Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-16 / 139. szám
1979. június 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az ülés szünetében PARLAMENTI JEGYZETEK A Parlament három emeletnyi magas üléstermében is fullasztó a hőség. A szünetben felfrissülést hoz egy kis eszmecsere a hűvösebb társalgóban. Kikapcsolódást azonban nem, hiszen össznépi gazdasági, társadalmi feladatok tömege adódik a tavalyi mérlegből, óhatatlanul ezek kerülnek előtérbe a beszélgetések során is. Ebben a témakörben érdeklődöm én is megyénk országgyűlési képviselőjétől. o Közismert tény, hogy hazánkban az energia felhasználása nagyobb arányban növekedik, mint a termelékenység. Ebből adódóan milyen feladatok hárulnak az üzemi pártszervezetekre? — kérdezem Szűcs Jánostól, a megyei pártbizottság titkárától. — A megyei párt-végrehajtóbizottság 1977-ben tárgyalta az anyag-, alkatrész-, üzemanyag- és energiagazdálkodást. Alapos helyzetfelmérés előzte meg a vb-ülést, amely jól kimunkált feladatrendszert fogadott el. Bármennyire alapos is azonban egy-egy ilyen megyei állásfoglalás, óhatatlan, hogy bizonyos általánosítást ne tartalmazzon. Nem szabhatja meg külön-külön minden üzem tennivalóit. Ezért döntött úgy a vb. hogy a témakört járási-városi, majd azt követően üzemi szinten is tűzzék napirendre, és részletesen dolgozzák ki feladataikat. — Mit bizonyít az azóta eltelt két év? — Azt, hogy az akkori állásfoglalásunkon nem kell változtatni, csak következetesebben érvényesíteni a kimunkált irányvonalat. Az üzemi pártszervezeteknek tehát saját terveiket kell végrehajtaniuk. Közben figyelembe venni, hogy az energiatakarékosságnak nem egyedüli útja az. ha nem pocsékoljuk az üzemanyagot, vagy nem égetjük feleslegesen a villanyt. Ebbe a témakörbe tartozik az is, hogy a termelési eszközök műszaki állapota olyan legyen, hogy a lehető leggazdaságosabban hasznosítsák az energiát. Sokrétű, szerteágazó feladat tehát az energiagazdálkodás. Hozzátartozik az is, hogy egy-egy feladat megoldásához optimális nagyságú erőgépet használjunk. Nem törvényszerű. hogy nagy eredményt csak nagy energiafelhasználással érhetünk el. A kutatóintézetek és a kutatók számát tekintve hazánk vetekszik néhány iparilag fejlett tőkés országgal. A műszaki színvonalat és a termelékenységet tekintv,e azonban bőven van pótolnivalónk. Ezért érdekelt, hogyan ítéli meg ezt a kérdést Gorjancz Ignác, a jászberényi Hűtőgépgyár vezérigazgatója: — Nem lehet csak a kutatásért kutatni. Szerintem rengeteg ember foglalkozik kevésbé lényeges témákkal. Ugyanakkor a termelő üzemek égető gondjainak megoldásához nem sok segítséget nyújtanak. A Hűtőgépgyár termékei közül például 25 év alatt egyetlen egy sem készült kutatóintézeti kimunkálás alapján. Saját műszaki gárdánk erőfeszítésének eredménye műszaki fejlesztésünk. Ugyanakkor a mi műszakia- ink átlag havi 1300 forinttal kevesebbet keresnek, mint kutatóintézetekben dolgozó kollégáik. Biztos vagyok abban, hogy senkinek sincs joga a népgazdaság pénzén olyan témákkal foglalkozni, amelyek nem vágnak munkakörébe. Nem lehet kutatni anélkül, hogy megnéznénk, mibe kerül és mit hoz. — Milyen út volna járhatóbb? — A kutatóintézetek egy részét termelési bázisokra kellene építeni. — Az országgyűlés ülésszakán sok szó esik a termékszerkezet átalakításáról. — Erről az a véleményem, hogy legalább olyan fontos felismerni, hogy egy-egy termék gyártását mikor kell beszüntetni, mint egy új gyártmányt bevezetni. Szerintem a tartós fogyasztási cikkek esetében egy-egy gyártmány piaci aktualitása nem éri el a három évet. Ha a gyártó vállalatnak nincs ereje a változtatáshoz, nehéz helyzetbe kerül. Q — Sok szó esett az imént a gazdasági hatékonyság növeléséről és annak egyik feltételéről, a munkaerőgazdálkodás javításáról — kapcsolódik a beszélgetésbe Barta László, a megyei tanács elnöke. — A megyei vezető testületek az utóbbi években többször foglalkoztak ezzel a témával és bizonyos haladás tapasztalható is. A vállalatok tudomásul veszik most már, hogy feladataikat a rendelkezésre álló munkaerővel kell megoldaniuk. Ez a helyzet szükség- szerűvé teszi a mindenhol meglévő tartalékok feltárását, a munkaszervezés, a munkaerőgazdálkodás javítását. A vállalatok megváltozott magatartása egyébként lemérhető abban is. hogy munkaerőigényeik reálisak, nem „dörömbölnek” több ezer új dolgozóért a munkaerőgazdálkodással foglalkozó szerveknél, mint azt korábban tették. o Gócza József jászkiséri tsz-elnöknek nagyon tetszett a törvényjavaslat, beajánlá- sa. Lelkesen mondja: — Van egy csomó gondunk, amelyeket már régóta látunk, csak nehezen mozdulunk megoldásuk érdekében, egymásra várunk. Szerintem először saját feladatainkat kell felelősséggel elvégeznünk, s akkor csökkennek országos gondjaink. Tennivalóink megfogalmazódtak a KB decemberi határozatában. Megoldásuk érdekében vállalni kell — például a munka- és üzemszervezésben — olyan feladatokat is, melyek népszerűtlenek. Ami pedig a munkaszervezést illeti; szembe kell néznünk azzal, hogy kialakultak olyan apparátusok, melyek mozgásképtelenek, megváltoztatásuk nagyon időszerű. Akár erre. akár az energia- gazdálkodás javítására vagy az anyag ésszerűbb forgalmazására gondolunk, azt is figyelembe kell vennünk, hogy mindez az emberi tudat függvénye is. Annak alakításával is jól -kell „gazdálkodnunk”. Dr. Faragó Margit szolnoki orvos igencsak bólogatott, amikor arról volt szó, hogy takarékoskodni mindenhol, még az egészségügyben, is lehet. — Persze, hogy lehet, s kell is. Csak az a kérdés, ki hogyan értelmezi a takarékosság fogalmát. Szerintem nem takarékosság, sokkal inkább pazarlás például az, ha az egészségügy fejlesztésére szánt összegből lecsípnék valamennyit. Nem mindig az a gazdaságos, ami olcsó vagy pillanatnyilag annak tűnik. Az egészségügyben akkor teszünk eleget a gazdaságosság követelményének, ha a kórházi létesítményeket a hozzájuk tartozó infrastruktúrával, jól felszerelve építjük meg, Kézenfekvő, hogy az egészségügyre fordított pénz nyereséges, hiszen nem mindegy, hogy a betegek mennyi idő után és milyen állapotban kerülnek vissza a termelő munkába. Ezért kell elgondolkozni azon, hogy a jól felszerelt egészségügyi intézmények milyen előnyt jelentenek nemcsak az egyénnek. hanem a népgazdaság számára is. Simon Béla flz országgyűlés elfogadta a tavalyi költségvetés végrehajtásáról szőlő törvényjavaslatot Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke beszél A porveszteség csökkentése, a gépi adagolás könnyítése céljából olvasztás előtt csomósitani kell az üveg alapanyagait, például a homokot, bórsavat, nátrium- és káliumsókat. Képünkön a különböző nyersanyagokat granulálja az üvegipari Művek karcag-berekfürdői gyárában Petrusz György olvasztó (T. F.) (Folytatás az 1. oldalról.) foglalja és szabályozza szocialista államunk pénzgazdálkodását, a vele foglalkozó intézmények jogait és kötelességeit, egyszersmind meghatározza a pénzügyek helyét a gazdasági és társadalmi feladataink végrehajtásában. Faluvégi Lajos a továbbiakban szólt arról: az állami pénzügyi ellenőrzés révén megkövetelhető, hogy mindenütt megtartsák a gazdálkodás szabályait; feltárhatók a gazdálkodásban rendszeresen előforduló hibák, ezzel azok jórészt megelőzhető vé is válnak; rendszerezhetők; terjeszthetők a gazdálkodás helyes és hiteles módszerei. Végül azért is szükség van erre a törvényre, — mondotta a pénzügyminiszter, mert a gazdálkodás fő feladataiban erősíteni kell a társadalom közös felelősségét, amelyet pedig csak akkor várhatunk el állampolgárainktól, ha ők is át tudják tekintetű törvényeinket, megértik a szabályokat, eligazodnak bennük, mert a jogok és kötelezettségek egyaránt világosak. A törvényjavaslat mindazokra a pénzviszonyokra kiterjed,, amelyeknek legalább egyik alanya maga az állam, vagy annak valamelyik intézménye, a bank és más pénzügyi intézet. A szocialista gazdaságirányítás feladatai összetettek, a pénzügyek egyes ágazatai szorosan összefonódnak egymással, tehát a törvény kereteit nem szűkíthettük le az államháztartásra. Az állami pénzügyek rendszere átfogja az állami költségvetést. a hitel- és deviza- gazdálkodást, s az ezekkel összefüggő feladatok ellátásával megbízott intézményeket, egyszersmind meghatározza az állami vagyonnal való gazdálkodás legfőbb szabályait — mondotta Faluvégi Lajos. Ezután ismételten hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat keretjellegű, az eddigi joggyakorlatot és rendelkezéseket foglalja egységes, áttekinthető rendszerbe. Kitért arra is. hogy a törvényjavaslat egyszerűsíti a pénzügyi szabályozást, négy törvényerejű rendelet, kilenc kormányrendelet és ezek valamennyi végrehajtási utasítása helyezhető hatályon kívül általa. A miniszter kérte az országgyűlést, a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Ezt követően Horváth Lajos (Baranya m. 3. vk.), a Baranya megyei Tanács elnöke, az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslat bizottsági előadója rámutatott: számot kell vetnünk azzal, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában is találkozunk majd megújuló gondokkal, feszültségekkel, s ezeken már aligha lehetünk úrrá az irányítás eddigi eszközeivel, módszereivel. Sokan azt várják a törvénytől, hogy ne növelje, hanem mérsékelje az egyedi szabályozást és ne bonyolítsa, hanem egyszerűsítse az állami pénzügyek intézését. — A törvényjavaslat bizottsági vitája — mondotta — azt is bizonyítja, hogy az állampolgárokat érdeklik az állam pénzügyei, és ez elősegíti az állam és a demokrácia egyidejű erősödését. Ezután a többi között szólt arról, hogy az állami pénzügyek valóban kinőtték korábbi jogi kereteiket, s ezért indokolt és szükséges a gazdálkodás hatékonyabb irányításának, kedvezőbb feltételeinek megteremtése. Timár Mátyás beszéde szonyítási mércéje a társadalom, termelési egységei és az egyéni munka hatékonyságának is. Megalkotása azonban csak a kezdet, s legalább ilyen fontos, hogy a paragrafusok szelleme a gya_ korlatban érvényesüljön. Szabó József (Baranya m. 10. vk.), azt emelte ki. hogy a törvény alkalmazásában minden érdekeltnek együtt, közösen kell munkálkodnia, s ez arra kötelezi a képviselőket is, hogy munkájukban még tudatosabban segítsék elő gazdaságpolitikai céljaink gyakorlati érvényesülését. Az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett, s ismét Faluvégi Lajos kapta meg a szót: — Ügy érzem —. mondotta a többi között —, hogy a pénzügyi törvény akkor éri el célját, tölti be feladatát, ha minél inkább hozzásegít az eredményesebb, fegyelmezettebb munkához, s ezek nem rövidtávú feladatok. Az országgyűlés ezután megszavazta a javasolt módosításokat és a törvényjavaslatot ezekkel együtt határozatban fogadta el, majd az interpellációk következtek. Interpellációk A törvényjavaslat vitájában Tímár Mátyás, államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a többi között arról beszélt, hogy az állami pénzügyekről beterjesztett törvényjavaslat fontos állomása jogalkotásunknak. Segíti gazdasági céljaink megvalósítását, előmozdítja az egyensúly erősítését. Ezután részletesen szólt a gazdaságirányításban bankrendszerünkre és központi bankunkra háruló feladatokról. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a bankhitelnek fontos szerepe van a vállalati és szövetkezeti fejlesztések finanszírozásában. A tapasztalatok azt mutatják — mondotta —, hogy azok a beruházások, amelyeket a terv a fejlesztési hitelekre szánt és amelyek a minden piacon versenyképes áruk termelésének növelését segítik elő, jelentősen növelik vállalataink exportképességét. E keretekből az ipar ebben a tervidőszakban előreláthatólag 60 százalékban, az élelmiszergazdaság 35 százalékban részesül. Fontos feladatunk — fűate hozzá —, hogy a gazdaság struktúráját javító egyéb hitelek is fokozódó mértékben járuljanak hozzá az egyensúly erősítéséhez. A beruházások helyzetét elemezve megállapította: még mindig több beruházás van folyamatban az országban, mint amennyinek befejezése az ésszerű időn belül lehetséges. Ezért fontos, hogy erőforrásainkat ezek befejezésére koncentráljuk és korlátozzuk az új beruházások megkezdését. A forgóeszköz-gazdálkodásról szólva egyebek között elmondotta: folyamatossá és biztonságossá kell tenni az áruutánpótlást, mert ebben rejlik a vállalati készletgazdálkodás legnagyobb tartaléka. A továbbiakban hazánk külkereskedelmi forgalmát elemezve kitért arra is: exportunk értéke tavaly —kereskedelmi árfolyamon számolva — elérte a 250 milliárd forintot, importunk pedig meghaladta exportunkat. Tímár Mátyás ezután a pénzügyek fontos eleméről, az árfolyam-politikáról beszélt, s ezzel kapcsolatban kiemelte: gazdálkodó szerveinknek nemcsak a világpiac árváltozásait kell fokozódó figyelemmel kísérniük, hanem az árfolyamokban bekövetkezett változásokat is, mert a tőkés konjunktúra lassú üteme és a nyugati, világ súlyos monetáris problémái szükségessé teszik, hogy az eddigieknél is jobban kövessük nyomon a tőkés világ pénzügyi helyzetének alakulását. Mátyus Gábor (Bács m. 14. vk.), a hosszúhegyi állami gazdaság igazgatója egyebek között arról szólt, hogy a törvény alapeleme a tervgazdálkodásnak, fontos viElsőként Nagy Csaba (Bács-Kiskun, 10. vk.) a Dél- Bács-Kiskun megyei vízmű vállalat művezetője .'a Kiskunhalason építendő felüljáró ügyében interpellált a közlekedési és postaügyi miniszterhez, a tervidőszak végére ütemezett munkát ugyanis már most a tervezés stádiumában leállították. Pullai Árpád válaszában elmondotta, hogy az V. ötéves terv során — a megyében — Kecskemétre és Kiskunhalasra terveztek új felüljárót. A kettő közül a kecskeméti kapta az elsőbbséget, s az utóbbira sem pénz, sem építési kapacitás nincs. Ezért a jelenlegi átjárónál gyakori forgalomtorlódásokat a közlekedés átszervezésével igyekeznek javítani. Kovács Istvánné (Pest m. 1. vk.) a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyáregységének munkásellátási felelőse választókerülete, Mogyoród község lakóinak nevében kérdezte a nehézipari minisztert: mit kíván tenni, hogy az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, vegyihulladékait ne a falu határában, a szabadban égessék el? Simon Pál nehézipari miniszter válaszában megígérte: a kérdést legkésőbb ez év végéig megoldják. Pályi Sándorné (Veszprém 3. vk.) a Peremartoni Vegyiipari Vállalat üzemvezetője az Országos Vízügyi Hivatal elnökétől kérdezte: mit tesznek azért, hogy Berhida és Ősi község a legrövidebb időn belül vezetékes vizet kapjon, Gergely István államtitkár válaszában elmondotta, hogy a talajba szivárgó szennyvíz miatt veszélyeztetett ivóvizű községek gondjainak megoldására a gyorsított fejlesztésre külön programot dolgoztak ki. A beruházás várhatóan 50—70 millió forintba kerül. A fejlesztéshez az indokolt központi támogatást is megadják. Kárpáti Márta (Budapest, 63. vk.) a Papíripari Vállalat személyzeti és szociális igazgatója a csepeli távbeszélő hálózat fejlesztése ügyében interpellált a közlekedési és postaügyi miniszterhez, mert e városrészben sokkal rosz- szabb a helyzet a budapesti átlagnál. Pullai Árpád válaszában kitért arra, hogy az ötödik ötéves tervben 1600 új állomás felszerelését irányozták elő, a kábelfektetés késedelmessége okozott eddig elmaradást. Egyébként 1980- ra az eredetileg tervezettnél több, összesen kétezer új állomással gyarapodik Csepel. Dömötörfy Sándor (Zala m. 5. vk.) a hahóti Rákóczi Tsz főállattenyésztője a köz- művelődési célú vállalati és szövetkezeti pénzeszközök elosztása tárgyában Faluvégi Lajos pénzügyminisztert kérdezte meg: milyen intézkedéseket kívánnak (tenni ,az idevágó határozatok, rendeletek érvényesítésére? Magyarázatképpen hozzáfűzte, hogy a vállalatok, gazdaságok egyre kevésbé járulnak hozzá a községi, közművelődési intézmények fenntartásához. A pénzügyminiszter — tekintettel arra, hogy a kérdés nem kifejezetten a pénzügyi szabályozás témakörét, hanem a Minisztertanács közművelődési határozatának végrehajtását érinti — válaszában haladékot kért, hogy az illetékesekkel is megvitassa a dolgot. Állásfoglalásáról 30 napon belül írásban tájékoztatja az országgyűlés elnökét és a képviselőt. A miniszterek válaszait az interpelláló képviselők és az országgyűlés tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka — amelynek második napján Péter János és Raffai Sarolta felváltva elnökölt — befejezte munkáját.
