Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-15 / 138. szám

1979. június 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 iámét a gyermekélelmezésről Előnyös lenne a központi konyha Segíthet a Vendéglátó Vannak, akik azt állítják: azért került napirendre a me­gyében a gyermekélelmezés ügye, mert nemzetközi gyermek­év van. Téves vélemény. Nagyon is fontos, megoldandó tár­sadalompolitikai gondok sürgetik a mi vidékünkön is a gyer­mekek - óvodások, általános és középiskolások, szakmunkás- tanulók - intézményes élelmezésének megoldását. Ma, amikor az a természetes, hogy mindkét szülő dolgozik, következés­képpen az anya nem tud rriindennap friss ebédet főzni a csa­ládnak, az oktatási intézeteknek, a tanácsoknak kellett átvál­lalniuk a gyermekek napközi ellátásának feladatát. És hogy e témáról oly sokszor esik szó különböző fórumokon — leg­utóbb például a Hazafias Népfront megyei nő- és rétegpoliti­kai bizottságának ülésén, szenvedélyes vita közepette azt több tény magyarázza. A Pécsi Balett a villányi szoborparkban próbál (Paronay Magdolna, Körmendy László, Bretus Mária, háttal Hetényi János) Évek során jelentős ered­ményt értünk el a megyében is ezen a téren: napjainkban mintegy negyvenkétezer gye­rek (a bölcsödéseket nem szá­mítva) részesül valamilyen formában intézményes étkez­tetésben. Államunk hány millió forintot ad csupán e célra a megyének? Hirtelen­jében nehéz lenne kiszámol­ni. Hozzávetőlegesen: egy adag ebéd (nyersanyagot, munkabért és minden egye­bet számítva) körülbelül 13 forintba kerül, ebből lejön az a pénz, amit a szülők meg­térítenek attól függően, hogy mennyi a havi jövedelmük, Néhány szolnoki általános is­kola adata szerint az átlagos napi térítési összeg 9—11 fo­rint között van. Lehet szá­molni, mit jelent ez egy tan­évben. És az az előny, ami forintban nem mérhető: az a gond, ami ezzel lekerül a szü­lő válláról. Mindebből újabb gondolat­sor következik: ha ilyen so­kat áldozunk a gyerekek el­látására. akkor egyáltalán nem mindegy, mit eszik a gyerek. Korának megfelelő ételt kap-e, megfelelő minő­ségben, mennyiségben, vagy nem? Tény azonban, hogy me­gyénkben az étkeztetés szem­pontjából szóba jöhető gye­rekek száma hetvennégyezer. A nagy eredmények mellé te­hát újabb kielégítésre váró igények is felsorakoznak: bő­víteni, -fejleszteni szükséges az intézményes ellátást anya­gi lehetőségeinkhez mérten, ésszerűen, előrelátóan, körül­tekintően. Akácfák árnyékába húzód­va üldögél a langyos földön Géza bácsi, a nyugdíjas ka­zánfűtő. Szolnokon, a Csal­lóköz utcában pár évvel ez­előtt még mindenki csak úgy hívta: a nagy piás. Hét esz­tendeje egy kortyot sem iszik. Hogy miért, azt maga mesélte el a naptól reszke­tő, forró levegőjű délután­ban, amikor az orvosi ren­delő után érdeklődtem tőle. — Amott van, pár méter­re csak, — mutatott bütykös ujjával egy oszlopos tornácú épületre. — Deme doktornőt isme­ri-e? — Az apját is! Mert hogy együtt tanultuk ki a kazán­fűtő mesterséget. De jól ös- merem a doktor nénit is, mert sokat jártam nála. Az volt a helyzet, tudja, hogy sokat iszogattam. Aztán any- nyira lerobbantam, hogy el kellett mennem orvoshoz. Küldtek elvonókúrára, de az nem használt semmit. Csak visszaestem. Tudja. mit mondott a doktor néni? Hogy úgyse tudom abbahagyni a nagy ivást. Nem-e? Hét éve nem iszok. Nagyon magam voltam, az volt a legnagyobb baj. Akkoriban minden ál­dott nap bementem a rende­lőbe egy kicsit beszélgetni. Sose dobott ki. Neki köszön­hetem, hogy letettem a po­harat, az ő jó szavainak. Ez így igaz. ahogy mondom. A Csallóköz utcai rendelő megbúvik a munkáskerület házai között. Nincs messze a GANZ ..hangos üzeme, amott a Járműjavító hatalmas csar­Az említett bizottsági ülé­sen a megyei NEB elnöke is­mertette a gyermekélelmezés témakörében tavaly végzett vizsgálatuk tapasztalatait. (Annakidején lapunkban is írtunk róla.) A vizsgálatból egyértelműen kiderült, hogy a jelenlegi körülmények kö­zött az ellátás már nem fej­leszthető. Más utat kell ke­resni. (A NEB a vizsgálat után több javaslattal élt, ho­gyan lehetne javítani a hely­zeten.) Nos, valami előrelé­pés történt e sokakat érintő ügyben, de nagy léptekről nem beszélhetünk. Miért? Nemcsak anyagi okok miatt. A szemléletnek is meg kell változnia ahhoz, hogy gyor­sabban haladjunk előre. Mi­re gondolok? A vendéglátóipari vállalat létrehozta gyermekélelmezési csoportját: a vendéglátóhe­lyeken ebben a tanévben már 4500—5000 gyerek ebédelt. Nemcsak Szolnokon, vidéken is étkeztetnek diákokat. Ti­szafüreden most 450 gyerek ebédeltetéséről gondosKod- nak, és rpég további 600 ellá­tását akarják megoldani. A jászberényi 2 ezer 300 ada­gos iskolai konyhát kísérlet­képpen átveszi a vendéglátó vállalat ősztől, a szolnoki Vízügyi Szakközépiskola konyháját szintén. Itt már rájöttek arra a nagy igazság­ra: mindenki azt csinálja, amihez ért! A pedagógus ta­nítson, neveljen, a szakács pedig főzáön, jó ízű ételeket. Valamikor valóban a szük­ség kényszerítette arra a pe­dagógusokat, hogy a gyerekek étkeztetésével is foglalkozza­nokai magasodnak, néhány méternyire csattognak a ha­zai és nemzetközi vonatok kerekei. Kilenc éve mindennap fél hétkor kel a Pletykafaluban dr. Deme Júlia, átlábol a síneken, hogy hajszálra pon­tosan fél nyolckor megkezd­hesse a rendelést. — A szegedi egyetemi évek után öt esztendőt a Hetényi kórházban dolgoztam, majd a szakvizsga után ide jöt­tem. Ösztöndíjas voltam, vállaltam a körzeti orvosok nehéz munkáját. Ahogy ’70- ben elkezdtem, azt hittem, csak egy-két évig maradok. Néha magam is elcsodál­kozom: már kilenc éve itt vagyok? Mindenkit ismerek. Azt is, aki még a táján sem volt a rendelőmnek. Ha va­laki kopogtat az ajtón, szin­te elég, ha csak a fejét be­dugja. Tudom hol lakik, milyen körülmények között, azt is, hogy ezek a körülmé­nyek mennyit rontanak vagy javítanak az állapotán. Bánt, hogy egyre jobban elöreg­szik ez a városrész, a fia­talok a lakótelepekre köl­töznek. Vinnék a szülőket, d.e azok inkább itt marad­nak. Majd ha már nem bí­rom magam eltartani, akkor majd el vihetsz — ezt szok­ták mondogatni. Mehettem volna én is beljebb a város­ba, de nem mentem. Sze­retek itt lenni, az apámfor- ma emberek között. Sokszor már az utcán gyógyítok, mgrt gyalogosan járok minden­hova. Találkozom útközben- valakivel, megállunk beszól­nak. Dicséret és köszönet ezért a többlet vállalásukért, amit zokszó nélkül csináltak. De ezt már túlhaladta az idő. A Vendéglátó felnőtt a fel­adatokhoz, itt az ideje tehát, hogy felnőttként is kezeljük. A gyermekélelmezésben is! Sajnos, ez nem ilyen egysze­rű: a régi gondolkodástól ne­hezen szabadulnak egyesek, és nem egyszer kicsinyes sze­mélyeskedéssé fajulnak a vi­ták pedagógusok és vendég­látósok között. Holott a vitá­ban egyetlen döntő érv le­het: a gyerekek érdeke! És ha Budapesten és más me­gyében már szakvállalat vé­gezheti ezt a feladatot, még­hozzá jól, akkor el kell hin­nünk, hogy ez nálunk is be­válhat. És még egy téma, ami szo­rosan ide tartozik: milyen sokszor hangoztatjuk, hogy összefogásban az erő, csak az anyagiak koncentrálásával valósíthatók meg nagyobb feladatok. Miért nem hiszik el egyesek, hogy ez a gyer­mekélelmezésre is igaz? Mi­nek kell minden új iskolához, intézményhez külön főző­konyhát építeni? E pénzek­ből, vállalati hozzájárulásból egy nagy 5—10 ezer adagos konyha is építhető Szolno­kon, vagy más városban, na­gyobb településeken, amelye­ket azután nemcsak a gyer­mekek, de a felnőttek étkez­tetésére is hasznosítani lehet. És ez már népgazdasági ér­dek. Ha szakvállalat venné át a gyermekélelmezést me­gyénkben is, az iskolai ebéd­lők önkiszolgáló rendszerűvé való átalakítása gyorsabban valósulhatna meg — akkor több gyerek is ebédelhetne —, mert erre a művelődés- ügynek ma eléggé korlátozot­tak a pénzügyi lehetőségei. Ügy igaz, ahogyan a nép­front rétegpolitikai bizottsá­gának ülésén elhangzott, va­lami elkezdődött a gyerekek érdekében. De hogy e kezdet­nek mindenki számára elő­nyös folytatása lehessen, an­nak érdekében még kire-ki- re nagyon sok tennivaló vár. Varga Viktória getni, mindenfélékről. Ha kelti, belopok orvosi tanácso­kat is a mondatok közé. A munkámon kívül nemigen értem rá mással foglalkozni. Alacsony volt a fizetésem, abból rakosgattam össze édesanyámékkal a házrava- lót. Már az újban lakunk. Aztán a berendezésre gyűj­tögettünk. Az is rendben. Közben javult a fizetésem, így már lemezjátszóra, mag-, nóra is futotta. Pár éve pe­dig a szabadságom idején utazgatok. Nemrég jöttem meg Törökországból, csodá­latos út volt. Szeretnék el­jutni Franciaországba, Spa­nyolországba. Majd. Kocsim nincs, nem is lesz. Van elég vonat, meg busz, az nekem tökéletesen megfelel. Munkáját fegyelmezetten, pontosan végzi. Ha szabad­ságra megy, nem meri előre bejelenteni, mert elindul a pletyka, hogy szökni készül a doktor néni. Akkor aztán megrohamozzák, ugye nem megy el? Szeretik, bíznak benne, megbecsülik. Négy éve lett az egészségügy kivá­ló dolgozója. H. Z. Pécsi nyár Készülődés Mecsekalján Folynak az előkészületek a Pécsi Nyári Színház július 13—31. közötti előadásaira. Tizenkét bemutató, illetve felújítás, szabadtéri adaptá­ció és gálaest alkotja az idén a Pécsi Nyári Színház mű­sorát. A bemutatók sorát a Pé­csi Balett előadásában a Ver. di-Requiem szabadtéri elő­adásra való átdolgozásával kezdik meg, (július 13., 17., 22.) Eck Imre koreográfiájá­val. Felújítják az elmúlt évi sikeres Balettest ’78 műsorát (Parasztkantáta, Tankréd és Klorinda, Carmina Burana). Július 15., 16. és 23-án este látható. A Pécsi Balett idei fő műsora ugyancsak három­részes. Balettest ’79 címmel mutatják be Eck Imre, Tóth Sándor és Hetényi János egy-egy új koreográfiáját, amely sorrendben: Pergői esi Stabat Mater; Mahler Gyer- mekgyászdalok és Händel Tűzijáték szvit című zene­művére készült. (Július 20., 21., 24., 29.) A Káptalan utcai Szabad­téri Táncszín műsorából az idei nyáron sem hiányzik a folklór. A HVDSZ Bihari Táncegyüttese július 26—27­i Hétköznai Ünnepnap a fotósok szá­mára Féner Tamás: Hétköz­nap című albumának meg­jelenése. Annyi szép és szé­pelgő fotóskönyv után a va­lóság jelenik meg lapjain. Féner könyvében öt fotó­sorozat kapott helyet; a cí­meken kívül egyetlen szó nélkül, az általánosítás igé­nyével. És az öt sorozat egyetlen ívvé: a munkássá, munkásosztállyá válás folya­matának bemutatásává szer­veződik. A kötet indító sorozata, a „Tartalékcsapat” a nomád életmódból lassanként mun­kássá váló cigányságról szól. A „Cserhalmi brigád”, a könyv leggondosabban meg­formált, több hónapi fény­képezéssel összeállított da­rabja a kétlaki bányászélet­mód tükre. Az „Olajbányá­szok” a kényszerűen nomád módon élők hősies munká­jának eposza; a „Százhalom­battai nagyjavítás” című kép­sorozat' pedig a legjobban képzett munkásréteg, a kar­bantartók hétköznapjairól szól. Szakmailag a képek igen magas színvonalúak — Fé­ner ott kezd fényképezni, ahol a napi gyakorlat sze­rint már nem lehet. Az egész könyvön végigvonuló trükk: a legfényesebb pontra exponálás technikailag is egységbe olvasztja a képeket. A képsorok felépítése példa­szerű. A fő gondolatot fel­építő képek vízszintes sorá­hoz függőlegesen kapcsolód­nak a mellékinformációt vagy hangulatot hordozó ké­pek. E formai megoldáshoz kapcsolódik egyik kifogá­sunk: ez a forma lehetővé teszi ugyan a könnyebb meg­értést, kapcsolatkeresést, de a könyvformába nehezen menthető át. Célszerű lenne — vállalva még a pici képek kellemetlen hatását is — a sorozatok előtt vagy után együtt is közölni a teljes sorozatot, ahogyan azt kiállí­táson láthattuk, akár ki­hajtható lapokon is. én néptáncesten lép fel. A Hotel Minaret udvarán pe­dig Népi vigasságok címmel német, illetve délszláv tánc­házat tartanak július 20—25. között. A prózai bemutatók érde­kes, izgalmas színházi esté­ket kínálnak. A huszadik századi flamand-belga író, Ghelderode vaskos humorú színjátékát, A nagy halál balladáját a Barbakán vár­árokban láthatjuk Sík Fe­renc rendezésében (július 14., 16., 17., 21., 22.) Bulga­kov Álszentek összeesküvé­se (Moiiére) című drámáját A napokban jelent meg a lemezboltok polcain a tizen­évesek körében oly népsze­rűségnek örvendő Piramis együttes nagylemeze. Az ösz- szeállítás a zenekar legfris­sebb szerzeményéből kilenc dalt mutat be. A lemez anyagát végig­hallgatva, kevés érdekessé­get, új színt fedezhetünk fel. Az együttes a „régi kerékvá­gásban” haladva komponál­ta, szólaltatta meg a nótá­kat. A lüktető rock-muzsika jegyében fogant szerzemé­nyek elsősorban az énekes karakter hangjára épülnek, melyet a lüktető basszus, a virtuóz szólógitár és a ke­mény ritmusokat hozó dob egészít ki. A billentyűs hang­szer kissé háttérbe szorul, s így színesítő, tömörítő sze­repéről keveset valósít meg. Bagossy László állítja szín­padra a tettyei romoknál. A Csontváry Múzeum ud­vara az idei nyáron is az esti szabadtéri bábozás ott­hona lesz. A nyári színház programját koncertek, kiál­lítások, a VI. Országos Kis­plasztikái Biennálé; cserép­vásár (július 22.), a Barba­kán bástyában éjszakai ka­maraelőad,ások és három al­kalommal vasárnap délelőt­tönként a villányi szobor­parkban (július 15., 22.. 29.) kamara balettműsorok szí­nezik. VV. E. A dalok szövege másodla­gos szerepet játszik, a mon­danivaló sablonos, elmarad a rivális elsővonalbeli együtte­sekétől. A kilenc új Piramis-szám közül mindössze a lemez nyi­tó dala, a Kóbor angyal szá­míthat igazán közönségsiker­re. A zenei szerkesztés, a hangszerelés jól illeszkedik a sikeres szöveg hangulatá­hoz. Figyelmet érdemel a „b” oldal első szerzeménye is, a címe: Túl nagyra nőt­tél, amely ötletes zenéjével az egyik legsikeresebb alko­tás. Mindent összevetve a harmadik nagylemezzel az együttes nem tudott előre lépni, újat hozni az előző kettőhöz viszonyítva. Szíve­sebben hallgatjuk a régebbi Piramis-slágereket. Ugye marad, doktor néni? Bolgárok és ma< rol fl bolgár—magyar kulturális kapcsolatok kutatása Nemrégiben jelent meg a könyvesboltok kirakataiban egy szép kiállítású könyv: Sztojan Radev „Bolgárok és magyarok” című munkája. Ez a könyv a bolgár—magyar kulturális kapcsolatok törté­nete az évszázadokon át, gaz­dagon illusztrálva grafikák­kal, az emlékek, dokumen­tumok érdekes fényképeivel. A szerző, munkája elején, feltárja a prabolgárok és magyarok legkorábbi, Euró­pába érkezésük előtti kapcso­latait. Rámutat arra, milyen erős kulturális befolyást gyakoroltak a prabolgárok a magyarokra, s ezt sok nyel­vészeti és irodalmi adattal meggyőzően bizonyítja is. Át­térve a középkorra, megis­merteti velünk azt a segítsé­get, amelyet Magyarország nyújtott Petar Dejannak a bizánci megszállók elleni harcában; megismertet III. Béla hadjárataival, amelyek segítették a bolgár nép har­cát a bizánciak ellen, és táp­lálták a szabad jövőbe ve­tett hitét. Különös lelkese­déssel beszél a szerző Hunya­di János hadjáratairól és az 1444-es várnai csatáról. Ér­dekesek fejtegetései Hunyadi János szerepéről a Balkán- félsziget oszmán meghódítá­sa elleni harcban, arról a tényről, hogy Hunyadi egye­síteni akart minden keresz­tény erőt a hódítók ellen. A bolgár Újjászületés időszaká­nak bolgár—magyar kapcso­latait kutatva, a szerző ki­emeli a Budai Egyetemi Nyomda nagy szerepét a bol­gár nemzeti könyvkiadás fej­lődésében. Ebben a nyomdá­ban, a szerző szerint, több mint ötven könyvet nyomtat­tak ki bolgár nyelven. Kitérve arra a nagy erköl­csi segítségre, amelyet a magyar demokratikus közvé­lemény nyújtott a bolgár népnek az Áprilisi Felkelés leverése után, Sztojan Radev a továbbiakban a két ország történetének legújabb kor­szakát tárgyalja, kiemeli a bolgár és a magyar forradal­mi munkásmozgalom közöt­ti kapcsolatokat, azt a vé­delmet, amelyet a bolgár kommunisták nyújtottak a Magyar Tanácsköztársaság­nak, közös harcunkat a fa­sizmus és kapitalizmus ellen. Fontos helyet kaptak a bolgár és magyar irodalmi kapcsolatok a szocializmus építésének időszakában. A könyv legnagyobb ér­deme az, hogy a gazdag tör­ténelmi és tényanyag segít­ségével a szerző történelem­tudományunkban először próbál tudományosan meg­alapozott, teljes képet adni a bolgár—magyar kulturális kapcsolatokról a legkorábbi időktől napjainkig, az euró­pai történelem közös hátte­re előtt. Így, közvetetten, ér­tékeli népeink szerepét is az általános európai történelem folyamatában. (Megjelent a Mai Bulgáriában) Kóbor angyal és még valami A Piramis együttes nagylemeze

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom