóban^ ha baráti a légkör. Az oktatás tehát emberismeretet, pedagógiai érzéket is kíván. Mert izgalomra minden pillanatban akad ok. Engler Sebestyénné is gyakran törülgette gyöngyöző homlokát. — Hiába nyugtatgatnak — állapította meg korábban a fiatalasszony — a feszültség csak akkor oldódik fel teljesen, amikor ismét aszfaltot érzek a lábam alatt. Persze van miért izgulnom, hiszen augusztusban Ausztriába megyünk a férjemmel, és ha sikerül a vizsgám, akkor az úton már én is vezethetek. Természetesen olyan tanuló is akad, aki egész más természetű ok miatt érez feszültséget, amikor autóba ül. — Én nagyon kemény fizikai munkát végzek — magyarázza Márkus Sándorné. a mezőhéki Táncsics Tsz rákó- czifalvi kerületének libagön- dozója. — A pecsenyeludak mindennap 25—30 mázsa tápot esznek, így nem csoda, hogy még amikor ideérek, akkor is merevek az izmaim. Azon is csodálkozom, hogy ennyire is megy a vezetés. R más kárára Az indoklás védekezéssel is felér, tudniillik Márkusné és oktatója. Csizmár Jenő, úgy döntöttek, hogy az asz- szony csak negyvenedik órában próbálkozzék meg a vizsgával. — Igaza van Icukának, — bólogat a férfi. — Tényleg a vége felé szokott belemelegedni, amikor egy kissé kipiheni az egésznapi fáradtságot. .— Mert nálurik úgv van.— veszi vissza a szót Márkus Sándorné —, hogy se vasárnap, se ünneptiap, az állatokat mindig el kel látni. Aztán ott a család, a háztartás, tanulni csak este tudok, a vezetésre fel kell áldozni a szabadnapjaimat.. . Ám ha sikerül, megéri, mert akkor én leszek a családban a Jani. A férjemnek még nincs jogosítványa, úgy hogy a kölcsönautót is csak én vezethetem. és ha kocsit veszünk. akkor ismét az én kezembe kerül a kormány. Érdekes módon ezt az indokot valamennyi megkérdezett nőnél megtaláltam. — Egyenrangú társai akarnak lenni életük párjának, az autóban is. No, de addig akad tennivaló bőven, legelőször is helyt kell állni — egyelőre az oktató segítségével — a városi forgalomban. Ezt pedig nem minden gépkocsivezető segíti, nem egyszer rávillognak, rádudálnak a bizonytalankodó, T-betűt viselő autóra. Most is, amikor Márkusné hatvannal halad a belső sávban egy Lada Combi vág ki mögülük. és legalább nyolcvannal előzve tér visz- sza elénk. A sofőr dudál, mutogat, egyszóval minden szabálytalanságot bemutat, amit ilyen rövid idő alatt el lehet követni. Az említett viselkedés ellenkezőjét tapasztalni mindjárt más érzés. Egy Barkas mikrobusz megáll és a fénykürttel jelzi. hogy elengedi a balra kanyarodó tanulóvezetőt. — Ez az, amit harminc óra alatt nem lehet belenevelni az emberekbe — kesereg Csizmár Jenő. — Az idő csak arra elég, már akinek elég, hogy a vezetés technikáját elsajátítsa, a közlekedési magatartás közben alig-alig ke- rühet szóba. Pedig a legtöbb baleset nem abból származik, hogy valaki rosszul vált sebességet, vagy nem elég körültekintően előz. hanem abból, hogy nemcsak a saját jogaival élve, hanem a mások kárára is közlekedik. fl forgalom megnyugtat A szakoktató tizenhat éves jogosítvánnyal, hat-hétszázezer kilométerrel a háta mögött, mondja mindezt, és a mindennapos közlekedők vagy a statisztikai adatok csak alátámasztják szavait. A vizsgák természetesen alaposan megszűrik a „hirtelen hajlamú” vagy a kevésbé alkalmas tanulókat, a nevelési hiányosságokat viszont már nem tudják pótolni. — A nőkkel, ha jogosítványhoz jutnak, kevesebb a baj, mint a férfiakkal — ez Szabó Pál vizsgabiztos véleménye, amit tulajdonképpen a többségükben férfi oktatók is elismernek. — A hölgyek tudniillik, ha a megtanulan- dókat begyakorolják, óvatosabbak, kevésbé erőszakosak a férfiaknál. Ezt azért is jó hallani, mert a mostani tanfolyamok létszámának legalább felét, de olykor több mint 60 százalékát a „gyengébb nem” tölti ki. A vizsgán bizony már kevésbé aktívak a lányok, asz- szonyok, mert legalább negyven százalékuknak ismét neki kell rugaszkodnia az óriási izgalmakkal kísért próbatételnek. Számukra és a még jogosítványért izguló hölgyeknek Jakoda Béláné receptjét ajánlhatom. A rákó- czifalvi Rákóczi Tsz faiskolájának brigádvezetője ezzel magyarázta a sikert: — Féltem, hogyne féltem volna, ám a forgalom, a velem együtt közlekedő járművek látványa megnyugtatott. Braun Ágoston Egy óvoda hat brigádja Hat brigádunk van — mondják tréfásan, de mindig büszkén Jászapátiban a Jókai úti óvoda nevelői és a gyerekek, akik szinte személy szerint ismerik a brigádok tagjait és azok is egyenként tudják, mikor mire van szüksége az óvodának, mivel tudnak legeredményesebben segíteni. Az óvoda és a hat szocialista brigád kapcsolata régóta tart. Először a jászkiséri MÁV Építőgépjavító Üzem Dobó Szocialista Brigádja vállalta a jászapáti óvoda patronálását. Később csatlakozott a vállaláshoz az üzem Kossuth, a Dózsa György és a Hunyadi János Szocialista Brigádja. Jó néhány éve már annak is, hogy a óvoda felvette a kapcsolatot a jászapáti vontatási főnökség Május 1. és a Váci Kötöttárugyár jászapáti gyáregységében dolgozó Hámán Kató Szocialista Brigáddal. A kapcsolatokat minden évben felújítják. _ Ennek eredménye, hogy az óvoda a brigádok segítségével az elmúlt években fűtőolajat tároló tartályt kapott, az udvaron új hinták, sergők, mászókák váltották fel a régieket, a napokban az óvodások új KRESZ-parkot vettek birtokukba. A foglalkozástermeket a Hámán Kató Szocialista Brigád tagjainak keze alól kikerült függönyök, térítők, ágyneműk teszik otthonossá, a Május 1. brigád kerítése övezi az óvodai udvar utca felőli részét. A hat brigád önzetlen segítő szándékú' dicséri, hogy az óvoda karbantartására, a szükséges javításokra évek óta szinte semmit sem kell költeni, így az óvoda többet fordíthat szemléltető eszközök, játékszereit vásárlására.
