Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-14 / 137. szám
1979. június 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tiszafüredi és abádszalóki fagyártmány üzeme együttesen közel 30 millió forintos termelési értéket állít elő az idén. Fő profiljuk a ládaelemek és raklapok gyártása Vissza az emberek közé Egy régebbi emlék: hetven körüli asszony kesergett a buszon. „Már a harmadik helyen voltam, ott se alkalmaztak ... Azt mondják, megfáradtam már, pihenjek. Elég rendes a nyugdíjam is, élvezzem az életet. De én nem tudok ebbe belenyugodni!” Nyugdíjasok. Hosszú, munkával eltöltött évek után itt így, máshol úgy_ köszöntik, elbúcsúztatják a nyugalomba vonulókat. Virág, ajándék, kóla, kézfogás... aztán: „Jöjjön vissza, bármikor szívesen látjuk, a nyugdíjasnapon okvetlen várjuk ...” Aztán a nyugdíjas betoppan. Üjból dolgozni szeretne. Ki a régi munkahelyén, ki máshol. Sokat számít a munkahelyi hangulat Palakovics Ferenc éppen befejezte tízóraiját a Tisza Cipőgyár egyik árnyas padján. Megjött az újabb anyagszállító targonca, le kell pakolni, be kell vinni a csá- kozóműhelybe a szabandó alapanyagot. Amikor már továbbkocog a kis jármű, készséggel válaszol kérdéseimre. — Nem szenved a melegtől? — Nem. Most volt pihenő, és közben jót beszélgettünk a munkatársakkal. Az ember el is feledkezik ilyenkor minden másról. — Mikor ment nyugdíjba? — Kevés híján hét éve. De visszahúzott a szívem. — Tehát nem kizárólag nyugdíjkiegészítés végett... ? — Nem, nem. Igaz, évtizedekkel ezelőtt álmomban sem gondoltam, hogy öregségemre elmondhatom: mindenem megvan, ami a nyugalmas élethez szükséges. Ti- szaföldváron a kis családi ház, 300 kvadrát szőlőskert, becsülettel felnevelt gyerekek, öt unoka, tisztességes nyugdíj. Tizenketten voltunk testvérek, elhiheti, nem volt könnyű fiatalságom. Megfogtam a munka végét, hát sikerült. 1949-ben kezdtem a Tisza Cipőgyárban, egy-két év kivételével mindvégig a csákozó — az aljaalkatrészt gyártó — műhelyben dolgoztam. Megszerettem a szabászatot. onnan is mentem nyugdíjba. Most anyagszállító vagyok. Erre van erőm, erre van itt szükség. — Hallottam, hogy sok társadalmi munkát végzett. — Mindig szerettem a munka mellett is emberek között lenni. Voltam szak- szervezeti bizalmi, Tiszaföld- váron MSZBT-titkár, propagandista, nyolc évig az aranykoszorús Kozmosz Szocialista Brigád vezetője. — Kitüntetései is van- ■nak... — Büszkén őrzöm a Köny- nyűipar kiváló dolgozója, a Kiváló dolgozó érmeket. Sokat jelent, hogy elismerték munkám. — Változott valami, amióta nyugdíjas? — Ugyanolyan jó ez a műhely, mint annak előtte. Emberséges, jó vezetők irányítják a munkát, intézik a dolgozók ügyeit. Ez meghatározza a munkások hangulatát. Innen nagyon kevesen mennek el szívesen... Én is így vagyok. Negyven év és öt hónap után — Soha nem tudtam tétlenkedni, se otthon se a munkahelyemen. Bele is betegedtem volna — vallja Illyés József né, a szakszervezetek megyei tanácsa gazdasági és pénzügyi osztályának pénztárosa. — Említette, hogy negyven év és öt hónap után — tavaly júniusban — ment nyugdíjba, aztán négy hónap elteltével újból munkát vállalt. — Nem itt dolgoztam. A szolnoki 1. számú postán voltam díjbeszedő, előtte — mikor hol volt rám szükség — központosként, távírász- ként alkalmaztak. — Tehát bántotta az otthoni, jó értelemben vett — tétlenség?, — Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az emberek közelsége hiányzott. Aktív munkáséletemben mindig emberekkel Volt dolgom, egyik napról a másikra nem lehet „új világot” kialakítani magunknak. Ez a munkavállalásom egyik oka. A másik: szükségünk van a pénzre. Keveset kerestem világéletemben, a férjemet — aki az OTP-nél dolgozott — leszázalékolták. Három gyerek felnevelése nem olyan egyszerű. Valahogy utói kell érni magunkat, hogy igazi nyugalmat élvezzünk. — Itt pénztárosként nem teljes munkanapod. dolgozik ... — Délben végzek, aztán vár a kilencéves unokám, aki nálunk ebédel, felügyelek a tanulására. Szívesen teszem ... És most újabb izgalom: várjuk a második kisunokát. Az otthoni teendők kitöltik a szabad időmet. — Végképp elszakadt a postától? — Ó, dehogy. Nyugdíjasként is vállaltam, hogy — több mint tíz év után — intézem a járási kisposták szakszervezetének gazdasági ügyintézését. Harmincnégy kishivatal dolgozója tartozik hatáskörömbe. — Terveiről? — Az egészségemtől függ. Amíg lehetőségem van rá — és a munkámra is igényt tartanak — maradok az emberek között. így teljes az élet... II szakma vonzásában Nagy Mihály a csuklóját nyújtja bemutatkozásnál. A tiszaföldvári Építő- Vasipari és Szolgáltató Szövetkezet lakatosa 66 éves, nyugodt, csendes ember. Szabadkozik, nincs az ő életében semmi különös, amiért tollat koptathatnék. A világ legtermészetesebb dolga, hogy dolgozott — és most is dolgozik. Nem a pénzhiány miatt kopogott az elnök ajtaján, hanem meghallotta, hogy az egyik fiatal vasas bevonult katonának. — Meg hát... tudja, hogy van, belebetegedtem már otthon, ha nem volt tennivalóm. Az aprójószágot ellátja az asszony, az a 400 kvadrát kert a ház végén pedig így is túl van kényeztetve. — Mikor került a szövetkezetbe? — 1957-ben jöttem át a Martfűi Állami Gazdaságból. Ittragadtam, a fiam is követett. itt dolgozik. — Mennyi- a nyugdíja? —, Háromezer-hétszáz forintot hoz a postás, de a ház körül sok minden megterem. — Az otthoni nyughatat- lanság mellett mi vonzotta még? — A munka szépsége. Gyönyörűség látni, ahogy egy idomtalan vasból az én irányításommal hasznos, szép alkatrész, munkadarab formálódik. Szóban ezt nehéz elmondani... ehhez ismerni és szeretni kell a vasas szakmát. — Emlékszik még az inasévekre? — Hogyne! 1929-ben szabadultam itt Földváron, a Szurtor-testvéreknél. Jó iskola volt. — Milyenek a mai fiatalok? — Sok gyerekkel foglalkoztam, számukat se tudom. Mások, mint mi voltunk. A többség könnyebben veszi... no, nem azt mondom, hogy mind, de vannak, akikről lerí az érdektelenség. Jó tapasztalataim is vannak, akinek érzéke van a szakma, a vas megmunkálása iránt, fogékony, szófogadó. — Meddig marad? — Amíg szükség lesz rám. No, meg az egészségtől is függ. Bár nem panaszkodom. Évekig futballoztam, és bármilyen hihetetlen, még mindig számít az akkori jó kondíció. T. Szűcs Etelka Megtárgyalta a Minisztertanács Kedvezően változtak a cigányok életkörülményei Illetékes párt- és állami szervek a közelmúltban áttekintették a hazánkban élő cigánylakosság helyzetével foglalkozó korábbi állásfoglalások végrehajtását. és megjelölték a cigányság társadalmi beilleszkedését előmozdító legfontosabb tennivalókat. Megállapították, hogy a legutóbbi — csaknem két évtizeddel ezelőtti — hasonló jellegű számvetés óta számottevő, pozitív előjelű változás megy végbe. Meggyorsult a cigányok társadalmi beilleszkedése, jelentékenyen megnőtt foglalkoztatottságuk, és kedvezően változnak lakás-, művelődési és közegészségügyi viszonyaik. A fejlődést jól érzékelteti, hogy míg 1961-ben a munkaképes cigánylakosság 33 százaléka volt állandó, s 32 százaléka alkalmi jellegű munkaviszonyban, addig jelenleg már a munkaképes cigány férfiak 80—90 százaléka — túlnyomórészt állandó munkaviszonyban — dolgozik. Nő a foglalkoztatottság a nők körében is. Sokat változtak a cigányság életkörülményei. A ’60- as évek elején még mintegy 70 százalékuk élt a szociális, egészségügyi követelményeknek meg nem felelő telepeken; azóta ez az arány 25 százalékkal csökkent. 1965 és 1977 között 16 600 lakás építéséhez, illetve vásárlásához kaptak kedvezményes OTP- hitelt. Tanácsi lakáskiutalással és különböző kedvezmé- nvek révén, további 8100 cigánycsalád jutott új otthonhoz, sokan pedig saját erőből építkeztek, költözhettek megfelelő, korszerű hajlékba. 1961-ben a tanköteles korú cigánygyerekeknek csak 13 százaléka iutott el az általános iskolák felső tagozatába, és mindössze a 2—3 százaléka végezte el a 8. osztályt. Az elmúlt években hozott szervezeti, szociális és pedagógiai intézkedések nyomán nőtt az óvodai ellátásban részesülő és az iskolára előkészítő tanfolyamokba bevont gyerekek száma és aránya. Az utóbbi 8 esztendőben pl. 18 000-rel emelkedett az iskolába járó cigánygyerekek száma, és összességében elérte a 77 000- et. Jelenleg a tanköteles korú cigánygyerekeknek csaknem 90 százalékát beíratják általános iskolába, s mind többen jutnak el tanévvesztés nélkül felső tagozatba. Az utóbbi években valamelyest növekedett a 8 osztályt elvégző és a középfokú oktatási intézményekbe jelentkező fiatalok száma. A cigánylakosság művelődésében előrelépést jelent, hogy a korábbinál többen kapcsolódtak be a munkahelyi képzésbe és továbbképzésbe, kivált azokba a tanulási formákba, amelyek az általános iskolai végzettséggel együtt szakképesítést is adnak. A művelődési intézmények rendszeres látogatói között is nőtt a cigánylakosság részaránya, örvendetes tény, hogy a társadalmi beilleszkedés előrehaladásával párhuzamosan lényegesen növekedett az a réteg, amelynek állampolgári magatartása megfelel a társadalmunkban kialakult és megkövetelt normáknak. E rétegből mind többen vesznek részt a közéletben, pl. a helyi tanácsok tevékenységében. Számuk azonban még alacsonyabb, mint a cigánylakosság aránya. A jelentékeny eredményeket nyugtázva, a következő időszakban további nagy feladatok- várnak megoldásra. Fontos tennivaló a foglalkoztatás arányainak és színvonalának további javítása, elsősorban a munkaképes korba lépő tovább nem tanuló 15—18 éves fiatalok teljesebb körű munkába állítása. Különös gonddal kell segíteni a cigánydolgozókat abban, hogy szakképzettséget szerezzenek, s bekapcsolódjanak a munkahelyi szervezett szakmai képzésbe és továbbképzésbe. A , lakásépítési program keretében továbbra is napirenden kell tartani a rászoruló cigánylakosság lakás- problémáinak megoldását, s folytatni kel-1 az egészségtelen, a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolását. A központi feladatok közé tartozik a cigánylakosság műveltségi viszonyainak ellátása, a cigányfiatalok oktatása és nevelése. A különböző tanácsi és társadalmi szerveknek minden rendelkezésükre álló eszközzel elő kell segíteniük, hogy minél több cigány- gyerek rendszeresen járjon óvodába, s a tankötelesek tegyenek eleget tanulási kötelezettségüknek. Az érintett tanácsoknak gondoskodniuk kel] arról, hogy a napközi- •tthoni, kollégiumi ellátásban. a diákétkeztetésben megfelelő számban részesüljenek a cigánycsaládok gyerekei is. Fontos feladat az egészségügyi ellátás színvonalának emelése. Az ehhez szükséges tárgyi feltételek javításával együtt fokozni szükséges a felvilágosító munkát, s előtérbe a családtervezést, a gyereknevelést, a higiéniai követelményeket kell állítani, A cigánylakosság társadalmi beilleszkedésének gyorsítását szolgáló intézkedések végrehajtásában, amely mindenekelőtt az állami és társadalmi szervektől kíván összehangolt erőfeszítést, támaszkodni kell a már beilleszkedett cigányrétegek aktív közreműködésére. A Szerszámgépipari Müvek karcagi gépgyárában kiállítás látható. A szerelőcsarnokban mutatják be az ORM-63 típusú univerzális lemezmegmunkálógép prototípusát, amelyet a gyár fiatal gépészmérnöke, Dorka Imre tervezett. Ezen kívül a BNV-n kiállított TMP- 200-as szerszámélezőgépet is láthatják az érdeklődők. A hét végéig nyitva tartó kiállítást bárki megnézheti, ma szakmai napot tartanak. Képünkön az új gép működését magyarázza a tervező (T. Z.) Búcsú a zászlóaljtól A zászlóalj civilben van. Szokatlan ez a munkásőrök- nél. Rendkívüli az egységgyűlés is. A parancsnoki poszton történő változás indokolta összehívását. Vajon hogyan vélekednek volt parancsnokukról a jászberényi Kókai László munkásőr zászlóalj tagjai? Erről faggatom a körülöttem levőket. — Értelmes és nagyon határozott parancsnok volt Muzsik László, — vélekedik Baráth Géza, a Hűtőgépgyár dolgozója. — Mindig betartotta szavát. Szabó István hozzáfűzi: — Nem csalódtunk benne. Sok göröngyös utat elsimított. Az új objektum építése is az ő nevéhez fűződik. — örültünk, hogy ilyen parancsnokunk volt. Bódi József tsz-tag rábólint: — Én sem mondhatok mást. A zászlóalj tagjai mellett a nyugdíjba vonuló Muzsik László búcsúztatására és Gömöri Béla, az új parancsnok, valamint Angyal István, a parancsnok új ellátóhelyettese beiktatására megjelentek a megye többi zászló- aljának. illetve önálló századának hivatásos és nyugdíjas parancsnokai. Máshol nem csinálják ezt. megyénkben viszont már hagyomány. Az együvé tartozás egyik szép megnyilvánulása. Posta Mihály, a munkásőrség megyei parancsnoka a zászlóalj tagjainak egyetértő pillantásától kísérve meleg szavakkal nyújtja át a „Kiváló Szolgálatért Érdemrendet” Muzsik Lászlónak: — Ügyünk számára hasznos életutat tudhat maga mögött. Kóródí Béla, a városi és a járási pártbizottság nevében gratulált a kitüntetéshez, és azt mondja az új parancsnoknak: „A zászlóalj becsülete, tisztessége, hazaszeretete olyan kincs, melyre alapozni lehet”. Muzsik László számvetést készített: — Látszatsikerekre. az eredmények felnagyítására. a hibák takargatásá- ra sosem törekedtem. Ügy érzem, adósa vagyok a szocialista rendszernek, még akkor is, ha mindig képességem javát igyekeztem adni.” Búcsúszava a zászlóalj tagjaihoz: — Éljetek eskütök szerint! Ha így lesz, akkor példás és kiegyensúlyozott lesz az életük. Olyan, mint az övé volt. Nem udvariasságból mondja neki társai nevében Hamar József századparancsnok: — Szerettünk, tiszteltünk, ezért támogattunk munkádban. Népszerűségének titkára utalnak szavai: — Az ember mindig legyen szerény, s gondoljon arra, ha kiszakad abból a talajból, melyben, felnőtt, más talajban nehezen ereszt gyökeret. Az egységgyűlés után parancsnoktársai külön is búcsúztatják Muzsik Lászlót. Rövidesen többen követik őt, nyugdíjba mennek. Egyre több lesz a fiatal, nagy akaraterővel és teherbírással rendelkező parancsnok a munkásőrségben. S. B.
