Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-12 / 109. szám
1979. május 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Móra Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából felújították az író szülőházát Kiskunfélegyházán. Az egykori Szarvas utcai - ma Mára Ferenc utca - házat az 1950-es években Mezősi Károly irodalomtörténész kutatta fel. A nádtetős kis házban, eredeti tárgyak felhasználásával, rendezték be az író apjának, Móra Márton szűcsmesternek a műhelyét NDK-zeneI napok Forró sikerű hangverseny a Szigligeti Színházban Ritkán hallható, kivételes zenei élményben volt része mindazoknak, akik csütörtökön este a Lipcsei Gewandhaus Zenekar hangversenyén jelen voltak. A szolnoki Szigligeti Színházban megtartott bérleti koncerten egy rendkívüli képességű zenekar nem mindennapi teljesítményében gyönyörködhetett a szerencsés hallgató. A lipcsei zenekar mind létszámát, mind képességét tekintve európai sőt világviszonylatban is kétségkívül a legnagyobb, legkiválóbb zenekarok egyike. Olyan kiegyenlítetten, magas színvonalon játszó vonóskarral rendelkezik (minden zenekar alapja), mely ellenállhatatlan, szuggesztív erejű dinamikai megoldásokra képes. A fúvósok erénye. hogy nagyon tisztán, biztos technikai tudással játszottak. a produkció alapján mégis úgy érzem, a jelen pillanatban még nem egyenrangú partnerei a vonósoknak. A kitűnő együttes először Robert Schumannak a XIX. század egyik legnagyobb romantikus német zeneszerzőjének Genovéva-nyitányát játszotta. A szerző egyetlen operájának előjátéka igen kifejező drámai erővel szólalt meg a mindvégig nagyszerűen irányító karmester, Kurt Masur vezényletével. Már e viszonylag rövid nyitány előadása joggal engedett következtetni a várható kivételes zenei élményre. Műsorukból nehéz lenne külön kiragadni bármelyiket, hiszen az előadott zeneművek stílusban, mondanivalóban, kifejező eszközeit, méreteit tekintve különbözőek. Viszont az előadók Schumann vagy Brahms zenei világában éppoly otthonosan mozognak, mint a kortárs Siegfried Matthus, a mai német zene jeles képviselőjének színesen, nagyszerűen hangszerelt, ötletekben gazdag gordonkaversenyében, melyet lenyűgöző. bravúr ros könnyedséggel adtak elő. Mindez természetesen elmondható a közreműködő kiváló szólista. Jürnjakob Timm játékára aki hasonlóan lebilincselő muzikalitással játszotta a versenymű rendkívül nehéz gordonkaszólóját. A szólista játékában tökéletes vonókezelése, problémamentes technikája révén még a legvísszafogottabb részekben is érvényesült a szép tónusú hang. és nem volt hallható a másoknál olykor már megszokott, a vonó súrlódásából stb. eredő mellékzörej. Megragadó a versenymű áttört. ízlésesen színes hangszerelése, különösen az ütősök jó értelemben vett, érzékeny, igen hatásos kezelése. A szólista és a zenekar valamennyi technikai nehézségnél, hangszín- beli érdekességnél ura volt a helyzetnek, s ezért zavartalanul érvényesülhetett a zenei koncepció, mely a kortárs zene hiteles, meggyőző bemutatása érdekében alapvetően fontos. Brahms c-moll I. szimfóniája a hangverseny zenei csúcspontja volt. Az előadás áradó szenvedélyessége, szuggesztív. magával ragadó kifejezőereje, a vonósok tökéletes, elragadóan lendületes játéka oly önfeledt élményteljes zenehallgatással ajándékozta meg a közönséget. amilyet csak a legmagasabb rendű előadóművészet nyújthat. A szimfónia valamennyi tételét áradó zeneiséggel tolmácsolták, melyben nem kis része van a kiválóan vezénylő karmesternek, Kurt Masurnak. Külön kiemelném a bársonyosan szép hangon hegedülő koncertmester igen muzikális szólóját. A hangverseny végén a zenekar és karmester Beethoven Egmont-nyitányával köszönte meg a percekig zúgó vastapsot. Egyed Ferenc Karcagon ü „Budapesti Műhely” kiállítása A „Budapesti Műhely” alkotóközösségének munkáiból nyílik kiállítás ma délután 4 órakor a karcagi Déryné Művelődési Központ galériájában. A kiállításon az 1975- ben alapított képzőművészeti csoport tagjai: Bak Imre, Fajó János, Hencze Tamás, Keserű Ilona, Mengyán András és Nádler István — festők, grafikusok — ezúttal több mint harminc színes, szita eljárással készült grafikát mutatnak be a karcagi kiállítás látogatóinak, akik május 31-ig naponta 9—12 és 15—19 óra között tekinthetik meg a tárlatot. FILMJEGYZET Kilencedik emelet NÉGY RÖVIDFILMET láthat a néző Gyarmathy Lívia munkáiból, kilencvenkét percen keresztül szembesül az élettel, azzal a valósággal, amely különböző életszakaszokban más és más tartalmú gondokat és örömöket hordoz, ám számos meghatározó azonossága is van a gyermekévektől nagypapa, nagymama korig. Ezek között a legfontosabb azonosság talán a küzdés. Nem véletlen, hogy a filmösszeállítás első 16 perces filmjében — 58 másodperc a címe — az idő múlásával küszködő ifjú úszó legkegyetlenebb ellenfele a másodpercek múlása. Gyarmathy Lívia bizonyítani kívánta 1964-ben készült filmjével, hogy már akkor megkezdjük kegyetlen harcunkat az idő múlása ellen, amikor még látszólag nem tartjuk értéknek az időt — „van még ideje”, mondjuk a tizen- huszonévesekre — s az idővel való küszködésükben mi leszünk a vesztesek, ahogy az 58 másodperc úszója. A Tisztelt cím! — öreg postások, nyugdíjasok búcsúztatását mutatja be, nem úgy, ahogy szeretnénk, hanem valódiam Kényszeredett hehe- részések, se füle se farka szófoszlányok, lapos beszédek igyekeznek ezen az ünnepségen feledtetni, hogy már megint az idő győzött, s ha úgy tetszik a nyugdíjba igyekvő postások mi vagyunk, visz- szük majd saját obsitunkat. Kegyetlen szembenézést parancsol a Tisztelt^ cím!, de méginkább a következő rövidfilm, a Magányosok klubja. Mire int ez a film: hatvan, hetvenévesen is értelmes életet kell élnünk, tartalmat kell adnunk az időnek, hinnünk kell saját életünk fontosságában. Társadalmi harmónia nélkül ez nehezen megvalósítható, a közöség segítése nélkülözhetetlen, sugallja a film, s bemutatja azokat a kezdetleges, olykor suta, de mégis jóindulatú törekvéseket, amelyeket a szocialista társadalom a súlyossá válható gond megoldására, az öregek társadalmi közérzetének javítására keres. Gyarmathy Lívia úgy beszélteti a mai öregség keserveit, hogy megérezhetjük: csak idő kérdése, s a mi nevünkben is szól ez a film. Nem kér, csupán jelez: tegyünk meg minden lehetségesét önmagunk öregkori jó közérzete érdekében. Látszólag más a témája a címadó filmnek, a Kilencedik emeletnek. Hangsúlyozzuk, csak látszólag. A képzeletbeli felkiáltójel előtt ugyanis e film mondanivalója középpontjában is az önmagunkkal való helyes gazdálkodás, az arányok megfelelő alkalmazásának szükségessége áll. A filmbeli munkáscsalád felbomlásának miértje és hogyanja az elgondolkodtató: a magány a családon belül is pusztító erő. S ennek a jómód éppúgy lehet erősítője, mint a szegénység. A Kilencedik emelet munkáscsaládjában kiegyensúlyozott anyagi körülmények között következik be a tragédia. A RENDEZŐ módszerét egyébként a Kilencedik emelet mutatja be legszemléletesebben. Érződik, hogy a civil szereplők nem mondvacsinált helyzeteket tanulnak, be hanem életünk egy-egy szakaszát vetítik celluloid szalagra Gyarmathy Lívia lélek- rajzokra törekvő elgondolásai szerint. A cselekmény csak arra való, hogy segítségével felismerjük az életünket meghatározó, vagy motiváló igazságokat. A filmek operatőrei Neményi Ferenc, Koltai Lajos és Pap Ferenc érezhető alkotói alázattal szolgálják képeikkel a mondanivaló hordozta igazságok minél mélyebb felismerését. Egyébként a négy dokumentumfilm eddig tizenkét hazai és külföldi díjat nyert, a Kilencedik emelet pl. Oberhausenben a nemzetközi zsűri fődíját kapta. Tiszai Lajos Kezdomónyozö iskolák Tehetséggondozás „szolnoki” módra Hazai kísérlet, nemzetközi kutatás a Varga Katalin Gimnáziumban Zsákutcába jutott volna a gimnázium? Az aggódás az iskolatípusért az utóbbi években egyre jobban növekedett szerte a világon, s nemcsak az oktatásüggyel foglalkozó szakemberek körében. Amíg egykor érettségizettnek lenni nagy szó volt, rangot jelentett, az oklevél önmagában is a boldogulás számos lehetőségét csillogtatta meg, napjainkban a megváltozott körülmények között a gimnáziumi érettségi bizonyítvány inkább csak a továbbtanuláshoz nyújt segítsé-1 get. Azok számára pedig, akik nem jutnak be a felső- oktatási intézményekbe, kezdődhet szinte minden elölről, hiszen szakképesítés nélkül egyetlen munkahely sem kapkod értük. E tapasztalatoknak is részük van abban, hogy amíg az 1970—71-es tanévben a középiskolások 52,7 százaléka járt gimnáziJ umba. erre a tanévre a nép- gazdasági érdekeknek megfelelően 44 százalékra csökkent a gimnazisták aránya. A gimnázium, csakúgy mint bármelyik iskolatípus ma már nem adhat befejezett tudást. Nem is ezt követeli a társadalom az oktatási intézményektől, hanem amit a tantervekben is megfogalmaztak — többek között —, az iskola alakítsa ki a tanulókban a szocialista ember vonásait, keltse fel bennük az állandó művelődés iránti igényt. Megújul a gimnázium Az új oktatási-nevelési tervek minden eddiginél jobban tükrözik a társadalom igényeit az iskolával szemben, a tananyag összeállítása, a megnövekvő tanári módszertani szabadság pedig minden eddiginél nagyobb lehetőséget ad a megvalósításhoz. Szeptembertől az új doku-> mentumok alapján kezdődik meg a tanítás a gimnáziumok első évfolyamain is, vagy ahogy a köztudatban már elterjedt; életbe lép a fakultatív rendszerű oktatás. A gimnázium történetében új korszak kezdődik. A fakultatív rendszerű oktatás kísérleteit 1970-401' végezték el tizenöt középiskolában, köztük a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban. A tizenöt iskolából tizenhárom azt a változatot kísérletezte ki, amelyben a-diákok a harmadik évfolyamtól .választanak érdeklődési körüknek megfelelően fakultatív tantárgyakat. A budapesti RadJ nóti Miklós és a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban pedig egymástól is eltérő kísérleteket végeztek, amelyek alapvetően abban különböztek az előzőtől, hogy már az első osztályokban elkezdődött az úgynevezett fakultáció. A két gimnázium kezdeményezése nagy vitát kavart. Az „ellenzők” úgy vélik, hogy az első tanév kell a „szintrehozáshoz”, mivel köztudott, az iskolába érkező diákok szubjektív és objektív okok miatt különböző felkészültségűek, A második tanév pedig az „orientáció” időszaka, amikor az tisztázódik, hogy a tanuló mely tantárgyakból ér el jó eredményeket, mit válasszon fakultatív tárgyként. Az érv kétségtelenül azoknak a tanulóknak az érdekében szól, akik kevésbé felJ készültek a gimnáziumokra. De igazságos-e a tehetséges gyerekekkel szemben? Amíg a többi „felzárkózik”, ők unatkoznak, képességeik nem fejlődhetnek megfelelő ütemben. Értékes hónapok, évek múlnak el, mondhatni haszontalanul. A Varga Katalin Gimnáziumban a felzár-1 kóztatás mellett a tehetségek gondozását tűzték ki fő feladatul. n tehetségek sorsa — Tapasztalataink szerint — mondja Páldi János, a gimnázium igazgatója — az első félév elég a szintrehozáshoz. Kísérletünkben — amelyet adottságainknak megfelelően terveztünk és valósítottunk meg — a diákoknak lehetőséget adtunk arra, hogy félévkor és év végén választhattak másik fakultatív tantárgyakat. Akik vállalták, előre hozott vizs-1 gát tehettek, s mivel felmentést kaptak az illető tantárgyból az óralátogatás alól, több idejük maradt elmélyült tanulmányozásra, kutatásra. A gimnázium diákjai évről évre kimagaslóan szerepelnek a tanulmányi versenyeken, pályázatokon. A nyelvszakosok pedig az Idegennyelvű Továbbképző Központban öregbítik az iskola hírnevét, többségük középfokú, felsőfokú minősítésű vizsgabizonyítványt kap a szigorú bizottságtól. Az érettségizett fiatalok eredményesen helytállnak az egyetemi, főiskolai felvételi vizsJ gán is. Általában minden évben a végzősök több mint felét felveszik a felsőoktatási intézményekbe. Az iskola „statisztikája” szerint a végzett évfolyamok között van olyan, amelyben a tanulók 80—90 százaléka tanult tovább, néhány volt tanít-' ványt ugyanis egy vagy két év kihagyása után vettek fel. (A gimnáziumokból továbbtanulók országos aránya 30 százalék körül mozog!) Az arányok egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a fakultáció „szolnoki módra” történő megvalósítása igen eredményes. Ennek ellenére — bár az Oktatási Minisztérium engedélyezte a szolnoki gimnáziumnak a fakultáció e formáját a jövőben is — nem ez a fajta oktatás-nevelés lép életbe országosan szeptembertől, hanem a másik változat, a harmadik évfolyamon kezdődő fakultáció. Alighanem egyrészt azért, mert a felsőoktatási intézmények tantervi korszerűsítése egyelőre még a jövő feladata. Talán nem túlzás, de nem is elmarasztalás, ha azt mondjuk, a Varga Katalin Gimnázium kicsit „előreszaladt” az útkeresésben. Paradox módon megtörtént egyik diákjukkal, aki noha eredményes nyelvvizsgát tett, mégis csak második alkalomra vették fel az egri Tanárképző Főiskola azonos nyelvszakára. Igaz, a gimnázium munkáját nemcsak így „ismerték el”. Az UNESCO tíz évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni a permanens nevelés kérdéseivel. A tudományos, elméleti megalapozás után konkrét kutatásokat végeztek az utóbbi években, öt iskolában, az USA-ban, az NSZK-'ban, Hondurasban, a Fülöp-szigeteken, s Magyar- országon, a Varga Katalin Gimnáziumban. A szolnoki iskolára éppen a fakultáció kísérleteiben végzett előremutató munkájáért esett a választás. A kutatás célja az volt, hogyan lehet kialakítani a különböző társadalmi rendszerű országokban az ideális embertípust, aki képes és tudja is önmagát állandóan képezni, „nyitott a világra”. A kutatás tematikája olyan, korántsem elhanyagolható területekre is irányul, mint a társadalmi környezet, az adott ország iskolarendszere. / A széles körű kutatásban a gimnázium kilenc pedagógusa vett részt Bernáth József iskolai docens, kandidátus . irányításával. Feldolgozták többek között a szülők, a gimnáziumban végzett diákok, felsőoktatási intézmények az iskoláról alkotott véleményét, figyelték a pe-’ dagógusok módszertani kultúráját, a diákok gondolkodását, önállóságát, tudását. A tanulók, de még sokszor a pedagógusok sem tudták, hogy részt vesznek a kutatásban. fl kutatás haszna A tapasztalatok szerint némelyik tanulót a korszerű módszerek ellenére sem sikerült eljuttatni a „tetőig”. Aligha a gimnázium vádolható ezért. A szokások kialakulása ugyanis korábbi időszakra esik, s gyakran erőfeszítések ellenére sem lehet már változtatni rajtuk. Másrészt a társadalmi mobilitás önmagában csak lehetőség. A genetikusok állítják, hogy bárki, aki nem szellemi fogyatékos, minden típusú iskolát, egyetemet el tud végezni. Ki négy, ki tíz év alatt, de nyilvánvaló, hogy mindenki azon a területen tud átlagon felülit nyújtani, amelyre örökletes és szerzett tulajdonságai leginkább alkalmassá teszik. A kutatás tapasztalatai, tanulságai mintegy tükröt tartanak a gimnázium pedagógusai elé. Jelzik, hol kell még előbbre lépni, hogyan lehet még intenzívebbé tenni a tanítási .órát, hogy lehet teljesebb a műhelymunka, egyáltalán hol van még tartalék, lehetőség az eredmé-1 nyesebb munkához. S mi lesz a tanulmány sorsa? A tervek szerint az UNESCO az öt tanulmányból készülő jelentést több nyelven megjelenteti, s szétküldi a tagállamoknak kísérletezésre, hasznosításra. Amíg azonban erre sor kerül, a Varga Katalin Gimnázium kutatását tartalmazó kötet önállóan is napvilágot lát, s rendelkezésére áll majd a magyar gimnáziumoknak. Tál Gizella Dűlöút (Fotó: T. F.)